Iváncsics Ildikó - Life coach

Amikor kitárod a lelked...

Az érzelmi-lelki kitárulkozás minden kapcsolat lényegi alapja. Csak akkor lehet működőképes egy kapcsolat, ha abban mindkét fél meg meri mutatni egymásnak a lelkét. Ehhez viszont az kell, hogy egymással együttérzőek, megértőek és elfogadóak legyünk. Csak akkor fog bízni bennünk a másik, akkor fog megnyílni és mi is akkor nyílunk meg, ha azt érezzük, hogy ez biztonságos a számunkra. Biztonságos pedig attól lesz, hogy a másiktól elfogadást és együttérzést érzékelünk.

Manapság nagyon nagy a kísértés arra, hogy föléemelkedjünk egymásnak. Ha észrevesszük a másik gyengeségét és látjuk a mögöttes mozgatórugókat, ha fölékerekedhetünk a tudásunkkal, a gondolkodásunkkal, azzal, hogy tisztán látjuk azt, amit ő még nem. A tudatosság útját járó ember útközben beleeshet ilyen csapdákba. Ez pedig kísértés, vagyis “kis-értés”, hiszen csak akkor válik ítélkezővé az egyik a másik felett, ha a kerek egészből csak egy részletet lát és nem az egészet.

Megtehetjük azt is, hogy kapva az alkalmon, egyből uralmi helyzetbe tesszük magunkat és fölényeskedni kezdünk, kérkedni a tudásunkkal, leuralni a másikat. Ezek a reakciók mindig saját gyermekkori szeretet-sérüléseinkből erednek és ez a magatartás idővel biztos veszteség a kapcsolatban. Hiszen éppen ezzel veszítjük el azt a szeretet-kapcsolódást amelyre lehetőségünk nyílna és az egységet a társunkkal.

Mert egy jól működő kapcsolatban csakis egyenlőnek lehet lenni! Sem az alárendelt áldozatszerep, sem a fölérendelt uralmi szerep nem vezet jóra.

Csakis az egyenrangúság működhet. Mert amúgy eredendően az is van.

Meglátni az emberben az Embert, a gyengeségeit, a halandóságát… az egy ránk bízott kincs, egy ajándék, hogy ő mert megnyílni és merte megmutatni magát nekünk!

Az természetes, hogy minden embernek megvan a maga útja. De hatalmi harcokat folytatni azért, hogy leigázzuk és lealázzuk a másikat, így erősítve saját nagyszerűségünket, ez nem csodálatot, csak a csodálat illúzióját kelti a másikban és idővel minden illúzió szertefoszlik.

Az a partner, aki lealázza a párját, nem alkalmas párkapcsolatra.

Az a barát, aki lealázza a másikat, nem alkalmas a barátságra.

Az a segítő, aki lealáz másokat, nem alkalmas a segítői munkára.

Az a tanító, aki lealázza a tanítványt, nem alkalmas a tanításra.

Az, akinek megmutatjuk lelkünk legfélt***ebb titkait, aki megláthatja gyengeségeinket, árnyékainkat, elakadásainkat… annak tudnia kell bánni ezekkel, tisztelni az utunkat, tudatában annak is, hogy ő maga sem működik másként és ugyanolyan elakadásai és árnyékai vannak neki is. Kincset bízunk rá, amit féltve kell őriznie és tisztelnie kell, ahogyan tisztelni illendő minden egyes emberi sorsot, érzést és megélést.

Mindannyian emberek vagyunk. Érző lények. Útonjárók. Nincs kivétel….

Zentai Anna, asztrozófus
Kép: Pinterest
Az írásokkal kapcsolatos kérdéseket e-mailben lehet elküldeni.
Cikk a Blogon: http://zentaianna.hu/blog/amikor-kitarod-a-lelked/

"Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd.
Aki nem dicsekszik - sikeres lesz.
Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek.
Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni."

Popper Péter

..aki bölcs, nem szól róla,
aki tud, nem kiabál,
aki hiteles, nem hangoztatja,
aki önmagával békében él, nem bánt másokat,
aki befelé figyel, nem figyel másokra,
önmagára figyel, önmagáról szól,
nem követel kintről figyelmet, sem elismerést, mert belső forrása elegendő.
Aki lehunyja szemét, látni fog,
aki csendben marad, hallani fog.

Hogyan éld túl a teljes érzelmi összeomlást | Használdfel.hu Egy tönkrement párkapcsolat, ami Neked a mindent jelent***e; egy szeretted elvesztése, akit hiába vársz már vissza; egy örökre elveszített álom, amiért soha többé nem küzdhetsz már – és egy teljes érzelmi összeomlás. Mégis hogyan lehet ezt túlélni?

-Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eredj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess.
Lassan járj!
Erdő, mező, folyó, hegy.
Megteheted, hiszen ember vagy.
És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei.
Eredj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat.
Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.
Hallgasd a madarakat.
Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek nevezünk. Gondolj arra, hogy sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtődött az anyag és megteremtődött a sejt. Megteremtődött és céljává t***e a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé.
Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátra maradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.

“Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál?”
Kálnay Adél

Saját utunkat senki más nem értheti meg rajtunk kívűl, mert egyedül nekünk van meg a tudásunk azokhoz a leckékhez, amik feltárulnak előttünk. Legyünk bátrak, bölcsek és erősek és ne engedjük, hogy bárki megtévesszen minket azzal, hogy jobban tudja mi jó nekünk és mire van szükségünk. Van egy titkos erő, amely mélyen rejtve él bennünk és ez vezérli az indíttatásainkat. Innen ered a meggyőző hang, itt van az ember valódi lénye. Nem az a fontos az életben mások mit tartanak helyesnek vagy értékesnek, hanem mi magunk mit érzünk helyesnek és fontosnak. Hiszen az életünket mi éljük és csak mi tudhatjuk, mi tesz minket igazán boldoggá. A lélek üzen csak figyelni kell rá.

Agg Mónika

Felelősek vagyunk reakcióinkért, viselkedésünkért, és előbb vagy utóbb, de önmagunk felé mindig elszámolunk. Mindannyian kivétel nélkül traumatizáltak vagyunk. Elvesztettünk valakit vagy valamit, nem valósult meg, amit megálmodtunk. Szenvedünk, fájunk, és hogy túl élhessük, saját magunk érző részétől elválunk…
…vagy a bennünk lévő fájdalommal együtt maradunk, veszteségeinket meggyászoljuk, összeomlunk, és segítséget kérünk, megoldásokat keresünk. Keresünk valakit, aki segít túlélni, elfogadni, megérteni, és az érző részünkkel való kapcsolatot erősíteni. Csendben vagyunk, nem kapcsolódunk, hogy ne bántsunk. Nem akarjuk a többieket megbántani, nem akarjuk, hogy nekik miattunk fájjon. Magunk felé fordulunk, magunkban, magunkkal dolgozunk. Gyűlöletből-Jóságot, Haragból-Megértést, Elutasításból-Szeretetet formálunk. Aztán egyszer csak újra kapcsolódunk. Előbb magunkkal, aztán a többiekkel, a világgal. A fájdalom nem múlt el teljesen, de tudjuk, és érezzük, hogy már van bennünk annyi Szeretet, hogy kapcsolódjunk. Hosszú út amit bejárunk, fáradtságos munka amit vállaltunk…hogy történjék bármi, mi érző emberek maradunk!
Mindig, minden körülmények között van választásunk: A Szeretetet tápláljuk, és érzők maradunk, vagy szabadon engedjük a démonjainkat, és pusztítunk.

A mi döntésünk, a mi választásunk…és előbb vagy utóbb, így vagy úgy, döntéseinkkel elszámolunk…
(Életfestők)

Krisztus utolsó kívánsága magában foglalja egész tanítását: "Szeressetek mindenkit, mint ahogy én is szeretlek titeket. Erről ismerjenek fel benneteket, tanítványaimat, hogy szeret***el viselt***ek mindenki iránt." Krisztus tehát nem azt mondja követőinek, hogy ezt vagy azt higgyétek, hanem hogy szeressetek. A hit fogalma együtt változik a tudás és a nézőpontok feltartóztathatatlan változásaival; kapcsolatban áll az idővel, és változik az idővel.
A szeretet nem időszakos, hanem változatlan, örök.
(Lev Tolsztoj)

http://zentaianna.hu/blog/hogyan-ismerd-fel-a-hitrendszereidet/

Hogyan ismerd fel a hitrendszereidet? | Zentai Anna Gyakran esik szó tudatalatti blokkokról, mélytudati elakadásokról, téves vagy negatív hitrendszerekről, amelyek gátolnak bennünket életünk alakulásában, haladásunkban, kiteljesedésünkben. Ezek a belső hiedelmek az okai annak, hogy visszatérően belekerülünk olyan élethelyzetekb...

“Este írd fel szépen egy füzetbe – de csak emlékeztető szavakkal! –, hogy mi izgatott fel, dühített, bántott, sértett meg aznap.
A hét végén olvasd át az elmúlt napok sérelmeinek történetét, s ami már közömbös a számodra – húzd ki!
A hó végén tedd meg ugyanezt a harminc nappal. Csak az maradjon bent a füzetben, ami még mindig hat a szívedre.
Meglepődsz majd, milyen kevés maradt meg. Csak ezek voltak fontosak. Ugye, mennyit izgattad magad fölöslegesen?”
Popper Péter

Az élet egy gyöngyfüzérre fűzött hangulatok sorozata. A hangulatok, ahogy megéljük az életet, színes lencsék, gyöngyök, amik a világot saját színükre festik, és mindegyik úgy mutatja meg az életet, ahogy saját fókuszán átszűrődik.
~ Art by Tara Turner