https://www.facebook.com/500127026828297/

Útjelző

Te,aki az élet útvesztőjében jársz, találkozhatsz egy útjelzővel. A merre tovább kérdésére,te magad adod meg, a választ. Tanmesék és egyéb,szöveges útmutatók.

Az adatok közt megadott e-mail cím élő, ott elérhet,aki szeretne, valamint a facebook-on https://www.facebook.com/viktor.krecsodemeter néven megtalál. Személyesen: Siklóson.

31/03/2025

"- De hát az emberi létforma…
- Bla-bla-bla! Hagyd már a süketelést! A vágyaid miatt lettél emberré, mint mások is. A vágyak öltenek emberi formát.és egyetlen vágy van, a megismerés vágya. Isten milliónyi álma, a megismerés vágyában tükröződik vissza.
- Akkor most mit higgyek? Mit mondjak? Mi a valóság? Mi az élet értelme? Mi végre való az összes beszéd?
- Tudod, vén cimborám, egyszerűbb lenne delfinnek lenned. A világ is jobban járna.
- Mit szólnál ahhoz, ha újra rókatündér lennék?
- Embernek lenni jobb. Te mondtad – kacagott fel La Morte, s vele nevettek a delfinek, a szirének, és morajlásában a tenger.
- Embernek lenni fájdalom és gyönyör, elmúlás és félelem az elmúlástól, gondolkodás és tervezés, szervezés és várakozás, megannyi apró öröm, hajsza a boldogság illúziója után és a végén mi marad? De mégis, mennyi szín, mennyi pezsgés, tűz, szenvedély és a nyugalom illúziója, a tökéletesség illúziója, a valaminek lenni illúziója! Megéri! Azt mondom, megéri! Egyetlen perc, melyben megélhetem a teljes boldogságot, a teljes elnyugvást, a teljes lángolást, megéri ezer évig embernek lenni!
La Morte, e szavak hallatán, elcsendesedett. Halkan sóhajtott, bögréjébe merítette átható tekintetét,s halkan,hogy más ne hallja,így szólt:
- Ember szeretnék lenni."

31/03/2025

Mindenki oda születik, ahol a fejlődése optimálisan adott.
Olyan életet kapunk, amilyet addigi tetteink és vágyaink eredményeztek.
Csupán tudatlanságunkból adódóan pislogunk nagyokat életünk nehézségein.

05/08/2023

Śaṅkara: Moha-mudgara

Imádd Góvindát! Imádd Góvindát! Ó, te bolond, csak Góvindát imádd!
Időd hamarosan lejár, s a nyelvtanod akkor nem véd meg majd téged!

Ó, te ostoba, hagyj fel a vagyonszerzés utáni sóvárgással, értelmed fűzd a Létezőhöz, s légy vágytalan!
Szíved elégedjen meg mindazzal a gazdagsággal, amit saját (korábbi) tetteiddel kiérdemeltél.

Szép nők telt keblei vagy köldöke láttán ne ess illúzióba!
Mindez csak hús és zsír – fontold meg ezt alaposan, újra és újra.

A lótusz leveléről lepergő vízcsepp illékony és múlandó, ilyen átmeneti az élet is.
Tudd, az egész világot felfalta az önteltség kórja, s legyűrte a szomorúság.

Ameddig jól keresel, körbevesz a ragaszkodó rokonság,
ám ha már öreg és erőtlen testben élsz, senkit sem érdekelsz.

Ameddig az életerő a testedben lakozik, addig érdeklődnek a hogyléted felől,
ám ha elhagy a prána, a feleséged is retteg ugyanattól a testtől.

Az ember gyermekként a játékokhoz ragaszkodik, ifjúként a széplányokhoz,
vénkorában pedig az emlékeihez. Csak a Legfőbb Brahmanhhoz nem ragaszkodik senki.

Ki a feleséged? Ki a fiad? A létforgatag nagyon különös hely!
Kié vagy, s ki vagy te? Honnan jöttél? Ó, testvér, vedd fontolóra az Igazságot!

