Koch Valéria Iskolaközpont

Még vannak szabad helyek! Várunk!
A feladat: könyvek előkészítése a kiosztásra.
Helyszín: piros aula
Regisztráció itt: https://forms.gle/KHwqQAzdtP7nCuDx9

„Székelykapukon túl”

A Koch Valéria Iskolaközpont 7. c osztályának „Határtalanul” program keretében megvalósult erdélyi kirándulása
A Koch Valéria Iskolaközpont három 7. évfolyamos osztálya 2025 nyarán benyújtotta a „Határtalanul” pályázatot, melynek keretén belül egy ötnapos erdélyi kirándulást szerettünk volna megvalósítani. A pályázatot pozitívan bírálták el, így 2026. május 4-8. között lehetőségünk volt Erdélybe utazni, hogy jobban megismerjük a térség földrajzát, kultúráját, népművészetét, valamint az ott élő magyarság történetét és mindennapi életét.

Előkészületek

Az utazásra való felkészülést – melyet a történelem-, földrajz- és osztályfőnöki órákon valósítottunk meg, – két héttel az utazás előtt kezdtük meg. Az osztályfőnöki órák keretén belül megbeszéltük az utazás programját, a viselkedési szabályokat, valamint a kirándulással kapcsolatos feladatokat. A földrajzi, valamint történelmi felkészítésben a Barangoló feladattár, iskolai földrajzatlasz, valamint saját készítésű PowerPoint bemutatók voltak segítségünkre.
Május 4., a kirándulás első napja: Pécs – Magyarlóna
Utunkat reggel 4 órakor, kissé álmosan kezdtük. A kirándulás útvonalának egészét a 7. b osztállyal párhuzamosan, azonban külön busszal teljesítettük.
Az első nap útvonala Nagyvárad – Királyhágó – Magyarlóna megállókat érintette. A terv szerint Nagyszalonta lett volna az első állomásunk, azonban útmunkálatok miatt az idegenvezetőnk úgy döntött, kihagyjuk. Így először Nagyváradon álltunk meg, ahol megtekintettük a város szecessziós épületeit, a „Holnaposok” szoborcsoportját, az Emke kávéházat, a Szent László templomot, valamint az Ady Endre Emlékmúzeumot.
Ádi és Gergő beszámolója Nagyváradról:

„Az osztálykirándulásunk első napján Nagyváradra mentünk. Miután leszálltunk a buszról, egyből érezhető volt a város hangulata. Már első benyomásra is szép volt. Először a Fekete Sas Szállodába mentünk, ám itt csak a szabadon is látogatható boltíves részbe. Az épület egy időben a nagyváradi városházának is szolgált, ám miután az állapota leromlott, már nem használták erre a célra. Ezután elhaladtunk a Szigligeti Színház mellett. A színházat 1900. október 15-én nyitották meg. A trianoni békeszerződés után az épület Romániához került, ám a magyar színjátszás továbbra is fennmaradt. Ezek után a Holnaposok szoborcsoportjához érkeztünk, ami Ady Endrét, Juhász Gyulát, Dutka Ákost, Emőd Tamást ábrázolja. A szobrot Deák Árpád alkotta meg, és 2012-ben avatták fel. A nagyváradi túránk utolsó állomásaként az Ady Endre Emlékmúzeumhoz mentünk. Az épület eredetileg kávéházként és cukrászdaként is szolgált, ahol Ady Endre rendszeresen töltötte szabadidejét. Emlékmúzeum csak 1955. november 26-án lett. Az intézmény létrehozásában nagy szerepet játszott Tabéry Géza is. Az épületek mind varázslatosak voltak, és mind átadták a rájuk jellemző korstílust. Ami különösen nem tetszett, hogy a szabadprogramunk egy épétkezés kellős közepén volt, így. Ezt leszámítva Nagyvárad egy nagyon szép hely, ajánljuk a látogatását.”

A nagyváradi megálló után Magyarlóna felé vettük az irányt, ahol az első éjszakát töltöttük.

Május 5., a kirándulás második napja: Magyarlóna – Szentegyháza

Magyarlónáról reggel 8 órakor indultunk útnak, bőséges reggeli után. Első megállónk Kolozsvár volt, megtekintettük Mátyás király szülőházát és szobrát, a Szent Mihály-templomot, a Szarvas-házat, ahol Heltai Gáspár nyomdája működött egykor, valamint a Farkas utcai templomot az előtte álló Szt. György szoborral. A belvárosan egy óra szabadidőnk is volt, így a gyerekeknek lehetősége volt nézelődni, vásárolni.
Dani beszámolója Kolozsvárról:

