23/10/2020
Riadt szemek, remegő kezek
Reggel 7:50. Decemberben betöltöm a tizennyolcat. Sokad magammal állok a budai erdő békéjében, tölgyek és fenyők alatt megbúvó épület folyosóján. A helység megtelt a több tucat nagykorúságának küszöbén billegő fiúval. Jól ismert hideg burkolat és kekizöld feszültség, amerre csak tekintek. Az a bizonyos hivatalos, semmihez sem hasonlítható vibrálás. Csak azt tudom, hogy soha többet nem akarom ezt érezni. Aztán élesen felhangzik a nevem, s a hadkiegészítő parancsnokság folyosója valószínűtlenül úszik el mögöttem, ahogy belépek az ajtón. Érzem ahogy lábam elolvad és a testemet, agyamat lebénító érzés majdnem megfojt.
Elém lép. Remegő kézzel, majdnem földre ejtve felém nyújtja a személyi igazolványát. Letekintek, s kétségbeesett barna tekintete belekapaszkodik a fentről fölé hajló kékbe.
’Nyugi, nem lesz semmi baj.’ Maszkom felett szemem mosolyog. Felolvasom a nevet a kártyáról. Bizonytalan keze érte nyúl.
’Köszönöm’ villan fel egy kis mosolyféle a maszk mögött és hála a szemében. Reggel 7:50. Decemberben betöltöm az ötvenet. Most átölelem, villan át a gondolat agyamon. Ez bizony szeretet első látásra, de mire végére érnék a gondolatnak, a tanárnő az asztal mögött megismétli a nevet és határozott utasítást ad: ’Középső sor, leghátsó pad’
Miért ne tenném meg?
Mára számomra elég világos, hogy a tökéletlen ember által létrehozott dolgoktól nem várhatom, hogy tökéletesen működjenek. Amit meg tudok tenni, amire képes vagyok és meg is kell tennem, az nem más, mint a szeretet. Ha ez mozgat, akkor meg tudom védeni a magam és környezetem mentális és fizikai egészségét. Akkor elég erős leszek, hogy ellenálljak bármilyen vírusnak, hogy ne kerüljek a tökéletlen egészségügy szükségszerűen véges lehetőségei közé. Ha ezt szem előtt tartom, akkor legyek férj, legyek apa, legyek tanár szóval emberként képesnek kell lennem, hogy miattam szeme ne pislogjon riadtan, ne remegjen a keze senkinek. Ne tegyek semmit, ami gyengítené feleségem, gyermekem, embertársam immunrendszerét. Rajtam ennyi áll. Miért ne tenném meg?
