TanulóTér Vikivel

A napokban beszélgettem egy anyukával, aki ezt mondta:
„Nem az a baj, hogy ne tudná megérteni a matekot… hanem hogy össze-vissza van a fejében minden.”

✔ mi miért van
✔ mikor mit kell csinálni
✔ leblokkol egy-egy feladatnál

Pont ezért találtam ki a nyári „gatyába rázó” hetet. Itt nem új anyagot tanulunk és nem rohanunk, hanem rendet rakunk. Mindezt sok-sok játékos, szórakoztató feladattal, mozgással és friss levegőn.

Most még vannak szabad helyeim a délelőtti volt ötödikeseknek és hatodikosoknak szóló, valamint a délutáni volt hetedikesek és nyolcadikosok részére szervezett "matek gatyába rázó" hétre.

Ha érzed, hogy „valamit tenni kellene” még a nyár végén, akkor ez pont arra van.

Írj nyugodtan. 😊

Nyáron se essen ki a matek…

Sokszor látom, hogy szeptemberben szinte nulláról kell újraépíteni dolgokat – közben meg a gyerekeknek is kell a pihenés.

Ezért idén elindítom a TanulóTér nyári matek hetét:

👉 „Gatyába rázó” matek hét

Egy laza, mégis tartalmas hét, ahol:

✅sok Kahoot, Wordwall és játékos feladat van
✅gondolkodtató kihívásokkal dolgozunk
✅és tudatosan gyakoroljuk a fontos alapokat

🌿 Helyszín: Csobánka, kertkapcsolatos, nyugodt környezet
(a buszmegállótól kb. 10 perc séta – a fotós tábor helyszíne is)

📅 Időpont:
Augusztus 10–14.

👥 Két korcsoportban:

5–6. osztályt végzettek: 9:00–12:00
7–8. osztályt végzettek: 13:00–16:00

(max. 10 fő / csoport)

💰 Részvételi díj:

early bird: 35 000 Ft (április 7-ig)
utána: 40 000 Ft

👉 előleg:

early bird időszakban: 5 000 Ft
utána: 10 000 Ft

🍎 Gyümölcs, nasi, innivaló elérhető

Ez a hét azoknak való, akik:
✔️ nem szeretnének nyáron teljesen kiesni
✔️ szeretnék, hogy szeptember magabiztosabban induljon
✔️ és közben élvezzék is a matekot

📩 Jelentkezés / kérdés: üzenetben vagy emailben

Felvételi előtt – utolsó gondolatok szülőknek és gyerekeknek 🤍

Ma már nem a tanulásé a főszerep.
Ma a rendezésé. Fejben, lélekben, táskában.

👜 A táskába kerüljön:
✔ diákigazolvány vagy személyi
✔ több fekete és kék toll (jó, ha többféle kék is)
✔ vonalzó
✔ körző, szögmérő
✔ ceruza, radír
✔ stopper vagy analóg „buta” óra
✔ víz, szőlőcukor, csoki, zsebkendő

🚫 Ami maradjon otthon:
szövegkiemelő, filctoll, hibajavító, okosóra

🌿 Ami ma igazán számít:
– egy kis mozgás a friss levegőn
– időben lefekvés
– reggeli holnap reggel
– és az a tudat, hogy nem most dől el, ki mennyit ér

Holnap elég jól figyelni, gondolkodni, végigmenni az úton.
A tudás ott van bennük. 💪

Szurkolok mindenkinek! 🍀

❔Gyakori kérdés hetedikes szülőktől❔
„Nem túl korai most elkezdeni a felvételire készülést?”

Tapasztalatból mondom: nem.
A hetedik év második féléve nagyon jól használható időszak erre.

Van olyan hetedikes csoportom, akikkel már szeptember óta együtt dolgozunk.
Most ott tartunk, hogy:
✅nyugodtan lehet építkezni
✅összerakni az alapokat
✅lépésről lépésre haladni

A felvételi anyaga nem új matek,
hanem meglévő tudás időre és helyzetben.
Ha ezekkel már most elkezdünk foglalkozni,
a nyolcadik év sokkal kiegyensúlyozottabban telik.

👉 Keddi és szerdai napokon is indul hetedikeseknek szóló előkészítő csoport.
Ha szeretnél kérdezni, vagy megnéznéd, hogyan működik nálam ez a felkészülés, írj nyugodtan.

❕AMIRE MINDIG FIGYELNI KELL ❕

Van pár dolog, ami akkor is pontot visz el,
ha egyébként a felvételiző tudja a feladatot.

Ezekre a felvételin mindig tudatosan figyelni kell:

🔹 Műveleti sorrend
– zárójelek
– szorzás, osztás
– csak utána összeadás, kivonás

🔹 Előjelek
– plusz és mínusz jelek találkozása
– szorzásnál, osztásnál, hatványozásnál kiemelten figyelendő

🔹 Átírások, átalakítások
– egyenleteknél
– törteknél
– mértékegységeknél

🔹 Szöveg értelmezése
– mit kér pontosan?
– mi legyen az X?

