Pápai Református Teológiai Akadémia

Pótfelvételi és felvételi hirdetmény

A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételi és felvételi hirdetménye a 2026/2027-es tanévre az Akadémia honlapján érhető el:

Pápai Református Teológiai Akadémia A Pápai Református Teológiai Akadémia a Magyarországi Református Egyház felsőoktatási intézménye, amely a több évszázados pápai református hagyományra építve ma is a hit és a tudomány művelésének otthona.

Az Úr megőriz téged

A Pápai Református Teológiai Akadémia tanévzáró ünnepi közgyűléssel zárta le a 2025/2026-os tanévet. Az ünnepi közgyűlésen került sor a hatodéves hallgatók szolgálati eskütételére, a végzős hallgatók oklevelének és az Akadémiai kitüntetéseknek az átadására.

https://www.prta.hu/web/bejegyzes/az-ur-megoriz-teged

Deáklakomával zárult a vizsgaidőszak

Minden tanév vége egy hagyományos deáklakomával zárul és idén sem volt ez másként. Ilyenkor professzorainkkal, munkatársainkkal és diáktársainkkal együtt tekintünk vissza az elmúlt év eseményeire, megosztjuk egymással tapasztalatainkat, valamint beszélgetünk élethelyzeteinkről és terveinkről. Ez az alkalom kiváló lehetőséget nyújt a kötetlen együttlétre és a feltöltődésre, hiszen a vizsgaidőszak végére mindannyiunknak szüksége van egy nagy fellélegzésre.

Ezzel lezártnak tekinthetjük a vizsgaidőszakot.

Selymes Máté – teológus hallgató

https://www.prta.hu/web/bejegyzes/deaklakomaval-zarult-a-vizsgaidoszak

Oklevél az Akadémiának

Az Allegro Alapfokú Művészeti Iskola tanévzáróján, 2026. június 18-án Szili Gabriella igazgató asszony őszinte háláját és köszönetét fejezte ki Akadémiánk vezetőségének és munkatársainak, hogy a 2025/2026-os tanévben rendezvényeik, koncertjeik, művészeti programjaik helyszínéül Lovagtermünket rendelkezésükre bocsátottuk.

Hálás szívvel köszönjük az oklevelet.

https://www.prta.hu/web/bejegyzes/oklevel-az-akademianak

Vizsgaidőszak a hallgatók szemével

A vizsgaidőszakot mindnyájan kicsit másképp éljük meg. Vannak, akik a lehető leggyorsabban teszik le a vizsgáikat, mások szeretnek több időt szánni a felkészülésre. Van, aki a tanulószobában szeret tanulni, van, aki a szobájában, és olyan is, aki a szabadban. Sokan sokfélék vagyunk, mégis igyekszünk egymást segíteni. Néhány hallgatótársammal beszélgetve a következőket mondhatom el az e félévi vizsgaidőszakról:

Vannak, akik jobban szeretik a vizsgaidőszakot, mivel ilyenkor teljesen maguk oszthatják be az idejüket, ezáltal több lehetőség jut az elcsendesedésre és egyéb tevékenységek végzésére. Vannak azonban, akik ennek a szöges ellentétét élik meg, mert kihívásként tekintenek a saját idejük beosztására, gyakran alul becsülve, hogy egy-egy feladat mennyi időt vesz igénybe. De akadt olyan is, aki saját elmondása alapján a szorgalmi időszak végén jobban várja a vizsgaidőszakot és annak végén jobban várja a szorgalmi időszakot.

A vizsgáinkat is másképpen szoktuk felvenni: egyesek minél hamarabb leteszik őket, egy nap akár kettőt is, mindeközben csupán két-három napot hagynak a vizsgáik között, mások pedig jobban szeretnek annyi időt rászánni, amennyire csak lehetőségük nyílik – így viszont a vizsgaidőszak minden hetére jut legalább egy vizsga, aminek a végére szinte képtelenség nem kimerülni.

Eltérő még, hogy ki hol szeret tanulni. Vannak, akik egész vizsgaidőszakban alig hagyják el a szobájukat, megint másoknak nagy segítség a tanulószoba, ahol egymástól függetlenül, mégis közösen, egy térben tanulhatunk, hiszen ez ösztönzően hathat.

Összességében a szabadidőnk beosztása bizonyult a legnagyobb vízválasztónak, hiszen ez egyszerre adhat okot fellélegzésre és fejtörésre, s közben megtanít minket felelősséget vállalni a döntéseinkért. Elsőévesként különösen hasznosnak érzem, hogy megosztjuk egymással a vizsgatapasztalatinkat, ezzel is segítve egymást, valamint a már tapasztaltabb felsőbbévesek tanácsai is a javunkat szolgálják.