„A Határtalanul pályázat keretében megvalósult romániai osztálykirándulásunk egyik legizgalmasabb megállója szerintem Kolozsvár volt. Bár a hosszú buszos utazás miatt kicsit elfáradtunk. A belvárosi séta során rengeteg olyan dolgot láttam, amiről eddig csak történelem- vagy irodalomórán tanultunk, és nagyon jó érzés volt ezeket a saját szememmel is megnézni. A legnagyobb hatással a Szent Mihály-templom és a mellette álló Mátyás király emlékmű volt rám. Mindannyian készítettünk itt közös csoportképet, és jó volt belegondolni, hogy milyen hatalmas történelmi múltja van ennek a helynek. Különösen tetszett, hogy a város egyszerre tűnt nagyon modernnek a nyüzsgő utcáival és boltjaival, miközben a régi épületek megőrizték a történelmi hangulatot. Még az tetszett nekem, hogy itt a buszok húztak magukkal egy utánfutót amire lehetett bicikliket rakni. Elgyalogoltunk Mátyás király szülőházához is, ami bár kívülről egyszerűbb épület, mégis különleges élmény volt előtte állni. A személyes véleményem az, hogy Kolozsvár egy rendkívül barátságos és élettel teli város. Nagyon jó volt a barátommal és az osztálytársaimmal együtt ott lenni és kaptunk ott egy pici szabadidőt is, hogy felfedezzük a teret. Bár csak egy rövidebb időt tölthettünk itt a sűrű programterv miatt, nekem ez a város lett az egyik kedvencem az 5 napos kirándulás alatt.”

A kolozsvári sétánk után Tordára mentünk, ahol látogatást tettünk a sóbányában. Erről Szandi a következőképp számolt be:

„A Tordai Sóbánya nagyon menő hely Romániában. Amikor odaértünk, nem is gondoltam volna, hogy ennyire érdekes lesz. Már a bejáratnál izgatott lettem, mert nagyon mélyre kellett lemenni. Bent minden sóból volt, még a falak is csillogtak. Először kicsit hideg volt, de hamar megszoktam. A legjobb rész szerintem az volt, hogy lent volt óriáskerék meg csónakázás is. Nagyon vicces volt, hogy egy bányában lehet ilyeneket csinálni. Volt egy kis tó is a föld alatt, ami nagyon szépen nézett ki a fényekkel. Rengeteg képet csináltunk, mert minden nagyon különleges volt. Közben azt is megtudtam, hogy régen emberek dolgoztak itt, és kézzel bányászták a sót. Szerintem ez nagyon nehéz lehetett. Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, mert nem volt unalmas, és sok új dolgot láttam. Ha egyszer újra megyünk Romániába, biztos szívesen elmennék még egyszer ide.”

A második nap utolsó megállója Korond volt, ahol látogatást tettünk Fábián Viktória tejtermelő és sajtkészítő gazdaságában, majd Józsa János fazekasmesternél. Dóra és Julcsi így meséltek az ott szerzett élményeikről:

„Május 5-én, kedd délután Korondon jártunk az osztállyal. Itt meglátogattuk Fábián Viktória sajtkészítő manufaktúráját és Józsa János fazekasműhelyét. Először Viktória néni mutatta be a parenyica sajt nyújtásának technikáját majd az elkészült sajtból mindenki kapott kóstolót. Később sok más kézműves sajttal kínált meg minket például: fetával, mozzarellával valamint paprikás és fokhagymás füstölt sajttal. Ezek után volt lehetőségünk vásárolni a kínálatából és elég sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Én (Dóra) is vettem egy kisebb darabot ami otthon pillanatok alatt elfogyott. Miután elköszöntünk az udvaron szaladgáló csirkéktől, a bazár felé vettük utunkat. Itt mindenki nekiállt szuveníreket és apróságokat vásárolni az otthoniaknak, mert máshol már nem volt ekkora választék. Sokan vásároltak mágneseket, fakanalakat, karkötőket és aranyos plüssöket. Fél óra nézelődés után, Józsa János fazekasműhelyéhez mentünk. Miután megismertük a fazekasmestert, itt is volt lehetőségünk körülnézni valamint vásárolni pár gyönyörű kerámiát. Hűtőmágnestől egészen a főzőlábasig minden elérhető volt számunkra. Legtöbben bögrét, kerámia virágot és mágnest vittek haza. Miután mindenki kiválasztotta a neki legszimpatikusabb darabo(ka)t, János bácsi röviden elmesélte nekünk, hogy hogyan készülnek a termékei.
Összességében nekünk nagyon tetszett ez a program is. Örültünk a lehetőségnek, hogy ilyen kézműves termékeket tekinthettünk és vásárolhattunk meg.”

