Butterfly Balance Életmód Stúdió / Önismeret és Személyiségfejlesztés

A hegy 🏔️ és a vihar ⛈️ avagy az érzelmi érettség és a kapcsolati biztonság ...

Egy kapcsolatban könnyű azt a tulajdonságot később "hibának" látni 🧐 amely az elején még éppen vonzó volt.

A kezdeti "rózsaszín ködben" gyakran bele IDEALIZÁLunk 🥰 a másikba olyat is, amit esetleg korábban nem kaptunk meg ... majd a másik spontaneitása, érzékenysége, intenzitása vagy érzelmi gazdagsága egy idő után terhessé 🧨 válhat, amikor már nem kíváncsisággal, hanem kontrollal közelítünk hozzá.

Azt gondolom, a kapcsolatban fontos a női 💃 én-részünk megélése: egyik pillanatban sírunk, másikban nevetünk vagy épp "viharzunk". És ugyanígy fontos a férfi 🕺 én-részünk is: stabilitás, a "szikla erejével".

A kapcsolatban segíthet, ha egyszer a nő a hegy és a férfi a vihar, másik szituációban pedig pont fordítva. Csak legyen egy STABIL JELENLÉT 🧘 érzelmi vihar esetén. És ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a stabil hegy mindent eltűr. A hegynek is vannak határai. Nem az a dolga, hogy minden érzelmi viharban csendben szikla maradjon.

És egy érett kapcsolatban nem az a cél, hogy egyikünk se legyen vihar. ⚡ Hanem hogy amikor valamelyikünk viharrá válik, a másik ne váljon vele együtt viharrá.
Lehetsz mellettem vihar. Én pedig lehetek melletted hegy. Aztán lehet, hogy holnap éppen te leszel a hegy, amikor én viharzom.

A valódi BIZTONSÁG 💖 az, hogy "bármit érezhetsz": lehetsz dühös, szomorú, bizonytalan, túláradó vagy éppen összezavarodott. Nem kell elrejtened előttem az érzéseidet. De közben mindketten FELELŐSEK vagyunk azért, hogyan bánunk egymással.

Talán ez a legfontosabb különbség az érzelmesség és az érzelmi éretlenség között:
❌ Az elsőt nem kell kioltani.
✅ A másodikat viszont nem érdemes romantizálni.

Ne "szereljük meg" egymást 🛠️ de ne is igazoljuk egymás éretlenségét. Ne próbáld a másikban megjavítani azt, amit valaha azért szerettél meg benne, mert élő (érzelmes) volt.
És ne tűrd el azt sem, amit a SZERETET, az ÖNISMERET és a FELELŐSSÉGVÁLLALÁS mellett már lehet kezelni.

Nem egymás megváltoztatása, hanem egymás mellett való biztonságos létezés a cél ... Két ÉRZELMILEG ÉRETT ember 👩‍❤️‍👨 talán így tehet legtöbbet azért, hogy egymás mellett ne kisebbé, hanem SZABADABBÁ és BIZTONSÁGOSABBÁ váljanak.

📢 A bántalmazás nem mindig kiabál, nem mindig látványos.

Néha olyan szépen van 🎁 becsomagolva, hogy még az sem ismeri fel, aki elszenvedi ...

🫂 Gondoskodásnak, humornak, őszinteségnek vagy szeretetnek "álcázva" lassan hat a lelkedre.

🤔 Éppen ezért érdemes azt figyelni, mit érzel a "szavak és tettek mögött": biztonságot, vagy egyre kisebbnek érzed magad, egyre kevesebb önbizalmad marad? 🙄

A valódi szeretet 💖 nem rombolja az önbecsülést, nem fenyeget, nem kelt félelmet, és nem veszi el a szabadságodat.

Kép forrása:
https://www.facebook.com/share/p/1GrnPcLfnV/

😔 Szinte természetesnek vesszük, ha a testünk fáj, jelez, vagy nem működik megfelelően, megpróbáljuk kideríteni az okát: kivizsgálások, labor stb. Hogy megtaláljuk a tünet mögött meghúzódó valódi problémát.

🤔 A lelkünkkel azonban másként bánunk.
Amikor újra és újra hasonló konfliktusokba kerülünk, nehezen bízunk, kimerültek vagyunk, vagy hiányzik valami az életünkből és próbáljuk túlélni a napokat.
.. Elfoglaljuk magunkat, és eltereljük a figyelmünket, hogy ne kelljen szembenézni vele, vagy esetleg azt reméljük, majd magától elmúlik.

