Babai-Mező Borka

Igényfelmérés 🙃
(Vépi Technikum középiskolásainak)

VÉPassz szubjektív

Amikor a színház párnázott székén hátradőlök, mindig megilletődöm attól, mennyi munkának vagyok szem- és fültanúja. Azok közé a nézők közé tartozom, akik nemcsak azt várják, hogy beszippantsa őket a cselekmény, hanem örömmel figyelik meg a díszlet, a jelmez, a kellékek részeteit, a dráma szövegét, elképzelik a színészi munka mögötti a rendezői instrukciókat, és hetekig tudnak gondolkodni egy-egy jó előadáson. Bevallom: ekkor vagyok képes leginkább a jelenben élni, nem a múlton rágódni vagy a jövőt tervezni.
A színház iránti érdeklődésem miatt nem meglepő, hogy az induló színjátszó csoport hírére felkaptam a fejem. A rivaldafény nem vonz különösképpen – inkább az a folyamat érdekel, amely során a semmiből előáll egy vállalható produkció.
Az alakuló csoportból szinte mindenkit ismertem. Georgie és Rezső csapatépítő, ráhangoló játékokkal kezdtek beavatni bennünket a közös munkába. A gyakorlatok, játékok sokféle készségünket célozták: a figyelmet, a reflexeket, az érzelemkifejezést, és mindenekelőtt: az odafigyelést egymásra és önmagunkra. Nekem a játékosabb feladatok nehezebben mennek, de a tanári munkámhoz is lestem el ötleteket a bemelegítő hetek során.
Számomra az igazán érdekes időszak az első közös darabunk megismerésével kezdődött. Mivel hivatásból és hobbiként is foglalkozom szövegekkel, lelkesen vetettem bele magam a „nyersanyagba” és az olvasópróbákba. A szereposztást követően a karaktereket „megismerve” mélyült el a munka. Georgie és Rezső olyan környezetet teremtettek, amelyben szabadon áramolhattak az ötletek, gondolatok. A csapaton belül kialakuló bizalomteli légkör termékeny együtt gondolkodásnak válhatott talajává. Ez számomra különleges, régen várt élményt jelentett!
A vállalkozás kezdetén megfogalmaztam egy vágyat: színpadra lépve szeretném érezni a játszó társak között kialakuló egymásra hangolódást, az egymásra utaltság örömét, az alkotás flow-ját. Most, hogy a közös munkának a felénél járunk, érzem, tudom, hogy sikerülni fog!
BMB

Egyik tagunk vallomása a csoport eddigi működéséről (megjelent a júliusi Vépi Krónikában)

VÉPassz szubjektív

Amikor a színház párnázott székén hátradőlök, mindig megilletődöm attól, mennyi munkának vagyok szem- és fültanúja. Azok közé a nézők közé tartozom, akik nemcsak azt várják, hogy beszippantsa őket a cselekmény, hanem örömmel figyelik meg a díszlet, a jelmez, a kellékek részeteit, a dráma szövegét, elképzelik a színészi munka mögötti a rendezői instrukciókat, és hetekig tudnak gondolkodni egy-egy jó előadáson. Bevallom: ekkor vagyok képes leginkább a jelenben élni, nem a múlton rágódni vagy a jövőt tervezni.
A színház iránti érdeklődésem miatt nem meglepő, hogy az induló színjátszó csoport hírére felkaptam a fejem. A rivaldafény nem vonz különösképpen – inkább az a folyamat érdekel, amely során a semmiből előáll egy vállalható produkció.
Az alakuló csoportból szinte mindenkit ismertem. Georgie és Rezső csapatépítő, ráhangoló játékokkal kezdtek beavatni bennünket a közös munkába. A gyakorlatok, játékok sokféle készségünket célozták: a figyelmet, a reflexeket, az érzelemkifejezést, és mindenekelőtt: az odafigyelést egymásra és önmagunkra. Nekem a játékosabb feladatok nehezebben mennek, de a tanári munkámhoz is lestem el ötleteket a bemelegítő hetek során.
Számomra az igazán érdekes időszak az első közös darabunk megismerésével kezdődött. Mivel hivatásból és hobbiként is foglalkozom szövegekkel, lelkesen vetettem bele magam a „nyersanyagba” és az olvasópróbákba. A szereposztást követően a karaktereket „megismerve” mélyült el a munka. Georgie és Rezső olyan környezetet teremtettek, amelyben szabadon áramolhattak az ötletek, gondolatok. A csapaton belül kialakuló bizalomteli légkör termékeny együtt gondolkodásnak válhatott talajává. Ez számomra különleges, régen várt élményt jelentett!
A vállalkozás kezdetén megfogalmaztam egy vágyat: színpadra lépve szeretném érezni a játszó társak között kialakuló egymásra hangolódást, az egymásra utaltság örömét, az alkotás flow-ját. Most, hogy a közös munkának a felénél járunk, érzem, tudom, hogy sikerülni fog!

