Pinezich Nikolett személyiségfejlesztés

Örömmel osztom meg veletek ezt az interjút, amelyben a fejlesztési folyamatokról és a szakmai utamról mesélek. Ha kíváncsi vagy a szemléletemre, szeretettel ajánlom az olvasását. Köszönöm a megkeresést és a lehetőséget! 😊

Kapcsolataink tükrében: Hogyan formálják a társas viszonyok az énedet? - TűsarkakON Az önismeret útja ritkán egy magányos, elszigetelt laboratórium; a legmélyebb felismerések és a legélesebb tükrök a mindennapi emberi kapcsolatainkban

🕊Hol van kölcsönösség, és hol csak reménykedés🕊

A júniusi hónap témája az önértékelés, a határhúzás, a kölcsönös tisztelet és az együttműködés kérdése lett.
~ Miből tudod felismerni, ha méltatlanul bánnak veled?
~ Mi képviseli számodra a valódi együttműködést?
~ Hol húzódik a határ realitás és vágyott állapot belevetítése, a remény kergetése között?
~ Vállalja-e mindegyik fél a kapcsolat jellegéhez igazodó felelősségét?
~ Mitől félsz?
~ Mi a Te felelősséged abban, ami történt?
~ Mikor és mivel adtál engedélyt a másiknak a viselkedéséhez?
~ Milyen belső szoftver fut, ami miatt két kézzel jelentkezel ott, ahol nem szólítanak fel?

Várlak szeretettel, ha szeretnél magadon dolgozni!

Csodaszép. Pont így 💛

Ha szeretnél vigyázni a kapcsolódásra ~ benézni a sötét sarkokba, és nem menekülni újabb délibábok felé, a legbátrabb dolgot tudom ajánlani Neked, kezdj önismeretbe!
Megéri.

Keress bizalommal!

AMIKOR MÁR ELTELIK
egy kis idő,
és azt hiszed, ismered, már minden sínen van, most már baj nem jöhet, hisz ketten vagytok,
te és ő, és közöttetek ott a szeretet, a vágy,
akkor előjönnek titkos szobákból, sötét sarkokból a
félelmek
régről,
a nem ismert arcaid
a szó előtti világból,
jönnek a rejtett mintázatok
az ősmúltból,
amit fel sem ismersz, hisz lehet, nem is a tiéd,
és ők is jelen lesznek, és helyet követelnek a
kapcsolatban.
Egyszerre nem ketten lesztek, te és ő,
hanem sokkal többen, néha olyan sokan, hogy már magadat sem látod
vagy őt.
Ilyenkor lehet menekülni, magányba záródni, újat keresni, haragudni, dühösnek lenni, és várni, hogy a másik változzon.
Nehezebb megállni és figyelni,
szeretettel nézni a sötét sarkokat, a félelmeket, a mintákat, az arcokat.
A magadét és az övét.
Nézni és látni,
kapcsolatban maradni,
hangot adni.
Elérhetőnek maradni.
Kapcsolódni.
És ez sokszor munka, kemény munka, nem megy magától.
Talán megéri.

kép: Dee Nickerson

"...az önismeret mélyítésével a szenvedések, a nehézségek nem tűnnek el az életünkből. Csupán annyi történik, hogy tudatos odafigyeléssel gyorsabban átlátjuk a helyzeteket, nem esünk kétségbe negatív érzéseinktől sem, és hatékonyabb megoldásokat találunk."
/L.Stipkovits Erika: Közelebb önmagunkhoz/

fotó: pinterest

A világot rendszerszemléletben tekintve, sok összefüggést fedezhetünk fel a velünk történt események, életünk aktuális problémái és lelki vívódásaink között.

Minden alkalommal, mikor a klienseimmel dolgozom, időt szánok az aznapi témák rendszerezésére, összefüggéseinek átlátására - kérdéseket teszek fel önmagamnak is, én hogyan vagyok ezzel az életterülettel, problémakörrel. Kiváló szupervíziós gyakorlattá vált, sokszor ilyenkor jönnek az aha élmények ~ ami a fejlesztést is előrelendítheti és segíthet nekem is rálátni, van-e vakfoltom, saját érzés bemozdulásom a hozott problémakörrel kapcsolatosan.
Ahogyan tanárom, terapeutám és mentorom mondaná: ez az egyik legszebb szakma világon: nem tudsz nem fejlődni általa te is, ha komolyan veszed.
Tavaly ilyenkor, munkám során több alkalommal felmerült a gyász, a veszteség, a halál kérdése is - és kristálytisztán emlékszem hová írtam fel a lapomon nap végén: nálam ez miben nyilvánul meg? Miért említik nekem ilyen sokan!? Nem tudtam. De emlékszem, a halk kis félelemre a hátsó részen - ugye nem..? Furcsa volt, miért foglalkoztat több hozzám forduló embert is a halál és az elmúlás kérdésköre, akkor még nem találtam rezonáló részeket aktuálisan az életemben.
Utóbb visszatekintve, tulajdonképpen ott volt már egy érzés, apró jel, és sajnos az elmúlt egy évben megtapasztaltam milyen elveszteni biztosnak hitt dolgokat, stabilitást, elveszíteni családtagot, hitet bizalmat ott, ahol a legfontosabb kellene legyen, és kis társamat is 16 év után.
És nem, ez nem negatív poszt lesz, és a fentiek sem egymás szinonimái, mind külön történések.
Mikor nehéz időszakon megyünk keresztül, sokszor nap-nap után nem is világlik ki tisztán, miben is vagyunk, csak csináljuk - próbáljuk egyben tartani - túlélni. A test elfárad, a lélek is. És van valami csodaszép ebben a fájdalmas folyamatban: ha halkan figyelünk, és őszintén magunkba nézünk, felismerhetünk valami nagyon fontosat.