Vágó Viktória, teológus hallgató

(fotó: Selymes Máté)

ww.prta.hu/web/bejegyzes/vizsgaidoszak-a-hallgatok-szemevel

Fotók és festmények

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és a Pápai Református
Teológiai Akadémia által közösen meghirdetett fotópályázat eredményhirdetése és kiállításmegnyitója várta az érdeklődőket június 10-én a teológia második emeleti nagytermében.

Az idei fotópályázat témája az Imádság volt. A beérkezett alkotásokat Balla Ibolya, Adorján Zoltán, Nikolausz Krisztián és Schmidt Orsolya zsűrizték a két intézmény részéről.

A szakmai értékelésről Nikolausz Krisztián gondolatait hallhatták a megjelentek:

“A jó kép – legyen az festmény, grafika, vagy fotó – azonnal megragad, megállít, nem lehet nem észrevenni. A néző úgy érzi, hogy tekintete valamiért újra és újra visszakívánkozik hozzá. A jó kép hatni tud. A fénykép csak akkor készül el igazán, amikor valaki ránéz, és mindazt, amit lát, a saját történetéhez tudja kapcsolni.

Ha első pillantásra nem is könnyen értelmezhető, de úgy érezni, valamiért fontos, valamiképpen megszólít. Ha témája hétköznapi, banális, akkor is mintha túlmutatna önmagán. Akármennyire is felfejthetjük gondolati, érzelmi rétegeit, mindig megőriz magában valamiféle titkot. S ebben nem csak olyan elengedhetetlenül fontos eszközök működnek, mint a kompozíció, a fények, a fehéregyensúly, a mélységélesség, vagy a zársebesség, hanem valami más is: a fotós szeme. A szem mely észleli a megfelelő pillanatot, együtt létezik vele, s megtalálja lényegét. Ezt önmagában nem lenne képes véghezvinni, mert szüksége van arra, hogy a jó helyen állva érezze is azt, amit lát. Így tud érzéseket kiváltani abban, aki a képet nézi. Az ilyen kép a tökéletesség érzetét kelti. Azt, hogy az a bizonyos kép mindig is volt valahol: a fotós – megállítva az időt – csak előhívta. Az ilyen fotó szépsége az igazságából fakad. Mentes minden mesterkéltségtől és öncélú virtuozitástól.”

Ezúttal a zsűri nem helyezésekben gondolkozott, hanem négy díjazott alkotást választott ki.

A teológia ajándékait Balla Ibolya rektorasszony, a gimnázium díját pedig Ferenczi Alpár igazgató adta át.

A díjazott alkotások:

BELÉD KAPASZKODOM VILÁG VILÁGOSSÁGA (Kerpel Péter József)

LÉLEK SZÁRNYAI (Boros Zita)

TRANSZCENDENS (Ruttmayer-Kajtár Szilvia)

KŐBE ZÁRT IMA (Boros Zita)

A kiállítás megnyitóját követően a Tanácsteremben folytatódott a program, ahol Robozné Erődi Ildikó festőnő a teológia számára készített hat festményét tekinthették meg a résztvevők, melyek mostantól intézményünket díszítik.

https://www.prta.hu/web/bejegyzes/fotok-es-festmenyek

Évzáró meghívó

Tisztelettel hívjuk és szeretettel várjuk kedves vendégeinket Akadémiánk évzáró ünnepségére 2026. június 28-án, vasárnap 14 órára a pápai Ótemplomba.

Pápai Református Teológiai Akadémia A Pápai Református Teológiai Akadémia a Magyarországi Református Egyház felsőoktatási intézménye, amely a több évszázados pápai református hagyományra építve ma is a hit és a tudomány művelésének otthona.

Gyászhír

Fájó szívvel, de a feltámadás reménységében tudatjuk, hogy Anna Maria Kool (Anne-Marie) Akadémiánk korábbi tanára 2026. június 4-én megtért teremtő Urához.

“Az igaznak emlékezete áldott.” (Péld 10,7)

Pápai Református Teológiai Akadémia A Pápai Református Teológiai Akadémia a Magyarországi Református Egyház felsőoktatási intézménye, amely a több évszázados pápai református hagyományra építve ma is a hit és a tudomány művelésének otthona.

Teológus a pünkösd forgatagában

Sokan azt gondolják, hogy a lelkipásztorok és a teológushallgatók élete merő tanulásból és fegyelemből áll. Ez részben igaz, ugyanakkor fontos látni, hogy a lelkészek és teológusok is emberek: nekik is szükségük van feltöltődésre, felszabadultságra és arra a szabadságra, amelyet Isten ajándékoz az embernek.