Május 6., a kirándulás harmadik napja: Mádéfalva – Csernáton

A második éjszakát Szentegyházán töltöttük, így május 6-án innen indultunk útnak. Először Mádéfalvára mentünk, hogy megemlékezzünk a mádéfalvi veszedelemről, mely során 1764-ben az osztrák császári katonaság több száz székelyt mészárolt le. Ezt követően Csíksomlyóra utaztunk, ahol lehetőségünk volt megnézni a kegytemplomot. Csíksomlyóról a Szent Anna-tó felé vettük az irányt, ahol először a tavat néztük meg, majd a tótól nem messze elterülő Mohos-lápot. Az ott töltött időről Panna számolt be:

„Május 6-án elutaztunk a Szent Anna-tóhoz. Miután megérkeztünk, megebédeltünk, azután lesétáltunk a tópartra. Amikor leértünk, gyönyörű látvány fogadott minket. Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy ez egy krátertó. Kaptunk szabadidőt fotózni, enni, inni, és sétálni a parton. A tóban nem szabadott fürödni, de a kezünket belemártottuk. A víz kellemes volt és tisztának tűnt. Amikor végeztünk, visszasétáltunk a buszhoz, majd lesétáltunk a Mohos-láphoz, ami a tó közelében van. Itt egy helyi idegenvezető elmondta, milyen növények és állatok élnek a lápon. Megtudtuk, hogy a medvék is be szokta oda járni. Azt is említette, hogy nem szabad lelépni a deszkákról, mert elsüllyedhetünk a lápban, ahol vékony a tőzegréteg.”

Május 7., a kirándulás negyedik napja: Kovászna – Csernáton

A harmadik éjszakát Csernátonban töltöttük, így a negyedik nap reggelén innen indultunk útnak Kovásznára, ahol a testvériskolánk, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum hetedikes diákjait látogattuk meg. Az ott töltött idő alatt változatos programokon vehettünk részt, melyekről Hédi számolt be az utazást követően:

„Az osztálykirándulásunk negyedik napján, csütörtökön jártunk testvériskolánknál Kovásznán. Az érkezés után egy kedves tanárnő és pár diák fogadott minket. Csapatokra osztódtunk és elindultunk az első állomás felé. Elsőnek énekelni mentünk, ahol két lány tanított meg nekünk egy székely népdalt, amit aztán hazafele úton végig énekeltünk. A következő állomáson sportprogramokon vettünk részt. Szerencsére szép, napos időnk volt. Focizhattunk, tollasozhattunk és kézilabdázhattunk, a tevékenységeket nagyon élveztük, a végén még mentes vizet is kaptunk frissítőnek. Egy másik állomáson, amit nehezen találtunk meg, székely nyelvről magyar nyelvre kellett fordítanunk különböző szavakat, ami nagyon érdekesnek és viccesnek bizonyult, sok új dolgot tanultunk belőle. A programok között a táncolás is szerepelt, ahol egy fiú tanított minket két tradicionális táncra. Az ördög útjára, amit itthon is ismerünk és egy másik zsidó táncra. A program végén kézműves foglalkozáson vettünk részt, ahol gót betűkkel írt monogramunkból csináltunk könyvjelzőt. Ez a tevékenység különösen jó lezárása volt a programnak, mert mindenki megmutathatta az ügyességét és kreativitását.”

A Kovásznán töltött délelőttöt követően folytattuk utunkat Prázsmárra, ahol egy szász erődtemplomot néztünk meg. Az ott szerezett élményekről Nick mesélt nekünk:

„Az osztállyal Prázsmáron voltunk kirándulni. Megnéztük a híres szász erődtemplomot, amely nagyon régi és különleges épület. A Világörökség részét képezi. Kívülről olyan volt, mint egy vár, mert magas és erős falak vették körül. A külső falakon sok kis nyílást, vagyis lőrést láttunk. Ezeket régen arra használták, hogy az emberek a falak mögül figyeljék az ellenséget, és meg tudják védeni magukat. Elmondták, hogy régen az emberek die menekültek, ha veszélyben voltak. Szinte bevehetetlennek tartották. A belső várfalba nagyon sok kamrát építettek, amik harcokban lakóhelyek, békeidőben pedig tárolók voltak. A templom belsejét is megnéztük, a lóhere formájú ablakok a középkorból származnak. Az erődben egy kiállítást is láttunk. Ott régi tárgyak, bútorok és eszközök voltak, amelyek megmutatták, hogyan éltek régen az ottani szász emberek. Érdekes volt látni, hogy milyen más volt akkor az élet, mint most. Nekem tetszett a kirándulás, mert sok új dolgot láttunk. A legjobban az tetszett, hogy az egész hely olyan volt, mintha egy régi várban járnánk. Jó volt elképzelni, hogyan élhettek ott régen az emberek, és hogyan védték meg magukat. Jó volt élőben látni azt, amiről történelemből vagy más órákon tanulhatunk.”

