14/07/2026
„Zita! Mondd meg, miért sértődnek meg rám az emberek? Én csak őszinte vagyok.”
Ezzel a kérdéssel érkezett hozzám az ügyfelem.
Sikeres vezető, aki gyorsan dönt és nagyon nem szereti a mellébeszélést. Az olyan fajta barokkos körmondatokat.
Ő úgy érzi, ezek a mellébeszélések csak az idejét veszik el, ezért ő is a rövid tömör mondatokra törekszik.
A környezete viszont sokszor keménynek, türelmetlennek vagy bántónak éli meg.
Elkezdtünk dolgozni.
A beszédtechnikával jól haladtunk, hisz a fellépése magabiztos, a hangja igen erős a tekintete határozott.
Aztán jött egy egyszerű gyakorlat.
Megkértem, hogy ugyanazt az üzenetet úgy mondja el, hogy közben figyelje a másik ember arcát.
Csend lett.
„Erre nekem nincs idő…”
Mert amikor megállítottam, hogy vegye észre, mi történik a másik emberben, láthatóan kényelmetlenül érezte magát.
A cél az eredmény orientáltsága eltűnt egy pillanatra.
És ott maradt a kapcsololódás.
Mi történik ilyenkor?
A kommunikáció nem attól lesz erős, hogy gyors vagy. Nem attól, hogy igazad van. És nem attól, hogy te tudod a legrövidebb utat a megoldáshoz.
A kommunikáció akkor válik hatékonnyá, amikor a másik ember is képes veled tartani.
Lehet, hogy te már a célban vagy… de a többiek még a rajtvonalnál állnak.
Ha ilyenkor csak még gyorsabban kezdesz beszélni, még határozottabban utasítasz, még több érvet sorolsz fel, az nem kapcsolódás.
Az nyomás.
Sok vezető azt hiszi, hogy a határozottság azt jelenti, mindig előre kell menni. Pedig néha a legerősebb vezetői eszköz az, hogy megállsz és körbenézel, majd megvárod, hogy a többiek is megérkezzenek.
A valódi vezetői kommunikáció nem csak célokat ér el.
Embereket visz magával, cselekvésre késztet.
A magabiztos kommunikáció mögött mindig önismeret rejtőzik.
Ha azt szeretnéd, hogy másként reagáljon rád a környezeted…
kezdd azzal, hogy megismered önmagad a kommunikaciódon keresztül!
Beszédes Napokat! ♥️⭐️
