22/06/2025
Találkoztam Emberekkel, ahol a Szeretet valódi. Kapcsolódom hozzájuk egy ideje, de időbe telt felismerni. / És ők „csak” Emberek. Nem hívják magukat Tanítónak, Spirituálisnak, Gurunak, Tudónak, Mestrenek /
Semminek sem hívják magukat. Emberek.
De a Szeretet Valódi.
Ennél valódibbal nem találkoztam. - Nem írnak róla, nem posztolnak, nem népszerűsítik. Nem beszélik . Nem mondják magukról, hogy ők Szeretetben élnek, vagy, hogy azt vallják, vagy képviselik. Nem hangoztatják. Nem tanítják – legalább is nem tanításként.
Egyszerűen ők azok. Élik. És megosztják. Ezért nem is tudatosul azonnal. Mert nem vagyunk „hozzászokva”. Nem ismerjük.
Itt – közöttük, velük - mindenki azért van mert itt szeretne lenni. Volt aki itt volt kicsit, majd elköszönt. Ez is rendben van. Nincs ítélet, vélemény, elvárás, megmondás. /Valóban nincs./ Adott a lehetőség, ha szeretnél itt vagy. Ha itt vagy megtartanak. Megtartjuk magunkat. És egymást. Mi, a csoport /nincs rá jobb szavam, pedig talán több annál/ . Alakulunk. Jönnek is, nem csak mennek. És van aki marad. Teljes a Szabadság. Egymás tisztelete nem a „tisztelet” és „alázat” szavakban nyilvánul meg. Egyszerűen van. Érezhető, érzékelhető. És ettől elkezdesz Önmagad lenni. Van hogy ez tetszik, van, hogy nem. – mármint Neked. Magadnak. Ha nyílnál, csupaszodnál, - megértő, fogadó, segítő szándékkal és jelenléttel találkozol. Ha bezárulsz, azt is hagyják. Valahogy önmagától lélegzik és létezik, - kibontja Önmagát a Szeretet. Mindez úgy, hogy a szó maga szinte el sem hangzik. Életemben először éreztem azt, hogy itt nem vagyok „kívülálló”. Időbe telt, míg elhittem, amit az engem élő „Titokzatos Utazó” sugallt, : "Ide Megérkeztél. Közéjük, Hozzájuk. "
Úgy, hogy nem kell állandóan ott lennem. Nincsenek szabályok, elvárások, szintek és korlátok. Nincsenek klasszikus feltételei az idetartozásnak. /Hacsak magát a szándékot az ismeretlen feltárására nem nevezzük feltételnek. Mert az kell. A hívás, valami más felé, mint amivel itt, a hétköznapi valóságban találkozhatsz/ Nincsenek beavatások , - vagyis önmagunk avatódunk Magunkba. Vitatkozunk, beszélgetünk, „szabadulunk”. Soha ilyen közel nem jártam a Szabadságomhoz, a Teljességemhez és Jóllétemhez. Na és a Szeretethez – úgyis mint 'tudatmezőhöz'. Mind - mind teljesen különbözőek vagyunk és valahol mégis érezzük a valódi „ugyanazságot”. Mostanra csapattá alakultunk.
Nem azért, mert valaki szervezte, hanem mert lehetőséget ad rá. Nem értek mindent de már nem is igazán van rá igény. Mert a Bizalom önmagától épült fel bennem. Az Ősi szinten. Ez visz. A Szeretetben kivirágzó Bizalom. És mondok nektek még valamit. Ez a Csudaság „csupán” a „melléktermék”. Hiszen ismert világunk csakis „leköveti”, -néha dekódolja - a bennünk feltáruló „ismeretlen” Valóságok lehetőségeit és üzeneteit. Tanulunk - és már-már beszélünk is - egy új, közös nyelvet.
És, hogy kik vagyunk most itt? Mi is ez a csapat? – Az Utazók. – És közülük is az 'IDŐJÁRÓK'.
Olyan nagy most a Szívem; benne a Szeretet és Hála, hogy ez kikívánkozott most belőle. És tudom, ezek a szavak már sok mindent fednek , jelentenek és takarnak. Magam is sok mindenre alkalmaztam őket. De most mást jelentenek. És Bízom benne, hogy Te, aki idáig elolvastad, érzed.
Köszönöm.
Bea
ui: És, hogy miért ez a kép? - Mert ma egy *vörös tyúk* segített az átjáróban. 😉😄
rajongók
22/11/2025
06/11/2025
27/10/2025
07/09/2025
03/09/2025
22/06/2025
15/05/2025
07/01/2025