09/09/2024
Amikor a sok nincs után VAN…
Amikor egy szakmai fórumon, több tucat szaktársad jelenlétében azt hallod a résztvevőktől, de még a
szakmai vezető szájából is, hogy az országban SENKI sem foglalkozik a gondozók/ápolók mentál
higénéjével…
És te tudod, hogy pont erről írtál egy tréninget, pont nekik, és pont hallgatsz erről most… mert csak
intelligensed várod, hogy ők befejezzék, hogy te szót kaphass, de istenigazából azt várod, hogy a
„Nagyföni” szólaljon már meg, akinek a kisujjában van az egész szakma, de még továbbmegyek, az
innovatív, lelkes és előrevivő személyiségével nemcsak téged támogat, hanem az egész
oktatási/képzési szellemiséget… na, akkor indulnak meg a hangyák a testben, de ezerszám, jön az oly
ismerős hőhullám, ami úgyis elmúlik egy percen belül, csak addig is forró véka alatt szívod és fújod…
na, akkor , akkor kigyullad az a bizonyos lámpa! – megérte föltartóztatni a belőled kitörőt.
Mert a megvilágosodás tárgya nem más, minthogy VAN.
VAN valami OLYANUNK, ami az országban nincs, vagy nem sok, vagy csak nem tudunk róla.
Mert VAN egy INTÉZMÉNY a hátunk mögött, nem is akármilyen… egész intézményrendszer…
VAN EGY OLYAN INTÉZMÉNYVEZETŐNK, aki ezt nemcsak hogy támogatja, Ő maga viszi elől a fáklyát!
És VANNAK KOLLEGÁK persze, akik „helyettem” állják addig a sarat, míg én…
Na, aztán van itt még egészség, idő, lelkesedés – talán ez a legnagyobb hajtóerő, van elköteleződés,
akarat, szívbéli feladat, sok-sok empátiával fűszerezve, a túloldalt, a másikat is észrevéve – nem
éppen diadalmenetében - másképpen hogyan is jöhetett volna létre ez a VANás?
És VAN.
Örüljünk hát neki, akár együtt is! Miért is ne, nem igaz?
Az” öndicséretbüdös” már avas. A nincs-enek sorolása sárga epe (kedés)…
Jöjjön hát a fényességes VAN-ás, ami tüzénél még sok-sok ember melegedhet! – reményeim szerint.
Áldás.