Pedig a test és a lélek olykor ugyanazon okból "tünetel":
▫️a test:
fájdalommal, feszültséggel, álmatlansággal, kimerültséggel vagy betegséggel ...
▫️a lélek:
szorongással, kapcsolati nehézségekkel, önbizalomhiánnyal, megfelelési kényszerrel vagy belső ürességgel.

Máshogy jeleznek, de talán ugyanazt üzenik ... valami megértést 🫂 és figyelmet 👀 kér, gyógyulni szeretne.

☝️ Érdemes időnként megállni, és kíváncsian feltenni magunknak néhány kérdést:
* Mit mond nekem ez a tünet?
* Mire lenne igazán szükségem?
* Mit hordozok túl régóta egyedül?
* Hol nem vagyok önazonos?

💫 A valódi gyógyulás sokszor akkor kezdődik, amikor nem csak megszüntetni, eltűntetni akarjuk a tünetet, hanem nyitottan állunk annak üzennivalójához ...

A test 🧍 és a lélek 🔥 ugyanazon embernek a részei, és egymást támogatva "dolgoznak", együtt próbálnak jelezni, mire van szükségünk. Amikor elkezded a tüneteket megfigyelni és magadra vonatkoztatva értelmezni, talán nemcsak a tüneteidet érted meg jobban, hanem önmagadat is "tanulod" ...

Kép forrása:
https://www.facebook.com/share/p/1AmDJbPycE/

... kiszolgálás ... kiszolgáltatottság ... leválás ...

🤔

A gyermekkor természetes része, hogy a szülő /főleg anyaként/ kiszolgálja a gyermekét. A gondoskodás, az etetés, a szállítás, a problémák megoldása mind azt üzenik:
"Számíthatsz rám."
Ez a gyermek életkorának megfelelően egészséges és szükséges.

🗣️

A serdülőkor és a fiatal felnőttkor azonban fokozatosan arról szól, hogy egyre több felelősséget adsz át neki a saját életéért. Hagyod leválni. Szülőként már nem oldasz meg helyette minden nehézséget, hanem teret adsz annak, hogy ő maga tanuljon meg dönteni, hibázni, tapasztalatot szerezni és felelősséget vállalni.

⭕

Itt jelenik meg a KISZOLGÁLÁS és a KISZOLGÁLTATOTTSÁG közötti érdekes kapcsolat.

☢️ Ha a szülő túl sokáig marad a "megoldó", a "kiszolgáló" szerepében, akkor a (már fiatal/felnőtt) gyermek könnyen függő helyzetben maradhat. A szülő pénzt ad, otthont biztosít ("mamahotel"), intézi az ügyeket, bevásárol, mindig rendelkezésre áll. >>> Ennek hátterében állhat, hogy a szülő nehezen engedi el a korábbi szerepét, megjelenhetnek a kimondatlan kérdések:

• "Mi lesz velem, ha már nincs rám szükség?"

• "Hogyan maradunk közel egymáshoz, ha nem segítek neki nap mint nap?"

👁️‍🗨️ Kívülről mindez szeretetnek és segítségnek tűnhet, a fiatalban azonban kialakulhat a kiszolgáltatottság érzése:
"Nem tudok igazán önálló lenni."

🤷 Így a gyakori segítség néha már nem feltétlenül a gyermek szükségleteit szolgálja, hanem a kapcsolat fenntartásának egyik eszközévé válik, a szülő kapcsolódási igényét szolgálja.

🏕️ ... 🏡

Ha a LEGO-s dobozt/egykori baba-házat a szülői ház közelében kialakított lakásra/műhelyre/fodrász-szalonra cseréled, így maradva napi kapcsolatban a szülőkkel, vizsgáld meg magadban, ez kinek a választása volt?

😎

Önmagában ezzel nincs semmi gond. Ha a szülőkkel való kapcsolat jó, és a fiatal közben önálló életet él, saját döntéseket hoz, és emellett örömmel jár haza, mert jó a kapcsolata a szüleivel, akkor ez egy egészséges közelség.

