24/08/2026
Lassan újra megtelnek az óvodák és az iskolák. Új cipők, új ruhák, új hátizsákok kerülnek elő. Van, aki vadonatúj dolgokkal érkezik, és lesz olyan kisgyerek is, aki a tavalyi táskáját viszi tovább. Valakinek márkás cipője lesz, másnak egy egyszerűbb. Lesz, aki mindig divatosan öltözik, és lesz, akinek a családjában most éppen másra kell a pénz. De egyik sem mond el semmit arról, hogy milyen ember az a gyermek. Mielőtt elkezdődik az új nevelési és tanév, talán nemcsak a ruhákat, cipőket és tanszereket érdemes előkészíteni. Van valami sokkal fontosabb is, amit otthonról vihetnek magukkal: az, ahogyan másokkal bánnak. Beszélgessünk velük arról, hogy ne nevessenek ki senkit azért, mert másképp néz ki. Ne szóljanak meg egy cipőt, egy ruhát, egy szemüveget vagy egy frizurát. Ne csúfoljanak valakit azért, mert vékonyabb, teltebb, alacsonyabb vagy magasabb. És ne tegyenek megjegyzést arra sem, amiről egy másik gyermek egyáltalán nem tehet. Mert ami az egyik gyereknek csak egy vicces mondat, azt a másik akár hónapokig vagy évekig magával viheti. Mi, felnőttek sokszor már nem is emlékszünk azokra az apró mondatokra, amelyeket gyerekként hallottunk. Másokra viszont még évtizedekkel később is. Ezért tanítsuk meg nekik, hogy nem kell mindenkivel barátnak lenniük. Nem kell mindenkivel egyformának lenniük. Még csak ugyanazt sem kell szeretniük. De tisztelni a másikat, nem megalázni, nem kiközösíteni és nem bántani, az alap kellene, hogy legyen. Amikor néhány hét múlva becsukódik mögöttük az óvoda vagy az iskola ajtaja, mi már nem leszünk ott minden pillanatban. De valami velük marad. Mindaz, amit itthon tanítottunk nekik emberségről. Talán idén az új cipő és az új táska mellé ezt is tegyük bele abba a bizonyos képzeletbeli hátizsákba:
„Soha ne te legyél az oka annak, hogy egy másik gyermek szomorúan megy haza.”🦋
-Álmok nélkül nincs holnap