A pünkösdi legáció során ezt magam is megtapasztalhattam. Az igehirdetési szolgálatok mellett lehetőség nyílt arra is, hogy a szolgatársakkal beszélgessünk, kapcsolatokat építsünk, és egy kicsit kilépjünk a mindennapi szolgálati rendből, illetve a vizsgaidőszakból.

A pünkösdi legáció alkalmával Héregen, Tarjánon, Bajnán és Nagysápon szolgáltam. Már egy korábbi kiszállás során megismerkedtem az ottani lelkipásztorokkal, így a közeg sem volt idegen számomra. Összesen négy igehirdetési szolgálatban vettem részt, valamint egy úrvacsoraosztásban segédkeztem. Ezekről azonban most nem szeretnék részletesebben írni, hiszen karácsony alkalmával már született egy hasonló beszámolóm.

Most inkább azt az oldalát mutatom be a legációnak, amely talán kevesebbszer kerül szóba: a „lelkészi civil élet” mindennapjait és viszontagságait. Mert a szolgálat mögött ott van az ember is – a fáradtságaival, örömeivel, humorával, közösségi pillanataival, családjával és azokkal az esti beszélgetésekkel, amelyek sokszor legalább annyira építőek, mint egy hivatalos alkalom.

Hálát adok az Úrnak, hogy ezen a pünkösdön egy ilyen életteli legációs közegbe kerülhettem.

Érkezésem napján, pünkösdvasárnap reggel Bajnán szolgáltam, majd Nagysápon vettem részt egy konfirmációs istentiszteleten, ahol úrvacsoraosztásban segédkeztem. Talán nem kell külön leírnom, hogy ez a két szolgálat mennyit jelentett számomra.

Ezt követően Tarjánba mentem, ahol egy számomra teljesen váratlan helyzetbe csöppentem: mint kiderült, éppen egy születésnapi összejövetelbe érkeztem, amelyet a lelkész házaspár jó barátai tartottak. Kezdetben mindenki idegen volt számomra, de a sok beszélgetés és a jó társaság hamar oldotta a feszültséget.

Ebéd után részt vettünk a tarjáni pünkösdi bortúrán, ahol még több új emberrel találkoztam. Közben fogadó lelkészeim barátai is csatlakoztak hozzánk, így egyre nagyobb társasággal folytattuk utunkat a borospincék között. A nap során – természetesen mértékkel – nagyon finom borokat kóstoltunk, jókat beszélgettünk, ettünk és rengeteget nevettünk. Este tíz órára zárult le ez a kis „körtúra”, amelyet még egy hosszú, elalvás előtti beszélgetés koronázott meg.

Pünkösdhétfőn, egy gyors reggeli után, fél kilenctől három istentiszteleten vettem részt. Ezután a lelkipásztor úr szüleinél ebédeltünk, majd eredetileg hazaindultam volna… volna. A borkóstolón megismert barátok ugyanis átjöttek a parókiára egy kis beszélgetésre és sütögetésre. Kérésükre még vacsorára is maradtam, sőt marasztaltak volna egy újabb éjszakára is, ezt azonban már nem engedhettem meg magamnak. Így végül, miután mindenkitől elköszöntem, este kilenc órakor indultam vissza a teológiára.

Az egész pünkösdi legáció számomra nemcsak szolgálat volt, hanem egy fontos emlékeztetés is arra, hogy a lelkipásztori életben mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, a közösségben megélt örömök és azok az egyszerű pillanatok, amikor az ember csak jelen van, beszélget, nevet és együtt él másokkal és lényegében az Isten által kapott szabadságot élvezi.

Ezen a pünkösdön nagyon sok lelki, élménydús és kézzelfogható ajándékkal térhettem haza, amelyekért ezúton is hálás szívvel mondok köszönetet a lelkipásztoroknak, családjuknak és baráti társaságuknak, valamint a gyülekezetek tagjainak a szeretetteljes fogadtatásért és a sok közösen megélt pillanatért.

Isten gazdag áldását kérem rájuk.

Selymes Máté – teológus hallgató

https://www.prta.hu/web/bejegyzes/teologus-a-punkosd-forgatagaban

Hit és állhatatosság - a májusi lelkésztovábbképzőről

Állhatatosság, megtérés, a hit tartalma és jelzői… A május 18-19. között megtartott lelkésztovábbképző a teológiai ismeretátadás mellett bibliai példák által a hitben való állhatatos kiállásra is biztatást adott.

https://www.prta.hu/web/bejegyzes/hit-es-allhatatossag-a-majusi-lelkesztovabbkepzorol