12/04/2026
Búcsú BOÉR IMRE Apáczai- és Ezüstgyopár-díjas ny. tanártól,
Úz -völgyi veterántól, városunk díszpolgárától.
Nagyon szomorú számunkra ez a nap. Végső búcsút kell vennünk egy olyan közösségi embertől, akit mindannyian szerettünk és tiszteltünk. Búcsút kell vennünk egy olyan pedagógustól, aki sokunk életét és jellemét formálta. Boér Imre életpályája során a cselekedetek és az eredmények önmagukért beszéltek. Úgy érzem, méltán érdemli meg az elismerés szavait az, aki olyan megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes, eredményekben és sikerekben gazdag életpályát mondhat magáénak, mint a tanár úr.
Nevelői életműve maradandó és példaértékű.
Boér Imre 1925. szeptember 18-án született Magyarhermányban. Elemi és általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. 1935 és 1939 között román misszionáriustanítók oktatták, heti egy órára csökkentve az anyanyelvi oktatást. Tanulmányai folytatásához át kellett volna térnie az ortodox vallásra, de nem t***e, így egy időre abbahagyta azt.
A második bécsi döntés után, 1940 szeptemberében beiratkozott a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumba. A négyéves gimnázium elvégzése után, 1943. augusztus 9-én, mint tizennyolc évet betöltött ifjút, egyéves kiképzésre besorozták katonának Sepsiszentgyörgyre.
1944 nyarán csapategységével kivezényelték a Magyarós-tetőre, az Úz-völgy közelébe. 1944 őszén tizenkilenc évesen a 11-es székely határőr-zászlóalj katonája, az Úz-völgyi és csobánosi harci események résztvevőjeként fogságba került. A fogságból hét társával együtt megszökött, de a román határőrkatonák Békásban elfogták, és átadták az oroszoknak. Focşani-ból marhavagonokban vitték el Oroszországba, Kurszk város központi fogolytáborába. Négy év fogság után, 1948 júliusában szabadult ötven székely bajtársával együtt, akiket mint „transzilván” foglyokat utolsókként hagytak a táborban. „A Senki embere voltál: román állampolgárságú magyar!” – nevezi fogságának állapotát Boér tanár úr.
Félbeszakadt tanulmányait 1948 után folytatta. Székelykeresztúron 1951-ben tanítói diplomát szerzett. Második diplomáját, a tanári diplomát Kolozsváron, a Bolyai, később a Babeș–Bolyai Egyetemen szerezte 1955 és 1961 között. 1971-ben a moszkvai Lomonoszov Egyetemen szakmai továbbképzőn vett részt, ismerkedve az orosz kultúrával, melyet a későbbiekben mint orosz–német szakos tanár, katedrai munkájában hasznosított.
Életének, szakmai tevékenységének legszebb és legtermékenyebb időszaka tanári pályájához kötődik. Oktató-nevelő munkáját Székelyudvarhelyen kezdte, majd Szentkeresztbányán és Oklándon folytatta. 1957 januárjában nevezték ki Barótra az akkori vegyes középiskolába orosz–német szakos tanárnak. A nemzet napszámosaként negyvennégy iskolai évet szolgált a baróti középiskolában, mely időszakban közel tízezer tanuló oktatásában vett részt. Vallomása szerint számára az iskola tanítványainak a sikereit és kudarcait jelent***e, melyeket saját sikereiként és kudarcaiként élt meg. Az iskola az életét jelent***e: „Talán nem is én választottam. A szakma választott engem.”
1987-ben vonult nyugdíjba, de az iskola felkérésére 2001-ig még vállalt munkát, tanított, nevelt tovább. Számára a pedagógusi hivatás nemcsak a katedrán végzett tevékenységet jelent***e, hanem azt a sokoldalú közösségi munkát is, mely hozzátartozott a tanári szolgálathoz, s melynek szeretetét a székelykeresztúri tanítóképzőből hozta magával. Tánccsoportok, gyermek- és fiúkórus szervezője, tanári zenekar tagja, versmondás és színielőadások résztvevője, tudományos előadások előadója, 1963-ban a helyi rádióstúdió berendezésének létrehozója. Számos újságcikk, történelmi, néprajzi tanulmány szerzője, melyeket könyv formájában is megjelentetett.
Boér Imre Adatok Magyarhermány néprajzához és történetéhez című könyvét a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége az Apáczai-díj dicsérő oklevelével tünt***e ki. Nyugdíjas éveiben a frontszolgálatosok baróti találkozóinak lelkes szervezője, résztvevője és előadója. A Kájoni Consort Régizene Együttes tagjaként számos bel- és külföldi fellépés szereplője.
Mindezen tevékenységek megelégedéssel és örömmel töltötték ki életét. Sokoldalú munkája elismerését több oklevél bizonyítja. 2011-ben Barót város díszpolgári címet adományozott eredményes tevékenységéért és a város hírnevének öregbítéséért végzett munkájáért. Pedagógusként végzett tevékenységéért 2017-ben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ezüstgyopár díjban részesít***e. 2020-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével is kitüntették.
A baróti középiskola jelenlegi és mindenkori nevelőtestülete, iskolánk volt diákjai nevében köszönetet mondok Boér Imre tanár úrnak munkájáért és életéért.
VÁCI MIHÁLY szavaival élve:
(…) a tanító
ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,
irány azoknak, jel és biztató
kik jönnek barázdákban botladozva.
Nyugodjon békében, Isten önnel tanár úr!
