07/09/2026
„Az iskola arra való, hogy az ember meg tanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni azt, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog”
Kedves diákok, szülők, nagyszülők, munkatársaim, papbácsi… Kedves jelenlévők!
Ünnepi gondolataimat Szentgyörgyi Albert, magyar orvos, biokémikus gondolataival kezdeném. Egy olyan emberével, aki végtelen hálával tudott visszagondolni iskolai éveire. A tudás, a tudományok, a kutatás, a megismerés szeretetét továbbadó pedagógusokra. Ösztökélő, bíztató szüleire. És kitartásának, erős akaratának köszönhetően egyike azon magyar kutatóknak, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a nemzetközi tudományos életre. Ezért Nobel díjat is kapott.
Ez nem mindenkinek adatik meg. De nem is kell. Neki ilyen sorsot szántak az égiek. Nekünk is feladatunk van. Csak más téren. Lehet, hogy ezért nem jár Nobel díj, de hát nem is ez a fontos. Feladattal érkezünk, lehet, hogy tudunk róla, de lehet, hogy nem. Tudatosan is élhetjük életünket, de lehet másképpen is. Mindegy. A Teremtő végtelen türelemmel van irántunk. De, ha már megsejtsük életünk értelmét, az már nagyon jó eredmény. Akkor elindultunk az isteni tudatosság, az én, a közösségszolgálat útján.
Csaba testvér gondolataival élve: „Isten selejtet nem teremtett”. Ez egy nagyon erős kijelentés. Tehát mindenki fontos, aki erre a csodálatos bolygóra megszületik. Céllal és feladattal. Ha jól, ha rosszul végzi a feladatát. És, ha a rossz dolgokból, nehézségekből levon építő jellegű következtetéseket és be is építi életfolyamatában, vagyis értékelni tudja a népi mondás alapján, hogy: „minden rosszban van valami jó”, akkor már értelmet nyert az, hogy VAN. Mindezekből kiindulva, mind, akik itt vagytok, fontosak vagytok. Fontosak vagytok szüleiteknek, közösségeteknek és nem utolsó sorban nekünk, az iskolának. Mi pedagógusok, azért választottuk ezt a pályát, ezt a munkahelyet, mert az Isten által megkapott talentumainkat, a megszerzett tudást, tovább szeretnénk adni nektek. Mert „Jót, tenni jó!” Mert a „hasznos munka, soha nem hull a porba!” – vallották a régiek. És igazuk van. Ha néha mérgelődünk, bosszankodunk, elégedetlenkedünk, az azért van, mert úgy érezzük, hogy nem akartok velünk egyenlő partnerek, társak, lenni. De az is tudjuk tapasztalt szakemberként, hogy később, felnőttként igazat fogtok adni nekünk. Nemcsak nekünk, hanem a titeket biztató, támogató szüleiteknek, nagyszüleiteknek is, és büszkék lesztek arra, hogy bárhol a nagyvilágban elegendő tudással felvértezve megálljátok helyeteket, ha éppen a sors életetek nagy részét nem ebben a közösségben tervezte el. Ha pedig itt, akkor e közösségben élve alakíthassátok a magatok, a faluközösség mindennapjainak boldogabbá tételét.
De hát „sok beszéd szegénység” tartja megint egy régi mondás. Ezért én magam és kollégáim nevében nektek kitartást, érdekes tudás felhalmozást, kíváncsiskodó természetet kívánok nektek. Ti kérdezzetek, ti érdeklődjetek a világ dolgai felől és mi megpróbálunk válaszolni. Tudásunk és bőséges élettapasztalatunk alapján. Mi sem tudunk mindent, de igyekszünk tanulni, megismerni, megtapasztalni, hogy továbbra is segítsünk.
Kedves előkészítősök!
Nagy-nagy szeretettel várunk a tudás birodalmában. Két szép osztálytermet biztosítunk számotokra, amelyeket Melánia és Beáta tanító néni nagyon otthonossá alakított. Hála a Jóistennek, hogy jó irányba forog a népesedési statisztika kereke kisfalunkban, ezért titeket elosztottunk két szép osztályban, majd ötödikben bővültök a diafalvi kortársaitokkal. Nem megosztottunk titeket, hanem jobb lehetőséget biztosítottunk nektek a további fejlődésetekhez. Úgy is együtt jöttök-mentek iskolába, szüneteken megbeszélhetitek dolgaitokat, s majd a későbbi kortárstalálkozókon elmesélhetitek iskoláskori élményeiteket.
Kedves nyolcadikosok!
Ti már becsületesen nekikészültetek a nagy életnek. Ti vagytok iskolánk legidősebb diákjai. Már tavaly belekóstoltatok a közmunka, a közösségmegsegítés folyamataiban, az idén már ti lesztek közvetlen munkatársaink. Segítetek a szünetekben, őrt álltok az ajtóknál, figyelitek, segítitek a kisebbeket. És közben tudatosan tanultok, készültök a vizsgára. Azért, hogy olyan iskolába jussatok be, ahová vágytok. Olyan szakmát tanuljatok, amilyent elképzeltek, amiből magatokat, jövendő családjaitokat fent tudjátok tartani. Én bízom bennetek. A munkatársaim is. Nem utolsósorban aggódó szüleitek is. Azt akarjuk, hogy emberhez méltó életet biztosítsatok magatok, közösségetek számára. Nem ígérjük, hogy az élet könnyű lesz. Nem is ez a cél. A nehézség érleli az embert. Jobban fogja tudni értékelni, mindenét, ami van, ami körül veszi. És hálás lesz. Szeretetet, jókedvet sugároz maga körül. Szerethetővé válik, mert ő is tud szeretni. És így élete értelmet nyer. Mert tudatosan értelmessé teszi azt, bármilyen körülmények, nehézségek között. Na, ilyen embereket szeretnénk nevelni: kitartó, becsületes, igazmondó és szerethető. És, akkor egyszerre, olyan emberré válik, akit tisztelnek. Mert ő is tisztelni tud mindenkit. Bármennyi talentummal is érkezett. Ha kicsivel, ha sokkal.
Kedves munkatársaim!
Nektek kitartást, önzetlen munka- és gyermekszeretetet kívánok továbbra is! Ez egy nemes feladat. A kis palántból saját képünkre és hasonlatosságunkra erős fát nevelünk. Együtt a szüleikkel. Egy erős karaktert, aki ellenáll szélnek, viharnak rendíthetetlenül és akinek, holnapután árnyékában mi is elégedetten megpihenhetünk. Amikor öreg pedagógusként az idősödő, régi osztályunkkal együtt ünnepelhetünk és emlékezünk. Hogy emlékszel-e? Emlékszik-e? Hogy es volt?
Jó munkát, kitartást, sikert és sok-sok örömet, boldogságot kívánok mindannyiunknak! Még akkor is, ha olykor-olykor az élet nehéznek tűnik. Akkor is arra gondoljunk az őseink bölcsességét meghallgatva, hogy: „Lehetett volna rosszabb is!” Mindezek mellett én még azt kívánom, hogy minden vasárnap az igazgató bácsival, a közösségével együtt itt lássalak a szentmisén, hogy együtt megköszönhessük mindazon JÓT, amit nap, mint nap megélünk. Még akkor is, ha olykor-olykor rossznak tűnik.
Ezennel a 2026/2027-es tanévet megnyitom!
Fotó: Bálint Emil, Bíró Lóránd
