Szabó-Petrik Andrea szakmai oldala

🌿 Jövő héten indul a Megtartó Tér – és van még néhány szabad időpontom!

Autizmus-specifikus gyógypedagógiai fejlesztés és szülőkonzultáció Szeged belvárosában.

A szabad időpontokat megtaláljátok a képen. 👇

💙 Egy megosztással pedig segíthetsz, hogy eljusson azokhoz a családokhoz, akik éppen ilyen lehetőséget keresnek.

A legfrissebb nemzetközi becslések szerint a gyermekek körülbelül 5%-át érinti, vagyis átlagosan minden huszadik gyermeket, egyébként fiúknál valamivel gyakrabban diagnosztizálják, mint lányoknál.

A nemzetközi diagnosztikai kritériumok szerint a DCD-ben a mozgások elsajátítása és kivitelezése lényegesen elmarad az életkor alapján várhatótól, és ezek a nehézségek a mindennapi életben is problémát okoznak: az öltözködésben, az írásban, a játékban, a sportban vagy akár az iskolai feladatokban. A tüneteket nem magyarázza értelmi fogyatékosság vagy más neurológiai betegség.

Erről a témáról olvashattok bővebben lgfrisebb blogbejegyzésünkben:
https://tsmtmodell.hu/fejlodesi-koordinacios-zavar-dcd/

Az alábbi link kitöltése 5-10 percet igényel, kérjük, osszák tovább:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfcUTe9KLKrlL0dsBbr8BPDaBICn_ug0BGCxgHimzOLs5-iFA/viewform?usp=sharing&ouid=107876347475142923753

FELHÍVÁS *óvodapedagógusok*, *tanítók*, *fejlesztőpedagógusok*, *gyógypedagógusok*, *pszichológusok*, vagy más, iskolaérettségi vizsgálatokban érintett szakemberek részére.

Országos kutatás az iskolaérettségi vizsgálatok hazai gyakorlatáról
Milyen eszközöket használnak ma Magyarországon az iskolaérettség megítélésére? Milyen szempontok alapján születnek a szakmai döntések?

Jelen kutatás célja, hogy átfogó képet adjon az iskolaérettségi vizsgálatok és mérőeszközök hazai gyakorlatáról. Tudomásunk szerint ez az elmúlt évek egyik legátfogóbb országos felmérése, amely az iskolaérettség megítélésének szakmai gyakorlatát vizsgálja.

Ha Ön óvodapedagógusként, tanítóként, fejlesztőpedagógusként, gyógypedagógusként, pszichológusként vagy más, az iskolaérettségi vizsgálatokban érintett szakemberként dolgozik, kérjük, ossza meg tapasztalatait!

A kutatás célja nem egyetlen mérőeszköz vagy módszer értékelése, hanem annak feltérképezése, hogy a különböző iskolaérettségi vizsgálatok milyen szerepet töltenek be a mindennapi szakmai gyakorlatban, és milyen szempontok alapján választanak a szakemberek a rendelkezésre álló lehetőségek közül.

A felmérés eredményeit tudományos közleményekben és szakmai fórumokon is bemutatjuk, hogy hiteles, országos képet adjunk a jelenlegi helyzetről, és hozzájáruljunk a szakmai párbeszédhez.
A kérdőív végén lehetőség van önkéntesen megadni egy e-mail-címet. Az e-mail-címüket megadók között 3 db belépőjegyet sorsolunk ki a BHRG Alapítvány következő Szabadegyetemére, amely a kommunikáció új kihívásait járja körül elismert hazai szakértők közreműködésével.

📗 Könyvajánló a vizuális támogatásról autista gyermekek szüleinek

Autizmus esetén a fejlesztő foglalkozások nagyon fontosak, de önmagukban nem elegendők. A szülő szerepe is kulcsfontosságú. Nem kell gyógypedagógusnak lennünk, de sokat számít, ha megértjük az autizmus működését és a vizuális támogatás alapjait.

