16/08/2017
Milyen igaz! Nem csak matematikára, de szinte minden tantárgyra igaz. A nyelvtanulásra is...
A NEMÉRTÉS SZIGETE
Douglas Adams az Utoljára látható című könyvében egy mérges kígyókkal foglalkozó specialistával beszélget. Arra a kérdésre, hogy mit tegyenek, ha netán megharapja valamelyiküket egy bármi, a szakember egyetlen jótanácsot tud adni: ne engedjék, hogy megharapja őket az a bármi is!
Ez a történet szokott eszembe jutni, amikor felső tagozatos vagy még inkább középiskolás diákok matekkal kapcsolatos nehézségeivel találkozom. És találkozom ilyenekkel rendszeresen. Hogy miért? Hogy mi a kapcsolat a mérges kígyók szakértője és a matektanulás között? Hogy itt is az lenne a legjobb, ha nem hagynánk magunkat megharapni…
Az általános iskola alsó tagozatában annyi mindennel találkoznak a gyerekek, amennyi igazából az első hat esztendőre – sőt, az is lehet, hogy az első nyolcra! - is elég lenne. Miért kapkodunk akkor? Miért kell egyre korábban és korábban találkozni a törtekkel, a negatív számokkal, a maradékos osztással stb.? Nem lehet, hogy a később jelentkező, matekkal kapcsolatos nehézségek ide vezethetők vissza? Egészen pontosan oda, hogy túl korán akarunk megértetni a gyerekekkel olyan összefüggéseket, olyan absztrakt és összetett fogalmakat és tevékenységeket, amikre még nincsenek készen… És így nem csak hogy gyakorlatilag teljesíthetetlen elvárások elé állítjuk őket, de elkezd felépülni bennük egy fal, a nemértés fala, amit aztán később már se lerombolni nem tudunk, se megtanítani őket arra, hogy hogyan tudják megmászni ezt a falat.
Ha most a nagyszerű Agymanók (Eredeti címe: Inside out) című filmmel szeretnék szemléltetni, azt mondanám, hogy kialakul a nemértés szigete, ami aztán nem hogy összeomlana a kamaszkorba lépve, hanem egyre nagyobbá, magasabbá és stabilabbá válna.
(Vica írása)