Dr. Tonk Márton

Komárom, a Külügyminisztérium Márton Áron Tehetséggondozó Programjának zárókonferenciája. A Collegium Talentum Kárpát-medencei doktorandusz-program május végi záró-„összetartása” után az elmúlt napokban egy újabb tehetségprogram idei tanévének végső rendezvényére került sor: Révkomáromban zajlott a Márton Áron Tehetséggondozó program év végi szakmai záróeseménye, kiváló vendéglátónk ezúttal felvidéki társintézményünk, a Selye János Egyetem volt. A Collegium Talentum program (melyben hangsúlyosan doktorandusz-hallgatók vesznek részt) megelőző „lépcsőfokaként” működő Márton Áron program minden esztendőben 40 fő délvidéki, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai alap-, illetve mesterképzős hallgatót vesz fel, pályázati úton, kiknek kutatómunkáját választott tutoraik, illetve a program szakmai vezetése által kijelölt tudományterületi szakértők irányítják. A magyarországi Külügyminisztérium több évtizedes támogatása mellett működő kiemelt program szakmai partnere az idén is a Sapientia EMTE, illetve az egyetem szakemberei voltak, az ösztöndíjasok palettája az idén is kiterjedt a mérnöki-műszaki tudományoktól kezdődően a jog- és gazdaságtudományon keresztül a természet vagy társadalomtudományokig.

Rendszeres tapasztalat, és egyben elégtétel, hogy a Márton Áron programba felvételt nyert hallgatók később a Collegium Talentum sikeres pályázói és tagjai lesznek, hogy aztán, az utolsó „lépcsőfokon”, a szintén magyarországi támogatásból működő Fiatal oktatói ösztöndíjprogramban jelennek meg, immár a Kárpát-medencei magyar felsőoktatási és kutatási hálózat oktatóiként, kutatóiként – szerves, logikus, tervezett rendbe helyezve ezáltal a külhoni magyar régiókban olyannyira fontos szülőföldi utánpótlásnevelést.

Elégtétel és egyben öröm volt ugyanakkor az is, hogy az idén is népes Sapientiás csapat (ösztöndíjas fiatal hallgatók, tutorok, tudományterületi szakértők) vett rész a programban, és annak révkomáromi zárórendezvényén – köszönet és elismerés mindannyiuk munkájáért! És persze egyúttal a programot lehetővé tevő minden résztvevő lelkesedéséért és energiájáért!

Tanévzáró Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen, a Sapientia EMTE és a Pro Bono Publico egyetemi konzorcium képviseletében. Felemelő, méltó esemény volt, melynek keretében 256 végzős hallgató búcsúzott el (vagy zárta le tanulmányainak egy szakaszát) nagyváradi társintézményünkben. „Sapientiás” léptékben ez a nagyobb karaink ballagói létszámának felel meg, Csíkszeredában a napokban 233 ügyes fiatal vehette át emlékoklevelét, Marosvásárhelyen e hónap végén 259 végzősünk fog elballagni.

Az ünnepségen alkalom nyílott újra elmondani, hogy a Pro Bono Publico konzorciumot alkotó, három önálló magyar felsőoktatási intézmény (Sapientia EMTE, Partiumi Keresztény Egyetem, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet) ma egy 5 városra (Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy) és egy igen széles képzési spektrumra kiterjedő egyetemi hálózatot képez; hogy a konzorcium alkotta intézmények keretei között mára már a Romániában magyar képzésben részt vevő fiatalok bő 1/3-a tanul; s hogy az intézményrendszer jelen pillanatban a magyar nyelvű felsőfokú képzést lefedő oktatói állomány mintegy 40%-át biztosítja. Mind létszámában, mind területi kiterjedésében, mind képzési spektrumában tehát a konzorcium egy erős, konszolidált, megkerülhetetlen szereplője a romániai magyar felsőoktatásnak, mely ugyanakkor nemzetstratégiai szempontból is nélkülözhetetlen.