A szent társulásból fakad a ragaszkodásmentesség, s a ragaszkodások elengedése megszabadít az illúziótól.
Az illúziótól való mentesség megszilárdít az igazságban, s az igazságban való elmélyedés vezet az üdvösséghez.

Az ifjúság elmúltával mire az érzéki vágyak? Mire a tó, ha rég kiszáradt?
Hol vannak a rokonok, ha elveszett a vagyon? S hol a létforgatag, az igazság felismerése után?

Ne törődj a vagyon, követők s ifjúság képében mutatkozó hamis egoval, elvesz tőled mindent egy szempillantás alatt,
Add fel hát az illúzió-természetű világot, s lépj értőn a Brahman-létbe!

A nappal és az éjszaka, az alkonyat és a hajnal, a tél és a tavasz újra meg újra megérkezik –
az Idő játsza játékát, miközben eltelik az egész életed… s a vágyak vihara nem ereszt."

Fordító: Abhaj-csaran Dász

30/06/2023

"Csak képzeljétek el magatokat életetek utolsó pillanataiban itt a Földön: megöregedtetek; az, hogy örülni tudtok dolgoknak már réges rég elmúlt; tudásotok, amit olyan nehezen szereztetek meg, elszállt. Azt tapasztaljátok, hogy azok a dolgok, amiket ebben az életben megszereztetek, gyakorlatilag már nincs a birtokotokban. Még a szeretteid is nagyon távol vannak tőled. Mitek maradt? Mi az, amit továbbvihettek a következő fejezetbe? Nem túl sok...

Kérlek, nézzetek magatokba, mik a valódi kincseitek, mit szeretnétek megőrizni erre és az öröklétre. De a választásotoknak olyannak kell lennie, amit soha nem veszíthettek el. Ami nem függ ettől az élettől, a tudástól vagy bármitől, amit itt összegyűjtöttünk, mert el fogjuk veszíteni, itt kell hagynunk.

Magamat is gyűjtőnek tartom. Szeretem a szép dolgokat, de rájöttem, hogy ezeket itt kell hagynom. Majd egy másfajta gyűjtésbe kezdtem – nem anyagi, szép tárgyakat, hanem szép lelkeket. Ez egy gyönyörű gyűjtemény, mely örök. Tehát, okosan válogassátok meg a kincseiteket, próbáljátok helyesen kiválasztani azokat, a ragaszkodásaitokat. Keressétek azt, amit elérve mindent elértek. Ez egy igazi misztikus élmény. Egy pillanat alatt elnyeritek az örökkévalóságot. Egyetlen kavicsotok van, mégis az egész világmindenséget tartjátok a kezetekben. A tökéletesség elnyerése – itt és most."

Bhakti Kamala Tirtha

31/12/2022

Miyo, miyo, roogetsu tsuku!
Nézd, nézd, az év véget ér!

Kido zenji

23/12/2022

Karácsonyi mese 2016.