A kirándulás negyedik napjának utolsó állomása Brassó volt, ahol ellátogattunk a fekete templomba, majd azt követően visszautaztunk a szállásra, Csernátonba. A Brassóban tett látogatásunkról Beni mesélt:

„Amikor Brassóban jártunk, megtekintettük a fekete templomot és sétáltunk a mellette lévő téren. A fekete templomról rengeteg érdekességet tudtunk meg, mint, hogy a templom eredeti neve nem fekete templom volt, hanem Szűz Mária templom. A mai nevét az 1689-es nagy brassói tűzvész után kapta, mert a falak beszürkültek a füsttől. A templom eredetileg katolikus volt, később evangélikus templommá vált a reformáció idején.
A templomon belül található Kelet-Európa egyik legnagyobb orgonája, az orgona több ezer síppal rendelkezik. A templom egyik különlegessége a híres oszmán szőnyeggyűjtemény, ezeket török kereskedők adományozták a városnak a 17-18. században. A középkorban és a kora újkorban rangos embereket gyakran a templomban temettek el, mert úgy hitték, hogy a szent hely közelebb viszi a halottakat az üdvösséghez. A sírkövek nagy része kőlap, rajtuk német vagy latin felirattokkal, családi címerekkel és vallási szimbólumokkal. Néhány a templom bejáratánál lévő sarkokban található. A helyhez sok legenda kapcsolódik, a legenda szerint egy építőmester nagyon féltékeny lett tanítványára, mert attól tartott, hogy a fiú egyszer jobb mester lesz nála. Egy nap felküldte a magas állványzatra dolgozni, majd lelökte onnan. A történet szerint később bűntudatból került fel a gyermek alakja a templom falára, a szobor a gyermek emlékét őrzi.
Később, amikor kijöttünk a templomból akkor elsétáltunk a térre, ami gyönyörű volt. A térről látszódtak a hegyek és a Brassó felirat. Brassó volt az utunk egyik legszebb pontja, nagyon hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk.”

Május 8., a kirándulás ötödik napja: Csernáton – Pécs

A kirándulás utolsó napján reggel 8 óra tájban indultunk el a szállásról Déva felé, ahol megálltunk egy rövid pihenőre, így lehetőségünk volt megnézni Déva várát. Azt követően Arad felé vettük az irányt, ahol az aradi vértanúk emlékművénél álltunk meg, ahol megemlékeztünk a 1848-49-es forradalom és szabadságharcról és az aradi vértanúkról. Tiszteletünket koszorúzással róttuk le.
A megemlékezést követően elindultunk haza. A magyar határ átlépése után még megálltunk vacsorázni Csanádpalotán, a következő megállónk viszont már Pécs volt.

Június 4., a Nemzeti Összetartozás Napja

Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján témanapot szerettünk volna tartani, de rajtunk kívül álló okból el kellett halasztanunk. Végül június 16-án tartottuk meg a tematikus órákat, melyek keretében értékeltük a kirándulást, valamint megemlékeztünk az első világháborút lezáró trianoni békediktátumról és annak következményeiről.
Az utazás előtt a diákok azt a feladatot kapták, hogy utazásunk egy-egy állomásáról rövid beszámolót írjanak – ebben a beszámolóban ezekből szemezgettem. A témanapon mindenki felolvashatta, amit írt, és elmondhatta, mi tetszett neki, vagy épp mi nem.
A Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán Panna tartott nekünk előadást, azt követően a gyerekek csoportokban oldottak meg feladatokat a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, színezők formájában megismerkedhettek különböző tájegységek, például Kalotaszeg népviseleteivel, valamint erdélyi magyar költők verseivel.

„Székelyföldi barangolások”
Beszámoló a Koch Valéria Iskolaközpont 7. b osztályának erdélyi kirándulásáról.

Intézményünk 7. b osztálya pályázatot nyújtott be a „Határtalanul program” keretében Erdély településeinek, kultúrájának megismerésére. A pályázat sikeres volt, egy 5 napos utat nyertünk Erdélybe. Az utazás dátuma: 2026. május 4-8.

A program leírása:

2026. május 4. hétfő

Reggel 4 órakor indultunk. A 7.c osztállyal azonos programot teljesítettünk, azonos útvonalon, de külön busszal, mentünk.
Utunk minden állomásából 1-1 tanuló készült fel, de idegenvezető is végig segített bennünket. Indulásunk elején ismét átvettük a kirándulás szabályait. Erre Benke Boti hívta fel a figyelmünket. Első napi programunk Nagyvárad, erről Jezerniczky Matyi tájékoztatott bennünket. Nagyváradon megnéztük a Szent László templomot, az Emke kávéházat és az Ady Múzeumot. Nagyszalontáról Kapronczai Ádám mesélt nekünk.
Utunk következő állomása Királyhágó, Erdély kapuja volt, erről Lemle-Kövesi Kristóf tájékoztatott bennünket. Innen csodálatos kilátás nyílt a Gyalui-havasokra, előttünk a Réz-hegység, visszatekintve pedig a Bihar hegységet láthatjuk. Érdekesség, hogy itt terem természetes környezetében a kakukkfű.
Utána idegenvezetőnktől után előadást hallgattunk a Partiumról és Erdélyről, azok földrajzáról, jelenlegi státuszáról, szerepéről az ország életében. Megismerkedtünk Erdőhát vidékével, a Körösök szépségével, kialakulásával, földrajzi szerepével, adataival.
Fáradtan érkeztünk Magyarlónára, ahol az 1. éjszakát töltöttük. Mindegyik vendégházban nagyon finom vacsorát kaptunk.