Ez a könyv számomra remek kiindulópont volt:
Rácz Zsuzsanna: Akadálymentes környezet – Autizmussal élő gyermekek vizuális támogatása

Én egy autizmus-specifikus gyógypedagógustól kaptam szakirodalmi ajánlásként, elsősorban azért, mert a kiadványban a PECS tanításáról is található egy jól összefoglalt rész. Bár eredetileg a PECS miatt kezdtem el olvasni, a könyv ennél jóval többet adott: átfogó képet kaptam a vizuális támogatás lehetőségeiről és gyakorlati alkalmazásáról.

A címe elsőre szakmainak tűnhet, valójában szülőként is könnyen érthető és jól követhető. Sok fotóval, ábrával és gyakorlati példával mutatja be a vizuális támogatás eszközeit és alkalmazását.

Nekem ez a könyv sokat segített eligazodni a témában, és később már könnyebb volt eldönteni, mely területeken szeretnék még jobban elmélyülni.

📖A könyv ingyenesen elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) oldalán:
https://mek.oszk.hu/15900/15968/15968.pdf

„És gyakran lábujjhegyezik” – mondja édesanya, vagy édesapa, és látom a kimondatlan kérdést és riadtságot a szemükben, főleg, ha egy rövid figyelmű, nem beszélő, jellemzően három év alatti gyerekkel érkeztek felmérésre.

(…) Az, hogy a vizsgálat keresztmetszeti, fontos, hiszen ok-okozati tényezőket nem tudott feltárni, így nem lehetett azt sem megtudni, hogy a szenzoros érzékenység okozza a lábujjhegyezést, vagy fordítva, a lábujjhegyezés küld-e olyan stressz-jelzéseket az idegrendszernek, hogy az elfárad, és emiatt még érzékenyebb lesz a bejövő ingerekre.

Legújabb blogbejegyzésünket a témában itt olvashatjátok el:
https://tsmtmodell.hu/miert-jar-nehany-gyermek-labujjhegyen/

Azok a játékosok, akiknek jobb a reakcióidejük, a pályán időmilliomosnak számítanak. Hamarabb látják meg a passzt, jó helyen, jó időben bukkannak fel, emiatt gyorsabbnak is tűnnek.

De azt tudtátok, hogy:
a könnyed mozgás, és gyors reakcióidő mögött mindig az idegrendszer elképesztően hatékony mozgásszervezése áll?

Természetesen a reakcióidő is fejleszthető, és rengeteg játékot lehet találni, ami ebben segít – de fontos, hogy akkor lesz eredmény, ha maga a mozgás kivitelezése, a nagymozgások összehangoltsága már megalapozott.

Erről írt bővebben -hasznos gyakorlatokkal- legújabb blogbejegyzésünkben Fenyosi Fanni:
https://tsmtmodell.hu/reakcioido-miert-er-oda-mindig-elobb/

Ha két gyermek ugyanazzal a diagnózissal rendelkezik, attól még nem biztos, hogy ugyanaz okozza a nehézségeiket - még akkor sem, ha a fejlődési diszlexiáról beszélünk. Ezért az igazán hatékony fejlesztés alapja mindig az egyéni állapotfelmérés és az arra épülő személyre szabott támogatás.
Erről írt most Fenyosi Fanni legfrisebb blogbejegyzésünkben, melyet itt tudsz elolvasni:
https://tsmtmodell.hu/tobb-riziko-hasonlo-kimenet-a-fejlodesi-diszlexia-sokfele-arca/

Miért csetlik-botlik?

