Tarot -Beavatás

Átrendeződés

Mindenki másban van.
Mindenki épp mást él meg.
Van akinek beindultak a dolgai, van aki megrekedtséget tapasztal.
Van aki meg van fáradva és van aki kicsattan az erőtől.
Mindezt azért írom le, hogy megerősítsem, az aktuális tranzitokról nem lehet úgy írni, beszélni, hogy mindenkire egyformán érvényes lenne.

Holnap, azaz június 17-én szerdán pontosul be a Vénusz - Plútó szembenállás, amihez a Vénusz oldaláról majd a Hold is csatlakozik. Ez is annyiféleképp élhető meg, ahányan vagyunk. A kapcsolódást a másik két transzcendens bolygó - Uránusz és Neptunusz - is támogatja, így egyfajta hosszútávú és lassú változásban vagyunk (égi trapéz alakzat).

A Vénusz - Plútó fényszögekről mindig Tisza Kata zseniális sorai jutnak eszembe:
"Azzal ébredt a nő reggel, hogy szakít régi önmagával.
Hívta is a férfit, hogy este ne várja, mert a nő, aki ment volna, már nincs meg, aki pedig megvan, nem akar menni."

A többség érezhet egyfajta átalakító feszültséget, amit elsősorban a kapcsolatokban tapasztalható átrendeződéssel lehet legpontosabban megfogalmazni. Persze ez sem biztos, hogy mindenkire igaz. Nagyon sok mindent hagyunk ismét magunk mögött, ez érintheti a családi és társadalmi, illetve generációs mintákhoz való viszonyunkat is.

Aztán sokan érezhetik azt, hogy még mindig stagnálnak a dolgaik, egyfajta megrekedésben vannak. Mindent is megpróbáltak már, mégsem indulnak be a dolgaik, ez okozhat belső frusztrációt. Direkt nem írok arról, hogy spirituális értelemben mit jelent ez, mert ezekkel a magyarázatokkal amúgy is tele a padlás. Olyan, mintha semmi nem mozdulna, közben pedig belülről feszít valami, mint mielőtt egy vulkán kitörni készül.

Mondjuk én nem szoktam elfojtani és az ÉGI TÉR-KÉP csoportokban is azt gyakoroljuk, hogy engedjünk utat annak, ami ki akar jönni. Ehhez persze biztonságos közegre és intim kapcsolatokra van szükség. Olyan kapcsolódásokra, ahol nem büntetnek meg, nem ignorálnak, ha olyan is kifolyik a csövön, ami a másiknak kellemetlen. Jó kis próba, vajon a kapcsolat valóban az elfogadásról és szeretetről szól, vagy csak ez a duma. Holnap lesz a főpróba, lehet gyakorolni. 🙂
💥💥💥
Csütörtöktől, azaz június 18-tól nagyon keveset leszek az online térben, mert a nyári napfordulót Avalonban töltöm.
Igyekszem azért egyszer bejelentkezni. 😊
💥💥💥
Megnyitottam egy újabb nyári ÉGI TÉR-KÉP időpontot augusztus 14-re.
Kérlek mielőtt jelentkezel, olvasd el a részleteket és csak akkor regisztrálj, ha vállalod a feltételeket:
https://www.szantobrigitta.hu/idopontfoglalas/esemeny.php?esemeny_nap=2026-8-14

Várlak szeret***el. 🥰

SzB

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/683069468520340026/

Az írás a honlapon is olvasható:
https://www.szantobrigitta.hu/index.php/blog/1146-atrendezodes-2

A kiteljesedés útján - Szántó Brigitta

A social media és az ÚjHold

Előre szólok, az írás tartalma nem biztos, hogy kellemes lesz. 🙂

Ma hajnalban az ÚjHolddal ébredtem.
Tudom, nem vagyok egyedül, hisz 04:54-kot az ÚjHold a horinzonton volt, ami a tudatunkat, a gondolkodásunkat ébreszt***e fel.

