Vörös György

A jó távolságbeállítás már jóval az ütés előtt elkezdődik. Az 5 részes minisorozat első részében egy olyan alapmozdulatról van szó, ami rengeteget segíthet abban, hogy gyorsabban reagálj és könnyebben indulj el a megfelelő irányba.

A technika egyszerű. Az időzítés már sokkal érdekesebb. 👀

Te mennyire figyelsz tudatosan a split-step időzítésére?

“Csak menjen”

Ha a tenyeresnél főleg a karodból próbálsz erőt generálni, könnyen azt érzed, hogy hiába lendítesz nagyobbat, az ütés mégsem lesz igazán "nyomós".

A kulcs már az ütés előtt kezdődik: először elfordul a felsőtest, aztán ebből tudsz ráfordulni az ütésre.

Nyitott állásnál is ugyanúgy szükséged van erre a törzsfordításra. Nem elég csak odaállni a labdához és elindítani a kart.

Ha ezt most tanulod, először csak a válladra figyelj: forduljanak el ütés előtt, majd dolgozzon együtt a teljes felsőtesttel.

Nálad tenyeresnél inkább a kar dolgozik, vagy érzed a törzsfordítást is?

Van olyan ütésed, amit edzésen simán megütsz, meccsen mégis elkezdesz óvatoskodni vele?

Ha félsz a hibától, az már a helyezkedéseden is látszik: bevárod a labdát, hátrálsz, és kevésbé mersz beleállni az ütésbe.

Pedig lehet, hogy a technikád megvan. Ilyenkor érdemes nagyobb, biztonságosabb célterületet választani, és azon keresztül visszaépíteni a bizalmat az ütésben.

Neked melyik ütésnél jön elő leginkább ez a bizonytalanság?

Egy nyerő után úgy érzed, ma bárkit megversz. Két ki nem kényszerített hiba után pedig hirtelen semmi nem megy?

Ha az önbizalmad pontról pontra együtt mozog az eredménnyel, nagyon nehéz stabil teniszt játszani. Főleg akkor, amikor szoros lesz a meccs, és egymás után becsúszik néhány hiba.

A mentális stabilitás nem azt jelenti, hogy mindig magabiztosnak kell érezned magad. Inkább azt, hogy egy nyerő ne vigyen túl magasra, egy hiba pedig ne rántson túl mélyre.

A videóban egy egyszerű, salakra rajzolt diagrammal mutatom meg, mire érdemes törekedned meccs közben.

Nálad hány hiba kell egymás után ahhoz, hogy érezhetően megváltozzon az önbizalmad?

Nem véletlen, hogy eltérő megnevezése van az ELSŐ és a MÁSODIK adogatásnak, hiszen két eltérő technikáról van szó

Ebben a gyakorlatban három zónára osztjuk a térfelet, és minden zóna más pontot ér. Minél mélyebbre irányítod a labdát, annál több pontot kapsz.

De van egy fontos csavar: az out mínusz pontot ér.

Így nem csak azt gyakorlod, hogyan üss hosszabbat, hanem azt is, hogyan találd meg azt a hosszt, amit még kontrollálni tudsz.

Próbáljátok ki 2-3 perces körökben, és nézzétek meg, hány pontot tudtok összegyűjteni.

Hányszor érdemes egymás után ismételni?

Attól függ, mit akarsz fejleszteni.

Ha például a tenyeresed egy technikai részletén dolgozol, több ismétlésnek is lehet értelme. De csak addig, amíg ugyanazzal a figyelemmel és minőségben tudod végrehajtani az ütést.

Taktikai gyakorlásnál viszont más a helyzet.

Ha azt szeretnéd gyakorolni, hogy egy meccsen hova és milyen sorrendben játszd a labdákat, érdemes rövidebb, 3–4 ütéses szituációkban gondolkodni. Ezek sokkal közelebb állnak ahhoz, amivel egy valódi ponthelyzetben is történik.

Nem az a cél, hogy minél több labdát üss meg egymás után. Az ismétlésszámnak azt kell szolgálnia, amit éppen fejleszteni szeretnél.

Nálad az edzéseken inkább hosszú sorozatok vannak, vagy rövid, pontszerű gyakorlatok?

Egy jó minőségű fonák nyesés önmagában még nem elég ahhoz, hogy sikeresen felérj a hálóhoz.

Ebben a helyzetben maga az ütés rendben volt. A probléma utána jelentkezett: a nyesés közben elveszett az egyensúly, így nehéz volt azonnal továbbindulni előre.

A karióka lépés pont ebben segíthet: úgy tudod megütni a nyesést nagyobb lendületből, hogy közben már készíted elő a háló felé történő mozgást is.

Te szoktál fonák nyesésből feljönni a hálóhoz?