09/07/2026
✨ A hit, a kitartás és a szeretet győzelme✨
Vannak eredmények, amelyek nemcsak kiváló teljesítményt jelentenek, hanem az emberi kitartás, hit és szeretet diadalát is. Tavalyi végzősünk, Madaras-Szakács Fruzsina betegség miatt nem érettségizhetett osztálytársaival. Idén azonban megírta saját sikertörténetét: 9,67-es átlaggal t***e le az érettségit.
Miközben mi igyekeztünk mellette állni, ő a tiszta lelke szeretetét és háláját adta nekünk. Az alábbi sorokat ő írta. Könnyes szemmel olvastuk. Megosztjuk, mert érdemes elolvasni...
Büszkék vagyunk rád, Fruzsi, és hálásak vagyunk, hogy az Apáczai közösségéhez tartozol. ❤️
"Az elmúlt egy nap történéseiből még mindig nem tértem magamhoz. A sok kedves és csodaszép szót olvasván próbálok észhez térni, hogy valójában mi is történt. Már egy ideje csak azt hajtogatom, hogy majd érettségi után… mert most a tanulás az első. A fontossági lista élére a tanulás került. Nem tudtam pontosan mit és hogyan, csak próbálkoztam. Nem tudtam, hogyan jutok el a sikerig, csak azt tudtam, mit akarok. És azt is tudtam, hogy amit én akarok, az nekem kell. Pici korom óta élek e sajátos mottóm szerint, amely sokszor kihúzott már a csávából.
Sokszor kétségbe estem, megijedtem, féltem vagy nem éreztem hatékonynak a törekvést. Mégis mindig akadt valami vagy éppen valaki, aki ráébresszen arra, hogy mennyire megéri és hogy valójában képes vagyok rá, csak az elmém limitál.
A lényeg az, hogy bárki lehet sikeres, de nem mindenkinek adatik meg az olyan közeg, amely lehetővé teszi a fejlődést és az építkezést. A nagy siker a sok kicsi siker és kudarc végeredménye… a kérdés, hogy van e türelem kivárni a végkifejletet. Ha nincs, hiába a sok fáradozás, ha pedig van, akkor a határ a csillagos ég, akkor nincs lehetetlen. Mégis ez a legnehezebb, türelmesen és kétségekkel tele várakozni, hogy vajon mi lesz, vajon jó úton haladsz? Sokan hisznek benned, sokan megkérdőjeleznek… A hitnek viszont sokkal nagyobb ereje van, a hit túlszárnyalja a kétségeket. A sorsdöntő pillanatokban sosem a kétségekre alapozunk, hanem a hit hatalmasságára és mindent elsöprő erejére. Sokan úgy vélik, mindegy mit teszel, úgyis az Isten dönti el a sorsod. Én ezt kétlem. Szerintem, Isten végig veled van és óv a legnagyszerűbb igazságossága szerint, de először mégis neked kell akarnod segíteni magadon, ahhoz, hogy Isten megadja azt, amire vágysz. Isten segít a folyamatban és a végkifejletben, de ahhoz el kell indulnod és próbálkoznod kell. A Jóisten, gondviselése gyanánt, olyan csodaszép lelkű emberekkel látott el, akik széppé, meghitté és mosolygóssá tették az utamat, és ráébreszt***ek arra, hogy milyen nagy érték a jóság és a kedvesség, milyen nemes dolog a megértés és a törődés. Az érettségi sokkal több annál, mint négy nagy dolgozat és pár számjegy. A vizsga okozta válságos időszak rejti magában az érettség tapasztalatait. Ebben a kihívásokkal teli időszakban, mint az Apáczaiban töltött 5 év minden egyes időszakában egyre jobban bebizonyosodott, hogy miért küzdöttem tiszta erőmből 8. végén, amikor sok mindent nem tudtam még, de egyet biztosan, hogy én ebben az iskolában szeretnék tanulni. Ami visszagondolva, a lehető legjobb választás volt. Sok mindent tanultam, őszintén, remélni sem mertem volna, hogy ilyen tudásra teszek szert. De ami még fontosabb, nem csak az elméleti tananyagot sajátítottam el, hanem megtanultam, milyen egy közösség tagja lenni, ahol nem egyedül kell megbirkózz az élet nagy terheivel, hanem hirtelen ott terem egy bátorító mosoly, egy felfelé húzó kéz vagy egy szoros ölelés, és a nagy problémák egyből eltörpülnek, a nehéz sóhajok helyett pedig szeret***eljes hála lebeg a levegőben. Végtelen és elmondhatatlan hála minden mosolygó arcért, akik a szürkeséget pillanatok alatt szivárvánnyá színezték. Szerencsés lehetek, hogy egy ilyen környezetben válhattam felnőtté, ilyen nemes értékek szerint, amelyeket tovább vihetek magammal. Ebben az óriás csapatban nem csak a lelkiismeretes tanárok vagy a törekvő diákok, hanem a segítőkész titkárnők, a mindenkire figyelő pszichológus, a vidámsággal teli kapus bácsi, a mosolygós takarítónők, az aggódó asszisztens néni és minden más önzetlen tag, illetve, nem utolsó sorban a mindent megoldó, határokat nem ismerő aligazgatónő és igazgató úr, akik minden erejükkel azon vannak, hogy fejlesszék az iskolát és legjobb tudásuk szerint igazgassák azt, úgy, hogy emellett figyelemmel és odaadással legyenek minden csapattag iránt. Ezért olyan összetartó és valódi ez a csapat, mert mindenki szívből tesz hozzá.
Hálás vagyok és végtelenül boldog, hogy úgy léphetek ki a suli ajtaján, hogy a szívem csordultig van. Olyan értékes kapcsolatok születtek ezen a helyen, amelyek örökre szólnak, de voltak olyanok is, amelyek fontos tanulságokkal zárultak. Örömmel tölt el minden itt megélt emlék, és csupa szeret***el gondolok minden itt töltött percre és itt megismert emberre. Bárcsak mindenkinek ilyen gyönyörű líceumi évei lennének!
Végtelenül hálás vagyok mindenkinek a támogatásért, hiszen ez a szép eredmény nem valósulhatott volna meg a drága tanáraim bátorítása és belém vetett hite nélkül! A kemény munka kétoldalú volt, a siker is kétérdemű kell hogy legyen. Köszönöm azoknak, akik ilyen könnyen maguk közé fogadtak, és azoknak is, akik az adminisztrációban t***ek meg mindent értem és a sikeremért! Köszönöm, hogy ilyen szeret***el voltam viszontlátva és számontartva! Ez mérhetetlen melegséggel töltötte el a lelkem! Büszkén voltam és leszek is mindig apáczais, és viszem tovább az itt elsajátított tudást! Határtalan a hálám azért, hogy ilyen nagy szeret***el és törődéssel viselték gondomat és kísértek az utamon! Számomra ez egy nagy csoda!"