2026. május 5. kedd

Ezután már az Erdélyi-medencében jártunk. A medencét három oldalról a Kárpátok keretezi, nyugatról az Erdélyi-szigethegység zárja. Kolozsvári sétánk során érintettük Mátyás király szülőházát, Szent Mihály-székesegyházat, Mátyás király szobrát, a Szarvas-házat, amelyben egykor Heltai Gáspár nyomdája működött, a Farkas utcai templomot és az előtte álló Szent György szobrot, melyet a Kolozsvári fivérek készítettek gótikus stílusban.
Ezekről Finta Peti tájékoztatott bennünket. A város a magyar történelem és művészettörténet emlékei miatt fontos állomás. Itt található a Babes-Bolyai Tudományegyetem, mely mindig megküzdött a magyar nyelven való oktatásért. Itt élt egy ideig Áprily Lajos, itt élt és halt meg fiatalon Dsida Jenő is. Körbejárva a teret megtekintettük a barokk palotákat, mint pl. a Bánffy-palotát, a régi városházát.
Ezt követően Tordára utaztunk, itt megnéztük Erdély legrégebbi és legismertebb sóbányáját.
Tordáról Pirisa Dávid tájékoztatott bennünket. Torda az Aranyos és a Rákos összefolyásánál. Sóbányái miatt már a római korban is nagy jelentőséggel bírt és ezt a jelentőségét a történelem folyamán hosszú ideig megtartotta. A történelem viharai tépték a várost, de a szatmári béke után fejlődésnek indult. A református lelkészi hivatal épületének falán, a Petőfi emléktáblán olvashatjuk, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor, miközben Székelyföld felé tartott, hogy csatlakozzon Bem József seregéhez. Itt látta utoljára feleségét és kisfiát. Torda ma jelentős gyárváros. A felhagyott sóbányánál szép turisztikai fogadó központot alakítottak ki, de gyógyközpont is az asztmások, allergiások részére. A mélyben a kosárpályán ping-pong asztalok találhatók, és a mélyben egy amfiteátrum is helyet kapott. Működik egy kisebb óriáskerék is.
Ezt követően Korondra látogattunk, ahol Fábián Viktória korondi tejtermelő és sajtkészítő gazdaságában ismerkedtünk a sajtkészítéssel, és megkóstolhattuk a helyi termékeket. Innen az erdélyi fazekassággal ismerkedtünk Józsa Jánosnál, a népművészet mesterénél.
Korondról Burkhart-Szentiványi Valentin tájékoztatott bennünket.
A 2. nap a szállásunk Szentegyházán volt. Itt is finom vacsora várt bennünket.

2026. május 6. szerda

A 3. nap Mádéfalván kezdtünk. Itt emlékeztünk a veszedelemre, ahol 1764-ben az osztrák császári katonaság itt mészárolt le több száz székelyt. Csíksomlyón megnéztük a Kegytemplomot és kolostort. Csíksomlyó a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke. Erről Gommermann-Kincse Kitti tájékoztatott bennünket.
A Szent Anna-tó körül és Mohos-lápnál sétáltunk a krátertó partján. Erről Fatér Micó mesélt nekünk.
Az utolsó két nap a szállásunk Csernáton volt.

2026. május 7. csütörtök

Ezt a napot a Kovásznai testvériskolánknál kezdtük. Halmi Edit tanárnő nagyon jó feladatokat állított össze a testvériskola tanulóival: sportprogram, daltanulás, néptánc, székely szavak jelentésének megismerése és kézműves foglalkozás színesítette a programot.
Kovásznáról Gáspár Levi, a testvériskolánkról Székely Zalán mesélt nekünk.
Ezen a napon még Prázsmárra látogattunk, itt megnéztük a legnagyobb és legkülönlegesebb szász erődtemplomot, mely szinte bevehetetlen volt. Az erődben a helyi szász közösségek életét bemutató néprajzi kiállítás is helyet kapott, mely hűen tükrözve az itteni német ajkú lakosság évszázados küzdelmeit. Erről Rejtő Peti mesélt nekünk.
Utunk következő állomása Brassó volt. Erről Ulrich Hanna számolt be.
Itt található az egykori Magyarország legnagyobb temploma - mely közel száz éven át épült a 14-15. században. Megnéztük a brassói evangélikus Fekete templomot, ez a legkeletebbre fekvő gótikus templom egész Európában.

2026. május 8. péntek

Kirándulásunk utolsó napján Déva vára felé utaztunk, erről Kiss Lilien Sári mesélt nekünk.
Ezután a buszon Rónai Árontól hallottunk Arad történetéről, jelenlegi helyzetéről, valamint minden magyar szívet elszomorító 1849. október 6-i eseményekről. A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát már 1132-ben említették. A történelem folyamán sokszor állt ostrom alatt és 1685-ben szabadult fel a török alól. A 18. században épült fel az új csillagvár, ami mai a honvédség kezelésében van, ezért nem látogatható. A város egykor nevezetes volt a szőlő- és bortermeléséről. Ma Arad gazdag hagyományokkal rendelkező ipari és kereskedelmi központ.
Az Aradi vértanúk emlékműnél Auth Emma idézte fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, sajnálatos kimenetelét. Koszorúzással róttuk le tiszteletünket hős elődeink előtt.
A magyar határ átlépése után Csanádpalotán vacsoráztunk, majd elindultunk haza. Az esti hazaérkezéskor láttuk, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat, a várakozó szülők fáradt, boldog gyereket kaptak vissza.

Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatását, amelynek segítségével részt vehettünk ezen a tartalmas programon, eljuthattunk testvériskolánkba, betekinthettünk az erdélyi magyarság életébe!

„Székelyföldi barangolások”

Beszámoló a Koch Valéria Iskolaközpont 7. a osztályának erdélyi kirándulásáról.

Intézményünk 7. a osztálya pályázatot nyújtott be a „Határtalanul program” keretében Erdély településeinek, kultúrájának megismerésére. A sikeres pályázattal egy 5 napos utat nyertünk Erdélybe, a Székelyföld nevezetességeinek megismerésére.
Az utazás dátuma: 2026. május 3-7.

A program leírása:

Az utazást megelőzően előkészítő órákat tartottunk (április 1, 15, 22, 29), melyeket a Kréta rendszerében is rögzítettünk. Ezeken az előkészítő órákon kiosztásra kerültek a személyre szabott feladatok: a meglátogatandó helyszínekkel kapcsolatosan a tanulók felkészültek egy-egy település, látványosság, természeti képződmény, hagyomány ismereteiből, melyet a tervek szerint az utazás során adtak elő diáktársaiknak. Sorra vettük továbbá az útiterv szerinti állomásokat, előkészítettük a találkozást testvériskolánkkal, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum 7. osztályos tanulóival.
Az elindulást közvetlenül megelőző órán beszéltünk a kiránduláson való viselkedés szabályairól, melyből Pethő Szabolcs készült fel.
Az utazást követően került sor a program értékelésére ill. a beszámolási időszakra (május 20, 27, június 3, 10). Az időpontok a Kréta rendszerében rögzítésre kerültek.

2026. május 3.

Reggel 4 órakor indultunk a pécsi Decathlon parkolójából.
Első napi programunk Nagyszalonta, Arany János szülővárosa: a Csonkatoronyban lévő Arany János Emlékmúzeum megtekintése, Arany szobrának felkeresése. A látnivalókról Komka Ákos tájékoztatott bennünket. Később az 582 m tengerszint feletti magasságon található Királyhágóra érve rövid nézelődés következett, mely egykor Erdély határa volt. Innen csodálatos kilátás nyílt a Gyalui-havasokra, előttünk a Réz-hegységet, visszatekintve pedig a Bihar hegységet csodálhattuk meg. Érdekesség, hogy itt terem természetes környezetében a kakukkfű. Itt az ismertetést Kovács Balázs Mátyás végezte.

Később már az Erdélyi-medencében jártunk. A medencét három oldalról a Kárpátok keretezi, nyugatról az Erdélyi-szigethegység zárja. Kolozsvárra érkezvén sétát tettünk a városban, amely során érintettük Mátyás király szülőházát, a Szent Mihály-székesegyházat, Mátyás király szobrát és a Szarvas-házat, amelyben egykor Heltai Gáspár nyomdája működött, a Farkas utcai templomot és az előtte álló Szent György szobrot, melyet a Kolozsvári fivérek készítettek gótikus stílusban. A város a magyar történelem és művészettörténet emlékei miatt fontos állomás. Itt található a Babes-Bolyai Tudományegyetem, mely mindig megküzdött a magyar nyelven való oktatásért. Itt élt egy ideig Áprily Lajos, itt élt és halt meg fiatalon Dsida Jenő is. Körbejárva a teret megtekintettük a barokk palotákat, mint pl. a Bánffy-palotát, a régi városházát. A kolozsvári ismertetőt Péter Liza tartotta.

Idegenvezetőnk folyamatosan, nagyon sok értékes, a tanulók mondandóját kiegészítő ismeretekkel látott el bennünket: szó esett a Partiumról és Erdélyről, azok földrajzáról, jelenlegi státuszáról, szerepéről az ország életében. Megismerkedtünk az Erdőhát vidékével, a Körösök szépségével, kialakulásával, földrajzi szerepével, adottságaival.
Fáradtan érkeztünk Magyarlónára, ahol az 1. éjszakát töltöttük. A vendégházban szíveslátást és nagyon finom vacsorát kaptunk.


2026. május 4.

Következő nap a bőséges reggeli elköltése után tovább indultunk Tordára, ahol megnéztük Erdély legrégebbi és legismertebb sóbányáját. Tordáról Lévai Alíz tájékoztatott bennünket. Torda az Aranyos és a Rákos összefolyásánál található. Sóbányái miatt már a római korban is nagy jelentőséggel bírt és ezt a jelentőségét a történelem folyamán hosszú ideig megtartotta. A történelem viharai tépték a várost, de a szatmári béke után fejlődésnek indult. A református lelkészi hivatal épületének falán, a Petőfi emléktáblán olvashattuk, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor, miközben Székelyföld felé tartott, hogy csatlakozzon Bem József seregéhez. Itt látta utoljára feleségét és kisfiát. Torda ma jelentős gyárváros. A felhagyott sóbányánál szép turisztikai fogadóközpontot alakítottak ki, de gyógyközpont is épült is az asztmások, allergiások részére. A mélyben a kosárpályán ping-pong asztalok, óriáskerék és egy amfiteátrum is helyet kapott.

