Betti English

Mindössze két hónapot dolgoztunk együtt Rolanddal, de ez idő alatt is ő lett az egyik tanuló, akitől a legtöbbet tanultam. Nem fordítva kellene lenni? – kérdezed most, ahogy ezt olvasod. Úgy kellene, de mit csináljak? Jött ez a fiatalember, már az érdeklődő üzenetét is angolul írta meg, amire még gondolhattam volna, hogy fordítóval történt, aztán az első óra után hátradőltem, oké, itt nem kell izgulnunk.

Úgy beszél angolul, mint az anyanyelviek, ugyanazokat a hibákat is elkövetve, haha. Komolyra fordítva, olyan természetességgel használja az angol nyelvet, amire mondhatnánk, hogy a fiatalok nagy részénél már egyre inkább jellemző lesz, de így is meglepett. Hallottam tőle kifejezéseket, amiket előtte életemben soha, lehet, hogy ideje lenne letöltenem a tiktokot? Ráadásul arra is rávett, hogy elkezdjek e-book olvasót használni, ezenkívül rengeteg ötletet, hasznos tanácsot kaptam tőle technikai téren is.

A célja egy nyelvvizsga bizonyítvány volt, és ugye senkit nem lep meg, hogy 100%-ot kapott szóbelin. Hogy mi közöm nekem ehhez, mikor valaki eleve ilyen jó képességekkel és tudással érkezik? Miért írom ki egyáltalán a történetét? Igazából csak azért, hogy ünnepeljem őt, az én szerepem itt is csak annyi volt, hogy ott legyek, bástya legyek, és ezt a legnagyobb örömmel t***em most is. Gratulálok, további sikereket kívánok, és köszönök mindent!

Még tavalyi elmaradást hozok: egy nagyon tartalmas fél év után Elinor decemberben t***e fel az i-re a pontot. Osztályozó vizsgára tanultunk együtt, egy kurzuskönyv anyagát nyomtuk le néhány hónap alatt. Ezután előrehozott emelt érettségit tett le, ahol a legmagasabb szintet hozta, és ha lúd, legyen kövér, felsőfokú nyelvvizsgára is bejelentkezett. Közben segített másik tanulómnak vizsga előtt gyakorolni, ezzel magát is készítve a későbbi helyzetre.
Olyan lelkiismeretesen készült fel minden megmérettetésre, az én szerepem annyi volt, hogy éppen csak fogtam a kezét. Nem, még az se kellett, csak kitartottam a kezem, hogy tudja, ott van, ha kell kapaszkodni. Ritka kincs, tanárok álma ez a lány, szorgalmas, kitartó, felelősségteljes.
Emeljük ki a beszédkészségét, amire 88%-ot kapott felsőfokú nyelvvizsgán, és az írásbeli kommunikációja is rendkívüli. A legjobbakat kívánom a következő fejezethez, the world is yours! ❤️

Learning a language isn’t one-size-fits-all, and just like the ton, we all have our learning style. Which character are you?

Kíra története egy nagyon kedves családi szállal indult, nagyszülei régi ismerősei az én szüleimnek. Kislányként is szerette az angolt, szeretett volna még ügyesebb lenni, úgy érezte, szüksége van megerősítésre, de mivel én nem vállalok korrepetálást, anyukám kezdett vele gyakorolni. Kikérdezte, megbeszélték az iskolai anyagot, szórakozva tanultak (mindketten). Mondhatni, study buddy-k lettek, addig a pontig, amíg Kíra túlnőtte anyukám kereteit, és átvettem.

Korrepetálásról szó nem lehet, ezért gyorsan ki is tűztük a célt, nyelvvizsgázni fog. Már jó ideje éreztem, hogy elmehetne vizsgázni, próbáltam gyengéden (ha őt kérdezitek, lehet, hogy mást mond) noszogatni, itt az idő, de érthető módon közben sok változás történt, gimnazista, sőt kollégista lett, de aztán csak sikerült rávennem a jelentkezésre (jó, mondjuk ki, már-már kényszerít***em).

