Pálffy Zsófi Coaching & Family Constellations

Olvasnivaló :)

1929-ben New York rabbija, akit aggasztottak a hírek Albert Einstein állítólagos ateizmusáról, táviratot küldött a híres fizikusnak a következő szöveggel: "Hisz Ön Istenben? Stop. A válasz fizetve. Ötven szóban. Stop."

Einstein válasza a következő volt: "Spinoza Istenében hiszek, aki a világ törvényszerű harmóniájában nyilvánul meg, és nem egy olyan Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével foglalkozik."

Spinoza, akire Einstein hivatkozott, a 17. század legjelentősebb filozófusa, a felvilágosodás egyik atyjaként tartják számon. Descartes-al szemben, aki megkettőzte a valóságot, megkülönböztetve a testet a lélektől, Spinoza a valóság alapvető egységét hirdette. Descartes formuláját - cogito ergo sum, gondolkodom, tehát vagyok - megfordítva úgy látta, hogy valójában Isten az, aki gondolkodik bennünk. Hiszen az egész világegyetem Istenben van.

A valóságot egyetlen, végtelen lényeg alkotja. És amit mi különálló lényeggel rendelkező dolgokként, személyekként különböztetünk meg, valójában mind csupán ennek a megnyilvánulása, attribútuma.

Deus sive natura, avagy Isten, tehát a természet - vallotta. A természet nem Isten (panteizmus), de nem is különálló lényeg: része Istennek, benne van. Így tehát amennyiben a természetet, és benne önmagunkat jobban megismerjük, akkor Istent ismerjük meg. Ahelyett, hogy Istent bálványként imádnánk és különféle szertartások végrehajtásától remélnénk, hogy közelebb kerülünk hozzá: kíváncsi kutatókká kell válnunk. Akik nem rettennek vissza akár a kényelmetlen kérdések feltevésétől sem.

Ebből a rövid, hevenyészett leírásból is érthetővé válik, miért rokonszenvezett Einstein, a tudós, a természet megismerésének szerelmese, Spinoza felfogásával. Egyben eloszlat pár félreértést is azzal kapcsolatban, amit a tudomány, a felvilágosodás és a spiritualitás, a vallásos áhítat kapcsolatáról sokan gondolnak.

Sokan azt hiszik, hogy a felvilágosodás egyet jelentett a világ "csodátlanításával" - a tudományos világnézet kirekeszt***e a világból azt, ami áhítatra és csodálatra méltó. Mindent banálissá tett és elárasztott minket a híg materializmussal, ami az embereket önzővé és szűklátókörűvé t***e. Bár a világ valóban szenved ezektől, ez nem a felvilágosodás és nem is a tudomány bűne.

A tudomány nem zárja ki a spiritualitást, és számos tudósnak voltak és vannak mélyen spirituális gondolatai a világegyetemről. Hogy Carl Sagan csillagászt idézzük, "A tudomány nem csak összeegyeztethető a spiritualitással, de a legmélyebb forrása annak."

Ami Spinoza nyomán a felvilágosodás igazi elrugaszkodását jelent***e, az valójában nem a spiritualitás elutasítása volt - hanem az emberi megismerés, értelem, gondolkodás pozitív szerepébe vetett hit. Az embert úgy fogta fel, mint spirituális felfedezőt, aki tökéletlen és gyarló ugyan, de mernie kell kérdezni, kételkedni és új utakat keresni. És elvet***e az embert lenéző, vele szemben örökké gyanakvó dogmatikusok világnézetét, ami igazolta az embernek a hagyományok és a hierarchia által vezérelt totális intézmények alá rendelését.

Szerencsére nem kell választanunk, hogy felvilágosultak legyünk vagy spirituálisak - lehetünk felvilágosultak és spirituálisak. Bár elutasítjuk a babonát, az áltudományos sarlatánságokat, a csodát nem kell feltétlenül kizárnunk az életünkből. Sem pedig az áhítatot, a rejtélyt és a rajongó kapcsolódást a dolgok mögött megbúvó lényeggel, akár Istennek nevezzük, akár nem. Einstein rámutatott, hogy akár istenhívők vagyunk, akár ateisták, valójában két dolog közül választhatunk.

"Kétféleképpen élheted le az életed. Az egyik, hogy semmit sem tartasz csodának. A másik, hogy mindenben a csodát látod."

Adnak neked valami fontosat a Drogriporter írásai? Akkor kérlek, ha teheted, Te is adj valamit, válj a rendszeres támogatónkká, hogy írhassak Neked: https://drogriporter.hu/tamogass/

Figyelem! Figyelem :)

A gyerekek szinte mindent megtennének azért, hogy lássák őket, hogy figyeljenek rájuk - írja Bessel van der Kolk holland pszichiáter. Aki egy történettel is szemlélteti ezt az igazságot.