💬 Ha viszont ez egyfajta "biztonsági köldökzsinór", amely fenntartja a napi függőséget, akkor a leválás elakadását is tükrözheti.

🧍

A leválás azonban nemcsak az önálló életvitelről szól, hanem a párkapcsolatról is. >>> A szülő nem társ. A párkapcsolat nem családi háromszög.

🧨 Nehézséget okozhat, ha egy felnőtt nő vagy férfi számára a szülő válik a legfontosabb bizalmassá, érzelmi támaszává vagy döntési partnerévé. Ilyenkor a pár észrevétlenül háttérbe szorul.

⚠️ Ha a valódi szövetség a párkapcsolat helyett a szülővel való kapcsolatban él tovább, a pár nehezen válhat valódi társsá, mert az a hely már érzelmileg foglalt.

♻️ Egy érett párkapcsolat két felnőtt szövetsége. Ebben a kapcsolatban születnek a közös döntések, itt osztjátok meg egymással a legmélyebb örömöket és félelmeket, és itt vállaltok közösen felelősséget az életetekért.

💠 Az intimitás egyik alapfeltétele a szülőről való érzelmi leválás és a felelősségvállalás. A közös döntések meghozatala, a saját szükségletek felvállalása, a határok kijelölése és a tiszta kommunikáció – amikor félreérthetetlenül elmondjátok a véleményeteket vagy a kéréseket – akkor már felnőttként vagytok jelen a kapcsolatban.

A leválást a szülő is kezdeményezheti, elősegítheti, támogathatja, hogy "elengedni" a már fiatal/felnőtt gyermeke kezét. Ez nem azt jelenti, hogy szülőként kevesebbet szeretsz vagy kevesebbet adsz, hanem hogy megváltozik az adás formája:

• a kiszolgálás helyett támogatás,
• a megoldás helyett bizalom,
• az irányítás helyett érdeklődés,
• a függés helyett kapcsolódás.

