29/05/2025
Tudtad? És azt, hogy a mai kornak is megvannak a "hősei" és jó lenne, ha nem száz év múlva hallana róluk mindenki.
Ebben mi is tudunk azoknak segíteni azoknak, akik erre szorulnak.
A Plüss Kommandó -t érdemes megemlíteni, mert Ők, pont ezen a területen tevékenykednek, ami a posztban lett említve.
És remélhetőleg hamarosan Ő értük is utazhatnak azok, akik majd Őket választják az utazásukkal támogatva.
Hogyan tehetik?
Az "Utazz Értü(n)k" programmal ... 😊
https://www.facebook.com/share/p/16etkVdfmR/
Amindenit. Ez gyönyörű. ❤️❤️❤️
👇
Kezdetben sokszor nevetségessé teszik az igazi úttörőket.
Gúnyolódnak az ötleteiken, őrültséggel vádolják őket. De néhányan mégis megváltoztatják a történelem menetét.
Ilyen volt például Martin Couney.
A 19. század végén, a New York-i Coney Islanden, valami érdekes és rejtélyes dolog történt.
A nevetés, a vattacukor és a körhinta mellett egy teremnyi inkubátorral teli koraszülött babát láthattak az emberek.
Törékenyen és békésen aludtak, ahogy a látogatók ámulva nézték őket.
Nem műsor volt. Vészhelyzet. Vidámparknak álcázva.
Akkoriban a koraszülötteket veszett ügynek tekintette az orvoslás.
A gondozásuk költséges volt, és sok kórház számára haszontalan.
Az előzmény az, hogy egy Stéphane Tarnier nevű francia szülészorvosnak forradalmi ötlete támadt, amit az állatkerti tojáskeltető inkubátor inspirált.
Hasonlót építtetett, amely több gyermek befogadására is alkalmas volt.
1881-ben telepítették az eszközt a párizsi szülészeti kórházban.
Ez volt az első zárt inkubátor, amelyet modernnek lehet nevezni, mivel napjaink tökéletesített készülékei csak részletekben különböznek tőle.
Az orvosi közösség lenézte ezt.
Évekkel később Pierre Budin, egy másik francia orvos inkubátorokat hozott az 1896-os berlini világkiállításra.
Martin Couneyt ez megbabonázta.
Úgy gondolta, hogyha a kórházak nem akarják megmenteni azokat a babákat, akkor ő megteszi.
És a vidámparkokat használta a költségek finanszírozásához.
Az Egyesült Államokba költözött és inkubátorklinikákat nyitott a Luna Parkban és a Dreamland vidámparkokban.
Ami első ránézésre egy látványosságnak tűnt, valójában egy korszerű orvosi eszköz volt.
Képzett ápolók gondoskodtak a babákról.
A közönség pedig fizetett, hogy lássa őket.
A bevételből Couney fedezte az összes költséget.
A kórházak olyan kicsiket küldtek neki, akiket életképtelennek véltek.
85 százalékos volt a siker aránya.
A becslések szerint több mint 6500 újszülött életét mentette meg.
Egyikük Lucille Horn volt, 1920-ban született koraszülött. Couney-nak köszönhetően túlélte... és 96 évig élt.
Amikor a kórházak végre bevezették a módszert, 1943-ban, Couley bezárta a kiállításokat.
A munkájára már nem volt szükség egy vidámparkban.
Teljesítette a küldetését.
A történelem mindig ismétli önmagát. Az igazi tudomány bátorságból születik.
És a tudományban a szkepticizmus ára általában az emberi élet. Ezért azok, akiket egyszer hasonlóan kigúnyoltak, megérdemlik örök tiszteletünket.
Nem a hírnévre vagy a tapsra vágytak.
Csak életeket akartak menteni.
Köszi András, hogy megosztottad!🙂
