03/10/2026
Tegnap, október 2-án volt a házassági évfordulónk - amit éppen el nem felejtettünk, de idén semmi ünneplése nem volt.
Boldog évfordulót kívántunk egymásnak az autóban, útban a város felé, és ennyi.
És ez nem azért, mert harag lenne épp köztünk, vagy ne tartanánk fontosnak az évfordulókat valamilyen módon megünnepelni.
Tavaly más volt, és a legtöbb évben (összesen 16), de nem is ez a lényeg.
Azon gondolkodtam el, hogy az, amit "életed legszebb napja"-ként tartasz számon, mennyire más jelentést nyer az évek múlásával. Amikor tervezed az esküvőd, minden részletet tökéletesen kidolgozott, odafigyelsz a legapróbb dologra is, hogy tökéletes legyen, emlékezetes, egyedi.
Viszont az, hogy ezután a házasság milyen lesz, annak az aprólékos szervezéshez és a tökéletes design-hoz semmi köze.
És tulajdonképpen most érek oda a gondolatmenetettel, ahol a párhuzam, vagy tulajdonképpen az ellentmondás megfogalmazódott bennem.
Mégpedig az, hogy a szülésünk napja ehhez képest mennyire más. Sokan (tisztelet a kivételnek) töredéke időt, energiát és pénzt fektetnek gyermekük megszületésének megtervezésére. És itt konkrétan magára a szülés folyamatára gondolok, nem a babavárás minden járulékos előkészületére.
Pedig valószínűleg ettől arrafelé ez lesz az új "életem legszebb napja", vagy legalábbis legfontosabb napjainak egyike biztos. És ennek a napnak a történései igenis kihatnak, mélyen befolyásolják életünk hátralevő éveit. A miénket, a gyermekünkét és leendő unokáinkét is.
Mégis a szülésre készülni, megtervezni azt, pénzt, időt, energiát áldozni rá kevesebb népszerűségnek örvend.
Kevesen állnak hozzá olyan pontos elképzelésekkel, vágyakkal, belső, mentális képpel, mint az esküvőszervezéshez. És sajnos a lehetőségek palettája sem olyan tág mint az esküvői szolgáltatóknál.
Kérdés, hogy a lehetőségek hiánya ok vagy okozat?
Sok irányból lehetne ezt még boncolni, és biztos rengeteg vetülete van, amire most nem tértem ki.
Ti hogy látjátok ezt a kérdést?