Ezt követően Szovátára érkeztünk. Itt sétát tettünk a Medve-tó körül, ill. megcsodáltuk a világon egyedülálló, kipreparált sódombokat. A Medve-tó Erdély egyik legismertebb természeti látványossága, amely különleges alakjáról és sós vizéről híres.
A tó 1875-ben alakult ki egy beszakadás következtében, és nevét a kiterített medvebőrre emlékeztető formájáról kapta. A tó vizének különlegessége a heliotermikus jelenség, amelynek során a sós víz a napsugárzás hatására erősen felmelegszik. A Medve-tó gyógyhatású vizét és iszapját főként reumatikus és mozgásszervi problémák kezelésére használják.
A Parajdi sóvidék környékén található sóképződmények Erdély egyik jellegzetes földtani értékei. A felszínre került sótömböket a csapadékvíz és a patakok oldó munkája évezredek alatt különleges formákká alakította. A „kipreparálódott” sódombok jól mutatják a terület több millió éves geológiai történetét és a sós kőzetek pusztulását. A környék sókincse évszázadok óta fontos szerepet játszik a bányászatban, a gyógyászatban és a helyi gazdaságban.
A Medve-tavat és környezetét Árgyelán Zorka ismertette.

Ezt követően Korondra látogattunk, ahol Fábián Viktória korondi tejtermelő és sajtkészítő gazdaságában ismerkedtünk a sajtkészítéssel, és megkóstolhattuk a helyi termékeket. Innen az erdélyi fazekassággal ismerkedtünk Józsa Jánosnál, a népművészet mesterénél.
Korondról Deák Medox Péter tájékoztatott bennünket.

A napzáró program Farkaslakán Tamási Áron síremlékének meglátogatása volt, ahol közösen helyeztük el az emlékezés koszorúját. Farkaslaka a híres székely író, Tamási Áron szülőfaluja, ezért fontos irodalmi emlékhely Erdélyben. Az író sírja mellett álló emlékművet Szervátiusz Jenő és fia, Tibor készítették 1972–1974 között. A hatalmas faragott kőtömb Tamási Áron írói világának alakjait és jelképeit idézi meg, többek között az Ábel-trilógia világát. Az emlékmű a székely kultúra, az anyanyelv és a hagyományok tiszteletének egyik fontos jelképe.
A Tamási Áron-emlékmű közelében található trianoni emlékhely a nemzeti összetartozás gondolatát fejezi ki. Az emlékművet 2010-ben avatták fel, és az úgynevezett apostoli kettős kereszt formáját viseli. A környezetében álló kopjafák a magyar történelem áldozataira, valamint az összetartozásra emlékeztetnek. Ez a hely egyszerre történelmi emlékhely és a székely–magyar közösségi emlékezet fontos színtere. Idegenvezetőnk szép gondolatai megteremtették mindannyiunkban a magyarság összetartozásának érzését.
A 2. nap a szállásunk a Hargita gerincén, Szentegyházán volt. Itt is finom vacsora várt bennünket.

2026. május 5.

A 3. napi utazásunk első állomása a Gyilkos–tóhoz vezetett, mely 1837-ben keletkezett egy hegyomlás következtében, amikor a lezúduló törmelék elzárta a völgyet, és a fák törzsei ma is különleges látványt nyújtanak a vízben. A környékhez kapcsolódó monda szerint a tó egy tragikus szerelmi történet emlékét őrzi, amely még titokzatosabbá teszi a hely hangulatát.
Ezt követően sétát tettünk a Békás szorosban, amely elvezetett a történelmi Magyarország ezeréves határához.

A Békás-szoros a Keleti-Kárpátok egyik leglátványosabb természeti képződménye, amely a Hagymás-hegységben található. A szűk sziklafalak között kanyargó út és a Békás-patak különleges, vadregényes látványt nyújt. A hatalmas mészkősziklák, mint például az Oltárkő, a természet erejét és szépségét mutatják be. A terület a Nagy-Hagymás Nemzeti Park része, és Erdély egyik legismertebb kirándulóhelye.
A Gyilkos tó történetét Bozsogi Ádám, a Békás szorost Kovács Erik ismertette.

Utunk következő állomása Mádéfalvára vezetett. Itt emlékeztünk meg a siculicidium-ról, amikor 1764-ben az osztrák császári katonaság lemészárolt több száz székelyt. A mádéfalvi ismertetőt Kasznai Zsolt tartotta.

