Csodabogár fejlesztő műhely

Nyár van, de üres a kassza?
Családi ötletek, amelyekhez nem kell pénz, és örök emléket képeznek ☀️

Emlékszem egy nyári délelőttre, amikor az unokahúgaim nálunk voltak, és szerettük volna emlékezetessé tenni a napot.

A baj csak az volt, hogy már kifogytunk az ötletekből és a kassza is üres volt.

Mit csináljunk? Hová menjünk? Mivel kössük le őket? Hogyan legyen ebből olyan nap, amire nemcsak mi, hanem ők is emlékezni fognak?

Aztán egyiküknek támadt egy egészen merész ötlete:

„Sminkeljük ki Gabi bátyát!”

Bevallom, elsőre égnek állt az akkor még létező hajam a gondolattól. De aztán végiggondoltam: végül is nyerünk vele egy órát. Ők jól szórakoznak, engem lefoglalnak, és hát akármit kennek is az arcomra, azt valószínűleg le lehet mosni.

Leültem hát modellnek.

A két lány pedig elképesztő komolysággal munkához látott. Apró, finom mozdulatokkal vitték fel az addig összegyűjtött szépségipari ismereteiket a vászonra — vagyis az arcomra. Megfestették életük Mona Lisáját, csak éppen Gabi bátya formájában.

Mindannyian hatalmasat nevettünk.

És tudjátok, mi az érdekes? Ez azóta is az egyik legszebb nyári emlékem velük.

Nem került semmibe. Nem kellett hozzá belépőjegy. Nem kellett hozzá wellness-szálloda. Nem kellett hozzá tengerpart, vidámpark, drága program vagy gondosan szervezett családi nap.

Csak egy kis bátorság kellett hozzá, némi humor, és az, hogy felnőttként hajlandó legyek kilépni a tekintélyes, komoly, jól fésült szerepemből.

Nagyon szép emlékeim vannak a gyerekeimmel is.

Például amikor a nyári forróságban elindítottuk a locsolót a kert közepén. Olyan locsoló volt, amely folyamatosan változtatta a vízsugár irányát. A játék lényege pedig az volt, hogy ki tud úgy elugrálni előle, hogy ne találja el a víz.

Természetesen mindenkit eltalált. Csurom vizesek voltunk... és önfeledten boldogok.

Vagy az az augusztusi késő este, amikor befújtuk magunkat szúnyogspray-vel, befeküdtünk négyen a trambulinba, és számoltuk a hullócsillagokat.

Nem történt semmi látványos. Nem volt programfüzet. Nem volt animátor. Nem volt foglalás. Csak feküdtünk a sötét ég alatt, néztük a csillagokat, és együtt voltunk.

Felejthetetlen emlékek.

A közös mindegyikben az, hogy egyetlen forintba sem kerültek.

És talán éppen ezért volt bennük valami nagyon tiszta.

Mert amikor nincs nagy költségvetés, nincs külső csillogás, nincs drága helyszín, akkor marad valami, amit sokszor alábecsülünk: mi magunk.

A figyelmünk.
A játékosságunk.
A nevetésünk.
A jelenlétünk.
Az, hogy hajlandóak vagyunk együtt lenni, nem csak egymás mellett.

Ha üres a kassza, de nyár van, akkor itt az ideje felszabadítani a kreativitást. Nemcsak sopánkodni a szűkös keretek miatt, hanem megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel örök élményeket gyárthatunk itt és most.

Mert a gyerekek sokszor nem arra emlékeznek, mennyibe került a program.

Hanem arra, hogy anya nevetett.
Apa belement a bolondozásba.
Együtt vizesek lettünk.
Együtt maradtunk fenn késő estig.
Együtt ettünk dinnyét a kertben.
Együtt csináltunk valamit, ami csak a miénk volt.

Íme néhány ötlet, amihez nem kell sok pénz, mégis emlék lehet belőle:

Rendezzetek otthoni „víziparkot” slaggal, locsolóval, lavórral, vizes szivaccsal. Nem baj, ha nem tökéletes. Pont attól lesz vicces.