Azért mertem, mert ismerem jól, tisztában vagyok a képességeivel, amikben ő még akkor talán nem mert hinni, végül 92%-ot ért el szóbelin, és a legrettegettebb nyelvhelyességi elemeket is 90% eredménnyel teljesít***e, sikeres középfokú nyelvvizsga a munka gyümölcse. Mi más? :)

A tündéri, csacsogós kislányból közben tinédzser lett, újabb ambiciózus célt tűzve ki magának, aminek neki is állunk megvalósítani az új évben.

Jöhet a mézeskalács, a bejgli, a társasjáték parti, de ilyenkor van szezonja a vackolós sorozatozásnak is. Kezdjük egy könnyed szórakozással, íme néhány kifejezés, amit könnyen magaddal vihetsz Emily római kalandjai okán.

Te melyik sorozatot nézed most? Köszi, ha ajánlasz valamit a karácsonyi időszakra!

Van az a diák, aki éveken át csendben, következetesen és elképesztő kitartással dolgozik, és egyszer csak ott a felsőfokú nyelvvizsga a kezében.

2022 júniusában, amikor már csak online dolgoztam, megkeresett egy anyuka, akivel korábban már együtt dolgoztunk. Előre gondolkodtak: a kislánya gimnáziumi tervei mellett szerették volna, ha az érettségi előtt az angol nyelvvizsgát is kipipálja.

Mivel egy utcára lakunk, az első alkalommal még személyesen találkoztunk, aztán online folytattuk a közös munkát. Először a középfok volt a cél (erről a sikerről már írtam is korábban), de nem volt kérdés, hogy innen továbbmegyünk a felsőfokra.

Soha egy panasz nem hangzott el a házi miatt, pedig évekig, hétről hétre új leckék, új szavak és új kihívások várták. A felsőfok erről szól: elkötelezettségről, kitartásról, arról a minőségről, amit már kevesen vállalnak.

Nemcsak feladatokat oldott meg és utasításokat követett. Hozta a saját gondolatait, meglátásait, egyéni nézőpontját. A beszélgetéseink voltak számomra is a legkedvesebb részek, amikor igazán megnyílt, és megmutatta, hogyan látja a világot.

Szeretem végigkísérni a fiatalokat ezen az úton. Látni, hogyan formálódik a gondolkodásuk, a szemléletük. És igen, szeretem látni a szép bizonyítványokat is! Ebben az esetben egy felsőfokú nyelvvizsgát, gyönyörű, 80%-os szóbeli eredménnyel!
Köszönöm, Hanga, hogy bíztál bennem, és hogy mindent megtettél a sikerért. ❤️

Nagyon elkeserítő dolgot tapasztalt egyik tanulóm, és abban reménykedem, ha kiírom magamból, egy kicsit könnyebb lesz. Különböző tanulási nehézségek miatt felmentették angolból is, illetve jelen van az órán, csak nem kap osztályzatot. Azaz részt venne, ha a tanárban lenne némi jóindulat.

A kislánynak tehát vannak nehezítő körülményei, és kéri az iskolában a tanárt, hogy valamilyen formában ő is hadd vegyen részt az órán, szólítsa fel, vagy legalább adjon neki feladatokat, amivel tud foglalkozni, ha már abból kizárják, ami az órán zajlik. Mert szeretne megtanulni. Mert szereti az angolt. Azt a választ kapta, hogy „jobb, ha te nem tanulsz angolt”.

Szeretném leszögezni, hogy mindig megvédem az iskolában dolgozó kollégákat, tudom, hogy árral szemben úsznak, és végtelen számú nehezítő tényező keseríti a mindennapokat. Mégis azt gondolom, a jóindulat nem kerül semmibe, és mi, tanárok, majdnem ez a legfontosabb, amit tudunk adni. A hitet. Szinte kizárólag ezt az egy gátat látom azoknál, akik hozzám fordulnak, hogy kevés a hitük abban, hogy meg tudják csinálni. A miértekről majd talán egy másik posztban.

