Dr. Tonk Márton

A XXIX. ELTE Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetem keretében ülésezett a Magyar Rektori Konferencia Határon Túli Felsőoktatási Intézmények Bizottsága 2026. július 28–29-én. A budapesti szakmai fórumon a Kárpát-medence magyar felsőoktatási intézményeinek vezetői és képviselői az együttműködés aktuális kérdéseiről, közös oktatási és tudományos kezdeményezésekről, valamint a nemzetközi partnerségek további lehetőségeiről egyeztettek.

A budapesti program részeként részt vettünk július 29-én az ELTE Nyári Egyetem ünnepélyes megnyitóján is, melyet követően egyeztetéseket folytattunk a magyar kormány képviselőivel a Sapientia EMTE-hez fűződő stratégiai és operatív kérdésekről.

Folytatódik a magyar kormány támogatása – Budapesten tárgyalt a Pro Bono Publico konzorcium

2026. július 23-án Budapesten fogadta a Pro Bono Publico konzorcium igazgatótanácsát Tarr Zoltán miniszter, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium vezetője. A találkozón a konzorciumot Pálfi József rektor (Partiumi Keresztény Egyetem), Kovács Sándor rektor (Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet), valamint a Sapientia EMTE részéről Farkas Csaba rektorhelyettes és jómagam képviseltük.

A megbeszélésen Tarr Zoltán miniszter mellett Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Kollai István, a magyarságpolitikáért felelős helyettes államtitkár is részt vett. A kormányzati vezetők meghallgatták az intézményvezetők beszámolóit az egyetemek jelenlegi helyzetéről, eredményeiről és jövőbeli terveiről.

A miniszter megerősítette, hogy Magyarország Kormánya a jövőben is támogatja az erdélyi magyar felsőoktatási intézményeket. Hangsúlyozta, hogy a kormány kiemelt feladatának tekinti a határon túli magyar közösségek, valamint oktatási és nevelési intézményeik támogatását. Egyúttal jelezte, hogy a tárca áttekinti az elmúlt tíz évben nyújtott támogatások felhasználásának tapasztalatait is.

A hivatalos egyeztetést közvetlen szakmai megbeszélés követte Heidl György államtitkárral és Kollai István helyettes államtitkárral. Ennek során ismét megerősítést nyert, hogy a Pro Bono Publico konzorcium intézményei folytathatják munkájukat, és a jövőben is számíthatnak a magyar kormány támogatására.

Németország már biztosan nem nyeri meg a világbajnokságot, a román kormány viszont még mindig megalakulhat😄
További részletek⬇️⬇️⬇️

Foci, politika és rock&roll - Tonk Márton, Szenkovics Dezső, Kádár Hunor | KáVéPONT Sapientia S05E09 Mi köze a labdarúgó-világbajnokságoknak a politikához? És hogyan ka...

„Az egyetem nem munkaerő-közvetítő iroda” – a felsőoktatás missziójáról, felsőoktatás és munkaerőpiac viszonyáról volt lehetőség – Markó Bálint BBTE-rektorhelyettes kollégámmal közösen – néhány gondolatot megosztani a Krónikában. Örömmel nyugtáztam, hogy közös az a véleményünk, miszerint a felsőoktatás számára igen fontosak a munkaerőpiaci elvárások, ám az egyetemek ennél jóval szélesebb, társadalmi, közösségi, művelődési feladatok ellátására (is) hivatottak.

Versenyfutás a változásokkal: merre tartanak az erdélyi egyetemek? Krónika Új szakok, korszerűsített tantervek és egyre több technológiai tartalom jelzi, hogy az erdélyi egyetemek is igyekeznek alkalmazkodni a gyorsan változó munkaerőpiachoz.