🔹 Válasz ellenőrzése
– reális-e az eredmény?
– beleillik a feladatba?

Ezek nem „nehéz dolgok”.
De pont ezek csúsznak el stresszhelyzetben.

Ezért nálunk a felvételi előtt
nem csak feladatot oldunk,
hanem figyelmet tanulunk.

Mi történik, ha marad idő?

Ha marad 5 perc, az nem azt jelenti,
hogy feltétlenül új feladatba kell belekezdeni.

A felvételin a maradék idő arany –
de csak akkor, ha jól használjuk.

Ilyenkor NEM:
– a legnehezebb feladattal kezdünk el küzdeni,
– nem „hősies harcba” állunk bele.

👉 Először:
– befejezzük a félkész feladatokat,
– átnézzük a számolásokat,
– kijavítjuk az apró hibákat.

Sok pont nem az új megoldásokból,
hanem a javításból születik.

A felvételin az nyer,
aki felismeri:
a biztos pont többet ér, mint a kockázat.

Ezt gyakoroljuk az utolsó alkalmakon.

Felvételin pontot nem csak a kész megoldás ér.
Hanem az is, amit le mersz írni.

Az első kör után jön a 2. lépés – a részpontgyűjtés.

👉 Itt azokkal a feladatokkal dolgozunk,
– ahol van ötlet,
– ahol el tud indulni egy gondolat,
– ahol leírható egy képlet, rajz vagy számolás.

Egy fontos szabály:
üres feladat = 0 pont
fél megoldás = lehet pont

Aztán jön a 3. lépés – időkezelés.

Ha egy feladatnál elakad:
– nem ül rajta percekig,
– nem „küzd becsületből”,
– hanem továbblép.

A felvételin nem az nyer,
aki a legnehezebbet oldja meg,
hanem aki okosan osztja be az idejét.

Az utolsó hetekben ezt gyakoroljuk:
nem tökéletes dolgozatot írni,
hanem pontokat gyűjteni.

Közvetlenül felvételi előtt már a stratégia kialakításán van a fő hangsúly.

Az utolsó hetekben nem az a kérdés, hogy „mindent tud-e” a gyerek.
Hanem az, hogy nem hagy-e ott pontokat.

Nálunk most ezen van a fókusz.

0. lépés – mielőtt egyáltalán írni kezdene:
– neve, születési dátuma fent van
– a teljes feladatlap gyors átlapozása

1. lépés – az első kör:
👉 csak azokat a feladatokat oldja meg,
– amik AZONNAL elindulnak
– amiken nem kell 1 percnél tovább gondolkodni

Ha nem indul el → tovább kell menni.
Ez nem gyengeség, hanem tudatos döntés.

A következő posztban kifejtem a következő lépéseket.

Egy üzenet, ami bearanyozta egyik decemberi estémet. 🥹

Nem a jegy a lényeg. Hanem az út odáig.

Mert ez nem egy magától értetődő négyes.
Hanem egy hosszú, nehéz időszak utáni négyes.

És ezért baromi nagy dolog.

💓Büszke vagyok.💓

Az év végéhez közeledve sokszor nem a naptár lapjai fogynak el először, hanem az erő.
A gyerekekben. A szülőkben. Igen, bennünk, felnőttekben is.

Harminc gyerek készül velem a felvételire.
Harminc külön világ. Harminc külön történet.
És mégis, milyen könyörtelenül könnyű mindezt számokká szűkíteni:
20–30 pont? 40 pont? Majdnem hibátlan? Majdnem elég?

Hallottam nemrég egy mondatot, ami nagyon megütött:
„A vetélytársam mindenki a csoportban.”

És igen… valahol érthető. De közben borzasztóan fáj is.

Mert én nem vetélytársakat látok magam előtt.
Hanem gyerekeket, akik mind a saját határaikat feszegetik.
Van, aki hihetetlen szorgalommal, verejtékes munkával halad előre napról napra, hétről hétre.
Van, aki láthatóan elfáradt már, de olyan humora van, amivel mindenki arcára mosolyt csal.
Van, aki csöndesen, mások számára tán észrevétlenül bontakoztatja ki szárnyait.
Van, aki rajzol. Gyönyörűen. Ösztönösen. Talán védekezésként, talán menedékként. És közben olyan műalkotás születik meg a kezei alatt 1–2 perc folyamán, amit én felnőttként sem tudnék megismételni.

Látom őket.
Nem csak a feladatlapjaikat, hanem az erőfeszítést mögöttük.
És azt is, hogy mindegyikük – a maga módján – beleadja, amije van.

A fejlődés nem mindig látványos.
Nem mindig hangos.
És nem mindig mérhető egyetlen számmal.

De attól még csoda.

Most, az év végén, ebbe kapaszkodom.
Abba a hitbe, hogy nem rangsorokat, hanem embereket kísérek.
Hogy a kezeim alatt nem „felvételizők” vannak, hanem gyerekek, akik alakulnak.
És hogy a következő évben is ez lesz a legfontosabb:
észrevenni bennük azt, ami már most érték.

Csendben.
Türelemmel.
Hittel.