Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Általános Iskola

Utolsó bringás napunkon Taliándörögdről tekertünk vissza a kiindulóállomásra, Gyenesdiásra.
Utunk első felében terepen tekertünk, ahol a kisebb kavicsok és a homok új kihívások elé állította a csapatot. Délidőben Tapolcán fogyasztottuk el a szendvicseinket, a gyerekek egy része a Malom-tó partján hűsölt, míg a többiek a tóban úszkáló koi pontyokkal barátkoztak. Ezután nagyobb sebességre kapcsolva - a legnagyobb hőségtől való menekülés reményében - meg sem álltunk a balatongyöröki strandig, ahol óriási lelkesedéssel vetettük magunkat a vízbe. Élelmes gyermekeink hamar megtalálták az úszóstéget, ahonnan órákon keresztül ugráltak a vízbe.
Végül a késő délutáni órákban - egy defektet és egy tárcsafékjavítást követően - hangos csengőszó kíséretében érkeztünk meg újra Gyenesdiásra.
A vacsora után egy kis kvízzel emlékeztünk vissza a hét jobbnál jobb kalandjaira és vicces momentumaira.

A zárónapon már nem maradt más hátra mint a jól megérdemelt csobbanás a gyenesi strandon, végül a majdhogynem zökkenőmentes vonatút hazafelé. Fáradtan, de élményekkel gazdagodva, hálás lélekkel érkeztünk vissza a Déli-pályaudvarra.

A hat nap alatt összesen 233 kilométert tettünk meg, (ehhez jöttek még a gyalogos túrák) és Balaton-felvidék dombjain szinte minden nap 300 méter feletti szintet küzdöttünk le, mindezt átlagosan 35 fokban.
Elképesztően büszkék vagyunk a gyerekekre, akik önmagukat győzték le ebben a kalandban, és mindvégig kitartottak, és szervezőként nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen szuper csapattal élhettük át ezt a csodát.

Johanna néni, Gréta néni és Hajni néni

Augusztus 2-án reggel jó korán útra keltünk Nemesvámosról, és szinte azonnal egy izgalmas útszakaszon találtuk magunkat, ahol kipróbálhattuk az “ördögkatlant” (hosszú le és fel részek váltakoztak), ahol a csapatunk briliánsan teljesített.
Ezután tartottunk egy rövid megállót a Szörpöldében Barnagon, majd meg sem álltunk Nagyvázsonyig. A Kinizsi várban egy rejtvénysorozat megfejtésén keresztül fedezhettük fel az erődítményt, ahol rengeteg érdekességre derült fény, többek közt arra, hogy a várban folyó patakban nem robot-, hanem valódi halak élnek.
Ebédünket egy árnyas fa alatt költöttük el, majd tovább folytattuk utunkat, hogy megnézzük az ott lévő pálos kolostor romjait, ahová Kinizsit és a feleségét temették.
Ezután következett a várva várt, lefelé vezető szerpentines út, ahol mindannyian profi sportolóként vettük be a kanyarokat, hogy végül három hangulatos falvacskán keresztülpedálozva érkezzünk meg szàlláshelyünkre, Taliándörögdre.
A sátorfoglalás után szorgosan álltunk neki a paprikás krumpli elkészítésének, ami - köszönhetően a gyerekek lelkes részvételének - pompásan sikerült.
Az estét játékkal és jóízű beszélgetésekkel zártuk.

A 4. napon a finom reggelit követően utunkat Veszprém felé vettük. Az első megállónk Herenden, a másodikpedig Esseg váránál volt, ahol a merészebbek a várrom tetejére is felmászhattak egy létra segítségével, hogy megcsodálják a pazar panorámát.
Veszprémig az utat egy hűs, árnyas, patak menti bringaúton tettük meg, ami mindenki tetszését elnyerte. A városba érve felsétáltunk a Királynék lépcsőjén, és megnéztük Szent István és Gizella szobrát és a Szent Mihály Főszékesegyházat.
Egy finom fagyiból elég energiát gyűjtve továbbtekertünk a Várbörtön Látogatóközpontba, ahol temérdek izgalmas nézőpontból mutatták be a fogvatartottak életét, sok interaktív és vizuális elemet felhasználva. Miután újra szabadlábra kerültünk, nyeregbe pattantunk, és a hőségtől kissé elbágyadva róttuk tovább a kilométereket egyenesen Nemesvámosig, negyedik szálláshelyünkig.
A Pajta Szálló udvarán mindenféle sporttal és játékkal múlattuk az időt, és sort kerítettünk egy kerékpáros csoportos kvízre is, ahol a nyertes csapat győzelme a vasàrnapi vacsifőzés alóli mentesség lett.