Még hogy a Sapientia EMTE túl fiatal egyetem ahhoz, hogy hagyományai, tradíciói legyenek… Az egyetem 25. éves jubileumi esztendejében nyugodt lélekkel elmondható, hogy a „Sapinak” igenis vannak hagyományai, jól bejáratott szokásai, saját, kötőszövetként is szolgáló narratívái: Hollanda Dénes alapító dékánunk a zöld mező közepén állva, mondván, hogy itt lesz a magyar nyelvű mérnökképzés központja; Lányi Szabolcs alapító dékánunk, elmaradhatatlan csokornyakkendőjében, az egyetem első akkreditációjával kapcsolatos hatósági gáncsoskodás kapcsán, éppen elmagyarázva munkatársainak, hogy a törvények olyanok, hogy mindig lehet törvényes „fogást” találni rajtuk és elérni a szakindítások jóváhagyását; Dávid László emeritus rektorunk ingujjas fotója, amint a legeslegelső Sapientiás abszolvensi oklevelet írja alá; a kolozsvári kari épület elveszett, majd megkerült alapköve és „alapcsöve” ( = egy fémhenger, benne az alapítólevéllel); a sepsiszentgyörgyi kar bevett szokássá vált ballagási helyszíne a Csíki utcai épületudvar nyír- és akácfáinak árnyékában.

A „Sapis” narratívák, szokások, hagyományok hosszan folytatható sorában kiemelt helyen van a Marosvásárhelyi Kar immár tradíciónak számító eseménye, a Hallgatói Önkormányzat által szervezett „Ballagási kocogás” – egykori ötletgazdája Bakos Levente oktató kollégánk volt. Az idén éppen 20. életévébe lépett hagyomány során oktatók, diákok, munkatársak közösen kocogják be a kar egykori helyszínéül szolgáló Deus Providebit Ház, illetve a mai koronkai kampusz közötti útvonalat, melyet aztán bográcsozás, focizás, beszélgetés követ. Igazi „Sapis” tradíció, igazi közösségi együttlét, az egyetem 25. esztendős fennállásának egyik szép és kézzelfogható terméke. Köszönjük az idei élményt is minden résztvevőnek!

📷Demeter Hunor-Csaba, Fábián Emese

Bukarest, a romániai és moldovai magánegyetemek szövetségének első szakmai konferenciája és közgyűlése. A konzorciumot alkotó 13 egyetem vezetőivel, képviselőivel igen tartalmas megbeszéléseket folytattunk a romániai magánegyetemek sajátos kihívásairól, illetve az általában vett felsőoktatás versenyképességi, innovációs, kutatási, leadership kérdéseiről. Kiemelt témát képezett a különböző romániai pályázati kiírásoknak a kérdése, melyek kapcsán az a tapasztalat, hogy olykor a magánegyetemek valahogyan „kifelejtődnek” az eligibilis pályázók köréből – ez a tény már a pályázati kiírások tervezeti szakaszában folyamatos „standby” állapotot és közös fellépést, lobbyt igényel a konzorcium részéről.

Két megjegyzés: 1. Egyféle „kakukktojást” jelent a Sapientia EMTE a konzorciumban, hiszen a romániai jogrend szempontjából magánintézménynek, működése természetét (ingyenes helyek, magyar állami támogatás stb.) tekintve viszont „állami” egyetemnek minősíthető.

2. Nem túl szakmai megjegyzés, de akinek lehetősége van, kerülje el az Olt-völgyén való gépkocsis közlekedést Bukarest felé és felől. Egy egysávos korlátozás rosszul beállított „szemaforjából” származó több órás éjszakai álldogálás során támaszt csak hűséges Sapis munkatársunk és gépkocsivezetőnk, Kolcsár Levente végtelen türelme és állóképessége adott, hisz a helyzetet igazából Dante Isteni színjátéka híres mondatának parafrázisával lehetett a legjobban jellemezni: „te, ki erre jársz, hagyj fel minden reménnyel”😊

Komárom, a Külügyminisztérium Márton Áron Tehetséggondozó Programjának zárókonferenciája. A Collegium Talentum Kárpát-medencei doktorandusz-program május végi záró-„összetartása” után az elmúlt napokban egy újabb tehetségprogram idei tanévének végső rendezvényére került sor: Révkomáromban zajlott a Márton Áron Tehetséggondozó program év végi szakmai záróeseménye, kiváló vendéglátónk ezúttal felvidéki társintézményünk, a Selye János Egyetem volt. A Collegium Talentum program (melyben hangsúlyosan doktorandusz-hallgatók vesznek részt) megelőző „lépcsőfokaként” működő Márton Áron program minden esztendőben 40 fő délvidéki, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai alap-, illetve mesterképzős hallgatót vesz fel, pályázati úton, kiknek kutatómunkáját választott tutoraik, illetve a program szakmai vezetése által kijelölt tudományterületi szakértők irányítják. A magyarországi Külügyminisztérium több évtizedes támogatása mellett működő kiemelt program szakmai partnere az idén is a Sapientia EMTE, illetve az egyetem szakemberei voltak, az ösztöndíjasok palettája az idén is kiterjedt a mérnöki-műszaki tudományoktól kezdődően a jog- és gazdaságtudományon keresztül a természet vagy társadalomtudományokig.

