Csodavilág Fejlesztő

A neurofeedback nem tartozik az evidence-based, tudományosan egyértelműen igazolt eljárások közé az ADHD kezelésében. Ez fontos kiindulópont, mert könnyű belemenni abba a narratívába, hogy ez majd megold mindent. Nem fog. Ugyanakkor az sem igaz, hogy ne lenne értelme: sok család számol be kézzelfogható, pozitív változásokról – főleg akkor, ha reális elvárásokkal, kitartóan és megfelelő szakemberrel vágnak bele. Ez nem csodamódszer, hanem egy lehetőség a sok közül.

A neurofeedback alapja viszonylag egyszerű: az agy elektromos aktivitását (EEG) mérik, és valamilyen formában visszajelzést adnak róla. Ez lehet egy film, ami akkor fut szépen, ha az agy optimálisabban működik, vagy hangok, amik finoman változnak a mintázatokkal együtt. Az elmélet szerint az agy ebből a visszajelzésből tanul próbálgatás útján, és idővel egyre hatékonyabb mintázatokat kezd használni. Olyasmi, mint amikor egyensúlyozni tanulsz: nem gondolod végig, egyszerűen ráérzel.

Fontos különbség, hogy többféle megközelítés létezik. A lineáris rendszerek általában konkrét célokra gyúrnak rá pl. bizonyos agyhullámok erősítése vagy csökkentése, emiatt inkább tűnnek célzott beavatkozásnak. A nem-lineáris rendszerek inkább általános önszabályozási tréningként működnek: nem mondják meg az agynak, mit csináljon, csak visszajelzést adnak, és rábízzák a finomhangolást. Ez egy fontos különbség, mert mást várhatsz tőlük.

És hogy mit él meg közben az, aki részt vesz benne? Sokszor meglepően semmit különöset. Nem fáj, nem megerőltető, inkább egy passzív helyzet: ül, néz valamit, hallgat valamit. A változások nem feltétlenül azonnaliak, és nem is mindig látványosak egyik napról a másikra. Inkább apró elmozdulásokként jelennek meg.

Egy-egy alkalom után sokan számolnak be mentális frissességről: mintha kitisztulna a fej, csökkenne az a bizonyos agyi köd, könnyebb lenne fókuszálni. Mások inkább érzelmi oldalon érzik: nyugodtabbak, kevésbé feszültek, kiegyensúlyozottabbak, vagy egyszerűen több a türelmük. Gyakori visszajelzés a jobb alvás is – mélyebb, pihentetőbb éjszakák –, ami önmagában már rengeteget számít. Viselkedés szinten pedig előjöhet az, hogy valaki határozottabbá válik, könnyebben hoz döntéseket, vagy nyitottabb lesz új helyzetekre.

Nagyon fontos gyakorlati szempont, hogy nem egy-két alkalomról beszélünk. A neurofeedback inkább folyamat, mint kezelés. Általában 20–30 alkalommal érdemes számolni egy alapszakaszban, és sok esetben később fenntartó alkalmak is szükségesek. Ez időben, energiában és anyagilag is elköteleződés. Ha valaki úgy vág bele, hogy kipróbáljuk kétszer-háromszor, abból ritkán lesz érdemi változás.

Emiatt is fontos, hogy a neurofeedbacket ne önmagában, hanem egy tágabb, multimodális megközelítés részeként nézzük. ADHD esetén ez jelentheti a szülőtréninget, a környezeti struktúrák kialakítását, az iskolai együttműködést, adott esetben más terápiás formákat is. A neurofeedback ebben a rendszerben lehet egy kiegészítő elem – bizonyos esetekben hasznos, máskor kevésbé releváns.

Nem az megfontolandó, hogy egy módszer önmagában mit ígér, hanem hogy egy adott család életében, egy adott gyerek vagy felnőtt működésében mit tud hozzátenni a fejlődési folyamathoz. A neurofeedback lehet egy eszköz ehhez, de nem az egyetlen megoldás.

Konzultációs, coaching vagy mediációs időpontért keress bizalommal Messengeren, a [email protected] emailen vagy a +36 30 500 8227 számon.
Lehetsz büszke szülő.

🧩 Autizmusról közérthetően – előadás Gyálon

Február 23-án Gyálra érkezik Szloboda-Kovács Emese, elismert gyógypedagógus, aki saját érintettségéből kiindulva vált az autizmussal élő gyermekek fejlesztésének egyik országosan elismert szakemberévé.

Emese egykor marketinges karrierjét hagyta hátra, amikor kisfiát autizmussal diagnosztizálták. Tanulni kezdett, kísérletezett, fejlesztett, ma pedig olyan munkafüzetek szerzője, amelyeket szülők, pedagógusok és szakemberek is országszerte használnak.

Az előadás célja, hogy közérthetően, gyakorlatias példákon keresztül segítsen jobban megérteni az autizmust és a fejlesztési lehetőségeket.