S mivel ballagások alkalmával „illik” a távozókat mindenféle „útravalóval”, „hamuban sült pogácsával”, „teli tarisznyával”, egyszóval jótanácsokkal ellátni, a tanévzáró alkalmat adott nem annyira egy „útravaló bölcsesség”, hanem egy egyszerű egyetemi oktatói remény kifejezésére. Arra, hogy egy olyan világban, ahol rohamosan terjed az áltudomány (a „fake science”), ahol a világháló, a közösségi média, a chatgpt sokszor azt az üzenetet hordozza, hogy a tudomány az pusztán csak egy vélemény, nos, hogy egy ilyen világban a most végzettek tudnak majd valóban az igazi tudomány, az igazi tudás, az igazi szakmai ismeret hordozóivá és hirdetőivé válni.

Végül pedig egy személyes, a Sapientia EMTE rektora számára viszont annál fontosabb gondolat: úgy képviseltem intézményünket a nagyváradi ünnepségen, hogy azzal egyidőben lélekben és gondolatban a Csíkszeredai Karunk ballagóival, oktatóival, kollégáimmal is kicsit együtt voltam. Gratula minden végzettnek, és köszönet minden oktatónak, akik az idén is szép, hatékony, eredményes munkát végeztek!

📸 Szőcs Norbert-Szőcske, Bálint Zsombor

Az elmúlt hét végén került sor a Collegium Talentum tehetségprogram szokásos májusi szakmai rendezvényére. A program szakmai irányítóiként egyszerűen csak „összetartásnak” szoktuk nevezni a Kárpát-medence összes magyarlakta tájáról érkező főleg doktorandusz, kisebb arányban magiszteris fiatal kutató találkozóját. És az idei négy nap is valódi összetartás volt, mely ismét megmutatta a közösségeinkben rejlő erőt, vitalitást. „Együtt-működünk”, stresszkezelő és önismereti workshopok, Batthyaneum, Erdélyi fejedelmek palotája, Vajdahunyadi vár, kerekasztal-beszélgetések tudományról és a napjainkban olyannyira veszélyesen terjedő áltudományról, egyaránt a hétvége szakmai programját gazdagították.

Külön erőssége (és, furán hangzik, de egyik színfoltja) volt az együttlétnek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke, Dr. Orosz Ildikó, a "GENIUS" Jótékonysági Alapítvány igazgatója, Dr. Váradi Natália és az egyetem rektorhelyettese, Dr. Csizmár Iván részvételével lezajlott kerekasztal-beszélgetés, melynek keretében az ösztöndíjasok betekintést nyerhettek Kárpátalja szürreális mindennapjaiba – így például abba, hogy ha a „békeidőben” kiállított személyidben az áll, hogy a Csajkovszkij utcában laksz, azzal sokat nem fogsz tudni kezdeni, mert az ukrán hatóság szempontjából most már Csajkovszkij egy nem létező személy…☹

Apropó, színfoltok: volt közös tornaóra is, kiváló és szakavatott CT-s hallgató vezetésével, no meg természetesen a Bajnokok Ligája döntőjét is közösen tekintette meg a közösség.

Szászsebes, ismét csak paradox módon, kiváló helyszínnek bizonyult. Az egykori, nagy múltú szász település mai lakossági összetételének megtapasztalása, a jelenlegi romániai demográfiai viszonyok rövid előadásban való összefoglalása (köztük a legutóbbi népszámláláson magát németnek valló alig 23.000 lakossal) egy intő és határozott “felkiáltójel” volt a CT-s közösség számára: mi, erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai magyarok nem kívánunk az erdélyi szászok sorsára jutni… Ezért fontosak közösségeink, intézményeink, tehetségprogramjainak, jövőt jelentő fiataljaink.

A Sapientia EMTE mindennapjait, az egyetemi tevékenységek rutinját évről évre megtörő, afféle időn kívüli ünnepi eseménye a Tudományos Diákköri Konferencia. Olyanszerű, mint a húsvét vagy a karácsony a társadalmak, közösségek életében. Éppen ez az ünnepi időszak zajlik az egyetem mindnégy karán, a kari TDK-k révén, több száz diák részvételével, másfélszáz oktató mentorálásával. Az ünnep érzését elsősorban az egyetemi hallgatóink kutatómunkája, előadásai, tudományos eredményei biztosítják, és az oktató ember ilyenkor évről évre újra látja bennük a tehetség „természetrajzát”: csillog a szemük, belső motiváció hajtja őket, és hajlandók egy helyett kettőt ugrani.