Az egyik 14 éves páciensét, Jack-et a rendőrség betöréses rablás közben kapta rajta egy házban. Amikor a pszichiáter leült beszélgetni a sráccal, megkérdezte, ki fogja meglátogatni karácsonykor. "Senki", felelte a srác. "Senki sem törődik velem."

Kiderült, hogy nem ez volt az első betörése. Amikor a rendőrök beléptek a házba, felkiáltottak: "Hiszen ez Jack, már megint ez a kis szaros."

"Tudja, ez az, amiért megéri," mondta Jack. Valaki felismeri. Érezteti, hogy fontos, hogy él. Még ha ilyen torz módon is, de megkap valamit, amit a családjától soha nem kapott meg.

Nincs semmi, ami fontosabb egy emberi lény számára, mint azoknak az osztatlan figyelme, akiket szeret. Akiktől szeretetet és gondoskodást vár.

A figyelemnek gyógyító ereje van. Nem csoda, hogy a zsidó-keresztény kultúrkörből táplálkozó Simone Weil és a buddhizmusból táplálkozó Thich Nhat Hanh egyaránt kijelentették, hogy az osztatlan figyelem a legnagyobb ajándék, amit egy ember egy másik embertől kaphat.

És világunkban ez a kincs egyre ritkább. Hiszen marketingesek és PR-osok hadát foglalkoztató hatalmas üzleti vállalkozások épülnek arra, hogy eltérítsék, lekössék és megosszák a figyelmünket.

És miközben a nagyvállalatok mohón versenyeznek a figyelmünkért - mi magunk kétségbeesetten küzdünk azért, hogy lássanak minket. Hogy elismerjenek. Hogy mások figyelmében sütkérezve érezzük, hogy fontosak vagyunk. És ezt a vágyunkat éppúgy profitéhes vállalkozások próbálják kiaknázni: behálóznak minket saját vágyainknál fogva. Kiaknázzák traumákból táplálkozó sérülékenységeinket.

Vágyunk a figyelemre, elismerése természetes - de egy elidegenedett világban gyakran tévutakra visz minket. Hiszen azt érezzük, hogy mi magunk, akik ott bent vagyunk, a magunk sebezhetőségében és tökéletlenségében, nem vagyunk méltók figyelemre és elismerésre. Mi több, szégyellnünk és takargatunk kell a valós énünket. Fel kell építenünk egy csillogó-villogó hamis egót. A Sikeres Embert, mint egy gólemet, ami jótékonyan eltakarja, hogy kik is vagyunk igazán. Mi több, el is feledteti velünk, hogy kik is vagyunk igazán. És végül meghasonlásunk nem is lehetne teljesebb.

És mi lehetne más, ami a tévutakból visszavezet a saját megtalált utunkhoz, mint a figyelem? A figyelem, ami valóban ránk irányul, és nem pedig a hamis bálványokra, amiket azért építettünk, hogy eltakarjanak minket.

A helyes figyelem többet ér, mint a méricskélés, ítélkezés és aggódás. Igazából nem is kell másnak lenned: a problémád forrása éppen a görcsös küszködés, hogy más legyél. A küszködés, hogy folyton megfelelj életszerűtlen elvárásoknak, valójában nem összeköt, hanem elszigetel. Hiszen az igazán fontos embereknek a hozzáférhetőséged, a jelenléted és a figyelmed többet ér, mint a csillogó-villogó felszín, amit nagy ügygonddal építgetsz.

Simone Weil-nek teljesen igaza van abban, hogy figyelem sokkal fontosabb a szellemi átalakulásban, mint az akarat. És a buddhista meditációs gyakorlatok is bizonyítják, hogy a megfelelő, nem ítélkező, együttérző figyelem befelé - és kifelé, önmagában is hegyeket mozdít el. Odabent és odakint egyaránt.

(jegyzetek a figyelemről)

Egy nagyon jó beszélgetés a családállításokról!
O discuție foarte bună despre constelații în română!
A very good talk in Romanian about constellations!

DARUL CONSTELAȚIILOR: VINDECAREA ȘI IUBIREA NEMĂRGINITĂ | Intervievista 04 Cum să îți întelegi mai bine universul interior și cm poți afla cauza acelor conflicte cărora nu le găsești o explicație în prezent? Constelațiile familiale...

