16/09/2026
1821-ben, az első amerikai alkotmányozási folyamat után, John Marshall főbíró a következőképpen fogalmazott: „Az alkotmányt később korok számára alkotják, és úgy tervezik, hogy megközelítőleg azt a halhatatlanságot érje el, amelyet az ember által alkotott intézmények egyáltalán elérhetnek.” És valóban, az alkotmányok abban a szellemben születnek, fejtik ki hatásukat, hogy hosszú időn keresztül fennálló, a jövőt meghatározó módon adják meg valamely állam vonatkoztatási pontjait. De ugyanezt teszik az egyetemek is: ezeket is a későbbi korok számára (is) alkotják, azzal a szándékkal, hogy hosszú időn keresztül lényegi hatást fejtsenek ki fiatalok számtalan generációira, régióra, társadalomra, tudományra, műveltségre. A Sapientia idei, huszonöt esztendős jubileumi évének jegyében minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy ebben a szellemben jött létre és működik az erdélyi magyar tudományegyetem is. Későbbi korok számára alkották, azzal a szándékkal, hogy azt a halhatatlanságot érje el, amelyet az ember által alkotott intézmények elérhetnek. És persze, mely tartósságot a kisebbségi magyar közösségünk kétségtelen vitalitása, életereje, jövőképe, valamint az elkövetkező századok erdélyi demográfiai, valamint a jövő globális társadalmi, kulturális folyamatai lehetővé tesznek.
Ebben a szellemben indítottuk ünnepélyesen útra tanévünket mindnégy karunkon, Csíkszeredában, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön.
600 alap-, illetve 200 mesterképzőssel, tehát összességében mintegy 800 elsőéves egyetemi hallgatóval.
Az ünnepi alkalmakat pedig, az egyetem identitásához hűen, Szózattal kezdtük, majd Himnusszal zártuk.