A legtöbb kisgyermek időnként megbotlik vagy elesik – ez a mozgásfejlődés természetes velejárója. Ha gyermeke gyakran megbotlik, nekimegy bútoroknak, bizonytalannak tűnik járás, futás vagy lépcsőzés közben, nem kell rögtön megijedni – de érdemes odafigyelni ezekre a jelekre.
A gyakori megbotlásnak több oka is lehet. Szerepet játszhat benne a mozgáskoordináció, a testtudat, az egyensúlyérzék vagy akár egy szemészeti probléma is. Minden gyermeknek lehetnek ügyetlenebb időszakai. Ha azonban ezek a nehézségek rendszeresen, többféle helyzetben is megjelennek, érdemes utánajárni, mi állhat a háttérben.

Gondoltad volna?
A biztonságos mozgáshoz az idegrendszernek folyamatosan össze kell hangolnia az izmok, az egyensúly és az érzékelés működését.

Ha gyermekednél több hasonló jelenséget is megfigyelsz, és szeretnél átfogó képet kapni fejlődéséről, a LongiKid® komplex vizsgálat segíthet feltérképezni erősségeit és azokat a területeket, amelyeknek érdemes nagyobb figyelmet szentelni.

A hozzátok legközelebb dolgozó LongiKid®felmérést végző terapeutáinkat térképes keresőnk segítségével megtalálod:
https://app.longikid.hu/embed/map

Nagyon fontos, hogy egy válogatós kisgyermek, vagy egy nehéz hozzátáplálási procedúra önmagában nem jelent autizmust. Sok teljesen tipikusan fejlődő gyermeknek vannak átmeneti evési nehézségei – az ún. „szenzorosság”, ez a közkedvelt kifejezés pedig mindenkinél jelentkezik – a szerzőnek is volt szelektív „csaksültkrumplit” időszaka.

A kutatás éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy nem egy-egy tünet számít, hanem azok együttese, tartóssága, valamint az, hogy más fejlődési sajátosságokkal együtt jelennek-e meg.

A szülők azonban nagyon jól érzik, ha valami "más".

Legújabb blogbejegyzésünket itt tudjátok elolvasni:
https://tsmtmodell.hu/szoptatas-es-elso-falatok-mit-figyeltek-meg-a-kutatok-a-kesobb-autizmussal-diagnosztizalt-gyermekeknel/

‼️Pontosan így gondolom én is! Minden kisgyermeknek meg kell találni a számára követhető utat, ami az optimális fejlődéshez vezet és a családot sem terheli túl‼️

Mit jelent az, hogy a gyermek nem a megfelelő fejlesztést kapta?

Az elmúlt időszakban egy korábbi esettanulmányom kapcsán félreértés alakult ki: egy fejlesztő szakember úgy érezte, mintha a történet az ő munkáját bírálta volna, pedig éppen az ellenkezőjét szerettem volna megfogalmazni.

Amikor azt mondom, hogy egy gyermek nem a megfelelő fejlesztést kapta, nem azt állítom, hogy rossz fejlesztést kapott vagy valaki nem jól végezte a munkáját.

Azt állítom, hogy abban a fejlődési szakaszban nem az volt az elsődleges beavatkozás, amelyre a gyermek idegrendszerének a legnagyobb szüksége volt.

Óriási különbség❗️

Nem hiszek abban, hogy létezik "legjobb" fejlesztő módszer.

Hiszek viszont abban, hogy minden módszernek megvan a maga helye, ideje és indikációja a gyermek fejlődéstörténetében.

Lehet, hogy egy gyermeknek jelenleg logopédiára van szüksége. Egy másik gyermeknél ugyanebben az életkorban először a szenzoros feldolgozás támogatása vagy egy DSZIT-folyamat teremti meg az alapokat. Van, akinél a TSMT segít megérlelni azokat az idegrendszeri funkciókat, amelyekre később a logopédia vagy akár az Alapozó Terápia már sokkal hatékonyabban tud építeni. Lesz olyan, ahol a reflexek okozzák a problémát és Sarlós módszerrel tudunk segíteni. Olyan esetem is van, ahol a Sportmanjival értünk el szuperjó eredményt. Nem vagyunk egyformák és nem jók a standard szabvány megoldások.