📅 Időpont: 2026. február 23. (hétfő), 17:00–18:30
📍 Helyszín: Arany János Közösségi Ház és Városi Könyvtár
🎓 Szervező: Monori Tankerületi Központ

Az előadás szülőknek, pedagógusoknak és minden érdeklődőnek ajánlott.
💬 Osszátok meg, hogy minél több érintetthez eljusson!
Részletek kommentben.

🔔 FRISSÍTÉS (2026. 02. 11.):

💙 Kedves Szülők!

📌 Az előadássorozatra meghirdetett helyek beteltek, a jelentkezést lezártuk.

🙏 Köszönjük a bizalmat és az érdeklődést.

📅 Ősszel ismét szervezünk alkalmakat, ezért kérjük, kövessék figyelemmel honlapunkat és online felületeinket a részletekért.

✨ Köszönjük!

***

👨‍👩‍👧 2026. február elején ismét előadássorozatot indítunk olyan szülők, érdeklődő családok részére, akiknek a gyermeke, hozzátartozója autizmus-spektrumzavarral (ASD-vel) él. Célunk az, hogy korszerű, tudományos alapú ismereteket nyújtsunk az ASD-ről, ezáltal segítsük Önöket abban, hogy jobban megértsék az ASD-ben érintett családtagjukat.

🧒 Az alkalmak során gyakorlati megközelítésben mutatjuk be azokat az eszközöket amelyeket otthon, a mindennapokban tudnak használni, valamint útmutatást nyújtunk a legmegfelelőbb terápia kiválasztásához.

📅 Az előadások február elejétől április közepéig, kéthetente hétfő délutánonként kerülnek megrendezésre 16:30 és 18:00 óra között a Gyermekgyógyászati Klinika Bókay utcai részlegén (1083 Budapest, Bókay János u. 53., Koós Aurél terem, II. emelet).

💬 Minden alkalmat interaktív beszélgetés zár, amely teret ad a kérdéseknek, a tapasztalatok megosztásának és a közös gondolkodásnak. A program ingyenes, 3–18 éves, ASD-ben érintett gyermekek családjainak ajánljuk. Az egyes alkalmak külön-külön is látogathatók.

📩 Kérjük, részvételi szándékukat előzetesen jelezzék a
[email protected] e-mailcímre megküldött üzenetben.

🔗 Részletes program az alábbi hivatkozáson:
https://semmelweis.hu/bokayklinika/2026/01/20/ujraindul-autizmus-szulotrening-programunk/

🤝 Az előadásokon történő részvétel ingyenes. Amennyiben lehetőségük van rá, és szívesen támogatnák munkánkat, azt a Bókay Gyermekklinika Alapítványon keresztül tehetik meg banki utalás formájában. Felajánlás esetén kérjük, a közlemény rovatban jelöljék meg osztályunkat: Gyermek- és ifjúságpszichiátria. Bankszámlaszám (K&H):
10403387-00031000-00000008

🙌💙Köszönjük és várjuk Önöket szeretettel!

💧 A bepisilés nem nevelési kudarc – hanem éretlen idegrendszeri együttműködés

Fontos az elején kimondani:
bepisilés, elhúzódó szobatisztasági problémák és vizelettartási nehézség esetén első lépés mindig az orvosi okok kizárása (pl. húgyúti fertőzés, anatómiai eltérés, neurológiai vagy egyéb szervi tényezők).

Ha ezek nem állnak fenn, akkor egy nagyon lényeges váltás következik a gondolkodásban:
👉 nem a nevelés, nem a kötődés, és nem a szülő „hibája” kerül fókuszba, hanem a gyermek idegrendszerének működése.

A vizelettartás ugyanis nem pusztán tanult viselkedés.
Ahhoz, hogy egy gyermek időben eljusson a WC-re, a hólyagból érkező belső jelnek (interocepció) el kell jutnia az idegrendszerhez, majd megfelelő prioritást kell kapnia azaz észre kell venni és tudatosulnia kell.

🔹 Nappal ez gyakran azért nem történik meg, mert a gyermek erősen egy tevékenységre fókuszál. Ilyenkor a belső testi jel nem jut át a szenzoros kapun, nem válik „elég fontossá” a figyelmi rendszer számára.

🔹 Éjszaka pedig a vizelési ingernek fel kell ébresztenie a gyermeket. Ha az alvás túl mély, az ébreszthetőség alacsony, vagy az autonóm idegrendszeri szabályozás éretlenebb, az inger nem vált ki ébredést, és a bepisilés bekövetkezhet.

Egy friss esettanulmányban interoceptív és szenzoros integrációs tréning hatására jelentősen javult a nappali vizelettartás, miközben az éjszakai bepisilés fennmaradt. Ez remekül mutatja számunkra:
👉 nem ugyanazon idegrendszeri szinten zajlik a nappali és az éjszakai kontroll, és egyik sem „nevelhető csak úgy ki a gyermekből”.

