15/06/2026
Tisztelt Szülők, Vendégek, Barátok! Kedves Ballagó Diákok!
(Ballagási beszéd)
Köszönöm a beszédre való megtisztelő felkérést. Rövid leszek, mert aki jobban ismer, tudja, hogy nemigen szeretem a végeket – rendszerint nem vagyok túl boldog, ha valami véget ér, és igazából most sem vagyok az. Azonban most nem búslakodni kell, hanem örülni annak, hogy itt vannak, hogy itt lehetnek. Ez nem adatik meg mindenkinek.
836. A matematikusok szerint elég nagy szám, nem prímszám, mert osztható egy sor más számmal, s egyébként is jól mutat a papíron. Van benne nyolcas, hármas, meg aztán hatos – csupa szép szám, szeretik ezeket a kisiskolások. A társadalomtudós első látásra bizonytalan, mert ő rendszerint a társadalmi jelentéseket keresi. Azokat a jelentéseket, amelyek sokszor egy egész világot reprezentálnak: más embereket, interakciókat, közös élményeket és együtt megélt tapasztalatokat, sokféle érzést, kollektív emlékeket – végső soron magunkat és életünk egy meghatározó darabját.
836. Ez a kapcsolatunk kódja. 836 napja ismerjük egymást. Önök és én. Ezt jelenti a 836 nekünk. Pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy beléptem egy szerdai nap kora délutánján a 14-es előadóterembe, s önök ott voltak. Elég sokan voltak, kíváncsian méregettük egymást, majd egyenként elmondták, miért jöttek hozzánk, mit várnak a TP-előadástól, és mit szeretnének majd elérni az egyetem végére. Hogy igazából mire készülnek, ha minden jól megy.
Nos, most egy másik – sokkal, de sokkal nagyobb – teremben vagyunk, és többen is vagyunk, mert tulajdonképpen azóta (836 napja) erre a pillanatra is készültek.
Most már elmondhatják, hogy egyetemre jártak, ismerkedtek, vizsgáztak, olvastak, örvendeztek, szakmai gyakorlaton vettek részt, jegyzeteltek, fesztiváloztak, szomorkodtak, utazgattak, diáknapoztak, könyvtáraztak, mérgelődtek, szocnapoztak, átkozódtak, szelfiztek, tapasztaltak – egyszóval formálódtak.
Három évbe sok minden belefér, még a tanulás is, aminek a legfontosabb célja, hogy kikristályosodjanak a ránk jellemző értékek: a kíváncsiság, a képzelőerő, a kritikai gondolkodás, a másokra való odafigyelés, az alkalmazkodás és a megszerzett ismeretek.
Ezekre nagy szükségük lesz, mert ez alatt a három év alatt a társadalomban is sok minden végbement: masszívan berobbant a mesterséges intelligencia, folytatódott a háború, megerősödtek a populisták, fokozódott a klímakrízis, megismételtek egy elnökválasztást, visszatért Trump, nőtt az infláció, tovább csökkent az ország lakossága... Sportosan fogalmazva: pattogtak a gyors labdák ezen a pályán, amit úgy hívunk: társadalom.
Bízom benne, hogy ezt a pályát most már jobban látják és ismerik, mert kialakult az a kreatív fantáziájuk (szociológiai képzelőerejük), amivel a dolgok mögé látnak, s elkezdték érzékelni, hogyan kellene igazodni ezekhez a „labdákhoz”.
Nem tudom, hány squashjátékos van önök között. Lehet, hogy egy sem. Abban sem vagyok biztos, hogy a szabályait ismerik. Pedig nem ártana. A squash egy rendkívül intenzív játék, amit gyakran neveznek „fizikai sakknak”. Nem elég ugyanis gyorsnak és állóképesnek lenni; a meccsek többsége fejben, taktikával és stratégiával dől el, tehát jól felkészültnek kell lenni. Jól kell magunkat pozicionálni a pályán, egészen konkrétan mindig, folyton, minden egyes labdánál – ami egy kicsi, nagyon gyors labda – meg kell találni a pálya abszolút centrumát, ami a legfontosabb stratégiai pont. Ezt T-pontnak nevezik, s ott található, ahol a pályát középen elválasztó vonal (a félpályás vonal) találkozik a hátsó szervamezőket elválasztó keresztvonallal, egy „T” alakot formázva. Ez a pálya „szíve”, mert innen indul az összes úgynevezett legrövidebb út: innen lehet a legkisebb lépésszámmal elérni a pálya mind a négy sarkát.
A T-pontban lenni dominanciát jelent, mert aki birtokolja a T-pontot, az irányítja a játékot. Ha te állsz ott, az ellenfelednek körbe kell futnia téged, miközben te minimális mozgással reagálhatsz az ütéseire. Ekkor te tudod mozgatni a játékot. Egy jó squashjátékos türelmes. Nem akarja az első labdából megnyerni a pontot. Addig utaztatja az ellenfelet a hátsó sarkokba, amíg az el nem fárad, vagy nem hibázik (és röviden üti vissza a labdát). Ekkor a T-pontról ellépve, egy pontos, gyilkos ütéssel lezárja a labdamenetet.
Ezt azért mondom, mert a jövő egy nagy squash-meccs. Az AI, az automatizáció, a dolgok internetje, a Big Data, a deep learning világában mindannyiunknak squashjátékosnak kell lennünk: meg kell mozgatnunk a pályát, hogy boldoguljunk. Be kell állnunk a T-pontba.
Köszönöm, hogy itt voltak három évet, különösen ebben a 836 napban. Mindenkinek jó szerencsét kívánok. Legyenek jó squashjátékosok!
Péter László
2026 június 14.
14/06/2026
19/05/2026
18/05/2026
08/05/2026
06/05/2026
28/04/2026