Derűs reggel fogadta, jó szokásához híven, most is fekete karácsony ígérkezett, havat akkor látott, mikor legutóbb benézett a fagyasztó rekeszbe, ahol a Mikulás szarvasát őrizgette. Kockás takaróját kissé jobban maga köré hajtotta, díszes párnáját megigazgatta, füstölőt gyújtott, naptárját laza mozdulattal dobta a kályhába, a hátra lévő kis időben a nélkül is tudta, közeleg a karácsony.
Vendégei régen megérkeztek, a közelgő ünnep elől menekültek hozzá, egy kis nyugalom, béke és szeretet reményében. Az utcák, hollywoodi filmekben látottakhoz hasonlatosan, kihaltak, üresek voltak, a közeli-távoli áruházakban pedig látszólag elszabadult a zombi apokalipszis. Fűtetlen templomokban, szeretet híján befagytak a szenteltvizes medencék, melegség egyedül a kék ég alatt, valamint néhány ember lelkében maradt, a Lélektűz Őrzőinek szívében.
La Morte, rendíthetetlen optimista mosolyával feldobta az otthon hangulatát, Mikulás végre kipihenhette magát, mióta a gyerekek ajándéka az interneten is megrendelhetővé vált, munkája javát rábízhatta a futárszolgálatokra, kezében egy üveg, behűtött Chateau Le Gris Loupiac-kal, egyre csak örömködött, gondolatban már a szarvas pecsenye illata csiklandozta orrát, másik kezével a nyugdíjkérelmét próbálta érthetően megfogalmazni, bár kérdéses volt, eddigi munkássága elfogadható lesz-e? Jézus, mint keresztjét egykor, cipelte tavalyi, megunt lapos tévéjét a kuka mellé, a futár már bejelentkezett, hozza az ideit, modernebb, nagyobb, és persze, ami igazán lényeges momentum, jóval drágább. Egyedül a Magasztos ücsörgött kopott ülőpárnáján, várta, hogy valaki végre telerakja evőtálkáját, miközben érezte legbelül, ebben a korban jobban jár, ha végre leballag valamelyik boltba, ahol válogathat is kedvére a sok-sok finom, gyönyörű, csodálatos, nyálat folyató kutyáknak sem javasolt élelmiszerűség között.
- Ejj, azok a régi szép idők! Mikor még vidáman lehetett belehalni a mérgezett vaddisznóraguba! – így nosztalgiázott, miközben lassan feltápászkodott, látván, hogy lelkes hívei inkább a Facebook posztjaikkal vannak elfoglalva.
- Kávét? Valaki? Friss, finom, üde és 100% arabica… már ha ez feldob valakit. – lelkendezett, La Morte.
- Maradok a bornál- hümmögött Mikulás – öreg vagyok már a lelkesedéhez.
Jézus éppen a rendszer beállításokkal szöszmötölt, Biblia helyett a használati utasítást böngészte:
- Bár az emberek is ezt olvasgatnák, mennyivel okosabbak lennének! Itt van például a hibaelhárítás menüben: ’Amennyiben a TV süket, élettelen, sótlan, szikár műanyagdarabnak tűnik, nézze meg, van-e áram a konnektorban, egyáltalán, csatlakoztatta-e készülékét? Mert amennyiben nem, akkor várhat a csodára, mint aki csak a Facebook bejegyzésektől várja a megvilágosodást.'
Útjelző, felnézett a monitor elől.
- Gyerekek! Karácsony közeleg, kértek valami ajándékot? Most szóljatok, a csomagküldő szolgálatok hamarosan bedugulnak, félő, hogy csak jövőre ér ide, amit szeretnétek.
Mikulás, Jézus, Buddha és La Morte, döbbent csendben hallgatott, maguk elé meredve, befelé figyelve.
- Ugyan, mire vágynánk még? Holmi újabb kütyükre? – Itt Jézus kissé elpirult- vagy újabb haszontalan csecsebecsékre?

11/12/2022

"Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!"

Macuo Basó

29/11/2022

A békés és gyümölcsöző élethez mindössze annyi szükséges, hogy az ember szembenézzen önmagával, gondolataival, félelmeivel. Ami azonban megtermékenyíti ezt a folyamatot, amikor az
önvizsgálat alkalmával felmerült kérdésekre, kérlelhetetlen őszinteséggel válaszolunk, magunkban, magunknak.

K-D. V.

