13/09/2026
Hiánypótló segítség. Érintett szülőknek és pedagógusoknak. Azoknak is, akiknek a környezetében van ilyen beállítottságú gyermek vagy felnőtt.
A PDA, vagyis Pathological Demand Avoidance egy olyan profil, ahol az elvárások, kérések, felszólítások, sőt sokszor még azok a dolgok is, amiket az ember egyébként szeretne megcsinálni, nagyon erős belső ellenállást, szorongást, menekülési késztetést válthatnak ki.
A PDA szemléletű kommunikáció ennek megfelelően arra épít, hogy ahol csak lehet, csökkentsük a direkt elvárásokat, adjunk több választási lehetőséget, kontrollt, időt és együttműködési teret, és ez szerintem messze nem csak PDA-s gyerekeknél vagy felnőtteknél használható.
Mert gondoljunk bele egy teljesen átlagos gyerek egy teljesen átlagos napjába.
Reggel kinyitja a szemét, és már indul is: Kelj fel! Öltözz fel! Mosd meg a fogad! Fésülködj meg! Vedd fel a cipőd! Siess! Induljunk!
Bemegy az iskolába, és ott folytatódik: Vedd elő a füzeted! Nyisd ki a könyvet! Olvasd el a szöveget! Húzd alá! Írd le! Oldd meg a 63-as feladatot! Pakolj el! Menj ki! Gyere be! Ülj le!
Aztán hazamegy, és még mindig nincs vége.
Vedd le a cipőd! Moss kezet! Egyél! Írd meg a házit! Pakolj össze! Rakj rendet! Menj fürdeni! Moss fogat! Vedd be a gyógyszered! Menj aludni!
És utána csodálkozunk, hogy délutánra egy gyereknek elege van abból, hogy egész nap valaki megmondja neki, mit csináljon.
Ehhez még PDA sem kell. Egy neurotipikus ember idegrendszerének is sok tud lenni az, amikor reggeltől estig mások irányítják, mikor mit csináljon. Neurodivergens gyerekeknél pedig az elvárásokkal szembeni érzékenység, a végrehajtó funkciók nehézségei, a váltások, a szenzoros terhelés és az egész napos alkalmazkodás miatt ez még sokkal hamarabb elérheti azt a pontot, ahol már egyszerűen nincs miből együttműködni.
Én ezért szeretem a PDA szemléletű kommunikációt akkor is, ha valakinek nincs PDA-ja. Nem arról szól, hogy innentől a gyereknek semmit nem kell csinálnia, hanem arról, hogy ugyanahhoz a célhoz nem muszáj minden alkalommal utasítással eljutni.
REGGELI FELKELÉS
❌ Inkább ne:
„Kelj fel!”
„Gyerünk, ki az ágyból!”
„Már megint elkésünk, azonnal kelj fel!”
✅ Lehet helyette:
„Mindjárt fél hét, van még pár perced ébredezni.”
„Szeretnéd, hogy felkapcsoljam a lámpát, vagy maradjon még sötét?”
„Én addig kimegyek reggelit csinálni, aztán találkozunk a konyhában.”
ELINDULÁS
❌ Inkább ne:
„Vedd fel a cipődet!”
„Öltözz már fel!”
„Indulj, mert elkésünk!”
✅ Lehet helyette:
„Tíz percünk van indulásig.”
„A cipő vagy a kabát legyen előbb?”
„Én már lassan kész vagyok, megnézzük, neked mi hiányzik még az induláshoz?”
ÉTKEZÉS
❌ Inkább ne:
„Gyere enni!”
„Ülj le az asztalhoz!”
„Edd meg, ami a tányérodon van!”
✅ Lehet helyette:
„Kész az ebéd, itt lesz az asztalon.”
„Most ennél, vagy szeretnél még egy kis időt?”
„Ebből kérsz, vagy nézzünk valami mást, amit most könnyebb lenne megenned?”
HÁZI FELADAT
❌ Inkább ne:
„Ülj le és írd meg a leckét!”
„Előbb a házi, utána játszhatsz.”
„Csináld már meg végre a matekot!”
✅ Lehet helyette:
„Megnézzük, mennyi van mára?”
„Szerinted melyikkel lenne a legkönnyebb elkezdeni?”
„Elkezdhetjük együtt, aztán meglátjuk, mennyit szeretnél egyedül folytatni.”
RENDRAKÁS
❌ Inkább ne:
„Rakj rendet a szobádban!”
„Pakold el a játékaidat!”
„Addig nem csinálsz mást, amíg nincs rend!”
✅ Lehet helyette:
„Kezd elég nehéz lenni közlekedni itt. Kitaláljuk, minek hol legyen a helye?”
„A ruhákkal kezdjünk, vagy az asztallal?”
„Én összeszedem ezeket, te melyik részt vállalnád?”
HÁZIMUNKA
❌ Inkább ne:
„Pakold ki a mosogatógépet!”
„Vidd ki a szemetet!”
„Segíts már valamit itthon!”
✅ Lehet helyette:
„Van két dolog, ami ma még jó lenne, ha elkészülne: a szemét és a mosogatógép. Melyiket választanád?”
„Én kezdem a konyhát. Van kedved valamelyik részét átvenni?”
„A szemétnek ma ki kellene jutnia. Kitaláljuk, mikor lenne neked a legjobb?”
ESTI KÉSZÜLŐDÉS
❌ Inkább ne:
„Menj fürdeni!”
„Vedd fel a pizsamádat!”
„Moss már fogat!”
✅ Lehet helyette:
„Lassan közeledik az este, mivel kezdjünk?”
„Fürdés legyen előbb, vagy fogmosás?”
„Én addig előkészítem a pizsamát, te megnézed, mi legyen a következő?”
LEFEKVÉS
❌ Inkább ne:
„Menj aludni!”
„Kapcsold ki és feküdj le!”
„Most már tényleg aludnod kell!”
✅ Lehet helyette:
„Tíz perc múlva szeretném, ha már pihenős üzemmódra váltanánk.”
„Mi segítene most jobban lelassulni: egy kis olvasás vagy zene?”
„Szeretnéd még befejezni ezt, vagy szükséged van még tíz percre?”
GYÓGYSZER BEVÉTELE
❌ Inkább ne:
„Vedd be a gyógyszered!”
„Már megint elfelejtetted, vedd be most!”
„Addig nem mész sehova, amíg nem vetted be!”
✅ Lehet helyette:
„Itt van a gyógyszered és a víz.”
„Most lenne jobb bevenni, vagy pár perc múlva?”
„Szóljak még egyszer öt perc múlva, vagy szeretnéd te figyelni az időt?”
A lényeg az, hogy ahol tényleg van választási lehetőség, ott adjuk meg, ahol lehet időt hagyni, ott hagyjunk, ahol együtt lehet megoldani valamit, ott ne csináljunk belőle hatalmi kérdést, és ahol egy információ önmagában is elég, ott ne tegyünk mellé automatikusan még egy felszólítást is.
Mert nagyon nem ugyanaz egész nap azt hallani, hogy „csináld, menj, vedd fel, rakd el, siess, edd meg, írd meg, feküdj le”, mint úgy élni egy családban, hogy van beleszólásom abba, mi történik velem.
És ez az a része a PDA szemléletnek, amitől nemcsak egy PDA-s gyerek vagy felnőtt élete lehet könnyebb. Egyszerűen emberibb kommunikáció. Kevesebb fölösleges hatalmi harccal, kevesebb automatikus utasítással, és jóval több együttműködéssel.
📆 Időpontfoglalás online konzultációra:
[email protected]