A social media tele van azzal, mit is hoz ez az ÚjHold.
Egyre többen és egyre hangosabban közlik azt, amit valakitől megtanultak. Mesterektől, tanítóktól, hónapos tanfolyamokon.
Minden egyre hangosabb. Mindenki közölni akar valamit. Mindenki láthatóvá akar válni. A social mediában éljük a mindennapjainkat, mert nem kapunk elég figyelmet a privát életünkben. Mindent megmutatunk ezeken a felületeken, ahol az ismerőseink nagy részét mélységesen nem ismerjük. Felszínes kapcsolatokban éljük az életünket és még csak észre sem vesszük, annyira megszoktuk. Ők a barátaink. Azok, akikkel lehet hogy csak 2-szer, vagy egyszer sem találkoztunk és akik olyannak látnak, amilyennek látszani szeretnénk. 🙂

Egyre több mindent tudunk, értünk, mégis egyre kevésbé vagyunk jól. Az idegrendszerünk és a testünk ordít, pörgünk, figyelünk, készenlétben vagyunk, ömlik ránk az információ, beleértve az asztrológiai és spiri információt is.
Nagyon fárasztó a tér, nagyon fárasztó ez a sok okoskodás és nagyon fárasztó, amifelé a spiritualitásnak hívott jelenség halad.

A spirituális elkerülés ott kezdődik, amikor azt hisszük, a tudás elég. A spiritualitás ugyanis NEM ELMÉLET.

Amikor nincs megdolgozva a személyiség, amikor nem dolgozunk az érzelmeinkkel és a testünkkel, valójában elkerüljük a mély önmunkát és csak a szellemi, azaz elméleti utat járjuk. Napjaink tömegspiritualitása jelenleg itt tart, erre épül a social media, a tömegfesztiválok, az állandó elméleti okoskodás, az elméleti tanfolyamok stb.

A tudat és a test, a megértés és a megtapasztalás nem választható el egymástól. Az általam létrehozott ÉGI TÉR-KÉP módszere az elmélet és a gyakorlat, a tudat és a test, az érzelem és az idegrendszer találkozása.
Hiába a sok elméleti tudás, ha a tested beteg, ha az idegrendszered kimerült, ha az érzelmeidet nem élheted meg úgy, ahogy vannak, ha azért büntetnek, vagy kirekesztenek, mert nem azt érzed, ami mások számára kényelmes. Minél több az elméleti tudás, annál nagyobb az elkerülés. 🙂

SzB

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/410109109822494377/

Az írás a honlapon is olvasható:
https://www.szantobrigitta.hu/index.php/blog/1145-a-social-media-es-az-ujhold

✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.✨
Köszönöm, ha tiszteletben tartod!

A kiteljesedés útján - Szántó Brigitta

“Carl Jung szerint a legnagyobb illúzió az, hogy azt hisszük, tudatosan élünk. Az igazság azonban az, hogy életünk közel 90%-át a kollektív tudattalan mintázatai irányítják – olyan ősi tervek és minták, amelyek követéséről gyakran nem is tudunk.

Tedd fel magadnak őszintén a kérdést: miért ismétlődik a szenvedésed? Ugyanaz az elutasítás. Ugyanaz az elhagyatottság. Ugyanaz a csendes düh, amely évek óta pontosan ugyanazon a frekvencián tombol benned. Jung ezt komplexusnak nevezte: a pszichében eltemetett, erős érzelmi tölt***el bíró csomónak, amely hatalmasabb lehet a tudatos akaratodnál. Egy dolgot szeretnél, mégis újra és újra azt választod, amit a gyermekkori sebed követel. Ez nem gyengeség. Ez egy tudattalan igazodás, amelyet még nem hoztál a fényre.

