Románozzál ÉVÁval

ARS PEDAGOGICA

Sokat várt ez a bejegyzés, mert sokat gondolkodtam, hogy jól fogalmazzam meg, jól jöjjön át, mi szerint tanítok én.
De útjára engedem, olyan amilyen.
Tudásátadás és nem számonkérés.
Segítés és nem letolás.
Együtt.
Ezek a fő vezérelvek.
Lehet szembemegy a hagyományos oktatással, ezért esik nehezemre ezt megírni, mert annak is megvan a helye, ez a rendszer, a kötelező.
Emiatt úgymond nem tanulunk semmit, nincs házifeladat, nincs feleltetés, nem írnak füzetbe a már írástudók a foglalkozásaimon.
DE rengeteget dolgozunk a szövegértésen, e behelyettesítésen, a válaszadáson és a fogalmazáson, egyénileg is.
És igen, eljutunk az önálló megszólalásig, mondatalkotásig, beszélgetésig románul.
Ehhez viszont egy nagyon komoly alapozásra van szükség, ez történik nálam, a kis nyelviskolámban.
Én fát ültetek, annak időre van szüksége, míg jól leereszti a gyökereit, körbefon mindent, aztán egyszercsak virágbaszökken és termést hoz.
Akinek volt elég türelme kivárni, az megtapasztalta, hogy gyermeke már mindent ért, már nem lehet előtte románul beszélni anélkül hogy meg ne értené és válaszol is románul.
Ezt sok-sok, még több játékkal érem el, ahol meg kell szólalniuk, mert akarnak haladni a játéktáblán, mert nyernének, vagy vinnék előre a csapatukat.
Meg sütünk-főzünk, azt is románul és sok más játékos, élvezetes tevékenység van, kézműveskedés, kézimunka.
Igyekszem mindig arra, hogy élvezetes legyen és akarják, mert akkor leengedik a védőrácsot és befogadóak.
Nyolcadik osztály végén, a vizsgán a szövegértést kérik számon, mi ezen dolgozunk már óvodás kortól, szép eredményekkel.
Most divatos szakszavakkal élve szenzoros oktatás folyik nálam, vagyis tapasztalás útján szerzett tudás megszerzés, meg helyzetbe hozva őket tudják valami gyakorlati élményhez kötni az új ismereteket, szavakat, kifejezéseket.
Aki végigolvasta, annak köszönöm, mert ez bizony hosszú lett, de fontosnak tartottam ezt így leírni.
Aki meg úgy érzi, hogy ezt a gyermeke megtapasztalta, szóljon hozzá, írjon véleményt.
Az építő kritikát is szívesen fogadom, mert előrre visz az is.
Képnek pedig legyen a bábszínházam, amit én készítettem, hogy játszva, bábokkal megszólalva alkossunk történetet, beszéljenek románul és persze élvezzék is

Itt egy kép rólam és azért ez, mert ez mutatja meg leginkább, hogy milyen vagyok és ezáltal milyenek a foglalkozásaim, milyen a tevékenységem.
Vidám, színes és "kényelmes".
Ez a kis magán nyelviskola egyszemélyes vállalkozás, ahol mindenkit ismerek, minden diákommal személyes a kapcsolatom, ismerem a szülőket, beszélgetünk is a gyermekekről.
Nem is akar nagyobb lenni, mert így érzem én jónak, hatékonynak.
Diákjaim legkisebbje négy éves és tizedikes az idén a legnagyobb, de volt tavaly érettségizőm is, meg felnőttekkel is tartottam magánórát.
Angol nyelvet is oktatok magyaroknak és románoknak is, de csupán a kicsiknek, harmadik osztályosokig.
A román nyelv magyaroknak lett viszont a fő oktatási területem, ezt választották, ezt kérték, tehát ez van.
Ebben találtam meg legjobban a munkám hatékonyságát és látom már a gyümölcsét.
Bővebben az oktatási módszereimről egy következő bejegyzésben írok.