Délmagyarchív

1930-ban egy magyar újság megjövendölte az okostelefonokat!

Hihetetlen dologra bukkant az egyetemi könyvtár (SZTE Klebelsberg Könyvtár) egyik munkatársa: egy 1930-as cikk írója megjósolta, hogy lesznek okostelefonok! 🧐📱📲
Persze ő nem pont így nevezte őket, hanem
TELEKINEFON-nak, de a leírás abszolút stimmel 👌
Olyan készülékről beszél ugyanis, amely:
✅ elfér a mellényzsebben
✅ mindenkinek van sajátja
✅ felhívhatunk vele valakit
✅ láthatjuk azt, akivel beszélgetünk
✅ szemmel nem látható hullámok útján terjed majd a kép és a hang!
Ugye, hogy stimmel minden?! De nézzék csak a cikkben:

"... mi a telekinefon?
Az a szerkezet, melynek irányítása a hatalmamban van és amelynek segítségével közvetlen összeköttetést tudok fenntartani mindazokkal a tőlem távollevőkkel, akiknek szintén van egy ilyen szerkezet a birtokukban. A természetes
fejlődés csakis az lehet, hogy nemcsak kaphatjuk a híreket, de adhatjuk is. Egyáltalán nem látszik valószínűtlennek az olyan óraszerü, mellényzsebben hordható kis telefon-szerkezet, melynek segítségével bárkit bárhonnan felhívhatunk. Még az sem elképzelhetetlen, hogy ez
a szerkezet egy tükörrel lesz kombinálva, melynek segítségével azt, akit felhívunk, nyomban látjuk is.

Ez a szerkezet a telekinefon, amelynek minden részlete már megvan. Csak az hiányzik még, hogy valaki ezeket a különálló részleteket egyesítse. Ha értenék hozzá, megcsinálnám magam. De mert nem értek hozzá, közkinccsé teszem elméleti jellegű találmányomat:
csinálja meg helyettem bárki más."

ℹ️ A teljes szöveg itt olvasható, a 8. oldalon kezdődik: http://dmarchiv.bibl.u-szeged.hu/6116/1/dm_1930_039.pdf?fbclid=IwAR1z45-yED0rAnUpP6rd8CCp35Vz_6ydHE7oxai5x6JV-OVZCGHeCXPnea8

Érdemes végigolvasni az írást, mert más érdekességek is rejtőznek benne, például a mozi jövőjével kapcsolatos jóslatok... amik szintén mind beváltak...🤪🎬

És hogy ki volt a látnoki képességű író? Aki ezt megjövendölte? Nem más, mint Tonelli Sándor, egy közgazdasági író. 1913-1941 között ő volt a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara (ma Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara) titkára, majd főtitkára.
Via Délmagyarchív . I ♥ Szeged

🎂 110 éves a Délmagyarország! 🎂
1910. május 22-én vehették kézbe az olvasók az első 🗞lapszámot. Itt olvasható: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1910_05/?pg=0&layout=s
Néhány igazán "pihentető" reklámot választottunk mellé az archívumból így péntek délutánra.

Itt pedig a lap mai évfordulós beszámolója: https://www.delmagyar.hu/kozelet/helyi-kozelet/110-eves-a-delmagyarorszag-6468447/

Idén 50 éve, hogy Szegeden ifjúsági fesztivált rendeznek. Ebből az alkalomból megnéztük, hogy a Délmagyarchív mit ír az 1968-as eseményekről:
Közel 5 ezer fiatal érkezett az ország 18 megyéjéből 11 különvonattal, 16 különautóbusszal a városba. A fiatalok először felvonuláson vettek részt a Széchenyi téren, ahol "Szeged történetét felelevenítő jeleneteket" is bemutattak. A következő napon a Bánk bánt nézték meg a szabadtérin, illetve tánczenéket hallgattak az újszegedi Ligetben, a Vigadóban pedig bálozni is lehetett - írták az újságok. De ha van, aki ott volt és látta 😉 az meséljen bátran!
A kép forrása: a Délmagyarchív (1968.176. szám) További cikkek a szegedi ifjúsági napok történetéről, itt: goo.gl/1qERu5
Szegedi Ifjúsági Napok – SZIN #1968