A tragédia pedig még mélyebbé válik, amikor rájössz, mennyire ragaszkodsz a Perszónádhoz – ahhoz a maszkhoz, amelyet a világ dicsért, ahhoz a szerephez, amely biztonságban tartott, ahhoz az archoz, amely szeretetet hozott neked. Olyan meggyőzően viselted ezt a maszkot, hogy valódi éned, a szűretlen igazság, a felszín alá szorult. Jung ezt a száműzött részt Árnyéknak nevezte. Az Árnyék azonban nem tűnik el. Várakozik. Átszivárog a megmagyarázhatatlan haragodon, a váratlan összeomlásaidon, a keserűségeden olyan emberekkel szemben, akik semmi rosszat nem t***ek. Azokon a mintázatokon keresztül beszél hozzád, amelyekből mindenáron ki akarsz törni.

Aztán valahol a kimerültség alatt egy másik hang is megmozdul. Nem a kondicionált éned hangja. Nem a túlélésre épült maszké. Jung talán az Animaként vagy Animusként írná le: annak a belső ellenpárnak a hangjaként, amely nem külső megerősítésre vágyik, hanem pszichológiai teljességre. Nem kiabál. A teljességről suttog. És nem nyugszik, amíg abba nem hagyod a szerepjátszást, és el nem kezded az integrációt.

Ez az individuáció hívása. Nem önfejlesztés. Nem spirituális menekülés. Az individuáció annak a lassú és gyakran fájdalmas folyamatnak a neve, amely során visszavonod a kivetítéseidet, szembenézel az Árnyékoddal, és lebontod azt a Perszónát, amely elfojtotta az életerődet. Ez az a pillanat, amikor már nem téveszted össze azzal a térképpel, amivé váltál, azt a valóságot, aki valójában vagy.

Kezdetben ez elviselhetetlennek tűnhet. A régi struktúra omladozni kezd. Azok a kapcsolatok, amelyek a hamis énre épültek, már nem tudnak fennmaradni. De ebben a térben valami szent születik meg – nem egy újabb maszk, hanem a Self, azaz a Valódi Önvaló. A teljesség archetípusa, amelyet Jung a psziché középpontjába helyezett. És lassan ráébredsz, hogy már nem a tudattalanod éli helyetted az életedet. Most először valóban te élsz.

Mert az az ember, aki integrálta az Árnyékát, többé nem szivárogtatja el az erejét. Az, aki levet***e a Perszónáját, többé nem könyörög jóváhagyásért. És az, aki valódi párbeszédet folytat Animájával vagy Animusával, pszichológiai értelemben vonzóvá válik – nem a teljesítménye, hanem a jelenléte által.

Ez az a félelmetes és egyben felszabadító igazság, amelyet Jung ránk hagyott: a tudattalan fogja irányítani az életedet, miközben te sorsnak nevezed, vagy tudatossá teszed azt, és végre találkozol azzal az emberrel, akivé mindig is válnod kellett volna.”

Forrás: The Shadow Mind FB oldal

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

Szücs Gábor

Tisztábban gondolkodni egy zajos világban...

Minden új kezdet magában hordozza a maga kihívásait. Most sincs ez másképp.

Az Ikrek újhold egyik legfontosabb témája a figyelem. Nap mint nap rengeteg impulzus ér minket. Hírek, vélemények, trendek, elvárások és lehetőségek versengenek egyszerre a figyelmünkért.

Ilyenkor az elme folyamatos mozgásban van. Kérdéseket tesz fel, új válaszokat keres, új irányokat mérlegel. A kíváncsiság azonban könnyen átfordulhat nyugtalanságba, a gondolkodás pedig túlgondolássá válhat.

Miközben egyik gondolat követi a másikat, könnyen elveszíthetjük a kapcsolatot azzal, ami valóban fontos számunkra. A sok információ nem feltétlenül hoz nagyobb tisztánlátást. Van, hogy éppen ellenkezőleg, elfedi azt amivel igazán foglalkoznunk kellene.

Érdemes lenne most őszintén ránézni, hogy valóban a válaszokat keressük, vagy csak menekülünk a csend elől?