Rendszeres tapasztalat, és egyben elégtétel, hogy a Márton Áron programba felvételt nyert hallgatók később a Collegium Talentum sikeres pályázói és tagjai lesznek, hogy aztán, az utolsó „lépcsőfokon”, a szintén magyarországi támogatásból működő Fiatal oktatói ösztöndíjprogramban jelennek meg, immár a Kárpát-medencei magyar felsőoktatási és kutatási hálózat oktatóiként, kutatóiként – szerves, logikus, tervezett rendbe helyezve ezáltal a külhoni magyar régiókban olyannyira fontos szülőföldi utánpótlásnevelést.

Elégtétel és egyben öröm volt ugyanakkor az is, hogy az idén is népes Sapientiás csapat (ösztöndíjas fiatal hallgatók, tutorok, tudományterületi szakértők) vett rész a programban, és annak révkomáromi zárórendezvényén – köszönet és elismerés mindannyiuk munkájáért! És persze egyúttal a programot lehetővé tevő minden résztvevő lelkesedéséért és energiájáért!

Tanévzáró Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen, a Sapientia EMTE és a Pro Bono Publico egyetemi konzorcium képviseletében. Felemelő, méltó esemény volt, melynek keretében 256 végzős hallgató búcsúzott el (vagy zárta le tanulmányainak egy szakaszát) nagyváradi társintézményünkben. „Sapientiás” léptékben ez a nagyobb karaink ballagói létszámának felel meg, Csíkszeredában a napokban 233 ügyes fiatal vehette át emlékoklevelét, Marosvásárhelyen e hónap végén 259 végzősünk fog elballagni.

Az ünnepségen alkalom nyílott újra elmondani, hogy a Pro Bono Publico konzorciumot alkotó, három önálló magyar felsőoktatási intézmény (Sapientia EMTE, Partiumi Keresztény Egyetem, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet) ma egy 5 városra (Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy) és egy igen széles képzési spektrumra kiterjedő egyetemi hálózatot képez; hogy a konzorcium alkotta intézmények keretei között mára már a Romániában magyar képzésben részt vevő fiatalok bő 1/3-a tanul; s hogy az intézményrendszer jelen pillanatban a magyar nyelvű felsőfokú képzést lefedő oktatói állomány mintegy 40%-át biztosítja. Mind létszámában, mind területi kiterjedésében, mind képzési spektrumában tehát a konzorcium egy erős, konszolidált, megkerülhetetlen szereplője a romániai magyar felsőoktatásnak, mely ugyanakkor nemzetstratégiai szempontból is nélkülözhetetlen.

S mivel ballagások alkalmával „illik” a távozókat mindenféle „útravalóval”, „hamuban sült pogácsával”, „teli tarisznyával”, egyszóval jótanácsokkal ellátni, a tanévzáró alkalmat adott nem annyira egy „útravaló bölcsesség”, hanem egy egyszerű egyetemi oktatói remény kifejezésére. Arra, hogy egy olyan világban, ahol rohamosan terjed az áltudomány (a „fake science”), ahol a világháló, a közösségi média, a chatgpt sokszor azt az üzenetet hordozza, hogy a tudomány az pusztán csak egy vélemény, nos, hogy egy ilyen világban a most végzettek tudnak majd valóban az igazi tudomány, az igazi tudás, az igazi szakmai ismeret hordozóivá és hirdetőivé válni.

Végül pedig egy személyes, a Sapientia EMTE rektora számára viszont annál fontosabb gondolat: úgy képviseltem intézményünket a nagyváradi ünnepségen, hogy azzal egyidőben lélekben és gondolatban a Csíkszeredai Karunk ballagóival, oktatóival, kollégáimmal is kicsit együtt voltam. Gratula minden végzettnek, és köszönet minden oktatónak, akik az idén is szép, hatékony, eredményes munkát végeztek!

