06/09/2025
Érzelmeink 3. rész
Tiltott érzelmek gyerekkorból – és ahogy felnőttként visszaköszönnek
Félelem
Gyakori gondolatok felnőttként:
„Nem vagyok biztonságban.”
„Baj fog történni.”
„Nem tudom megoldani.”
„Jobb, ha csendben maradok, hogy ne legyen gond.”
Lehetséges gyermekkori élmény:
Amikor féltél (pl. erős hang, veszekedés, sötétség), a környezeted nem nyugtatta meg a félelmedet, vagy azt mondták: „Ne félj, nincs semmi baj.”
Ezzel az üzenettel megtanultad, hogy a félelem „nem elfogadható” vagy „gyengeség”.
Felnőttkori megjelenés:
Nehéz kiállni magadért konfliktusban, mert a test automatikusan menekülő vagy befagyó üzemmódba kapcsol.
Sokszor túlzott aggodalom, „mi lesz ha” forgatókönyvek.
Elkerülő viselkedés, hogy ne kelljen átélni a félelmet.
Düh
Gyakori gondolatok felnőttként:
„Ez igazságtalan.”
„Nem így kellett volna történnie.”
„Miért bánnak velem így?”
„Nem hallanak meg.”
Lehetséges gyermekkori élmény:
Amikor mérges lettél (pl. elvették a játékodat, igazságtalanul büntettek), rád szóltak: „Ne kiabálj!”, „Ne légy rossz!”, vagy egyszerűen büntettek a haragért.
Ezzel megtanultad, hogy a düh „rossz” és veszélyes, ezért inkább elnyomod.
Felnőttkori megjelenés:
Nehéz határt húzni, mert félsz a másik reakciójától.
Passzív-agresszív viselkedés (burkolt ellenállás).
Időnként hirtelen, túlzó kitörések, mert a felgyülemlett düh utat tör.
Szomorúság
Gyakori gondolatok felnőttként:
„El fogok veszíteni valakit/valamit.”
„Ez reménytelen.”
„Senki nem ért meg.”
„Nem vagyok fontos.”
Lehetséges gyermekkori élmény:
Amikor veszteség ért (pl. elköltözött egy barát, meghalt egy állat, elmaradt egy várt program), azt mondták: „Ne sírj!”, „Erősnek kell lenned.”
Ezzel megtanultad, hogy a szomorúságot el kell rejteni, mert zavaró vagy „gyengeség”.
Felnőttkori megjelenés:
Nehezen kérsz segítséget vagy vigaszt, inkább egyedül szenvedsz.
Nehéz sírni mások előtt, még ha szükséged lenne rá.
Hajlam a fásultságra vagy érzelmi lekapcsolódásra veszteségek idején.
Öröm
Gyakori gondolatok felnőttként:
„Túl szép, hogy igaz legyen.”
„Nem kéne ennyire örülnöm, másoknak rosszabb.”
„Úgyis történik majd valami rossz.”
„Nem érdemlem meg.”
Lehetséges gyermekkori élmény:
Amikor lelkes voltál (pl. ugráltál örömödben, büszkén mutattál valamit), azt mondták: „Ne hangoskodj!”, „Viselkedj rendesen!”, vagy elvették a figyelmet tőled.
Így megtanultad, hogy az öröm túlzás, és inkább vissza kell fogni.
Felnőttkori megjelenés:
Nehéz teljesen megélni a boldog pillanatokat.
Öröm közben bűntudat vagy szorongás jelenik meg.
Tudattalan önszabotázs: amikor jól alakulnak a dolgok, keresel „hibát”.
Szeretet
Gyakori gondolatok felnőttként:
„Nem vagyok szerethető.”
„Biztos elhagynak, ha megnyílok.”
„Csak akkor szeretnek, ha teljesítek.”
„Nem bízhatok senkiben.”
Lehetséges gyermekkori élmény:
Amikor szerettél volna kapcsolódni (ölelés, figyelem, játék), a szülő vagy gondozó nem volt érzelmileg elérhető, vagy a szeretetet feltételekhez kötötte („Ha jól viselkedsz, szeretlek.”).
Így megtanultad, hogy a szeretet nem biztos, hogy elérhető vagy biztonságos.
Felnőttkori megjelenés:
Félelem az intimitástól, mélyebb érzelmi közelségtől.
Kötődési bizonytalanság (vagy túlközeledés, vagy elzárkózás).
Nehéz kimutatni a szeretetet, vagy elfogadni másét.
Kapcsolat tudatossággal
Az érzelmekhez kapcsolódó gyermekkori tiltások és hiányok sokszor felnőttként is aktiválódnak – nem a jelenlegi helyzet miatt, hanem a régi tapasztalat „lenyomata” miatt.
A tudatosítás segít különválasztani:
Mostani valóság (mi történik itt és most?)
Múltbeli emlék (mihez kötődik a testem/elmém reakciója?)