♾️ Talán akkor sikerül igazán a szülőkről való leválás, amikor a kapcsolat már nem abból él, hogy a szülőkkel szükségetek van egymásra, hanem abból, hogy örömmel választjátok egymást, szerettek egymás társaságában lenni.

~~~

Hogy vagy Te ezzel a kapcsolataidban:

~ A szüleid hozzád? Görcsösen ragaszkodnak? Vagy nyugodt szívvel engednek?

~ És a Te gyermekedhez?

~ Vagy a párkapcsolatodban?

A fejlődés 🌱 gyakran ott kezdődik, ahol a leginkább félnél megállni; ahol a félelem ellenére is képes vagy a számodra fontos értékek szerint cselekedni. >>> Nem a félelem 🌩️ legyőzése, eltüntetése a cél, hanem hogy ne a félelem irányítsa az életedet ...

.. mert a félelem mögött sokszor önmagad egy még ismeretlen 🌚 része vár rád. Amikor nem menekülsz előle, hanem kíváncsisággal és őszinteséggel fordulsz felé, új szabadság 🌝 születik.

A valódi felszabadulás ✨ nem a félelem hiánya, hanem az a képesség, hogy a kihívások közepette is kapcsolatban maradsz önmagaddal – bűntudat helyett felelősséggel, önvád helyett önismerettel >>> nem menekülsz 🏃 sem a félelmed, sem az érzéseid, sem a felelősséged elől. Megállsz 🧍, megfigyeled 🪬, mi történik benned, és ennek megfelelően (tudatosan) döntesz a következő lépésről.

A fejlődés 🌿 nem harc önmagad ellen, hanem egyre mélyebb találkozás önmagaddal. Így a félelem nem ellenség, hanem jelzőfény, amely megmutatja, hol vár még rád egy fontos felismerés – és vele együtt egy új lehetőség a növekedésre.

💚 Krı̣sztı̣

Kép forrása:
https://hu.pinterest.com/pin/38703

Feltétel nélküli szeretet ↔️ Feltétel nélküli kapcsolat

🤔

1️⃣ A feltétel nélküli szeretet:
° ha a másikat AKKOR IS értékesnek látom 👀, amikor hibázik, gyenge, vagy éppen nehéz vele együtt lenni. Érezheti ezt egy szülő a gyermeke iránt, de megszülethet két ember között is.
° nem azt jelenti "mindent elfogadok" ❗ sokkal inkább azt, hogy a másik ember értékét nem a hibái alapján mérem.

2️⃣ Az /egészséges/ feltétel nélküli kapcsolat:
° határokra, kölcsönösségre, tiszteletre és felelősségvállalásra épül . Szerethetek valakit akkor is, ha NEM-et mondok neki.
° nem hagyok jóvá minden viselkedést és nem maradok minden helyzetben. Hanem tisztelem a másik szabadságát, miközben a saját határaimat is tiszteletben tartom.

🤷 Van, amikor a szeretet éppen azt jelenti, hogy ismered az illető hibáit, mégsem maradsz, mert a kapcsolat bántalmazóvá vált, manipulációra épül, vagy újra és újra átlépi a határaidat. Ilyenkor a szeretet megmaradhat, de a kapcsolat nem feltétlenül. 🔅 A kapcsolat fenntartásához elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet, a felősségvállalás és a biztonság.

Talán éppen az az érett szeretet egyik formája, amikor már nem a másik megváltoztatásán dolgozol, hanem azon, hogy – ha mindkettőtök számára biztonságos és építő – különbözőként is tudjatok kapcsolódni egymáshoz.

💚 Krı̣sztı̣

Kép forrása:
https://hu.pinterest.com/pin/800092690062642702/

A belső béke 🧘 nem a vihar hiányából, hanem a megélt viharokon 🌀 való átjutásból születik.

Ha ma kiegyensúlyozottnak, türelmesnek vagy nyugodtnak tűnsz, az nem feltétlenül jelent könnyű életet. ☝️ Épp az eddig megélt veszteségek, konfliktusok, csalódások vagy belső küzdelmek során tanulhattad meg szabályozni az érzelmeid, megválogatni a csatáid, és talán elfogadni azt, amin nem tudsz változtatni. 🤷

Lehetsz olyan is, aki támogató 🫂 környezetben nőttél fel, biztonságos kapcsolatokat tapasztaltál meg, és ebből fakad a belső stabilitásod, de a nyugalom többnyire hosszú belső munka eredménye.

Sokáig "dacosan" küzdöttem azért, hogy a saját hangomat 👂 meghallják, hogy a saját véleményemnek helye 📌 legyen és rengeteg energiám mehetett el a védekezésre, bizonyításra. Egy idő ⏳ után azonban rájövünk, hogy néha épp az ad szabadságot, amikor már nem akarod mindenáron meggyőzni a másikat, és nem akarsz harcolni a saját igazadért.

A belső nyugalom 🙏 és a szabadság 🤸 talán pont ott kezdődik, ahol a saját véleményem akkor is fontos és érvényes marad, ha más nem ért vele egyet és nem ismeri el. 🫶