Beszámoló a harmadik napról:
Reggel a nomád körülményekhez képest kipihenten ébredtünk. A reggelit követően Halimbára tekertünk, mely gyógynövénytermesztéséről híres. Itt tértünk be a déli órákban Dr. Szalai Miklós Gyógynövényeskertjébe, ahol rápihentünk az előttünk álló megpróbáltatásokra, kártyàztunk, ettünk-ittunk (fantasztikusan finom szörpöt és teát a kertben termő növényekből). Az emlékházban bepillantást nyerhettünk Dr. Szalai Miklós életébe, ezután pedig átsétáltunk a közeli bányászati kiállításra, ahol nemcsak a hűvösnek örvendeztünk, hanem annak is, hogy a bauxitdarabok a nyelvünkre tapadnak.
A délutáni órákban várt még ránk 18 kőkemény kilométer, hosszú, meredek szakaszokkal és szerpentinekkel fűszerezve, melyet kis csapatunk hősiesen (megfogyva bár, de törve nem) küzdött le. Így összesen 42 km-t tettünk meg a mai napon, és megérkeztünk az újabb célállomásra, Úrkútra.
Vacsora után sem maradtunk program nélkül: először tettünk egy rövid gyalogtúrát az őskarszt fenséges szikláihoz, majd szálláshelyünkön, egy jókora sportcsarnokban kezdődött meg a jóleső tombolás.

A tegnapi napon a nagy meleg előtt indultunk útnak, és út közben megálltunk a Szent Mihály-dombi kápolnánál, valamint Sóstón is, ahol fürdéssel és pihenéssel töltődtünk fel. Ezután meghódítottuk a Szigligeti várat, ahonnan csodás kilátás nyílt a Balatonra.
A nap második fele már több kihívást tartogatott: darázscsípések, leeső csomagok és a murvás utak is próbára tették a csapatot. Mindezek ellenére mindenki sikeresen teljesítette a távot, és jó hangulatban érkeztünk meg a szállásunkra. A fáradtság gyorsan feledésbe merült, hiszen a gyerekek még este is lelkesen folytatták a számháborút.

A tegnapi napon elstartolt az idei bringás vándortábor.
Gyenesdiásra érve megkaptuk a bringákat, majd ellátogattunk a tábor területén lévő Festetich-élményközpontba, ahol interaktív, a táj növényzetéhez és élővilágához kapcsolódó játékokat próbálhattunk ki.
Ezután eltekertünk a hévízi tó kifolyójához, itt jót pancsoltunk, és halakat fogdostunk a termálvízben.
A vízi sziesztát követően tovább gurultunk a Festetich-kastély parkjába, hogy egy kis jégkásával hűtsük le magunkat a forróságban.
Az esti vacsorára hatalmas lelkesedéssel vetette rá magát a kiéhezett gyereksereg, majd miután jól belaktunk, következtetetett a jól megérdemelt, önfeledt játék a tábor területén.

Megérkeztünk Vásárosnaményba, végállomásunkra. Ma 20 km-t eveztünk a Tiszán, de közben többször megálltunk, és volt idő úszkálni, ugrálni a vízbe, homokgödröt ásni, kipróbálni a kenuból borulást, kajakozást. Holnap még vár ránk egy rövidebb busz- és egy hosszabb vonatút, hogy hazaérjünk.

A héten összesen 85 folyamkilométert eveztünk az Öreg-Túron és a Tiszán. Jól együttműködő közösséggé formált minket ez a pár nap. Nagyon büszkék vagyunk diákjainkra, hogy végigcsinálták velünk ezt a vízi kalandozást.

Jövőre újra vízre szállunk. 🛶

További részletek és képek a honlapon.

Szatmárcsekei sétával kezdtük a napot. Felkerestük a különleges csónakfejfás temetőt és Kölcsey sírját, illetve a Kölcsey emlékházat. Délután pedig folytattuk az evezést a Tiszán a 15 kilométerre lévő Tivadarba. Csatlakozott hozzánk egy kutya, aki - a gyerekek legnagyobb örömére - a parton futva és időnként úszva végigkísért minket új állomásunkig.

További részletek és képek hamarosan a honlapon.

Ma elhagytuk Tiszabecst, és 24 km evezés után megérkeztünk Szatmárcsekére. Út közben többször megálltunk fürdeni. Este a gyerekek kipróbálhatták magukat még a sátorállításban is.

Ma újra az Öreg-Túron eveztünk Kölcsétől Túristvándig, fák alatt, gallyak között 14 km-en keresztül. Ebédünket is a vízen fogyasztottuk el. Partra szállás után meglátogattuk a túristvándi vízimalmot. Este a gyerekek egy kvíz keretében ismerkedtek Tiszabecs nevezetességeivel.

További részletek és képek hamarosan a honlapon.