Pápai Petőfi Sándor Gimnázium

unk kell –ha csak vázlatosan is– az 1948–1994 közötti időszakra is. Iskolánk jogelődje az 1864-ben alapított irgalmas rendi Ranolder Inté­zet. A Ranolder János által alapított intézetben az 1948-ban bekövetkező államosításáig eltelt majd száz évben működött elemi népiskola és kisded­óvó, polgári leányiskola, tanítónőképző és leánylíceum. Római katolikus leánylíceuma és tanítónőképző intézete az államosítás után a város első le­ánygimnáziumaként folytatta munkáját. Kezdetben az egykori zárda épüle­tében maradt az államosított iskola. Tanári kara ekkor mindössze 9 fő rendes tanárból és néhány óraadóból állt, igazgatója a legendás hírű Bulla Andor volt (húsz éven keresztül, nyugalomba vonulásáig). Az államosítást követő negyedik tanévben az intézet új neve Zrínyi Ilona Állami Általános Leány­gimnázium lett.

1952 alapvető változásokat hozott Pápa város oktatásügyében. Az ad­dig a Dunántúli Református Egyházkerület által fenntartott, nagy múltú Re­formátus Gimnáziumot államosították, ami tulajdonképpen majdnem negy­ven évre a megszűnést jelent***e: épülete, tanárai, diákjai több iskola között osztattak szét. Épületébe költözött elődünk, a Zrínyi Ilona gimnázium, mely intézmény a Református Gimnázium háborúban megcsappant, hiányos fel­szerelését és diákjainak csekély töredékét is átvette. Szeptemberben így 10 osztályban, 339 diákkal, reál- és humántagozaton kezdődött meg a tanítás az 1952/53-as tanévben. Nemcsak gimnáziumunk helye, tanulói összetétele, hanem neve is megváltozott ebben az évben: a felettes hatóságok kezdemé­nyezésére felvette a Petőfi Sándor Állami Általános Gimnázium nevet. A kapcsolat a régi anyaépülettel nem szűnt meg, még pontosan negyven évig a Zárda épületében működött a lánykollégiumunk. Az – országosan is – egyre növekvő számban érettségiző tanulók jó részét nem lehetett egyetemekre, főiskolákra irányítani a szűk keretszámok miatt, így azokat – az akkor uralkodó ideológiával is összhangban – a ter­melés felé igyekeztek irányítani. Az erre történő felkészülést szolgálta az ún. 5+1-es rendszer. Ennek lényege, hogy a gimnáziumban tanulással eltöltött öt nap után egy napot üzemekben, termelési gyakorlattal töltöttek a diákok. A politikai szempontok szerint létrehozott rendszer hosszú távon nem volt életképes. Az üzemek vagy erőn felül dolgoztatták a diákokat, csak munkaerőnek tekintve őket, vagy nem törődtek a képzésükkel. A tanulók szakmai képzettséget igazoló bizonyítványt nem kaphattak, így ők is érdek­telenek lettek a képzés iránt. Az utolsó 5+1-es rendszerű osztály 1971-ben fejezte be a tanulmányait. Az 1963–64-es tanévben a gimnáziummal közös igazgatással megala­kult a 4+2-es rendszerű mezőgazdasági szakközépiskola. (Az intézmény új neve ekkor Petőfi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola lett.) Mindeközben a korábban jellemző reál- és humánosztályok helyébe országosan is és gimnáziumunkban is általános tantervű és szakosított osz­tályok léptek. Nálunk először orosz nyelvi, majd 1974-től kémia szakosított oktatás működött, mindkettő addig, amíg a fakultatív oktatás 1981-ben el nem indult. Iskolánk történetének leghosszabb ideig létező, legsikeresebb szak­képzése az egészségügyi volt. Ez az 1967–68-as tanévben indult, és 1999-ben érettségiztek utoljára ebben a képzési formában. Eleinte rendelőintézeti asszisztensi, majd általános asszisztensi, csecsemő- és gyermekgondozói, végül általános ápolói és általános asszisztensi végzettséget kaptak a szakmai érettségi után a tanulók. A bázisintézet a pápai kórház volt. Az új képzési forma hamarosan ismét névváltással járt együtt: iskolánk neve 1971-től Pe­tőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolára módosult. (Az egészségügyi szakképzés megszűnésének okaira az iskola elmúlt tíz évét tárgyaló fejezetben térünk ki.) A diákok tehetségének kibontakoztatása, a továbbtanulás megkönnyí­tése indokolta az országos oktatásirányítás részéről az ún. fakultációs oktatás bevezetését. Az 1979–80-as tanévtől felmenő rendszerben két kötelezően felveendő, de szabadon megválasztott, majd a későbbiekben (az 1987–88-as tanévtől) önként felvehető és szabadon megválasztott tárgyat jelentett a fa­kultáció az utolsó két tanévben. Gyakorlati tárgyként 1981-től könyvtárke­zelői ismeretek, 1985-től postaforgalmi kezelés, 1988-tól számítógépkezelői ismeretek, 1994-től utazás és turizmus volt választható (ez utóbbi jelenleg is létezik). Gimnáziumunk 1994 előtti profilváltásainak sorában utolsó a ma is si­keren működő idegen nyelvi és számítástechnikai speciális (ma úgy mond­juk: emelt szintű) képzés megjelenése. Az iskolavezetés és a tantestület mintegy megérezte, hogy a modern információs társadalomban – amilyenné akkortájt kezdett válni Magyarország társadalma is – a legalább felhasználói szintű számítógépes ismeret és az idegennyelv-tudás elengedhetetlen az ér­vényesüléshez. A rendszerváltás után, 1990-ben Pápa város önkormányzata lehetővé t***e a Református gimnázium újraindítását ugyanabban az épületben, ahol 1952-ben megszűnt, és ahol 1990-ben még a Petőfi gimnázium működött. Négy nehéz tanévet élt át egymás mellett a két nagy múltú iskola. A Petőfi gimnázium évente a korábbi öt helyett csak három első osztályt indíthatott, a Református gimnázium pedig megkapta az így felszabaduló osztálytermeket. Az egyik iskola a fennmaradásáért küzdött, a másik helyet követelt a nap alatt. Pápa város vezetésének oroszlánrésze volt abban, hogy ma mindkét iskola virágzik, színesítve a város oktatási palettáját. „A harcot, melyet őse­ink vívtak, Békévé oldja az emlékezés”– írja a költő. Szerencsére a két is­kola mai vezetése és tanári kara között már nyoma sincs azoknak a napi vi­táknak, nézeteltéréseknek, amelyek akkor – szükségszerűen – rontották a kapcsolatot. Az 1994-es emlékkönyv által bemutatott korszakot felidézve álljon itt annak a három igazgatónak a neve, akik az országos és a helyi oktatáspoli­tika változásait követve, de iskolánk érdekeit mindig szem előtt tartva irányították az iskola elmúlt négy és fél évtizedes életét: a már említett Bulla Andor 1948-tól 1968-ig, Tallai Ferenc 1968-tól 1989-ig, Varga Géza pedig 1989-től 1999-ig. A történet folytatása 1994-től 2004-ig