📸 Szőcs Norbert-Szőcske, Bálint Zsombor

Az elmúlt hét végén került sor a Collegium Talentum tehetségprogram szokásos májusi szakmai rendezvényére. A program szakmai irányítóiként egyszerűen csak „összetartásnak” szoktuk nevezni a Kárpát-medence összes magyarlakta tájáról érkező főleg doktorandusz, kisebb arányban magiszteris fiatal kutató találkozóját. És az idei négy nap is valódi összetartás volt, mely ismét megmutatta a közösségeinkben rejlő erőt, vitalitást. „Együtt-működünk”, stresszkezelő és önismereti workshopok, Batthyaneum, Erdélyi fejedelmek palotája, Vajdahunyadi vár, kerekasztal-beszélgetések tudományról és a napjainkban olyannyira veszélyesen terjedő áltudományról, egyaránt a hétvége szakmai programját gazdagították.

Külön erőssége (és, furán hangzik, de egyik színfoltja) volt az együttlétnek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke, Dr. Orosz Ildikó, a "GENIUS" Jótékonysági Alapítvány igazgatója, Dr. Váradi Natália és az egyetem rektorhelyettese, Dr. Csizmár Iván részvételével lezajlott kerekasztal-beszélgetés, melynek keretében az ösztöndíjasok betekintést nyerhettek Kárpátalja szürreális mindennapjaiba – így például abba, hogy ha a „békeidőben” kiállított személyidben az áll, hogy a Csajkovszkij utcában laksz, azzal sokat nem fogsz tudni kezdeni, mert az ukrán hatóság szempontjából most már Csajkovszkij egy nem létező személy…☹

Apropó, színfoltok: volt közös tornaóra is, kiváló és szakavatott CT-s hallgató vezetésével, no meg természetesen a Bajnokok Ligája döntőjét is közösen tekintette meg a közösség.

Szászsebes, ismét csak paradox módon, kiváló helyszínnek bizonyult. Az egykori, nagy múltú szász település mai lakossági összetételének megtapasztalása, a jelenlegi romániai demográfiai viszonyok rövid előadásban való összefoglalása (köztük a legutóbbi népszámláláson magát németnek valló alig 23.000 lakossal) egy intő és határozott “felkiáltójel” volt a CT-s közösség számára: mi, erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai magyarok nem kívánunk az erdélyi szászok sorsára jutni… Ezért fontosak közösségeink, intézményeink, tehetségprogramjainak, jövőt jelentő fiataljaink.

A Sapientia EMTE mindennapjait, az egyetemi tevékenységek rutinját évről évre megtörő, afféle időn kívüli ünnepi eseménye a Tudományos Diákköri Konferencia. Olyanszerű, mint a húsvét vagy a karácsony a társadalmak, közösségek életében. Éppen ez az ünnepi időszak zajlik az egyetem mindnégy karán, a kari TDK-k révén, több száz diák részvételével, másfélszáz oktató mentorálásával. Az ünnep érzését elsősorban az egyetemi hallgatóink kutatómunkája, előadásai, tudományos eredményei biztosítják, és az oktató ember ilyenkor évről évre újra látja bennük a tehetség „természetrajzát”: csillog a szemük, belső motiváció hajtja őket, és hajlandók egy helyett kettőt ugrani.

A hungarikumnak számító Kárpát-medencei szintű tudományos diákköri mozgalom (OTDK) tavaly ünnepelte 70. születésnapját. Ez alkalomból 365 OTDK70 kitűzőt adtak át a mozgalomban részt vevő oktatóknak, kutatóknak. A 365-ből egy, a 365. szimbolikusan nem egy személyt, hanem a 70 év több ezer, tízezer TDK-zóját illette. Ebben a szellemben a 10 darab sapientiás oktatónak átadott kitűző egyikét afféle vándordíjként indítottuk útjára Kolozsváron: minden évben a Leglelkesebb TDK-zó díjaként kerül átadásra, hogy aztán a soron következő évben továbbadja azt a következő díjazottnak. Mindezt abban a hitben, hogy ez a kis érem újabb 70 év múlva is járja a maga útját, szimbolikusan összekapcsolva az örök TDK népes közösségét.

Az idén a díjat a középiskolai szekció egyik résztvevője, Gazda Imola-Flóra, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákja kapta meg.

📷 Szabó Efraim