03/03/2026
Ki mint vet, úgy arat - és takarít - Telihold és Holdfogyatkozás a Szűzben és az a tízmillíószoros nap...
Eleink nem gyártottak elméleteket, nem rugóztak sem a 03/03-on, sem más naptári dátumon, és legfőképpen tudták azt is, hogy a fogyatkozások, ha nem bánunk körültekintekintően az akkori energiákkal, bizony nem számítanak jó ómennek.
Aztán jött az újkori spiritualitás és mindent lecsurgatott cukormázzal, pozitív fókuszra hivatkozva.
A Nap- és Holdfogyatkozásokból hirtelen varázslatos portálok lettek és a tízmilliószoros napokból is vasárnap délutáni kívánságműsort csináltak.
Aztán álltunk értetlenül, amikor mégis csak valahogy inkább a trutyi szakadt a nyakunkba az univerzum listán lekért áldásai helyett.
Ez a Holdfogyatkozás és Telihold is óvatosságra int, ahogyan az összes többi is...
Egy olyan pillanat, amiben a felelősségek felsokszorozódnak abban, amit teszünk és ami aztán abból történik. Ha tetszik, tízmilliószorosan.
"Ki mint vet, úgy arat."
A Szűzben álló Telihold világít most rá arra, hogy az életünk, a döntéseink, a cselekedeteink milyen minőségekké is formálódtak. És emiatt van sokatokon a szelektálós takaríthatnék.
Ez a Telihold nem hoz instant feloldozást, nem fogja levenni rólunk a terheket, sokkal inkább tehet magányossá, tehetetlenné az események sodraiban.
Olyan ez, mint amikor megérezzük, hogy mi az, amiben egyáltalán nem irányítunk, hanem az Univerzum energiái formálják a megéléseket, és mi az, amiben igenis van felelősségünk, lehetőségünk beleszólni.
Tudni a kettő között a különbséget, adhatja meg a válaszokat a kérdéseinkre.
Felismerni, hogy mi az, ami az életünkben nem áll a mi irányításunk alatt, mert dolgunk végigvinni azt és mi az, amiben van lehetőségünk változtatni, más magokat elvetni, mint eddig.
Nem csak a mindennapi gyakorlatiasság, a praktikum, a cselekvés, a gyógyulás, a test rendben tartása kap itt most hangsúlyt, hanem az ok-okozatok rendezése magunkban.
Kibogozni magunkban azt, hogy életünk nehezebb eseményei nagy százalékaban azért adódnak az életünkben, mert nem azokkal és nem abban a rezgésben vagyunk, ami a sajátunk és ami azzal kompatibilis.
Egy végső kimondásában vagyunk annak, hogy kik tartoznank hozzánk és kik nem, kik hoznak gyógyulást, rendet az életünkbe és kik azok, akik csak káoszt teremtenek. Kik azok, akik tanítani, tapasztaltatni érkeztek és kik azok, akik azért, hogy támogassanak, menedéket adjanak akkor, amikor az erőnk elfogyott.
Életünk nagy csalódásai, fájdalmai abból fakadnak, hogy összekeverjük a kettőt, és nem tudjuk megkülönböztetni azt, hogy nem mindenki tartozik hozzánk csak azért, mert dolgunk van vele.
Mégis ragaszkodni kezdünk, mert a lélek a világban az otthonát, az összetartozást keresi.
Tudni rendezni ezt magunkban, most sokatoknak hoz végleges felismeréseket, lezárásokat és fordulatokat. Mi magunk vagyunk önmagunk otthona és nem mindegy, hogy oda kit engedünk be. Ettől még lehet szeretni másokat, lehet segíteni és támogatni, de rendezni, gyógyítani szükséges azokat a hiányállapotokat magunkban, amik oda vezetnek, hogy olyanokat is hozzánk tartozónak tekintünk, akik nem ezért érkeztek az életünkbe, hanem épp azért, hogy megtartassák velünk a határainkat.
Ehhez most kapcsolódik a tízmilliószoros nap is, csak hogy meglegyen a kellő mennyiségű ködfelhő.
Ilyenkor tudjuk, hogy csak jóra, szépre szabad gondolni, mert hát azt fogjuk visszakapni.
Aztán az öncélú spirizés és egy napig tartó viselkedés kontroll után ugyanolyan tulkok és vaddisznók leszünk, ha valaki a tyúkszemünkre lép. Holnap már azt sem tudjuk, hogy mit csináltunk ma reggel, de ma még ájtatosan "namaste"-zunk mindenkinek.
A tízmilliószoros napok soha nem az egyénről szóltak, és arról sem, hogy az majd visszaszáll rá.
Megint éljen az egóközpontú szemlélet.
És nem vesszük észre, hogy a mostani spiritualitás semmiben nem különbözik a valaha volt geocentrikus világképtől. Hívhatnánk egócentrikus spiritualitásnak is.
Az eredeti Buddha tanításokban az egyén nem azért tesz bármit, hogy az tízmilliószorosan hasson vissza rá.
Lhabab Duchen ünnepén - vagyis a nyugat által majmolt tízmilliószoros napokon.
Lhabab Duchen üzenete nem az, hogy "amit ma teszel, azt tízmilliószorosan kapod vissza", hanem az, hogy a Dharma megértésének alapja, a szenvedéstől, a ragaszkodástól való megszabadulás, hisz minden szenvedés alapja a ragaszkodás.
Ezen a napon pedig azt tiszteljük, amit Buddha kívánt és hozott el: hogy minden létező megszabaduljon a szenvedés óceánjából, a szamszárából, hogy megvalósítsa a belső béke és felszabadulás állapotát és végül elérje a megvilágosodást.
A tízmilliószoros napok a tiszta felajánlások napjai, amikor nem magunkra gondolunk, hanem magunkon kívűl minden másra. Jó reggelt...
Ha felajánljuk egy gyertya fényét mások lelkéért, akkor az most tízmilliószorosan fényesedik.
De mi nem kapunk jutifalatot utána.
Felajánlás...
Ezt a szót kössétek magatokban össze ezzel a nappal. Nem zenedoboz, amibe bedobunk egy érmét és akkor majd azt játsza le, amit kérünk.
Ez a nap akár segíthet is arra az alázatra tanítani, amivel talán egy pillanatra letehetjük azt az egót, ami e két hatalmas energiát a saját kívánságműsorának akarja használni...ismét.
Kérdezzétek meg magatokban, hogy ezen a napon mit tudtok felajánlani magatokból például a világ békességéért?
Ha így gondolnánk a tízmilliószoros napokra, talán még működtetni is tudnánk annak energiáit az állandó szétforgácsolás helyett.
Tisztuljatok meg, tegyetek rendet magatokban. 🤍🌟
Eszter 🦄
Csillagszirmok
🌟
🔒 A megosztásokat köszönöm! ☺️🙏🏻
Az oldal bejegyzett védjegy oltalom alatt, a teljes tartalom pedig szerzői jogvédelem alatt áll. Írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre mutató linkkel lehet!
(Kép: Pinterest)
22/02/2026
22/02/2026
06/02/2026
26/01/2026
26/01/2026
12/01/2026
03/01/2026