Sokszor új információkba, új tervekbe vagy új beszélgetésekbe kapaszkodunk, miközben elkerüljük azt a kérdést, döntést vagy érzést, amivel valójában dolgunk lenne.

A következő hetek egyik legfontosabb feladata nem az lesz, hogy még több információhoz jussunk, hanem hogy meghalljuk önmagunkat.

Mára talán jobban tudjuk, mit gondolnak mások, mint azt, hogy mi mit gondolunk valójában. Halljuk a körülöttünk lévő hangokat, de egyre ritkábban állunk meg, hogy a sajátunkat is meghalljuk.

Érdemes megfigyelni, milyen történeteket mesélünk magunknak nap mint nap. Milyen mondatok élnek bennünk a lehetőségeinkről, a kapcsolatainkról vagy a jövőnkről.
Hiszen sokszor nem a külső körülmények korlátoznak bennünket, hanem azok a régi gondolati minták, amelyeket igazságnak fogadtunk el.

Ez az újhold lehetőséget kínál arra, hogy tudatosabban ránézzünk ezekre a belső történetekre és felismerjük, melyek támogatnak és melyek azok, amelyek már nem szolgálnak.

Az Ikrek energiája most arra emlékeztethet, hogy a tisztánlátás nem mindig több információból születik. Van, hogy abból amikor a sok hang közül végre felismerjük a sajátunkat.
❤️
Kép:Pinterest

Sophia- A csillagok útján

Csalódásunk mértéke, gyűlöletünk mélységét határozza meg. Minél erősebben érezzük, hogy csalódtunk valakiben, annál erősebbé válik bennünk először a harag, majd a gyűlölet érzése.

Legjobban a családi dinamikában, a szülő-gyerek viszonyban lehet t***en érni ezt a működési elvet. A szülő-gyerek viszonyban először mindig szeretet van, és ahogy telnek az évek, növekszik a gyerek, úgy csalódik egyre többet a szülőjében. Teljesen mindegy, hogy mi a történet, és a történet szintjén kinek van igaza, mert a családi rendszert energetikai összefüggések mozgatják és tartják életben. Ha megsérti valaki a rendet, felborul minden.

Amikor a gyerek, teljesen mindegy, hogy kicsi vagy nagy, elvárást táplál a szülőjével szemben, akkor már eleve felborul a rend. Elvárásaival egyenrangúvá teszi magát szülőjével, aki ezt érezve vagy harcolni kezd, vagy elmenekül előle. Bármelyik megoldást választja a kettő közül, a gyerek csalódott lesz, mert ő együttműködést várna tőle, de együttműködni csak egyenrangú felek tudnak, és a szülő-gyerek viszonyban az egyenrangúság nem megengedett.

Amikor egy gyerek elvárást támaszt szülőjével szemben, megágyaz annak, hogy csalódhasson benne. Mert már eleve az csalódást fog okozni, hogy nem kezeli a szülő a gyereket egyenrangú partnernek. A csalódás a gyerekben fájdalmat, szomorúságot okoz, és úgy érzi ahhoz, hogy neki könnyebb legyen, távolabb kell lépnie. A távolság mértéke egyértelműen megmutatja, hogy mennyire csalódott a gyerek, de meg kell érteni, hogy azért csalódott, mert a szülője nem engedte, hogy egyenrangúvá váljon vele. Nem a történetekben vannak az okok, hanem az energetikai egyensúlytalanságban, és ha ezt megérted, lehetőséged lesz arra, hogy megváltoztasd magadban a jelenlegi működési elvet.

Nagyon sok felnőtt gyerek van jelenleg, akik azért mert a szüleik elváltak, haragszanak egyik, vagy mindkét szülőre, sokan egészen odáig eljutnak, hogy gyűlölik őket. És miután érzéseik miatt szégyellik magukat, és bűntudatuk van, a kapcsolódásból akár teljesen elmenekülnek. Ezért vannak megtagadott anyák és apák, mert fiaik, lányaik nem képesek szembe nézni azokkal az érzésekkel, melyeket a meghiúsult elvárásokból maguknak teremt***ek.

