Mesevárlak Családi Napközi

FARSANGI MULATOZÁS

Farsangkor a földi élet örömeit, a bőséget és a tél végét ünnepeljük. A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (húsvét előtti 40. nap) tartó időszak a bálok, farsangi mulatságok, jelmezes felvonulások ideje. A farsang nem csak a nagyobbaknak, de az egészen apróknak is fontos időszak, ami a készülődés és a felhőtlen jókedv jegyében telik.

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.
http://mesevarlak.hu/index.php…

ÚTBAN AZ ÖNÁLLÓSÁG FELÉ

Minden szülő azt szeretné, ha kisgyermeke bátran és bizalommal tekintene a körülötte lévő világra. Ahhoz, hogy a tágabb környezetében megbízzon, szüksége van egy biztonságos bázisra, ahonnan kitekinthet és visszatérhet, amikor csak szeretne. Csábítónak tűnhet az a gondolat, hogy felgyorsíthatjuk a szocializációs folyamatot, ha sűrűn új helyzetekbe kényszerítjük gyermekünket, például, ha gyakran váltogatjuk azokat, akik vigyáznak rá. Ezzel azonban akár az ellenkezőjét is elérhetjük. A kisgyermeknek élete első éveiben arra van szüksége, hogy legyen néhány olyan ember az életében, aki mindig ott van, akihez kötődhet és akikben megbízhat. Ha érzelmileg biztonságban érzi magát, bátrabban viselkedik majd új emberekkel való találkozáskor vagy új szituációkban.

Átmeneti visszaesés:
Még a legbátrabb kicsikkel is előfordul időnként, hogy átmenetileg félénkebbek lesznek és két előrelépés után egyet visszalépnek az önállósodás útján. Lehet, hogy gyermekünk hetekig boldogan integet az óvodai csoport ajtajából, egy nap pedig úgy szorítja a lábunkat, mint aki sohasem akarja elengedni. Velünk együtt ül a családi asztalnál, egy este pedig csak etetőszékében hajlandó enni. Lehet, hogy saját ágyában alszik sokáig, egyik éjszaka pedig hirtelen felébred és dajkálnunk kell, mint kisbaba korában.

Természetes állapot:
Időnként teljesen természetes, hogy fejlődő gyermekünk vissza szeretne térni a kisbaba állapothoz . Így viselkedhet például, ha beteg lesz vagy valamilyen nagyobb változás következik be az életében, például kistestvére születik, idegenek jönnek látogatóba, apukája hosszabb időre elutazik. Bármilyen ok is áll a visszaesés hátterében, szorosan hozzátartozik a személyiségfejlődéshez és általában maximum néhány hétig tart. Ilyenkor ahelyett, hogy rászólnánk és szülői szigorral próbálnánk rávenni arra, hogy viselkedjen korának megfelelően, segítsük őt abban, hogy bármit is él át, biztonságban érezze magát és érezze támogatásunkat és szeretetünket. Ha belemegyünk ebbe a "játékba", gyermekünk általában hamar elunja magát babaként az etetőszékben ülve, mozgásában korlátozva és magától fogja kérni, hogy újra velünk ülhessen az asztalnál.

Érzések kifejezése:
Segítsünk kicsinknek kifejezni az érzéseit. Például: "Mindig hiányzik nekem apa, ha elmegy dolgozni, neked is?" A gyermekek utánzással tanulnak, így bátoríthatjuk őt is, hogy nyugodtan mondja el az érzéseit. Minél jobban szavakba tudja foglalni, amit gondol, annál kevésbé lesz szüksége olyan kifejezőeszközökre, mint a babás viselkedés. Természetesen az, hogy mennyire tudja magát szavakkal kifejezni, függ a beszédkészség fejlődésétől is. Próbáljuk meg gyermekünk szemszögéből látni ezeket a szituációkat és gondolkodjunk el azon, vajon, mi hogyan fejezzük ki az érzéseinket , amikor a körülöttünk lévő világ zavarossá, stresszessé vagy félelmetessé válik? Hamar rájövünk, hogy nekünk is jól esne egy ölelés, egy simogató kéz, amitől rögtön szebb lenne a világ.
http://mesevarlak.hu/index.php…

FIGYELEM!
Nyílt napot tartunk, 2017.01.26.-án, csütörtökön 9:00 - 11:30-ig.
A nyílt nap alkalmával betekintést nyerhet napközink életébe!