Tartsatok pizsamás esti csillagnézést az udvaron, erkélyen vagy akár egy nyitott ablak mellett. Lehet hozzá pokróc, zseblámpa, kakaó, és egy szabály: ma este senki sem siet.

Készítsetek „családi olimpiai játékokat”: célbadobás zoknigombóccal, egyensúlyozás könyvvel a fejen, kanálban krumplihordás, akadálypálya párnákból.

Legyen egy nap, amikor a gyerekek találják ki a menüt abból, ami otthon van. Még ha furcsa kombinációk születnek is, az élmény garantált.

Rendezzetek otthoni mozidélutánt saját készítésű belépőjeggyel, pattogatott kukoricával, lepedőből készült „VIP páhollyal”.

Menjetek naplementét nézni. Nem kell messzire. Egy domb, egy tópart, egy mező széle, egy pad a parkban is elég lehet.

Írjatok közösen nyári bakancslistát, de csak olyan dolgokkal, amelyek ingyen vagy szinte ingyen megvalósíthatók.

Készítsetek családi időkapszulát: rajzokkal, üzenetekkel, egy aktuális fotóval, vicces mondatokkal, amiket mostanában mondani szoktatok.

Tartsatok „fordított napot”: a gyerekek adnak feladatot a szülőknek. Mit vegyél fel, mit játsszatok, milyen mesét találj ki, milyen buta táncot kell eltáncolnod.

Menjetek zseblámpás esti sétára. Ugyanaz az utca teljesen más kaland lesz sötétben.

Készítsetek egymásról vicces portrét. Nem baj, ha nem hasonlít. Sőt, annál jobb.

Rendezzetek családi fotókihívást: ki talál ma a kertben vagy az utcán szív alakú követ, vicces árnyékot, érdekes felhőt, szép levelet, különös kaput?

Tanítsatok meg a gyerekeknek egy régi játékot a saját gyerekkorotokból. Gumizás, ugróiskola, számháború, barkochba, ország-város, Activity házi verzióban.

És ami talán a legfontosabb: néha engedjük meg, hogy ne legyen minden hasznos, fejlesztő, előre megtervezett és Instagram-kompatibilis.

Néha elég az, ha együtt nevetünk.

A gyereknek nem tökéletes nyár kell.
Hanem olyan nyár, amelyben érzi: jó velem lenni.

És ez sokszor egyáltalán nem pénzkérdés.

Hanem figyelemkérdés.
Jelenlétkérdés.
Szeretetkérdés.

Ha most szűkebb a keret, ne gondold, hogy ettől szegényebb lesz a nyaratok.

Lehet, hogy éppen most születnek majd azok az emlékek, amelyeket húsz év múlva is nevetve meséltek tovább.

Dr. Mihalec Gábor
Megosztani, további ötletekkel gazdagítani ér!

👉Gyorsan elsuhantak a napok - élményekkel🦮🚤🧞‍♂️🌳, barátságokkal, nevetéssel☺️ és játékkal🛝🤸, sokféle érzéssel, tapasztalással és csodabogárral - véget ért az idei Barátságtábor👫

Jó volt együtt lenni 🧚🫶☀️🌈 LillaFanniMarciAndrásGrétiZsoltiBálintMatyiFecóFeliciánHangaZsoltiFanniJenőEmilFélixEmese@Margó

Hálásan köszönöm Emese lányomnak, hogy ezúttal már együtt varázsoltuk csodássá és barátságossá a tábort, elmondhatatlanul sokat, a teljesség megélését jelenti ez nekem ❤

Köszönöm szépen a szülőknek, hogy újra és újonnan bizalmat szavaztak a Barátságtábornak 💝 és mindenkinek, aki valamilyen módon/formában hozzájárult a tábor hangulatához.

További nagyon szép, pihentető és sok vidámságot hozó nyarat kívánok mindannyiótoknak🌞🌞🌞

4. napunk - a Duna-parton 🌳🚤🌞

3. napunk - ma MESÉS délelőttünk volt a Barátságtáborban
🧜👻👳‍♀️🦸🧙‍♂️🧛🧞

A kisegér nagy utazása c. eszkimó mesét hallgattuk meg Füredi-Balogh Anita művészetterapeuta mesélésében, aki mesetérképpel és alkotással 🎨összekötött foglalkozást hozott nekünk varázstárgyakkal🪽🐚🪨, mesebeli helyszínekkel🫟.