Másként fáj, máshol fáj annak elvesztése, ahol a szeretet sérül, ahol árulás, cserbenhagyás, törés következik be a kapcsolódásban.
És másként fáj annak elvesztése, ahol a szeretet nem sérül. Ahol a halál nem szünteti meg a kölcsönös tiszteletet, szeretetet ragaszkodást és összetartozást ~ csak valahol máshol van a másik, és ami szép volt vele a szívünkben szép lesz ezután is.

Másként fáj. Egyszerre éltem át, és még a szívemben is máshol húzott össze. Számomra ez új tapasztalás volt, és az élet napokban számolta csak a távolságot közöttük.

És mit tanulsz egy ilyen év után? Azt, hogy tényleg erős vagy.
Mire is volt jó a sok év önfejlesztés, terápia, hogyan állsz fel egy ilyen élethelyzetből. Megvan-e még benned a CsakazértiS. Mi az a reziliencia.
Azt, hogy tudni fogod, kik álltak melletted, ki ült le melléd egy padra, mikor nem is számítottál rá, és ki emelte fel a telefont, talán maga sem tudja miért, de felhívott. Pont akkor. Kik vettek körbe a szülinapodon, akik mindig ott vannak stabilan, és tették olyan vidámmá és boldoggá, amilyen talán még sose volt.
Tudni fogod, mit nem fejlődtél még meg, és mit igen, érezni fogod, ha őszintén magadba nézel, mi mindenre mutatnak rá a nehézségek az életedben. Hol tartasz, kegyetlenül őszintén.

Mert talán nem azért tapasztaljuk őket, hogy kettétörjenek, hanem hogy átszűrjék a tisztát, és csak az maradjon, ami tényleg a tiéd.

És hogy kétféle halál létezik: az egyikben sérül a szeretet, a másikban tovább él. Az egyikben megszűnik valami amit annak véltél ~ a másikban fizikai test nélkül él tovább a szívedben.

Ha úgy érzed, nehéz neked, és szakmai segítséggel szeretnéd megfejlődni, áttranszformálni és integrálni a megéléseidet, keress bizalommal!

"Gondolataink, testi érzéseink és érzelmeink ezer szállal kapcsolódnak össze. Elfogadásuk, feltárásuk, megismerésük az önismereti munka fontos része."
(L.Stipkovits Erika: Közelebb önmagunkhoz)

..a mondataitok, melyekből érzem, mekkora létjogosultsága van az ítélkezéstől mentes, megtartó térnek, ahol Te vagy a fontos:

"Azt hiszem, ezt eddig még sosem mondtam ki.."
"Azta, megkönnyebbültem, végre kimondtam, mindig azt hittem rossz ember vagyok emiatt."
"...ezen még soha nem gondolkodtam.."
"...itt tanultam nálad!"
"...észrevettem ezt egy barátomon is, elmondtam neki, azt mondta sose gondolt rá, segítettem neki."
"Sikerült!!"
"El mertem mondani neki!"
"Már nem érdekel mit szólnak hozzá, mertem szólni."
"Már nem fáj úgy, a helyére került bennem."
"Kezdem érezni, hogy igazából dühös vagyok..."
"Fura ez a jó érzés, sosem tapasztaltam.."
"Csak ilyenkor van időm magamra, mit gondolok, mit is érzek, máskor nem."
"Úgy várom a következő alkalmat, azt mutatod oké vagyok."
"Most jobb. Érzem, hogy van kiút."
"Talán mégis meg tudom csinálni, de fura."
"Jaj, én pedig nem szoktam sírni."

(Kép forrása: pinterest)

Egy személyes montázzsal szeretném megköszönni minden kedves kliensemnek az egész éves közös munkát: azt a megtisztelő bizalmat, hogy kísérhetlek Titeket az út ezen szakaszán! 🙏

Hatalmas bátorság szembenézni a fájdalmas részeinkkel, a 'nemmegy' helyzetekkel, az elcsomagolt bebugyolált emlékeinkkel, elakadásainkkal, haragunkkal, félelmeinkkel.

Köszönöm a mély pillanatokat, könnyeket, mosolyokat és felismeréseket, sikerélményeket - én is rengeteget tapasztalok és tanulok általuk is.

Veletek örülök minden egyes kis lépés megtételekor, kívánom, hogy 2025 leckéi, veszteségei, felismerései és gyümölcsei szolgáljanak segítő útravalóul a következő évhez!
❄️✨️

Néhány hete hallottam a következő gondolatot egy podcast-ban, és azóta is visszhangzik bennem ~ mélyen kifejezi a gyógyulás felé vezető út egyik legfontosabb aspektusát számomra:

"...nem az a kérdés, mi a baj veled,
hanem az a kérdés, hogy mi történt veled.."
🙏

Idén is elérhetőek karácsonyi ajándékutalványaim, ha az önismereti út mélyítéséhez szeretnél hozzájárulni a karácsonyfa 🎄alatti meglepetéssel✨

Mit adhat az önismereti folyamat? Többek között:
..saját és mások érzéseinek mélyebb megértését, elfogadását, empátia fejlesztést
..eddig fel nem fedezett összefüggéseket
..hatékonyabb konfliktuskezelést, együttműködést
..tisztább, őszintébb emberi kapcsolatokat
..belső békét a hiányok és sérülések megdolgozásával és a személyiség utólagos érésével