MIÉRT FONTOS A "MIÉRT KORSZAK"?

Fontos alapokat teszünk le gyerekünk intellektuális fejlődésében, ha türelmesen válaszolgatunk a kérdéseire. És nem elsősorban azért, amit válaszolunk neki, hanem mert megtanulja, hogy kíváncsinak lenni jó, kérdéseket föltenni érdemes, és a gondolkodás által egyre több és több információhoz juthat. Egyszerűen az a világkép alakul ki benne, hogy kérdések által a világ felfedezhető, nem kell félni az ismeretlentől, hiszen az meg/kiismerhető.

Azt lenne inkább érdemes megnézni, mi az, amit a szülő igenis tehet azért, hogy jó kérdező, azaz kíváncsi tanuló legyen a gyereke. Hát, például azt teheti, hogy otthon már egészen kicsi kortól kezdve arra buzdítja a gyerekét, hogy kérdezzen nyugodtan. A kérdésekre pedig normálisan, kielégítően és persze a gyerek szintjén mindig válaszol. Ha erre az adott helyzetben nincsen lehetőség, akkor azt lehet neki mondani, hogy "Erre most nincs időm válaszolni, de ne felejtsd el, és térjünk majd vissza rá, jó?" És igenis térjünk vissza rá! Sőt szerintem az is nagyon fontos, hogy elismerjük, ha valamit nem tudunk: "Hűha, ez valóban jó kérdés. Nem is tudok rá így hirtelen válaszolni. De tudod mit? Nézzünk utána közösen!" De fontos, hogy ilyenkor tényleg járjunk utána a dolognak és ne csak lerázó szöveg legyen!

Szóval ebben az esetben is, mint oly sokszor, az a meghatározó, mit hoz a gyerek otthonról, milyen indíttatással indul. Persze egyszerűbb az iskolát, meg a tantervet szidni, de sokkal célravezetőbb magunkba nézni és ott keresni a megoldást (vagy legalább egy részét). Ha mi, szülők minden tőlünk telhetőt megteszünk, akkor nyugodt lelkiismerettel engedhetjük útjukra a gyerekeinket.
http://mesevarlak.hu/index.php…

HOGYAN FEJLŐDIK JÁTÉK KÖZBEN A GYERMEK?

Számodra egy játék csak egy játék, számára viszont kemény munka. Amikor felméri a terepet a játszótéren, amikor a játékkonyhájában főz, vagy amikor fürdés közben egyik edényből a másikba önti a vizet, nem pusztán játszik, hanem problémát old meg. Miközben "csak játszik", fejleszti nyelvi készségeit, tanul az emberektől és emberekről, tudományos, matematikai összefüggéseket fedez fel, fejleszti a kreativitását és használja a képzeletét.

Amikor a formabedobó mellett ül, éppen azon gondolkodik, melyik méret és forma hová tartozik.

Amikor épp teadélutánt rendez a plüss állatainak, azt gyakorolja, hogyan kell osztozkodni.

Amikor fel-le mászkál a csúszdán, azt fedezi fel, hogyan működik a teste, ("Nézd, tudok mászni!"), mi az a gravitáció ("Nézd, milyen gyorsan csúszok lefelé!) és a koordinációs képességeit edzi (mekkora izommunka kell ahhoz, hogy felmásszon a létrán).
Szóval legközelebb így játssz vele. Te vagy az első számú játszópajtása, figyelj oda arra, hogy különféle dolgokat tanuljon játék közben.