Nem azért ajánlok valamit, mert az egyik módszer jobb a másiknál... hanem azért, mert más problémára adnak választ.

Nem az a kérdés, hogy melyik fejlesztés a legjobb, hanem az, hogy melyikre van szüksége a gyermeknek MOST pont ebben az életszakaszban és ebben a lelkiállapotban és ebben a családi háttérben ezek között az anyagi és egyéb lehetőségek között ahogyan élnek.

A fejlődő idegrendszer rendkívüli plaszticitással rendelkezik, azaz alakítható és változik.
Ez egyszerre óriási lehetőség és nagy felelősség is. Ha sikerül megtalálnunk azt a beavatkozást, amely az adott fejlődési szakaszban a leginkább támogatja a gyermeket, akkor ezt a természetes fejlődési potenciált tudjuk a leghatékonyabban kihasználni.

Ha viszont nem a megfelelő időben alkalmazzuk a megfelelő módszert, gyakran nem azért marad el a kívánt eredmény, mert a módszer nem jó, hanem mert még nem arra volt szüksége a gyermeknek. Ilyenkor könnyen elveszíthetünk olyan értékes időszakokat, amikor az idegrendszer különösen fogékony lenne bizonyos készségek fejlődésére.

.. most nem írok a szervezetben megjelenő összefüggő tünetspirálokról, amik árnyalják a képet és gátolják a valós fejlődést, de lesz majd erről is poszt. 😅

Legalább ennyire fontos azonban az is, hogy a fejlődő idegrendszert nemcsak alul-, hanem túl is lehet terhelni!

Sokszor találkozom azzal a gondolkodással, hogy "minél több fejlesztésre jár egy gyermek, annál jobb". A valóság ennél jóval összetettebb.

Az idegrendszernek időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza, beépítse és megszilárdítsa az új tapasztalatokat. A túl sok párhuzamos fejlesztés, a nem megfelelő sorrend vagy a túl nagy terhelés akár csökkentheti is a hatékonyságot.

A cél ezért nem a lehető legtöbb fejlesztés, hanem az optimális fejlesztési terv.

A fejlődéslélektan ezt gyakran a legközelebbi fejlődési zóna fogalmával írja le: azt a szintet keressük, ahol a gyermek már kellően kihívást kap ahhoz, hogy fejlődjön, de még nem terheljük túl az idegrendszerét. Ez az egyensúly teszi lehetővé a leghatékonyabb tanulást és alkalmazkodást.

Pont emiatt nem minden fejlesztő módszer kombinálható korlátlanul egymással, és nem is biztos, hogy mindig lenne értelme. Ahogy a fejlesztések megválasztása tudatosságot igényel, ugyanígy érdemes a gyermek sporttevékenységeit is átgondolni. Egy jól megválasztott sport óriási segítséget jelenthet az idegrendszer fejlődésében, míg egy másik – akár átmenetileg, akár a gyermek aktuális állapotához képest – túl nagy terhelést jelenthet.

A fejlesztő módszerek nem egymás versenytársai. (Szerintem... 😃)

Sokkal inkább olyanok, mint egy jól felszerelt szerszámosláda. Egyik sem jobb a másiknál önmagában – csak más feladatra készült.

Ahogy a szemüveg sem rossz eszköz, csak nem törött lábra kell használni... 🤪

A valódi szakmai kérdés ezért nem az, hogy melyik módszer a "legjobb", hanem az, hogy a gyermek aktuális idegrendszeri működése alapján melyik eszközhöz érdemes először nyúlni, és milyen sorrendben, milyen intenzitással érdemes felépíteni a fejlesztési folyamatot.

Talán ez az egyik legfontosabb feladata a korszerű állapotfelmérésnek és profilozásnak: nem eldönteni, hogy melyik fejlesztő módszer értékesebb a másiknál, hanem segíteni megtalálni azt az utat, amely az adott gyermek számára, az adott időszakban a legnagyobb fejlődési lehetőséget biztosítja.