BMB

Ebben az évadban nagyjából 250-en jöttek velem színházba. 💕
Köszönjük az élményeket, Weöres Sándor Színház és Soltis Lajos Színház !

Ha valaki emberekkel - kamaszokkal - dolgozik, sosem tudhatja, melyik mondata hagy mély nyomot a másikban...
Különleges élmény volt tegnap egy olyan volt tanítvánnyal találkozni (és könyvbemutatót szervezni neki!), akit kb. 20 éve láttam utoljára - majd kiderült, hogy az évek alatt hasonlóvá alakult a gondolkodásunk, a világról alkotott képünk, a művészethez való viszonyunk, az érdeklődési körünk.
A Németh Zsófia által moderált beszélgetés behúzta a mostani középsulisok érdeklődését is. Nem csoda - Tünde életútja egészen speciális: a rendészeti pályától az agrármérnöki tanulmányokon, énekesi karrieren, Spanyolországon át a művészeti titkárságig, kommunikáció szakig ível. Tünde és Zsófi remekül kapcsolta ezeket a többszörös újrakezdési pontokat a fiatal közönség életpálya-kihívásaihoz. Tünde magával ragadó lelkesedéssel mesélt az írás terápiás hatásáról, első könyvének (A szívem adnám) elkészüléséről, annak buktatóiról és örömeiről is.
Köszönöm az élményt, Tünde! 🤗

Jó volt részese lenni! 🤗

Saját

Híd - Life & Body Nyolcvanas években kezdődő történet. Egy híd, aminek fontos szerepe van egy gyermek életében. Bizonyos szorongás sosem múlik el.

😊

VAOL - Kreatív Középsuli Vép – Versek, akvarellek, rajzok a közösségi oldalon Október 11-i az első bejegyzés a vépi mezőgazdasági technikum alkotó szellemű diákjainak teret adó Kreatív Középsuli Vép Facebook-oldalon.

Amikor a szerelemprojektben a tanári és a művelődésszervezői énem is szóhoz jut... 😅
Olyan sok kreatív, ügyes tanítványunk van - szeretném, ha megmutathatnák magukat erről az oldalukról is... 🥰 Gépészek, rendészek, gazdák - nem művészek, de alkotásra készek. Szeressétek az oldalunkat!
Én nagy lelkesedéssel vágok bele!

(Profilkép: Szuper Dominika 12.D rajza)

Boldog és büszke vagyok, hogy részt vehettem a Vas-Film - Vas megyei Függetlenfilm Fesztivál munkájában! A filmek sokat adtak, és rengeteget tanultam zsűritársaimtól, dr. Muhi Andrástól, Csurák Erzsébettől és Pauló-Varga Ákostól. 💕
Hálás vagyok ezért a hétvégéért.

VAOL - Minden műfaj jelen volt – Fiatal felnőttkorba ért a Vas-Film fesztivál - fotók A huszadik mozgókép-ünnepet, a Vas-Filmet hetedik alkalommal rendezte Vépen a Vépi Művelődési Ház és Könyvtár és a Táplánszentkereszt Kultúrájáért Egyesület. Országos találkozó és műhely-hétvége helyszíne volt hétvégén a kultúrház, ahol az is kiderült: akik innen in...

Izgatottan várom 💕

>>tavasz lesz és reggel