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy réges-régi szakácskönyv. Ez a szakácskönyv az első volt a maga nemében: első a magyar nyelvű szakácskönyvek sorában és első abban, hogy nyomtatva is megjelent. Szakácskönyvünk frissen, ropogósan akkor látta meg a napvilágot a kolozsvári nyomdagépek tintaillatú félhomályában, amikor már a török félholdas lobogó nem lengedezett Buda, de még Bácska tornyaiban sem, amikor Savoyai Jenő éppen megpihenni készült magyarországi birtokain, s amikorra a nagyméltóságú erdélyi fejedelmek kora is lejárt.
A régi rend helyét új vette át, a sokáig felhős-borús magyar vidékek fölött pár évre még a nap is kisütött. A nap ekkor még nem érlelt errefelé paradicsomot, krumplit, de még bizony paprikát sem! Volt viszont gyömbér, sáfrány, káposzta, bárány sülve-főve és még annyi minden más!

Ezúttal ugyan nem a Délmagyarchív lapozgatását ajánljuk, kedves olvasóinknak, hanem egy kicsit más dokumentumot, azonban az archívumnak és ennek az aprócska kis könyvnek egyik közös vonása, hogy mindenki számára hozzáférhető formába az SZTE Klebelsberg Könyvtár jóvoltából került.
Arról nem is szólván, hogy lapozgatása ugyancsak élvezetes! A finom étkek felsorolása zamatos, régi nyelvezettel mindenkinek kedvére lesz, s emellé járul még Varga András alapos tanulmánya a keletkezés körülményeiről és a szakácskönyvünk történetéről.
"Ha még egyszer elölről kezdhetném az életemet, sok mindent megfordítva csinálnék. Hogy a népek és nemzetek igazi lelkét megismerjem, világtörténelmi könyvek helyett feltétlenül a szakácskönyvekhez fordulnék. A história lapjai rengeteget hazudnak, a szakácskönyvekben azonban efféle emberi gyöngeségnek nyoma sincs. Egy szakácskönyvön keresztül az ember ismeretlen népek gyomrába lát. A szakácskönyv a költészet, a képzelet, az önleplezés csodálatos gyűjteménye. Jellemrajz, földrajz, éghajlat, növény és állatvilág, kedélyállapot, ízlés, világszemlélet, ez mind kiolvasható egy jó szakácskönyvből." Zilahy Lajos

Jóízű olvasgatást kívánunk!

MisztĂłtfalusi-szakĂĄcskĂśnyv MisztĂłtfalusi-szakĂĄcskĂśnyv

Előfordult, hogy alkalmanként nagy vízállás vagy járvány miatt elmaradt, de amint ismeretes, Dorozsma 1838. okt. 25-én négy vásár tartására nyert jogot V. Ferdinánd királytól és egyúttal városi címet is kapott. A négy vásárt a következő napokra helyezték: április 7., jún. 29., szept. 16., dec. 8., illetve ha ezek a napok nem vasárnapra estek, akkor a megelőző vasárnapokon volt a vásár. Ez a szép hagyomány sajnos nemrég majdnem megszakadt, de aztán mindannyiunk örömére, a kirakodó vásár megmenekült és -úgy hallottuk- meg is tartatik ezen a vasárnapon is.
S hogy milyen volt egy vásár mondjuk száz évvel ezelőtt?
Arról bizony elég színes információkat gyűjthetünk a Délmagyarchív-ban való kutakodással.

"Ezrek és ezrek hullámzottak fel s alá vasárnap a rengeteg vásári sátor között, csupa derűs és nevető arc, pajkos sikongás, főzőkanál offenzíva, portékakínálás, tarka-barka zajos összevisszaságában..."
Mindehhez persze hozzáadódott a jószágok kavalkádja is, hiszen oda "mindenféle állat fölhajttathatik": azaz lovak, tehenek, malacok, csirkék, kacsák is hangoskodtak az emberek között.
Az érdeklődőket mutatványosok is szórakoztatták, akik között a kártyavetők, tenyérjósok, zsonglőrök és a kardnyelők is megtalálhatók voltak. Az utóbbi mesterség egyik művelője az 1930-as áprilisi vásáron járt pórul, ugyanis oly szerencsétlen módon sikerült a mutatvány, hogy a kardnyelésnek tragikus vége lett. [Bővebben: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1930_04/?pg=105&layout=s]