25/11/2022

Lassan osonó árnyak tűntek fel a kisváros deszkakerítései mögött. A kutyák vadul ugattak,a tücskök elfelejtették hegedűművészetük, a kerti békák maguk alá csináltak, a Hold elsápadva tekintett le a magasból. Kóbor Cicó vinnyogva szaladt, menedéket keresett a meggyfa alatt, próbált a komposzt halom alá bújni, de hatalmas hasa beszorult a kidobott tojáshéjak és retek levek közé.
-Hová szaladjak? Hová meneküljek? Osonó árnyak, a sápadt Hold fényénél, szörnyű démonok! Jaj nekem! Jaj szegény Cicónak! Isznak véremből, kitépik szívemet, mi lesz velem!
Útjelző a falat bámulta. A csend paplanja odébb csúszott kissé.
- Jöjj Cicó, itt menedékre lelsz.
- Útjelző! Köszönöm, hogy menedéket adtál a szegény cicának… kaja is van?
- Ma krumpli, holnap csokis keksz.
- Menj a fenébe vén bolond! Mi vagy te? Valami zen izé? Vagy mi?
- Bocsánat Cicó, csak valami hasznosat szerettem volna adni neked, mielőtt az árnyak utolérnek téged.
- Jaj! Félek!
- Itt biztonságban vagy. Elmesélek egy történetet, ami hasznos lehet számodra. Élt egyszer egy öreg ninja, Kochi tartományban, Obata volt a neve. Legyőzhetetlen harcos volt, a gyilkolás mestere, jöttét senki sem látta, lépteit senki sem hallotta. Osonó halálként ismerték, bár aki megismerte közelebbről, az meghalt. Egy nap, csusszanó lépteket hallott, osonó árnyakat látott. Kardja, nem volt kéznél, de hát azért volt ninja, hogy bármivel harcolni tudjon. Egy lyukas lábast vett fel. Az ajtó kinyílt és a tenger áradt be, léptek zaját utánozva. Fenyegetően tódult a víz, tajtékosan, mindent elsöprően, akár egy cunami. Obata szan bátor volt. Lyukas lábasával merni kezdte, a végtelen óceánt. Bátorsága, rettenthetetlensége és sziklaszilárdsága megérintette a sinto isteneket, a végtelen óceán egyszer csak szárazon hevert Obata szan lábai előtt. A tenger döglött halait boldogan falták, sirály képében az istenek.
- Óóóó… és mi lett Obata szannal?
- Meghalt.
- Mi? Mi van?
- Tudod Cicó, a legnagyobb hősök is, bár a történelem emlékezetében feljegyzik őket, végül mind meghalnak.
- De a kiszáradt tengeren át elmehetett volna bárhová! Elmehetett volna a Halál elől!
- Obata szant, gyerekkorában meglátogatta Holdfény Asszony. Tőle hallotta ezeket, a szavakat: „Minek a világvégére menni, ha itt is mászkálnak a fűben hangyák?” A tenger meregetése közben értette csak meg.
Utolsó szavai voltak ezek a rettenthetetlen ninja mesternek: „Ma krumpli, holnap csokis keksz.” Sosem találták meg a testét. Kardja körül szivárvány fények játszottak.
- Elolvadok szavaidtól Útjelző… de, jól látom? Ott a sarokban… egy lyukas lábas…