🌳🌿Délután a kissé nehezen összehozott csendes pihenő alatt bátor, önkéntes mesélőink is voltak a hűs fák alatt. Jóleső, hangulatos percek voltak ezek.

🏆🏵️Reggel még lezártuk a tábor évek óta népszerű játékát, az Activity-t, melyet csapatokkal játszottunk a héten.
Átélhettük a "soha ne add fel", "a küzdelem mindig a lefújáskor ér véget" és a "semmi sem lehetetlen" megerősítő élményét is 🥰

👉📖Szeretném megosztani veletek a mai kedves, eszkimó mesénket:

"Egyszer egy pöttömnyi kisegér felkerekedett, hogy nyakába veszi a világot. Az öreganyja hamuba sült pogácsát sütött neki, és elkísérte az egérlyuk széléig. Elindult a kisegér, ment, vándorolt, ki tudja meddig, igen nagyon sokáig, reggeltől egészen esteleg.

Akkor tért haza a nagy útról. – Hej, öreganyám! – kiáltotta már a küszöbön. – megtudtam, hogy én vagyok a legerősebb, legügyesebb, legvitézebb az egész vidéken. Nem is tudtam eddig.

– Aztán hogyan tudtad meg? – kérdezte az egér öreganyó.

– Hát az úgy volt – kezdte a kisegér -, hogy kibújtam a lyukból, és mentem, mentem, egészen a tengerig. Se széle, se hossza annak a tengernek, iszonyatosan nagy volt, s csak úgy csapkodtak a hullámok. De én nem ijedtem ám meg tőle! Belevetettem magam, és átúsztam.

Magam is csodálkoztam, milyen jól úszom.
– Hol van az a tenger? – kérdezte az öreganyja.

– A lyukunktól napkelet felé.

– Ismerem azt a tengert. Rénszarvas szaladt erre a múltkor, annak a patája nyomában gyűlt meg a víz.

– Hallgasd csak tovább! – folytatta a kisegér.

– Megszárítkoztam a napon, és továbbmentem.

Hát egy roppant hegy tövébe értem, de olyan magas volt az a hegy, hogy a csúcsán megakadtak a felhők. Rengeteg erdő a tetején. Már csak nem kerülöm meg – gondoltam. Nekifutottam és átugrottam! Magam is csodálkoztam, mekkorát tudok ugrani.

– Azt a hegyet is ismerem – bólintott az öreganyó.

– Vakondtúrás van a szarvasnyomtengeren túl, egy bokor fű nő a tetején. Sóhajtott az unokája, de csak mondta tovább:

– Megyek tovább, mit látok? Két hatalmas medve viaskodik egymással. Egy fehér meg egy fekete. Bőgnek, üvöltenek, egymás csontját tördelik. Csakhogy én nem féltem tőlük! Közébük rontottam, és egyiket jobbra röpítettem, a másikat balra. Magam is csodálkoztam, hogy puszta kézzel bánok el két medvével!

– Ismerem azokat a medvéket is – felelte rá az egér öreganyó -, az egyik a fehér pille, a másik a légy. Erre már sírva fakadt a kisegér.

– Hát akkor se erős nem vagyok, se ügyes, se vitéz? Szarvas nyomot úsztam át, vakondtúráson ugrottam keresztül, pillét meg legyet gyűrtem le?

Azt mondta erre bölcsen öreganyó:

– Egy ilyen pöttömnyi kisegérnek, mint te vagy, a szarvas nyom: végtelen tenger, a vakondtúrás: égig érő hegy, a pille meg a légy: medvék. Ha nem ijedtél meg egyiktől sem, akkor csakugyan te vagy a legerősebb, legügyesebb, és a legvitézebb kisegér az egész vidéken."

