30/12/2024
Óévbúcsúztató, újévi köszöntő – újraéledt a remény
Ha 2024-ből valami pozitív, előremutató eseményt ki kellene emelnem, azt mondanám: újraéledt a remény Magyarországon. Újraéledt a remény, hogy Orbán rendszere megbukhat, véget érhet egy másfél évtizedes sötét időszak Magyarország történelmében, és idővel visszaküzdhetjük magunkat a fejlődő, felzárkózó uniós tagállamok közé, ahol a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás és a jövő nemzedékek iránti felelősség érvényesülni fog.
A remény újraéledéséhez eddig nem volt elegendő az a gazdasági, szociális és bizalmi válság, amelybe Orbánék 2010 után taszították Magyarországot. A Fidesz legnagyobb támogatója az apátia volt.
(Ahogyan a klasszikus vicc is szól: „- Tudod, mi az az apátia? - Nem, de nem is érdekel.”)
Az apátiából való felébredéshez nem volt elegendő, hogy nem működik a demokratikus intézményrendszer, a hatalmi ágak nem töltik be a funkciójukat, a kormány rendelettel ír felül törvényeket, az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátórendszer és az állami közszolgáltatások romokban, a gazdasági siker és érvényesülés meghatározója nem a tudás, a tehetség és a szorgalom, hanem a nyelvnek a „vezér” ülepétől való távolsága. Nem volt elegendő, hogy csökken a GDP, csökken az ipari termelés, csökken a fogyasztás, és egyre kevesebb a beruházás, vagy hogy Orbánék miatt szégyenpadra kerültünk az EU-ban, és nem jutunk hozzá az uniós felzárkóztatási forrásokhoz. Nem volt elegendő, hogy újra nő a szegénység aránya, hogy 16 éve változatlan a nyugdíjminimum, a családi pótlék, a GYES és a GYET összege. És nem volt elég, hogy mindenki számára láthatóvá vált, hogy a Fideszt a hatalom csak az ellopható pénz miatt érdekli, ez határozza meg minden lépésüket.
A reményt a Fidesz és az Orbán-rezsim morális válsága élesztette újjá. Az a morális válság, amely rámutatott, hogy képmutató módon beszélnek családról, gyermekvédelemről, miközben a valóságban gyermekeket szexuálisan molesztáló bűnözőket mentegetnek, és leépítik a gyermekvédelem intézményét. Ez nem „hiba” volt – ahogyan azt a miniszterelnök próbálta bagatellizálni –, hanem súlyos erkölcsi bűn! És lassan, körbetekintve, egyre többen ébrednek rá, hogy az orbáni (rogáni) képmutatás a kormányzás minden területén ott van, egyre többen látják, mekkora károkat okoztak mindannyiunknak.
A remény újjáéledése is kellett ahhoz, hogy az önkormányzati választáson sok településen baloldali, európai értelemben vett demokrata gondolkodású polgármestert választottak, olyan vezetőket, akik elkötelezettek a szabadságjogok, az esélyteremtés és a szolidaritás iránt. Az ország egyre több helyen áll ellen a Fidesz diktatúrájának, és ezt a hatalom is érzi.
Egy ilyen esztendő után mit kívánhatunk 2025-től?
Sulyok Tamás köztársasági elnök – aki közéleti kérdésekben nem szívesen szólal meg, de a borsófőzeléket szereti – karácsonyi beszédében egyebek mellett a nemzeti béke fontosságáról is szólt, amely szerint „sose tekintsünk egymásra, a másik magyarra ellenségként”.
Ehhez mindössze annyit tennék hozzá, hogy a nemzeti békéhez arra is szükség van, hogy a társadalom igazságérzete helyreálljon, a morális válság pedig megszűnjön. Vagyis, mindenekelőtt, ennek a rezsimnek buknia kell!
2024 a remény újjáéledésének éve volt. Kívánom, hogy 2025 a remény megerősödésének éve legyen, hogy legkésőbb 2026-ban a remény valóra válásának évéről beszélhessünk.
Az MSZP Országgyűlési Képviselőcsoportjának nevében ehhez kívánok mindannyiunknak sok erőt és még több elszántságot!
Boldog új esztendőt, Magyarország!
29/12/2024