A nap utolsó állomása Csíksomlyó volt. A település Erdély egyik legismertebb zarándokhelye, amely Hargita megyében, Csíkszereda közelében található. A hely hírnevét elsősorban a Csíksomlyói búcsú adja, amely a magyar katolikus közösségek egyik legnagyobb vallási és kulturális eseménye. A kegytemplomban őrzik a híres Mária-szobrot, amelyhez évszázadok óta zarándokok ezrei érkeznek. Csíksomlyó nemcsak vallási központ, hanem a székely identitás, hagyományőrzés és összetartozás jelképe is. Mindezekről Schaub Bendegúz tájékoztatott bennünket.
A szállás előző állomáshelyünkön, a szépen felújított és modernizálzált szentegyházai komplexumban volt. Itt az este során megérkezett iskolánk 7. évfolyamának másik két osztálya is (7/B, 7/C). A teljes évfolyam diáksága nagy örömmel vette birtokba a szabadtéri és sportolási lehetőségeket.

2026. május 6.

Utunk 4. napján először a Szent Anna-tavat és a Mohos-lápot kerestük fel. A Szent Anna-tó Erdélyben, a Csomád-hegység vulkáni kráterében található, és Románia egyetlen vulkáni eredetű tava. A tó különlegessége, hogy tiszta vizét főként csapadék táplálja, ezért élővilága és természeti környezete fokozottan védett. A tó közelében található Mohos-láp egy egykori krátertó helyén kialakult értékes tőzegláp, amely ritka növényfajoknak, jégkorszaki religtumoknak és tápanyag szegény környezetet tűrő növényeknek ad otthont. A Szent Anna-tó és a Mohos-láp együtt Erdély egyik legszebb természeti látnivalója, ahol a vulkáni múlt és a különleges élővilág is megfigyelhető. A tudnivalókat Huber Veronika ismertette.


Ezután Brassó következett: Erdély egyik legismertebb és legszebb városa, amely a Kárpátok vonulatai között fekszik. Itt található az egykori Magyarország legnagyobb temploma - mely közel száz éven át épült a 14-15. században -, a brassói evangélikus Fekete templom, mely az 1689-es tűzvészben bekormozódott, s innen kapta a nevét. A tűzvész nyomait azóta már eltávolították az épületről. Érdekesség továbbá, hogy ez a legkeletebbre fekvő gótikus templom egész Európában. Brassó történelmi belvárosában jól megfigyelhető a szász építészeti örökség és a középkori városszerkezet. A város fontos kulturális és turisztikai központ, amelynek környékén olyan látnivalók találhatók, mint a Törcsvári kastély. Brassó nevezetességeiről Miklósy-Nagy Kíra tartott ismertetőt. A történelmi belvárosban körbesétáltunk, a nevezetességek megtekintése után indultunk tovább következő szállásunkra, Csernátonba.

2026. május 7.

Kirándulásunk utolsó napját a Kovásznai tesvériskolánknál kezdtük. Halmi Edit tanárnő nagyon jó feladatokat állított össze a testvériskola tanulóival: sportprogram, daltanulás, néptánc, székely szavak jelentésének megismerése és kézműves foglalkozás színesítette a programot. Kovásznáról Oszvald-Bóka András, a testvériskolánkról Molnár Boldizsár mesélt nekünk.
Indulnunk kellet hazafelé, hogy még éjfél előtt megérkezzünk. Utunk Déva vára felé tartott. A programtervben nem szerepelt a vár meglátogatása, így utazás közben vetettünk pillantást a legendával körbefont történelmi falakra.

Ezután a buszon Gombkötő Dávidtól hallottunk Arad történetéről, jelenlegi helyzetéről, valamint a minden magyar szívet elszomorító 1849. október 6-i eseményekről. Arad a Maros folyó partján fekvő történelmi város. A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát már 1132-ben említették. A történelem folyamán sokszor állt ostrom alatt és 1685-ben szabadult fel a török alól. A 18. században épült fel az új csillagvár, ami mai a honvédség kezelésében van, ezért nem látogatható. A város egykor nevezetes volt a szőlő- és bortermeléséről. Ma Arad gazdag hagyományokkal rendelkező ipari és kereskedelmi központ.
A település fontos szerepet játszott az 1848–49-es magyar szabadságharc történetében, hiszen itt végezték ki az aradi vértanúkat 1849. október 6-án. A városban található az Aradi vértanúk emlékműve, amely a nemzeti emlékezet fontos helyszíne. Az Aradi vértanúk emlékműnél Mecseki Alex Dominik idézte fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, tragikus kimenetelét. A lenyugvó nap utolsó sugarainál róttuk le tiszteletünket a szabadságharc hős vértanúi előtt és helyeztük el az emlékezés koszorúját.

A magyar határ átlépése után a hazaúton sokat beszélgettünk az elmúlt 5 nap élményeiről, emlékeiről, az utazás jelentőségéről. A gyerekek nagyon jól érezték magukat; volt olyan diák, aki a szüleit arra kérte, hogy családostól jöjjenek vissza Erdélybe.