Fejleszd a verbális képességeit: kérdezd meg, mit rajzol ("Milyen jól néz ki ez a kék színű forma! Ez egy teherautó?"). Indítsd be a képzeletét, részletesen kérdezd ki játék közben ("Hol kötött ki a hajód?"). De mindenekelőtt: adj neki szabadságot. Engedd, hogy ő válassza ki, milyen ruhát szeretne felvenni (kínálj neki két alternatívát), engedd, hogy ő irányítsa a játékot, és azt is, hogy rendetlenséget csináljon. (De persze csak ésszerű keretek között. Azt is tanítsd meg neki, hogy rakjon rendet maga után.)

Játék vásárlásakor gondolkozz, mi az, ami tényleg a hasznára lesz. Azok a jó játékok, amik két feladatot is ellátnak. Azok a játékok például, amiket be vagy le kell nyomni ahhoz, hogy működjenek, a koordinációját és a képzeletét is fejlesztik. A puzzle is jó választás, mert ösztönzi a problémamegoldó képességét, fejleszti a finom motoros készségeit és a kommunikációját is ("Hová illik ez a négyzet alakú forma?").

Ha odafigyelsz ezekre az apróságokra, akkor úgy játszhatsz vele, hogy közben fejleszted is a tudását.
http://mesevarlak.hu/index.php

MI LEHET AZ OKOZÓJA A TIPEGŐK FOGSZUVASODÁSÁNAK?

Bár a tejfogak néhány éven belül kihullanak, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lennének fontosak.

A fogszuvasodás okozói azok a baktériumok, melyek a gyermekek szájába kerülnek, például akkor, amikor az anyuka a saját szájába veszi a gyermek kanalát vagy cumiját. Szintén fokozhatja a fogszuvasodás rizikóját, ha a kicsik szervezetébe nem jut elegendő fluorid. A szuvasodás nemcsak esztétikai problémát jelenthet, de megakadályozhatja például azt, hogy a kisgyerek megfelelően rágjon. Szerencsére, megfelelő elővigyázatossággal a fogszuvasodás megelőzhető.

A legfontosabb, hogy ne nyalogassuk a gyermek cumiját, kanalát. Étkezések után óvatosan töröljük át a baba ínyét és fogacskáit egy tiszta, nedves textilpelenkával vagy gézlappal.
Ahogy az első fogak kibújtak, kezdjük el rendszeresen fogat mosni a babánál, használjunk minimális mennyiségű babafogkrémet, mely nem veszélyes akkor sem, ha lenyelik. A cumisüvegbe csak anyatejet, tápszert vagy vizet tegyünk, cukros italokat, például gyümölcslevet vagy üdítőt ne! Ne engedjük, hogy a kicsi a cumisüveggel a szájában aludjon el, vagy azt használja saját maga megnyugtatására. Amennyiben a gyermekünk cumizik, a cumit rendszeresen tisztítsuk, fertőtlenítsük, és soha ne mártsuk cukorba, mézbe vagy lekvárba.
http://mesevarlak.hu/index.php…

TÉNYLEG AZT AKAROD, HOGY SZÓFOGADÓ LEGYEN?

Egy egészségesen fejlődő kisgyerek eljut arra a pontra, hogy meg akarja keresni a határait, tudni akarja, mennyiben "mozgatja" ő a világot, és elbűvölten veszi tudomásul, hogy igenis neki is van ráhatása a környezetére. Ezért aztán gyakorolja is nap, mint nap. Sőt, minél erősebb egyéniségű, minél akaratosabb és kitartóbb, annál inkább. Ami persze igencsak meg tudja nehezíteni a szülő mindennapjait.

De gondolj csak bele: az erős egyéniségű, akaratos, kitartó gyerekekből ugyanilyen felnőttek lesznek. És ők lesznek aztán azok, akik vezetők lesznek (akár gazdasági akár politikai), saját projekteket hoznak létre (cégeket, alapítványokat, egyesületeket), akik a jövendő nemzedékeket fogják tanítani, akik formálni fogják a világunkat! Nem mindegy, hogy hogyan használják az erős egyéniségüket, az akaratukat. Hogy van-e bennük lefojtott frusztráció vagy tudatában vannak a saját határozott személyiségüknek.