Nem értek a speciális nevelési igényű diákokhoz, nem tanultam a témában, az egyetemi képzésnek ez nem volt része, de megpróbáltam a közös munkát, és az egyik legjobb élményem a tanításban. Mert hitem van, türelmem van, a kislány lelkes, és már nagyon sok mindent tud. Amikor csillogó szemekkel azt mondta múltkor, hogy ő soha nem hitte volna, hogy valaha (!) képes lesz elolvasni és megérteni egy szöveget, azt hiszem, az volt az egyik legnagyobb sikerélményem.

Együtt fedezzük fel, hogyan tanul könnyebben, hogyan ért meg egy anyagot, elfogadom a hibákat, a buktatókat, elfogadom a tempót, és próbálom megteremteni a légkört, amiben ő is megengedheti mindezt magának. Abban a pillanatban, hogy biztonságban érzi magát, szárnyal. Az ő tempójában, az ő keretei között, de minden alkalommal kicsit tágítva azokat.

Legyen hitünk.

Bogi az egyik legnagyobb meglepetésem volt az elmúlt időszakban. Úgy írt rám, hogy „hivatalosan nem igazán tanultam angolt, de elég jól értem…”, és szeretne majd nyelvvizsgát. Oké, nézzünk egy szintfelmérőt, mert a „nem tanultam, de tudok azért” típus mindig lutri.

Beszélgettünk egy kicsit, és már akkor éreztem, hogy itt nagy dolog készül. Csináljunk egy tesztet is, legyünk bátrak. Aztán Bogi csuklóból hozta a maximum pontokat.

Elkezdtünk a középfokra készülni, de a második-harmadik teszt után csak néztem: ez a szint neki kevés. Felvet***em, hogy mi lenne, ha átugranánk a középfokot, és rögtön felsőfokra mennénk. Először csak bizonytalan mosoly, aztán csinált egy felsőfokú mintatesztet… és ugyanúgy hozta a magas szintet.

Innentől Bogi szeme a pályán, az egyik legszorgalmasabb, legprecízebb tanulóm lett: 21 teszt, rengeteg esszé, témák végigtárgyalva, nulla panaszkodás, nulla kifogás egyetem és munka mellett.

A vizsga pedig? Parádé.
90% beszédértés, 84% beszédkészség.

Megszerezte a felsőfokú bizonyítványt, és vele együtt minden elismerés jár neki, ami csak elképzelhető.

És én itt ülök, baromi büszkén, hogy részese lehettem ennek az egésznek! ❤️

Hol van már az érettségi, lassan itt a következő ősszel, de álljon itt egy inspiráló történet korábbi vizsgaidőszakból. Lilla már korábban érettségizett, más pályát választott, aztán úgy döntött, hogy felnőttként, kisbaba mellett, felkészül az emelt szintű érettségire, és angol szakra jelentkezik az egyetemre.

Ehhez kérte a segítséget, és mivel a családban az angol a kommunikáció nyelve, a fókuszunk a nyelvhelyességen volt, a folyékony kommunikáció adott volt. Izgalmas, színes-szagos órák helyett a klasszikus, darálósabb munka volt a kifizetődőbb, kevés idő alatt, néha a kislánya társaságában kellett rendszerezni tudását.

Csodálom az elszántságát, és azt, ahogy tud koncentrálni. Konkrétan egyik szemével néha a kisbabáját figyelte, másikkal a feladatra fókuszált. Nem volt könnyű összehangolnia az altatást, ébredést, órákat, de megcsinálta. Mennyivel egyszerűbb lett volna lemondani az órákat, vagy akár bele se kezdeni ebbe a nagy falatba, de odaállt, és végigvitte.

Gyönyörű érettségi eredménye, majd sikeres felvételi lett a jutalma, szeptembertől a Debreceni Egyetem anglisztika hallgatója lesz. Célok, akarat, fegyelmezettség, kitartás. ❤️