Fontos szempontok, amelyeket érdemes megfigyelni (és szükség esetén kivizsgálni):

🔹 Az éjszakai bepisilés esetén kulcskérdés, hogy a gyermek fel tud-e ébredni a belső ingerre. Több kutatás szerint az alacsony ébreszthetőség (arousal) önmagában is rizikótényező lehet.

🔹 Az alvás alatti légzésminőség is szerepet játszhat:
szájjal alvás, horkolás, nyugtalan alvás vagy gyakori mikroébredések esetén az idegrendszeri szabályozás és az ingerre adott válasz sérülhet.

🔹 Nappal érdemes figyelni arra, hogy a gyermek intenzív figyelmi állapotban (játék, képernyő, elmélyült tevékenység) mennyire érzékeli a testjelzéseit – mert ha a belső inger nem jut át a figyelmi szűrőkön, a „szólj előbb” nem működik.

Ezek az összefüggések nem nevelési hiányosságokra utalnak, hanem arra, hogy érdemes az idegrendszeri működést, az alvást, a légzést és az interoceptív érzékelést együtt értelmezni.
A cél ilyenkor nem a hibáztatás, hanem annak megértése, mi segíti vagy gátolja az inger feldolgozását.

Szerintetek lehet iskolaérett az a gyerek, aki még bepisil éjszaka?



Felhasznált irodalom:
Ma, L., Zhang, Y., Yao, S., He, S., & Li, J. (2025).
Sensory integration combined with interoceptive interventions for functional urinary incontinence in children: A case report.
Frontiers in Rehabilitation Sciences, 6.
https://doi.org/10.3389/fresc.2025.1599599

Sok szép hóember áll már a kertekben!☃️
Most a feladatlapokon is dolgozzunk velük!

Letöltéshez KATT IDE:

https://dumcsifuzetek.hu/

Nézz szét a webshopban is,hátha találsz kedvedre valót!📚✏️

https://dumcsifuzetek.hu/index.php/uzlet/

Az ADHD-val élő gyerekeknél viszonylag gyakran jelennek meg ún. testközpontú ismétlődő viselkedések (BFRB). Ilyen lehet például a bőr tépkedése, a körömrágás, az ajak harapdálása, az arc nyomkodása vagy a haj- és szempilla-tépkedés.
Ezeket a jelenségeket gyakran rossz szokásként értelmezik, pedig valójában idegrendszeri hátterű, kényszeres mintázatokról van szó.

ADHD esetén az idegrendszer ingerfeldolgozása és önszabályozása eltér az átlagostól. A bőr piszkálása sokszor nem tudatos döntés, hanem automatikus válasz a belső feszültségre, az unalomra vagy éppen a túlterheltségre. Ezek a mozdulatok átmeneti megkönnyebbülést adhatnak, segíthetnek fenntartani a figyelmet vagy csökkenteni a belső nyugtalanságot. A gyerekek egy része észre sem veszi, hogy csinálja, mások érzékelik, de az impulzuskontroll nehézségei miatt nem tudják könnyen abbahagyni.

Szülőként ez különösen zavaró lehet, főleg akkor, ha a gyerek egyébként éretten kommunikál, jól érvel, és kívülről idősebbnek tűnik a koránál. Ilyenkor könnyű azt feltételezni, hogy képes lenne uralkodni magán, ha akarna. Az ADHD esetében azonban a kognitív érettség és az idegrendszeri önszabályozás nem feltétlenül jár együtt. Attól, hogy egy gyerek jól megfogalmazza a gondolatait, még nem biztos, hogy testi szinten is képes kontrollálni az impulzusait.

Fontos szülői szempont, hogy a bőrtépkedést ne fegyelmezési kérdésként kezeljük. A figyelmeztetések, tiltások vagy a szégyenre építő reakciók általában nem csökkentik a viselkedést, sőt, gyakran fokozzák a belső feszültséget, ami maga is fenntartja a tünetet. A jelenség inkább jelzésként értelmezhető: azt mutatja, hogy a gyerek idegrendszere éppen túlterhelt, alulingerelt vagy szabályozási nehézséggel küzd.

Szülői hozzáállás szempontjából ezért lényeges a keretezés. Nem azon van a hangsúly, hogy a viselkedést meg kell engedni, hanem azon, hogy megértsük a funkcióját. Ha ez sikerül, lehetőség nyílik arra, hogy a gyerek más, kevésbé ártó módon kapjon segítséget az önszabályozáshoz. Ez hosszabb folyamat, és nem gyors megoldásokon múlik, hanem azon, hogy a környezet mennyire tudja figyelembe venni az ADHD-val járó idegrendszeri sajátosságokat.

Konzultációs, coaching vagy mediációs időpontért keress bizalommal Messengeren, a [email protected] emailen vagy a +36 30 500 8227 számon.
Lehetsz büszke szülő.