A hungarikumnak számító Kárpát-medencei szintű tudományos diákköri mozgalom (OTDK) tavaly ünnepelte 70. születésnapját. Ez alkalomból 365 OTDK70 kitűzőt adtak át a mozgalomban részt vevő oktatóknak, kutatóknak. A 365-ből egy, a 365. szimbolikusan nem egy személyt, hanem a 70 év több ezer, tízezer TDK-zóját illette. Ebben a szellemben a 10 darab sapientiás oktatónak átadott kitűző egyikét afféle vándordíjként indítottuk útjára Kolozsváron: minden évben a Leglelkesebb TDK-zó díjaként kerül átadásra, hogy aztán a soron következő évben továbbadja azt a következő díjazottnak. Mindezt abban a hitben, hogy ez a kis érem újabb 70 év múlva is járja a maga útját, szimbolikusan összekapcsolva az örök TDK népes közösségét.

Az idén a díjat a középiskolai szekció egyik résztvevője, Gazda Imola-Flóra, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákja kapta meg.

📷 Szabó Efraim

Kolozsváron fogadtuk és mutattuk be a Sapientiát az Amerikai Magyar Orvosszövetség Erdélyi Alapítványa (HMAATC) és a HUNOR magyar űrprogram képviselői számára. A Dr. Gergely István (HMAATC elnök, Indianapolis/Székelyudvarhely), Dr. Kovács György (HMAATC kurátor, Frankfurt) és Dr. Schlégl Ádám (HUNOR program, kutató-űrhajós) alkotta küldöttség számára ismertettük a Sapientia EMTE jelenlegi állását, különös hangsúlyokkal a nemzetközi beágyazottságú kutatási programjainkra. A beszélgetésből adódó fontos konklúzió volt, hogy a Sapientia EMTE kutatói az elkövetkezőkben sikerrel tudnának bekapcsolódni az általában vett orvosmérnöki, kutatási eszközfejlesztési és -tesztelési tevékenységekbe.

Külön erőssége és üzenete volt az eseménynek, hogy a látogatás első felében közösen fogadtuk a küldöttséget a BBTE magyar tagozatának vezetésével és szakembereivel, illetve a marosvásárhelyi orvosi egyetem (MOGYTTE) képviselőjével, együttesen adva hangot annak a tényállásnak, hogy az erdélyi tudományos kutatások mára már nem segítségre szoruló „kistestvérei”, hanem egyenrangú partnerei, meghatározó szereplői a régió tudományos tevékenységének.

Emléklapot és emlékérmet adományozott a Sapientia EMTE számára a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, az egyetemünk részéről a felvidéki felsőoktatási intézmény irányában tanúsított elkötelezett és önzetlen támogatásért. Május 6-án ünnepeltük Nyitrán a magyar pedagógusképzés fennállásának 65. éves jubileumát, melynek keretében átvehettük az elismerést, ám ami ennél is fontosabb: ismét megerősödhettünk, megbizonyosodhattunk a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás összetartozásáról. Otthonos érzés volt, s elsősorban nem azért, mert egy filozófusról elnevezett intézmény volt a házigazdánk😊, hanem mert ismét ott voltunk, együtt, felvidékiek, anyaországiak, délvidékiek, kárpátaljaiak, erdélyiek. A nyitrai magyar pedagógusképzésnek egyébként mintegy 350 hallgatója és kb. 35 főállású egyetemi oktatója van, ez nagyjából a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának megfelelő nagyságrend.

Kedves nyitrai kollégák! Mindig számíthattok ránk – mint ahogyan mi is tudjuk: mindig számíthatunk rátok. Isten áldja, éltesse a nyitrai magyar pedagógusképzést – és, ahogyan az intézmény rektora, Libor Vozár mondotta (akivel igen hasznos intézményközi egyeztetésre is sor került): ott leszünk a soron következő 65 éves, tehát a 130. jubileumon is😊

Néhány „színfolt-utóhang” a Magyar Rektori Konferencia múlt hét végén lezajlott plenáris üléséről, de főleg kísérőrendezvényeiről.

