09/06/2026
Ihász Éva szülőtársunk gondolatait olvashatjuk:
Az Olimpia
Huszonnégy család, huszonnégy ifjú Olimpikon jelölt, egy csodás tanító, és kísérő, és segítő szülők… Megannyi csomag és bőrönd… Sok izgalom, sokféle érzelem, derű és könnyek kísérték gyermekeink a szeptember óta már oly sokszor megelevenített ókori világ kapujához… Elbúcsúztunk tőlük iskolánk fái alatt, s reméltük, hogy angyalaink is vigyázzák őket tovább… Tudtuk, hogy jó kezekben vannak. Családjaink közül néhányunknak nagyon nehéz volt ez a pár nap, hisz először engedték ki otthonukból gyermekük ennyi időre, és volt, aki a távolság feszültségét alkotássá formálta át: így készült el a szegedi szülők zászlaja is, köszönet érte, Márti! A gyerekek már nagyon-nagyon várták az Olimpiát, még akkor is érezni lehetett ezt a „sorok mögött”, amikor morogva rótták a futó köröket a májusi tüzes Nap alatt.
Szombat kora reggel a Tiszaliget sétányon szülőtársaink jelenléte a beguruló autókon keresztül is tapintható volt. Az osztálytanítónk kérte, hogy ne menjünk oda a gyerekekhez korán, hiszen ők már koncentrált állapotban lesznek ekkor, ezért egy buszféleség mögött „rejtőztünk”, néhányan, korai „madarak”. A reggelihez sétáló gyermekeink viszont pont megláttak bennünket, és vidáman, messziről integetve haladtak tovább útjukon. Felemelő és megható volt látni könnyed és határozott lépteik, a frissességet az arcukon. Később megtudtuk, hogy voltak nagy érzelmek a tábori napokban, olyan epizódok, amikor mindenki mindenkit nyugtatott felváltva, de szombaton reggel ebből semmi sem látszott.
Méltóságteljes és csodálatos volt a nyitó ceremónia, a sokféleség egységgé alakulása, több száz gyermeki lélek, felnőtt vezetőik, segítőik éneke és mozdulatai. Libabőrösen, párás tekintetekkel, olykor remegő szájjal, kíváncsian és büszkén álltunk ott szülőként. Büszkén, pedig nem is mi futottunk, nem is mi „küzdöttünk” magunkkal, a másikkal- mi „csupán” ünnepeltük gyermekeink kibontakozó szívét, erejét, tartását.
A maraton futás indításával még lehetett fokozni ezt az élményt, és még tovább is, amikor egyik ötödikesünk, Emma, egy Olimpikon társával kézen fogva elsőkként száguldott be a stadion célegyenesébe.
Nekünk, szülőknek is életre szóló élmény volt, jelen lenni, szurkolni, örülni és tisztelni azt a sok munkát és erőt, amit gyermekeink és a rájuk vigyázó felnőttek mind véghez vittek szeptember óta, hogy a Nagy Napon, az Olimpiai Játékokon bizony megmutathassák magukat, teljes valójukban, tiszta tekintettel, szép mozdulatokkal, becsületes küzdéssel, a próbák teljesítésével.
Az istenek pedig kegyesen, kellemesen hűvös délelőttel ajándékozták meg őket, bennünket.
Olimpikonok, Városállam Vezetők, Edzők és Segítők, Szervezők, köszönet és hála Nektek ezért az élményért!