Egy ideje nem posztoltam, de ettől még a malmok őrölnek! Mostanában többen kerestetek egyéni coachinggal/egyéni családállítással. Nagyon szeretem ezt a fajta munkát, nagyon sokat tanulok belőle. Amit végre nekem is sikerült belátni: sokkal jobb, ha szép lassan épülök, amilyen ritmusban a világ akarja, és nem ahogy ÉN akarom. Szó mi szó: tanulom az alázatot! És engedem, hogy az egyéni állítások úgy történjenek, ahogy történniük kell, ahogy a helyzet hozza.
Ezzel a megengedéssel, elengedéssel váratlan áldások áramlanak az életembe. Az élet és a munka pici és hatalmas örömei. A tegnap esti egyéni is ilyen csodákat hozott, nem is szaporítom a szót, inkább Stevie Wonder mondja el, hogy ma hogy ébredtem.

Stevie Wonder - As 1976 - Songs in the Key of LifeNathan Watts - Bass, HandclapsDean Parks - GuitarHerbie Hancock - Keyboards, HandclapsGreg Brown - DrumsAll Other Instruments ...

Félelem és rettegés Csíkszeredában

Jaj a kezdőknek :D Mennyi bizonytalanság, mennyi félelem és rettegés, hogy meg fogom tudni tartani a teret, lesz-e elég szemem, fülem és szívem, ahhoz, hogy érzékeljem, amit az állítás mezeje mond? Meg fogom bírni azt, ami egy-egy témából kibontakozik? Vagyok-e elég erős hozzá és van-e elég bátorságom? Vagy meg fog haladni a kliens témája és lefagyok?
Na, hát ezek a dolgok, amelyekről nem szívesen beszélünk, főleg attól félve és rettegve, hogy nem leszünk elegek. Ez a gyökerekkel belénk kapaszkodott nemvagyokelég érzés.
Most csapódik le bennem a csíkszeredai munka, amit ketten vezettünk Bodor Lórival, egyik csíki kollegámmal (vagy ahogy arrafelé mondják: szeredai). Érdekes kísérlet volt két éppen elindult lelkimunkásnak, és nem várt súlyos energiák szakadtank ránk a nap második felében - feljöttek olyan dolgok, amelyeket nehéz volt vinni.
De valahogy vittük aztán, a résztvevőkkel együtt. Néhány kulcsfogalom a hétvégéről, az én olvasatomban:
- kettős keresztek: mi van, amikor az élet és a halál, az öröm és a gyász egyszerre van jelen?
- párkapcsolatok: az én csomagom és a másik csomagja
- felnőttem, avagy ki vagyok és miért vagyok itt? - a nem tudom állapotot elviselhetetlensége és elviselhetősége
- ez mind én vagyok: ránézni a magzat-énre, a gyerek-énre és a tinédzser-énre a fiatal felnőtt énünk szemével és szívével

Na, hát most ennyi jutott eszembe hirtelen.
És hogy köszönöm a bizalmat minden résztvevőnek: annak is, akik először voltak ilyen eseményen, annak, aki már volt a mesterünknél is, és most eljött hozzánk is, annak a személynek, aki nem magyar anyanyelvű létére is részt vett és adott egy külön színt az állításoknak és azoknak a volt osztálytársaknak is, akik támogattak minket a jelenlétükkel!

A fotó Vacsárcsiban készült, Csíkszeredától nem messze, ahol a vasárnapot együtt töltöttük az egyik volt csíki csoporttársnál, Melindánál. A kép szereplője a volt osztálytársam és barinőm a kolozsvári, első csoportból.

A fészekből kirepültünk, munkára fel :)

Sziasztok, itt varunk, a 3. Emeleten!
:)

Két női egyéni állítás margójára:

"Anya, ezt tőled kaptam!"
"Anya, csak most látom, hogy olyan vagyok, mint te!"
"Anya, csak most látom, hogy te így éltél túl!"
"Anya, hiányoztál!"
"Még szükségem van rád, anya!"
"Köszönöm, anya!"
"Ezt érted t***em, anya!"
"Tisztelettel visszaadom neked, ami hozzád tartozik!"
"Nem tudlak megmenteni, anya!"
"Megengedem magamnak, hogy másképp legyek boldog, anya!"
"Az a te örömöd, ez pedig az enyém, anya!"

Néhány oldó mondat a szombati és a hétfői egyéni állításokból. A képen az egyik legfontosabb magyar szó látható, valahogy ez került a kupac tetejére a terápiát követő rendrakás végére.

NOTE:
Ameddig az apás lány nem kapcsolódik vissza az anyjához, és az anyja erejéhez, nem tud nőként kiteljesedni, és kiegyensúlyozott párkapcsolatot kialakítani, amiben nő lehet.
Ameddig az anyás fiú nem kapcsolódik vissza az apjához, és az apja erejéhez, nem tud férfiként kiteljesedni és kiegyensúlyozott párkapcsolatot kialakítani, amiben ő férfi lehet.

AJÁNLAT: Férfiaknak behelyettesítendő a fenti mondatokban az "anya" szó "apa" szóval.

Köszi, Ozsváth Beáta és egy másik kedves nővé váló kliensem