Megmutattuk vendégeinknek a felújított Bocskai-ház immár kétségtelenül „kabalaállatnak” nevezhető kismajmát😊, mely mindannyiunk örömére ücsörög a Sapientia Alapítvány irodavezetői szobájának tapétáján. Készültek színesszemüveges egyetemvezetői fotók, vendégeinkkel a Szent Mihály templom tornyából is megnézhettük Kolozsvárt és a Bocskai-házat.

Hegedüs Csilla elnök asszony és munkatársai jóvoltából jártunk a bonchidai Bánffy-kastélyban, köszönet a színes bemutatóért, sétáért. Nagy Tibor református lelkész és a Kallós Zoltán Alapítvány munkatársai segítségével voltunk a Kallós Múzeumban, illetve megcsodálhattuk az Europa Nostra díjas válaszúti Bánffy-kastélyt is – utóbbi esetében külön köszönet Szalma Ancsa valóban színes és szakavatott idegenvezetésének, melynek keretében megismerhettünk Bánffy Ádám „szuperhőst” is. 😊

A Sapientia 25. jubileumi éve keretében szervezett rendezvény szakmai programján túlmenően ezek a színesebb együttlétek, élmények is a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás közösségét, összetartozását erősítették.

Első nagyszabású rendezvényének adott helyet a Sapientia EMTE felújított Rektori Hivatala, a Bocskai szülőház: a Sapientia 25. jubileumi éve megünneplésének szentelt rendezvénysorozat részeként az épület adott otthont a Magyar Rektori Konferencia rendes plenáris ülésének és munkálatainak.

16 esztendő után érkezett újra Kolozsvárra az anyaországi és a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás legfontosabb szakmai szervezetének közössége, nagy öröm volt a Bocskai-család ősi címerét viselő teremben együtt látni a magyarországi, erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai egyetemi vezetőket. A konferencia szimbolikus üzenetével, illetve a tárgyalt szakmai kérdések tartalmával határozott megerősítése volt a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás, az anyaországi és a külhoni egyetemi világ összetartozásának.

Vincze Loránt EP-képviselő látogatta meg a tegnap a felújított Bocskai-házat. Köszönjük az érdeklődést az egyetem ügyei iránt, igyekszünk mindenben megfelelni a teljes erdélyi magyar közösség elvárásainak és feladatainak. Bocskai István szülőháza nem csupán a Sapientia tulajdona, hanem a kolozsvári, az erdélyi, a Kárpát-medencei magyar közösségé, és tudjuk hogy rengeteg jövőbe mutató oktatási, kutatási, kulturális, társadalmi esemény helyszíne lesz, felújított állapotában is.

📸 Vincze Lóránt Facebook oldala

Kolozsvár, Sapientia EMTE, Melody/Központi Szálló. A Magyar Diplomáciai Akadémia küldöttségét fogadtuk egyetemünkön.

Bő 10.000 magyar fiatal tanul az erdélyi magyar felsőoktatásban. Még néhány ezer pedig románul, olyan szakokon, melyekre továbbra sincs Erdélyben magyar nyelvű kínálat. A következő évek egyetemi stratégiájának kiemelten foglalkoznia kell a magyar „hiányszakok” alapításával (pl. állatorvosi, építőmérnöki, képzőművészeti stb. szakok). Hogy miért? Mert egyfelől az 1. szabály: ez „Istenadta” jogunk Romániában, és mert az ember anyanyelvén tanul a leghatékonyabban.

Van viszont egy 2. szabály is: magyar fiataljaink a román nyelvet is jól kell ismerjék, hiszen nem lehet úgy megmaradni a szülőföldön, hogy a nyelvtudás hiányában bezárul előttük a munkaerőpiac jelentős része. És ebben a kontextusban a 3. szabály is esszenciális: románul tudni kell, de „túl jól” sem kell tudni. „Túl jól”, azaz a magyar identitásunk feladásával. Hisz ez utóbbi már egyenes út az asszimilációhoz.

Nem egyszerű tehát a magyar felsőoktatásunk előtt álló kihívás. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről volt alkalom tájékoztatni a Külgazdasági és Külügyminisztérium Diplomáciai Akadémiájának vezetőit, munkatársait, fiatal diplomatáit. Köszönjük az eddigi és a jövőbeli közös gondolkodást, együttműködést!