A hangsúly, a fókusz 👀 a külső elismerés kivívása helyett a belső önazonosságra kerül. 🌈

💚 Krı̣sztı̣

Amikor jönnek a felismerések ... hogy az eddig (valahogy működő) kapcsolataink, kommunikációs mintáink a régi formáikban már nem funkcionálnak 🙈
Az elmúlt időszakban sokaktól hallom, hogy "szétestek" 💥 a tennivalók, a feladatok, az elvárások "között" ... Ez a széthullás nem feltétlen kudarc, "csak" a változás és a gyógyulás része.

~ türelem játék ~

A nem működő lebontása (akár a "túl pörgés" lassítása) — miközben fájdalmas a darabokra hullás.

Lassan egyre tisztábban kirajzolódik az érzelmi érettség (akár úgy is, milyen arányban oszlik meg ez a párkapcsolatban vagy gyerekkel való kapcsolaban?!):
♾️ felelősségvállalás,
♾️ egészséges határok,
♾️ önállóság,
♾️ érzelmi stabilitás,
♾️ játszmamentesség.

▶️◀️ Ha pl. a határokat vizsgáljuk ... Tarthat a gyermekem felém határokat? Vagy "rá tolom" a magamét? Vagy épp azt tükrözi, hogy én nem tartok határokat a saját szüleim felé? És ha "felfelé" vagy "lefelé" nincs határ, hogy is fér "mellém" a párom?
🤔 Ha a generációk között hiányoznak a tiszta határok, a párkapcsolatnak is nehéz helyet találni, hogy egy önálló, mellérendelt térben a partner egy társ lehessen — ne közvetítő, ne megmentő, ne kívülálló.

🕊️ Vagy pl. az önállóságot vizsgálva ... Mennyi önállóságot adok a gyermekemnek? A két véglet: túlféltem vagy épp túlkontrollálom?
Azt tanulja tőlem, hogy nélkülem nem biztonságos, nem elég kompetens vagy nem dönthet jól. Így könnyen tehetem függővé, bizonytalanná vagy önbizalom hiányossá. 😵
És ha bízom abban, hogy képes fejlődni, próbálkozni, hibázni és visszatalálni önmagához? 🫂 Az egészséges "közép", amit iszonyat nehéz megtalálni:
„Itt vagyok, számíthatsz rám — de nem élek helyetted.”
Ehhez szülőként el kell bírjam a gyermek külön állásáfoglalását, hibáit, saját tempóját. Az önbizalma attól épül, hogy megtapasztalhatja: képes megküzdeni. 💪

☮️ Az önérvényesítés sérüléseiből és a konfliktusokon keresztül is folyamatosan tanulunk. Harcolunk esetleg akkor is, amikor reménytelennek tűnik, mégis ezekben a nehéz helyzetekben mutatkoznak meg a sebeink — és hogy merre vezethet a gyógyulás útja. ☯️

A (fizikai vagy verbális) bántalmazás ⚔️ során nem egyetlen jelenetből, hanem ISMÉTLŐDŐ MINTÁZATBÓL veszíti el valaki fokozatosan a biztonságérzetét, az önbizalmát, a saját valóságába vetett hitét.

A manipulátor 🐍 gyakran (hangosabb) magabiztos, míg a traumatizált (csendesebb) szétesett. Bár "fordított esetben" előfordulhat, hogy az áldozat dühös, hangos vagy követelőző, a folyamatos készenléti állapottól. A bántalmazó pedig kifelé nyugodt, higgadt, vagy akár sőt együttérzőnek tűnő. 🤷

Érdemes a tartós dinamikát vizsgálni.

Gyakori jelek ☢️ lehetnek például:
° a másik valóságának folyamatos megkérdőjelezése ("túlérzékeny vagy", "ezt csak beképzeled")
° félelem a másik reakciójától
° állandó önhibáztatás
° érzelmi bizonytalanság és kimerültség
° izoláció vagy fokozatos elszigetelődés
° az önértékelés leépülése
° a konfliktusok utáni zavartság
° a kapcsolatban érzett tartós feszültség és biztonytalanság
° a saját szükségletek elhallgatása a béke fenntartásáért

A trauma ⏩ sokszor kimerültségben, szégyenben, túlzott alkalmazkodásban, érzelmi hullámzásban vagy épp tompaságban mutatkozik meg.

Gyakran az áldozat azért 🫢 hallgat, mert korábban már megtapasztalta: hogy nem hitték el neki, hogy megérdőjelezték a fájdalmát, hogy visszafordították rá a felelősséget, vagy minden megszólalása újabb támadást kapott.

Az értő figyelem 🫂 nem kihallgatás, nem tanácsadás vagy nem ítélkezés, hanem van benne egy olyan jelenlét, amely megérteni próbálja, hogy egy kapcsolatban miért érzi magát az illető egyre kisebbnek, bizonytalanabbnak és önmagától eltávolodottnak. A "ki mond igazat" ❔ helyett azt próbálja megérteni, milyen belső valóságban él a másik ember.

Az 👂 ÉRTŐ FIGYELEM 👀 egy olyan hozzáállás:
✓ magyarázat helyett igyekszik megérteni a fájdalmat,
✓ viszonyítás helyett tudomásul vesz,
✓ sürgetés helyett jelen van,
✓ irányítás és megoldani akarás helyett megenged,
✓ bizonyíték helyett összefüggést keres,
✓ hibás keresés helyett megoldásra fókuszál,
✓ "tökéletességre" törekvés helyett az illető állapotot figyeli.

🔅 Észreveszi a ki nem mondott dolgokat, a megtorpanást, a kételyt, félelmet.

A traumatizált, bántalmazott története 🌊 hullámzó 🌀 lehetnek benne ellentmondások, hiányok, zavarodottság. Ez nem feltétlenül a hazugság jele, hanem inkább a túlterhelt idegrendszeré.

És talán az egyik legfontosabb: az értő figyelem ELBÍRJA a másik érzéseit, fájdalmát ⏩ anélkül, hogy rögtön megjavítaná vagy megkérdőjelezné őt.

❓ Te mennyire tudsz értő figyelemmel a párod, gyermekeid felé fordulni?

Sokan ismerik a Karpman-féle drámaháromszöget:

🔸 áldozat ~ "tehetetlen vagyok”
🔸 megmentő ~ "megoldom helyetted"
🔸 tettes/üldöző ~ "majd én megmondom", hibáztatlak és/vagy nyomást gyakorlok

🌀 Ezek a szerepek gyorsan át tudnak fordulni egymásba, ezért lehet kimerítő. Az ezek közti egyensúly ☯️ megtalálásához a legfontosabb, hogy hol van at SAJÁT felelősségem? Át "akarom" venni mások felelősségét? Vagy "beérem" a saját dolgaimmal? 🙄

😬 Ez szülőként különösen nehéz, mert a gyerekek bizonyos szituációkban valódban védelemre szorulnak. Nem minden "megmentés” rossz. A kérdés inkább az: ❓ védelmet adok vagy átveszem a másik életének irányítását és érzelmi terhét?

☝️ A kettő nem ugyanaz.

🔊 Amikor az egyik szülő a gyerekek előtt (fizikailag vagy verbálisan) bántja a másikat, ott a gyerekek kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Egy szülő feladata ilyenkor nem a "visszatámadás", hanem a nyugodt határhúzás, a biztonság magadása, és hogy ne vonják be a gyerekeket a felnőtt konfliktusba. Ilyenkor ez egy szülői funkció.

🫪 DE ha az egyik szülő folyamatosan a másik szülő érzelmi következményeit "menedzseli", kisimítja a konfliktusokat, megakadályozza a frusztrációt, vagy a gyerekek helyett él meg és old meg dolgokat, akkor könnyen belesodródhat a megmentő szerepbe.

▶️ Az egyik legfontosabb különbség:
A MEGMENTŐ gyorsan megold, csak ne legyen konfliktus.
A FELELŐSSÉGTELJES felnőtt empatikus és határt húz egyszerre:
"Látom, hogy csalódott vagy, most nincs másik ruha/játék, ettől még itt vagyok, segítek, amiben tudok.” Ez nem elutasítás. Az illető ettől még lehet dühös. ⭕ És nem szükséges a rossz érzést megszüntetni!

🤷 Sokszor szülőként ott csúszunk át megmentőbe, hogy a gyerek frusztrációját veszélynek érezzük: pedig a csalódás, irigység, várakozás megtanulható érzések.

Amiben még elveszhetünk: az a bűntudat
🔸 ha nemet mondokz → bűntudat → "rossz vagyok" → tettesnek érzem magam?
🔸 ha engedek → feladom magam → áldozat leszek?
Az egészséges határ valahol a kettő között van ✅ úgy mondok NEM-et, hogy ne bántsak másokat. A másik frusztrációja, csalódása nem automatikusan bizonyíték arra, hogy én rossz vagyok.

👀 Szűrő a döntésekhez, mely segíthet :
1. Valódi /fizikai, lelki bántalmazás, megalázás/ veszélyről van szó? Túl nagy teher egy gyereknek? Ha igen → védeni kell.
2. Vagy csak kellemetlen az érzés? /irigység, csalódás, várakozás, testvérféltékenység, frusztráció/ Ha igen → nem biztos, hogy meg kell menteni ettől.
3. És az egyik célravezető iránytű: Ha segítek, attól a másik erősebb lesz vagy függőbb?

Az "egészséges közép" 🤔

A dráma-háromszögből nem úgy lehet kilépni, hogy "nem leszek megmentő", hanem ha nem hibáztatok és nem mentek meg másokat, nem mártírosodom, csak a ténszerűségnél, a jelenben maradok és tartom a határt:

"Látom, hogy mérges vagy. Értem, hogy ezt szeretnéd ... Most nem ... A döntésem nem változik." → Ez kívülről néha "keménynek" tűnik, de valójában stabilitást, biztonságot ad. 🫂

A konfliktus önmagában nem káros. Az instabil, szerepcserélődő kapcsolódás sokkal inkább. A gyerekeknek nem tökéletes, hanem kiszámítható szülőre van szüksége. 🥰