24/11/2022

Hideg volt. A Hajnal, dérrel festett levelekkel díszítette útját, amerre járt, bekukkantott udvarokba, róka lyukakba, kutak mélyén csillogó víztükrökbe. Magányosan sétált, jöttekor aludni tértek az éjjelek vadászai, a nappal lakói pedig inkább másik oldalukra fordultak, álmos percekkel jutalmazva életük viszontagságait.
Nézte az emberek álmát. A szép álmokat épp úgy, mint a rémálmokat. Magányát néha egy-egy korán kelő ember édesítette meg, zen gyakorlók, taoisták, jógások és horgászok. Ők látták a Hajnalt, örökifjú lányként suhanni a rétek felett, hosszú haja lebbenésében fürösztötték arcukat.
Birman Kisasszony is látta. Ő inkább férfiként tekintett rá, nagydarab, mackós férfiként, aki gyémánt tekintetével a közelgő nap sugarait idézte, lépte nyomán felhőpamacsok libbentek, s harmatot sírtak a rét virágai.
Hajnal útja, minden nap, a tenger felől, a tenger felé tartott, időtlen idők óta. Szerette a tengert. A hullámok halk, monoton moraját, a sós párát, a sirályok reggeli sivalkodását, a homok sercegését. Munkája végeztével, leült a partra, csodálta fivérét, a Napkeltét. Partra sodort kagylókkal játszadozott, néha nap, homokvárat épített, közben arról álmodott, egyszer ember lesz…
Egy nap, mely éppen úgy indult, mint a többi, Birman Kisasszony, odalépett Hajnalhoz, nézte homokvárát, műanyaglapátját, majd jól felrúgta a frissen összeállított homokálmot.
- Nesze neked múlandóság! – kacagta és huncut szemekkel várta Hajnal válaszát.
- A tenger hullámai hová tűnnek? – kérdezte Hajnal. A meghökkentésért neki sem kellett a sarki vegyesboltba mennie.
- Vissza a tengerbe! Az álmok hová tűnnek? Honnan jönnek? Az álmokból! Nincs ébredés! Csak álom! Csak álmodunk ébredést! Nem lehetséges? Minden lehetséges! Határ a csillagos ég, vagy a semmi, vagy meg annál is kevesebb! – hadarta egy szuszra Kisasszony.
- Sokat tudsz! – nevetett Hajnal. – A sok tudás, tudod: csapda.
Birman Kisasszony hirtelen megakadt, elgondolkozott Hajnal szavain. Mi lehet csapda a tudásban?
Odafordult Hajnalhoz, de csak a kifutó hullámokat látta, amint arrébb sodornak egy műanyaglapátot. A fövenybe egy felirat volt karcolva:
” Mikor úgy érzed, eltévedtél, keress, egy útjelzőt.”
A következő hullám,kissé jobban kiáradt…

17/11/2022

"- A vágyak, Cicó, vannak. Észrevetted őket, láthatod őket. Ilyen formán, vágyaid fényre kerültek, lebuktak, mint osonó bűnözők.
- Hűűű…akkor a vágyaim börtönbe kerülnek?
- Akár oda is kerülhetnek, de tudnod kell, a vágyak mesebeli hidrához hasonlatosak. Amint harcolsz ellenük, és egyet legyőzöl, kettő másik lesz helyette.
- Akkor harc helyett megélem őket!
- Mikor úgy érzed, megéled vágyaid, nézd csak meg jobban, akár a hidra, egyre több lesz belőlük. A vágyak sosem fogynak el.
- Utálom a vágyaim!
- Az utálat érdekes tetteket szül. Vannak, akik úgy tartják, ha ostorral, szögekkel, böjtökkel, testüket sanyargatják, akkor legyőzhetik vágyaikat. Ez bizony harc, amiben nem győzhetnek.
Vannak, akik behódolnak vágyaiknak, ez bizony megalkuvás, melyben a vágyak uralkodnak végleg.
- Mit tehetek hát?
- Ülj le Cicó. Nézz befelé és lásd vágyaidat. Vágyaid, csupán gondolatok. Figyelmed elé kerülve elgyengülnek, semmivé foszlanak.
- Akkor most leülök, és teljesen vágytalan leszek!
- Türelem Cicó! Mivel életedben tengernyi vágyat halmoztál már fel, nem tudod, a tengert egyszerre kiszárítani.
- Akkor azt mondod, ez lehetetlen küldetés?
- Mikor látod vágyaid, vágyaid szertefoszlanak. Mint ahogy a Nap is lassan, de biztosan párologtatja el a tenger vizét, így figyelmed tüze is lassan, de biztosan küldi nemlétbe vágyaid.
Gyakorold minden nap, minden éber pillanatban a befelé figyelést.
Évek telhetnek el, míg a rengeteg vágy, mind egy szálig feloldódik.
- Mire vágysz még Útjelző? Vannak még vágyaid Útjelző?
- Vannak Cicó. Kevés, de vannak."

Cím

Siklós
7800

Telefonszám

06306642045

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Útjelző új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.