01/10/2026
🎭 „Én még ilyet nem láttam…” – pedig 5 éve dolgozom gyerekekkel.
Tegnap egy nagyon kedves óvodás kisgyermek érkezett hozzám logopédiai felmérésre.
És történt valami, ami az elmúlt 5 évben még egyszer sem.
Szó szerint szavak nélkül maradtam.
Nem azért, amit a felmérésen mondott vagy csinált, hanem azért, amit egy egészen más tevékenységben láttam tőle: bábozás közben. 🎭
Olyan spontán, mégis elképesztően kidolgozott bábelőadást láttam, hogy egy pillanatra teljesen elfelejtettem, hogy nem egy színházi előadáson ülök.
Volt történet.
Voltak karakterek.
Volt színpadi elhelyezés.
Volt koreográfia.
És még tapsrend is. 👏
Én pedig csak ültem és néztem.
Nem egy „aranyos gyerek bábjátéka” volt.
Hanem egy olyan kis előadás, amelyben egyszerre jelent meg a fantázia, a történetalkotás, az önkifejezés, a figyelem, a kommunikáció és valami egészen különleges belső motiváció.
De hogyan lehet egy óvodás ennyire jó valamiben? – kérdezhetnénk.
A válasz tulajdonképpen nagyon egyszerű.
Az anyukája mesélte, hogy a gyermek sokat jár bábelőadásokra, az óvodában rendszeresen, heti szinten találkoznak ezzel a tevékenységgel, otthon pedig sokat szerepjátékoznak.
És szerintem van ebben még valami.
Tehetség. ✨
Talán éppen ez a legszebb az egészben: amikor a megfelelő környezet, a sok gyakorlás, a felnőttek támogatása és egy gyermek természetes érdeklődése találkozik.
És megszületik valami egészen különleges.
Számomra ez tegnap nagyon kellemes és inspiráló élmény volt. ❤️
És ismét megerősített néhány fontos gondolatban:
🌱 1. A gyermekkel töltött minőségi idő meghatározó a fejlődésében.
🌱 2. Egy elhivatott óvodapedagógus munkája látszik a gyermekeken. A mindennapokban kínált lehetőségek, játékok és élmények sokkal többet adnak, mint elsőre gondolnánk.
🌱 3. Sosem túl korai felfedezni egy gyermek tehetségét.
Nem kell megvárni az iskolát.
Nem kell megvárni, amíg „nagy lesz”.
Néha csak észre kell venni, miben tud egy gyermek igazán ragyogni. ✨