A forgatagban a kereskedelmi kamara iparigazolvány-ellenőrzéseket tartott, a rendőrök/csendőrök eljárásokat foganatosítottak - s ahogy olvastuk, volt dolguk bizony bőven.
Például a vásárok utáni napokban temérdek feljelentésről, elfogatásról adtak hírt, mivel a zsebtolvajlás és tárcafosztogatás gyakran megesett sajnos. Aztán találtunk még olyan tudósítást is, ami szerint virágzott a szerencsejáték és a pénz elverésének minden lehetséges módozata: egy alkalommal még hamis pénzt (!) is árultak a vásárban...
[Bővebben: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1911_12/?pg=20&layout=s]

Ám a vásárok kavargásában egyéb dolgok is történtek, mint például: a legények darutollra alkudoztak, hogy feltűzhessék a kalapjukra, s majd aztán így állhassanak a leányok elé, miközben tükrös szívvel ajándékozzák meg választottjukat.
A régmúlt vásárairól még többet olvashatnak a Balassa Iván – Ortutay Gyula szerkesztette Magyar néprajz II. kötetében, vagy akár a Magyar Elektronikus Könyvtár-ban is, itt: http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/34.html

Kép: Zempléni Múzeum – képeslapok, Hortobágyi vásár. Forrás: hungaricana.

Milyen volt az ünnep? 1989. március 15.

Biztosak vagyunk benne, hogy olvasóink között sokan vannak, akik már átélték ezt a napot, de talán akadnak olyanok is, akik nem, viszont kíváncsiak talán, milyen lehetett? A másnapi újságból szemezgetünk pár idézetet az alábbiakban.

"Ádám, aki 12 éves....
— Tudsz valamit erről az ünnepről?
— Forradalom és szabadságharc. Akkor jelentek meg a márciusi ifjak.
A csöpp Kati még csak ötéves, pillog felfelé.
— Tudod, mit jelent ez a három szín?
— Ez a magyar föld ...
A szülők mosolyognak. Közben énekli a tömeg: Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára..."

Az szegedi ünnepi megemlékezések szónoka Grasselly Gyula akadémikus, geológus professzor volt. Az ünnepi beszédét követően a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek műsorát tekinthették meg a térre összegyűlt ezrek.
A nemzeti ünnepen a színház A kőszívű ember fiait mutatta be. Szereplők: Szervét Tibor, Kaszás Géza, Balázsovits Lajos, Király Levente, Fodor Zsóka és Bede-Fazekas Annamária.
A kép a Klauzál téri ünnepségen készült, ahol színház művészeinek műsorát rendezték.

És hogy mi minden történt még? — további tudósítások és fotók az 1989. március 16-i teljes lapszámban, itt:
http://dmarchiv.bibl.u-szeged.hu/23826/1/dm_1989_064.pdf

Van, aki Önök közül kóstolt már sulymot? Vagy inkább fürdőzés közben lábratekeredő, szúrós "isennyila"-ként ismerik?
Pedig régen nagyon elterjedt élelemforrás volt a Tisza mellett élők számára, úgy hívták: a "szegény ember gesztenyéje". A súlyom vasmacska alakú termését csónakkal gyűjtötték és sütve fogyasztották, mint a gesztenyét; de szárítva, lisztté őrölve lepényt és pogácsát is sütöttek belőle. Tavasszal zölden is megették, állítólag úgy finomabb az íze.

"A szegedi nép ősi foglalkozásairól elsőként Bertrandon de la Braequiére burgundiéi utazó tudósít, aki 1433-ban ezeket írja a városról: „ A lakosság igen sok darvat és túzokot fog. Egész piacot láttam tele e madarakkal." Följegyzése a pákászatnak — a vízi gyűjtögetés egy fajtájának — virágzására utal. A pákász a mocsaras nádrengetegben rendszerint magányosan élt. Ismerte a vízivilág minden zegét-zugát, tudta, hol kell letenni a vesszővarsát, tört vetni a réti vadaknak, szedte a táplálékul szolgáló sulymot, csíkot, madártojást, gyűjtötte az orvosi füveket, vadmadarat és piócát fogott, sőt halászott is, Az összegyűjtött javakat időnként a városi piacon értékesítette, Különösen kapós volt a kócsagtoll, amiért a nemesemberek, úrfélék szép pénzt fizettek, a daru- és gémtollat pedig a parasztlegények tűzték a kalapjuk mellé."
Erről (és még sok más érdekességről is) tanúskodik a fenti idézet forrása, 'A város kialakulása' című 1974-es cikk, via Délmagyarchív:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1974_08/?pg=33&layout=s