Örök törvény, hogy akit egykor a legjobban szerettünk, haragunk-gyűlöletünk a legnagyobb ő feléje lehet…hiszen ha nem lett volna fontos, nem szerettük volna, akkor teljesen mindegy lenne, hogy mit és hogyan tesz.

A bennünk tomboló, egyre többet követelő, az életünket megkeserítő gyűlöletet úgy lehet csillapítani, hogy emlékeztetjük magunkat arra a szeretetre, amit a csalódásaink előtt éreztünk. Beismerjük vagy sem, szeretjük a szüleinket, és nem azért mert jók hozzánk, vagy mert ők is szeretnek minket, hanem egyszerűen azért, mert ők azok, akiknek köszönhetjük az életünket.

Értékes emberi életet biztosítottak számunkra azzal, hogy meghívtak minket ide az életbe. Tapasztalni, tanulni, bölcs emberré válni, fényt gyújtani, szeretni.
Ha soha többet semmi mást nem tudtak neked adni, vagy csak bántást kaptál magad szerint tőlük, vagy úgy érzed, hogy soha nem ismertek el: akkor is a legeslegnagyobbat odaadták neked, az életedet!

Egyszer neked is be kell ezt látni, és az Élet előtt kell meghajolni ahhoz, hogy tovább tudj lépni, és jól működhessen az életed.

Mindig-minden szeretetből indul el…és aztán jön az ember, és az egójával tönkre tesz, elpusztít mindent, és a végén nem marad semmi más, csak a mindent felemésztő gyűlölet…ami aztán a végén, teremtőjét pusztítja el…

Szeretet van, Jóság van…ha engeded, újra érezheted…engedd el a rengeteg történetet, és egyszerűen nyisd meg az érző szívedet!

Végtelen szeret***el: Váradi Andrea

Talentum

Karmaasztrológia & Tudatosság - True Power Astrology

"Amikor valaki lelkesen nekivág az önismereti útnak, gyakran nem is sejti, hogy milyen emberpróbáló kalandra vállalkozott.
Rettenetesen nehéz szembesülni valamivel önmagunkban, amit rossznak, szégyellnivalónak érzünk – és még nehezebb mások előtt is felvállalni azt.
Mondok egy triviális példát.
Amikor egy önismereti csoportban pozitív visszajelzéseket kell adni, gyakran előfordul, hogy a legcsinosabb lány kap egy csomó bókot a külsejére vonatkozóan is.
Ilyenkor mindig megnézem a többi nő arcát, akik hasonló dicséretekben nem részesültek – hát bizony rosszul esik nekik, de ezt megtartják maguknak.

Időnként azonban akad egy-egy nő, aki nem azt mondja, amit szerinte mások elvárnak tőle, hanem azt, amit tényleg érez, még akkor is, ha ez egyesekben rossz benyomást kelthet.
Például azt, hogy ő nőként most rendkívül rosszul érzi magát, és irigy vagy féltékeny a másikra. Egyszerűen fáj neki, hogy nem ő tetszik a többieknek, nem őt látják szépnek, hanem valaki mást.

Egy ilyen közlést roppant kevés ember mer felvállalni, mert az irigységet, a féltékenységet szégyenletesnek tartjuk – miközben bizonyos helyzetekben teljesen érthető, ha így érzünk! (Persze érdemes dolgozni vele, mert van tovább is.)

Amikor valaki mégis mer nyílt lapokkal játszani, a környezete másképp kezd rátekinteni.

Az őszinteségben ugyanis erő van!

Az őszinte, önmagát felvállaló ember izgalmas, tiszteletet ébreszt, és sokakban olyan érzést is, hogy végre valaki kimondta helyettem, amit én is érzek!"

Dr. Almási Kitti: Bátran élni

Tükröződéseink Energiagyógyászat Éteri kezelések