⚜️

Azt hiszem, sok boldog pillanatunk volt ma a táborban.
💝
Köszönöm szépen Zafírnak és Halász-Szántói Emesének, Essősy Gábor kollégámnak és mind a 8 S-betűs kölyök magyar vizslának, hogy szívből és szeretettel járultak hozzá mindehhez.

Ennek a napnak a Bátorító nevet adtuk és bizony hozott is megküzdést, vicces helyzeteket és nevetést, döntéseket és mellé bátorságot is, kinek kevésbé, kinek jobban.

Szerettük ezt a napot 🎈👭🦮🐾💟

Hangulataink-képekben.
🌳🤸‍♂️🥤🐞🍑🥅🎈

A mai nappal elkezdődött a Barátságtábor, egy nagyszerű kis csapattal 👭👬👫.

Elvesztünk kicsit az ismerkedésben, így ma néhány kép készült csak - de bízom benne, hogy visszaadja a csodás-árnyas környezet, a kezdeti kapcsolódások és a játék szabadságának hangulatát.

Itt valami nagyon készülődik 👀......nem sok hiányzik már hozzá🥰

👉3️⃣ betű + 2️⃣ alvás leginkább és még némi táborrendezés

Hétfőtől BARÁTSÁGTÁBOR 2026 💟👫🌻🍉

Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített a táborhely kialakításában - a családi és baráti összefogásért óriási hálám és ölelésem, a türelmükért irányomban főként ❤️🥰

A frissen a Real Madrid-hoz igazoló, már világbajnok Cucurella élete nem egyszerű!

Cucurella legidősebb fia, Mateo autizmussal él. A diagnózist nem sokkal azután kapták meg, hogy Cucurella 2022-ben a Chelsea-hez igazolt. A család számára ez rendkívül nehéz időszak volt: új városba költöztek, új klub, új élet, miközben a kisfiuk állapotával is meg kellett tanulniuk együtt élni.

Cucurella egy interjúban őszintén beszélt erről:

„Senki sem tanít meg arra, hogyan legyél szülő. Egy autista gyermek másképp érti a világot. Neked kell megtanulnod megérteni őt.”

Cucurella:

„Valahányszor egy csapat érdeklődött irántam, az elsők között mindig azt néztük meg, hogy vannak-e megfelelő iskolák vagy terápiás lehetőségek a fiam számára.”

Azt is elmondta, hogy Mateo kezdetben nagyon nehezen viselte a hagyományos iskolát. Gyakran sírt, nem tudott beilleszkedni, és szülőként az volt a legfájdalmasabb, hogy látták szenvedni, de sokáig nem tudták, hogyan segítsenek rajta. Később találtak egy számára megfelelő iskolát Londonban, ami sokat javított a helyzeten.

A talán legszívszorítóbb mondata ez volt:

„Ha választhatnék, inkább ne lenne pénzem, csak a fiam lenne egészséges.”

Azt is elmondta, hogy Mateo minden apró előrelépése sokkal többet jelent számára, mint bármilyen futballsiker.

Amikor először igazol egy csapathoz, a legfontosabb számára az, hogy Mateónak legyen megfelelő iskolája és ellátása a mindennapokhoz. Ezért volt fontos számára az is, hogy újra Spanyolországban tudjon játszani.

Ez a nyilatkozat jól mutatja, hogy a spanyol balhátvéd számára a család mindenek felett áll. A pályán hozott döntéseit nemcsak a futball, hanem kisfia megfelelő fejlődése és támogatása is meghatározza.

💙 Az igaz történet Marc Cucurella hosszú hajáról!

A hírek szerint Marc Cucurella azért nem vágja le, illetve nem köti össze a hosszú haját, hogy autizmussal élő kisfia, Mateo könnyebben felismerhesse őt a pályán.

Cucurella még gyerekként növesztette meg a haját. Egy korábbi interjúban elmesélte, hogy az édesanyja kérte erre, mert amikor a lelátóról nézte a meccseit, a hosszú, göndör hajáról tudta a legkönnyebben felismerni a sok gyerek között.

A haja később egyszerűen a védjegyévé vált. Ahogy ő fogalmazott: az emberek azonnal felismerik róla, és már a személyiségének része lett.