Jó tudni: mára a sulyom a veszélyeztetett fajok közé tartozik, szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Habár azt is jó tudni, hogy Ázsiában is ismert és kedvelt csemege és egy rokona konzerv formában kapható, kínai „vízigesztenye” néven.
Persze azt sem tagdhatjuk, hogy meleg nyarakon, holtágakban (pl. Mártélyon, 2001-ben) előfordul, hogy túlszaporodik. Olyankor szakemberek számára engedélyezett a "gyérítése", ld:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_2001_09/?pg=32&layout=s
A kép: sulyom árusok, forrása: horgaszat.hu

Szegediek számára további érdekesség a sulyommal kapcsolatban, hogy először ez volt az egyetemi füvészkert jelképe. Az őshonos fajtát aztán a későbbiekben leváltotta a lótusz.

"A városi főkertész átalakítja a Széchenyi-teret s ez az átalakítás körülbelül olyan, mint amikor női ruhát alakítanak át. A ruha éppen olyan jó volt átalakítás előtt, mint amilyen jó lett átalakítás után, de máshol van a zseb, más díszt tettek rá, változtattak a ruha „vonalán" és ami a legfontosabb, belekerült egy csomó költségbe. Így alakítják át a Széchenyi-teret is, máshová helyezik el a fákat, másképp rendezik el a díszeket s miután divatba jöttek női ruhákon a fémdíszek, két kis bronz-szobrot is kap az új ruha és elkölt rá a város potom tizennégyezer pengőt."
Amint láthatják, már 1934-ben sem fogadták könnyen a szegediek, ha egy teret, parkot át akartak alakítani. Akkoriban még a városlakók szívének oly kedves magnólia fákat is átültették! Volt, amelyik nem is viselte el ezt a procedúrát és sajnos kipusztult :(
A nagy faköltöztetésről még pár évvel később is csak iróniába mártott tollal emlékeztek, eképpen:
"Akik figyelik a Széchenyi-tér kertjének életét, csudálkozva látják, hogy a régi magnóliabokor haragszik a városra. Haragszik, mert évekkel ezelőtt, amikor a szobrok medencéinek kellett a hely, kitelepítettek régi fészkéből és egy másik parktükörben, Tisza Lajos bronzszobra mellett, ültették el. Két testvérbokor volt eredetileg, az egyik elpusztult új helyén, mert nem bírta ki a költözködés fájdalmát, a másik megmaradt, csakhogy még mindig haragszik. Haragja abban nyilatkozik meg, hogy szabotálja a saját virágzati idejét. A fiatal bokrok már régen virágba borultak, de ez az öreg még csak most bimbózik. Duzzog az öreg, de a tavaszi napfényözönnel ő sem dacolhat sokáig. A napsugaruk csak kicsalják a virágait, ha később is."
[A cikkben emlegetett "fiatalok" azok, amelyek mi ma ismerünk és szeretünk.]
A tulipánfákról szóló teljes cikket itt olvashatják (6. oldal): https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1938_03/?pg=260&layout=s
A korábbit, a parkrendezésről pedig itt: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1934_02/?pg=144&layout=s
A cikkek forrása a Délmagyarchív, az 1936-os archív fotó pedig a Hungaricana képeslap-gyűjteményét dicséri [tul. Országos Széchényi Könyvtár – képeslapok Szeged. Széchenyi-tér a korzóval.]

Szinte naponta be-, ki- és átmegyünk rajta... de ki emlékszik még rá, hogy mikor nyitott? Szeged egyik jellegzetes épülete: a 'nagyÁ' via Délmagyarchív
"Nagyságban csak a nemrég átadott, Budapesten épült Sugár Áruház előzi meg. Alapterülete, árukészlete alapján vonzáskörzete a város és a megye határain túlra is kiterjed." - írták róla akkor. A teljes lapszámért ide kattintsanak: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1980_12/?pg=16&layout=s
Szeged Nagyáruház