És mindez a gyerekkorban gyökerezik.
Ha a szülő van olyan türelmes és nyugodt, hogy kisgyerekkorban ezeket a határkeresési próbálkozásokat nem erőből gyűri le, nem büntet, nem fenyeget, hanem szeretettel, türelemmel, megértéssel kezeli, akkor a gyerek megtanulja helyesen kezelni az érzelmeit. Akkor úgy érvényesítheti az akaratát, hogy az ne legyen nehézség a környezte számára. Akkor nem válik frusztrációvá számára, hogy erőszakkal elnyomják az egyéniségét. És akkor igenis el lehet jutni oda, hogy magától, belső késztetésből akarjon majd szófogadó lenni, megfelelni a szülő elvárásainak.

Szóval ha legközelebb nyilvános helyen, játszótéren, társas összejövetelen a gyereked feltűnően és hangosan feszegeti a határait, ne légy feszült és pláne ne szégyelld magad a többi szülő előtt! Természetesen ha a saját vagy valaki más testi épségét veszélyezteti, határozottan lépj közbe. De egyébként koncentrálj a gyerekedre és arra, mit fog tanulni abból, ahogy te reagálsz, hogyan befolyásolja a te viselkedésed az ő egyéniségét.
Szeretettel, határozattan de kedvesen, sok-sok türelemmel és némi humorral felvértezve sok mindent elérhetsz.
http://mesevarlak.hu/index.php…

ÍGY NEVELHETSZ ÖNZETLEN OVIST!

A szülők állandó küzdelmet folytatnak azért, hogy rávegyék gyermekeiket játékaik megosztására. Az biztos, hogy a kényszer soha nem segít.

Egy új kutatás szerint, ha megadják a gyerekeknek a választási lehetőséget abban, hogy megosszák-e játékaikat másokkal, a jövőben nagyobb eséllyel adják oda játékaikat társaiknak.
Nadia Chernyak és Tamar Kushnir, a Cornell Egyetem kutatói a Psychological Scienceszaklapban publikált írásukban kimutatták, hogy ha nehéz választás lehetősége elé állítják a gyerekeket, attól kedvezőbb fényben látják önmagukat. Ha olyan emberként látják magukat, akik szeretik megosztani saját tulajdonukat másokkal, attól nagyobb valószínűséggel viselkednek proszociális módon a későbbiekben.

A korábbi kutatások azt mutatták, hogy a játékaik megosztásáért adott jutalom visszafelé sülhet el. A gyerekek olyan embernek látják magukat, akik nem szívesen osztják meg tárgyaikat másokkal, mivel ehhez jutalmazásra volt szükség. Mivel nem tekintik magukat "megosztónak", a jövőben kisebb eséllyel osztják meg játékaikat.

Kísérletükben a kutatók 3-5 éves gyerekeknek mutatták be Doggie-t, a szomorú kutyát. A gyerekek egy részét nehéz választás elé állították: megoszthatták egy értékes matricájukat vele, vagy megtarthatták a matricát maguknak. A második csoportba tartozó gyerekeket könnyű választás elé állították a megosztás és a matrica elajándékozása között, a harmadik csoport tagjaitól pedig megkövetelték, hogy megosszák matricájukat.

Később a gyerekeket egy másik szomorú kutyának, Ellie-nek mutatták be. Ezúttal választhattak hány darab matricát osztanak meg vele három közül. Azok, akik Doggie-val nehéz választás előtt álltak, több matricát osztottak meg Ellie-vel. A másik két csoportba tartozó gyerekek viszont kevesebb matricát osztottak meg Ellie-vel.
"Miután a gyerekek nehéz döntést hoztak arról, hogy lemondjanak-e valamiről mások kedvéért, a későbbiekben nagylelkűbben, nem pedig irigyebben viselkedtek" - összegezte Chernyak.
http://mesevarlak.hu/index.php…