20/06/2020
A koronavírus is egy rosta
Hadd szögezzük le az elején: bár a rostát a Sátán rázza, nem az ő döntésétől függ, hogy ki fog megmaradni benne hit által. Az Úr imádkozott érettünk, hogy el ne fogyatkozzék a mi hitünk! Számunkra ez nagyon bátorító.
Mi hisszük, hogy az Úr segedelme által a gyülekezet győztesen fog kikerülni a koronavírus rostájából, még ha szenvednie is kell időközben emiatt. A hívők közül egyesek beleesnek abba a tévedésbe, hogy túlzottan óvakodnak a vírustól és félnek az élet kihívásaitól, mások átesnek a ló másik oldalára és felelőtlenül viselkedve vakmerőek és óvatlanok. Márpedig mindkét hozzáállás téves.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ebből olyan háborút kellene kovácsolnunk, ami felülírná a mi alapvető egységünket Krisztusban.
Az Ige szava áll: „egy a test” (Efézus 4:4). A gyülekezet olyan egységgel rendelkezik, amit egy ilyen járvány nem tud megrontani. Ez legfeljebb a testnek árthat, a léleknek nem. A köztünk levő egységet még a Sátán sem képes megrontani.
Ez azért van, mert a koronavírussal kapcsolatos véleménykülönbségek csak másod- és harmadrendű fontossággal bírnak a gyülekezet életében, amiket a hívő ember előbb-utóbb képes lesz úgy kezelni, hogy testvéri egységben maradjon azzal, aki másképpen vélekedik. A világiak fognak úgy egymásnak esni, hogy végül a saját megosztottságuk által fognak elveszni, de akik az Úréi, azok fel fogják ismerni a veszélyt és kitartanak egymás mellett még ebben a helyzetben is. A Sátán keresi, hogy oroszlánként elnyelje azt, akit tud, de a hívők az Úrra bízzák magukat és kimenekednek.
Természetesen Jézus uralma a koronavírus fölött még nem jelenti azt, hogy nekünk felszínesen kellene hozzáállnunk a pandémiahoz. Vigyáznunk kell, legyünk óvatosak és kiegyensúlyozottak, hogy se kétségbeeső túlhangsúlyozás, se megvető alábecsülés ne jellemezze kommentjeinket. Minden dolognak szeretetben kell végbe mennie. „Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt.” (Róma 14:3). Aki úgy fél a koronavírustól, hogy ki sem lép a házból, ne vesse meg azt, aki még maszkot sem hord. Aki pedig bátor és belemenős, ne kárhoztassa azt, aki óvatos és körültekintő.
Tehát ne felejtsük el: mi egyek vagyunk Krisztusban. Tudjuk, hogy a próba csak jót tehet nekünk, hiszen így a hitünk úgy fog kikerülni a próbából, ami dicséretre méltónak fog találtatni Jézus Krisztus eljövetelekor. Ha pedig valaki időközben kiesik a rostából, akkor az azért történik, mert nem bizalommal teljes mag az élete, hanem hit nélküli polyva. Miközben a rostát a Sátán rázza, az, hogy rázás közben kinek marad meg a hite, a Krisztus imájától függ, aminek következtében vigyázunk és megállunk. Aki kiesik, a saját hibájából esik ki, de aki megmarad, az Úr imája miatt marad meg. Más szóval, a bűnért mindig az ember a felelős, de a megmaradásért az Úré a dicsőség!
Ha pedig rázás közben valódi magvakként egymáshoz ütődünk a rostában, Isten kegyelméből még ez is javunkra válik, mert az egymásnak esést utólag megbánva és egymást kölcsönösen elfogadva végül még csiszoltabban és tisztábban fogunk kikerülni belőle. Miért? Mert az ideiglenes bukás nem jelent automatikusan végérvényes elterülést. Lehet, hogy egy csatában sebet kaptunk, de ha a végső háborút megnyerjük, akkor minden rendben. Ez a hívő ember reménysége Krisztusban. Mi az ő múltbeli győzelméből indulunk ki, és annak alapján harcoljuk a hit harcát itt és most.
„Monda pedig az Úr. Simon! Simon! Ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lukács 22,31-32).
Testvérek, legyen hitünk Jézusban és erősítsük egymást a koronavírus idején!
