A pozsonyi magyar tanszék rövid története
A tanszék előélete
1919-ig Pozsonyban az Erzsébet Tudományegyetem magas szakmai színvonalon biztosította a magyar nyelvészeti és irodalmi képzést, ám 1919 őszén a csehszlovák kormány az intézményt felszámolta, s létrehozta a máig működő Comenius Egyetemet. 1923-tól ugyanitt úgynevezett magyar szeminárium működött, ám az előadások szlovák nyelven zajlottak. A pozsonyi magyar szemináriumot a meglehetősen ellentmondásos tudományos teljesítményt felmutató Pavel Bujnák professzori habilitációja után tanszéknek tekintették, de a helyzet gyakorlatilag nem változott. Az ellenzéki magyar sajtó és a diáktüntetések hatására sem sikerült magyar tanszékvezetőt kinevezni: 1934-ben két megbízott előadó, Ján Bakoš és František Jančovič „biztosították“ a magyar képzést Pozsonyban egészen 1945 őszéig, a jogfosztottság idejének kezdetéig, továbbra is szlovák nyelvű előadásokkal és vizsgákkal. A tanszék megalakulása
1950-ben megalakult a Comenius Egyetem pedagógiai kara, ahol magyar tanszéket is létesítettek Sas Andor vezetésével: s itt az oktatás már magyar nyelven folyt. 1951–52-ben két magyar tanszék is létezett: a Pedagógiai Főiskola és az ún. Pedagógiai Felső Iskola keretein belül. 1959 nyarán a Pedagógiai Főiskola megszűnt, s oktatói a Comenius Egyetemen bölcsészettudományi karán folytathatták tevékenységüket, a Pedagógiai Felső Iskolát Nyitrára telepítették át. A bölcsészkaron 1959-ben a magyar szemináriumot véglegesen felváltotta az önálló magyar tanszék Sas Andor (1887–1962) történész, irodalomtörténész vezetésével. A tanszék oktatói közt találjuk többek közt a szótáríróként is elismert Sima Ferenc (1917–2005) nyelvtörténészt nyelvjáráskutatót. Sas halála után Turczel Lajos (1917–2007) irodalom- és művelődéstörténész vette át a tanszékvezetői feladatokat, aki rangos tudományos tevékenysége mellett (tanszékvezetésének időszaka alatt az egyetemi jegyzeteket is beleszámítva tíz könyve jelent meg) számos magyarországi vendégtanár vendégoktatói tevékenységét tette lehetővé (pl. Deme László, Kázmér Miklós, Käfer István, Benkő László, Szabó Géza, Mokány Sándor, Gimesi István), nehéz körülmények közt elősegítve ezáltal az anyaország és a felvidéki tudományosság kapcsolatfelvételét. Turczel bővítette a tanszéki állományt, így került oda a nyelvhelyességi és a szófajtai kutatásokban kimagaslót alkotó Jakab István (1928) nyelvész, illetve a strukturalista nyelv- és irodalomtudomány módszereit meghonosító Zeman László (1928) nyelvész, hungarológus, irodalomtudós. A tanszék a hagyományos oktatói munka mellett Turczel Lajos idejében (1962–1974) két területen végzett kiemelkedő kutatásokat: a magyar irodalom Szlovákiában és a szlovák–magyar, illetve cseh–magyar kulturális kapcsolatok terén. 1969-ben került a tanszékre Csanda Sándor, irodalomtörténész (1927–1989), aki az irodalomtudományi tájékozódást a régi magyar irodalom irányába is kiterjesztette. Az 1970-es években a Szlovák Tudományos Akadémia támogatásával nyelvészeti-komparatisztikai szlovák–magyar kutatócsoport alakult a tanszéken.
1975 elején a tanszékvezetői megbízatást Csanda Sándor vette át, majd 1986-ban őt követte Fónod Zoltán (1930) irodalomtörténész, kritikus, publicista. A rendszerváltás után 1989 december 13-án a diákparlament nyomására is a kimagasló irodalomelméleti és kritikusi tevékenységgel rendelkező Zalabai Zsigmondot nevezték ki a tanszék élére, akit 1991-ben Jakab István követett, aki elsősorban a kutatómunkára helyezte a hangsúlyt, ám az általa létesített kutatócsoport mindössze egy évig tudott működni. 1993-ban a szlovákiai politikai életben később kulturális miniszteri minőségben is jelentős szerepet vállaló Rudolf Chmel (1939) hungarológus vette át a tanszékvezetést, majd 1997-től Mészáros András (1949) Filozófus, filozófia- és művelődéstörténész került a tanszék élére. A tanszék egykori oktatói közül kimagasló tevékenységet fejtett ki a Kossuth-díjas Tőzsér Árpád (1935), költő, műfordító irodalomtörténész. Jelenleg a tanszéken professzori minőségben tevékenykedik Lanstyák István, nyelvész, kétnyelvűségkutató, docensi minőségben Csehy Zoltán irodalomtörténész, költő, műfordító, illetve Misad Katalin nyelvész.