1993-ban jött létre megállapodás Pápa Város Önkormányzata, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Dunántúli Református Egyházkerület képviselői között az új (önkormányzati fenntartású) gimnázium megépítéséről. Több lehetséges helyszín közül a város vezetése − a gimnázium tanári karával összhangban − a Várkert út menti területet jelölte ki az építkezés helyszínéül. A PELC- és a Vasas-pályák közti területen, az MHSZ által is használt lőtér szomszédságában 1993. augusztus 13-án dr. Kovács Zoltán, Pápa város polgármestere lerakta az iskola alapkövét. 1994. szeptember 4-én, alig egy évvel az alapkőletétel után dr. Kovács Zoltán polgármester és Varga Géza igazgató felavatta a Petőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola új épületét. A költözéssel járó felfordulás, fáradság ellenére a „honfoglalás” boldog és derűs volt: hosszú évek viharai után biztossá vált a gimnázium jövője. Az új épületben töltött első tanévekben komoly gondot okozott a tornaterem és a melegítőkonyha (menza) hiánya. Négy éven át egy elavult fűtéstechnikával rendelkező, kisméretű kondicionáló terem szolgált tornateremként, menzás tanulóinknak pedig a Nátus Konyha épületébe kellett eljárniuk ebédelni. Az 1994–95-ös tanévre három osztályt iskoláztunk be: egy általános tantervűt, fele részben angol, fele részben számítástechnika emelt szintű képzéssel, egy speciális német nyelvit, valamint egészségügyi szakközépiskolai osztályt. 12 osztályunkat (az I–IV. évfolyamon 3–3 osztállyal) 30 törzstag tanár és jelentős számú óraadó (köztük hat orvos) oktatta. Ebben a tanévben kezdődött el az utazás és turizmus gyakorlatorientált fakultációs képzés, amerikai programmal, az Iskolafejlesztési Alapítvány koordinálásában. Továbbra is indítottuk a bevált postaforgalmi ismeretek elnevezésű, jó elhelyezkedési lehetőséget biztosító fakultatív oktatásunkat. A szakképzésről szóló 1993-as törvény a középfokú ápolóképzést érettségire épülő, diplomás képzéssé szándékozott átalakítani, így viszont iskolánkban csak szakképzést megalapozó szakmai alapképzés lett volna. Ilyen feltételekkel viszont megcsappant a jelentkező tanulók száma, a sikeres beiskolázás évről évre nehezebb lett. Ezért Pápa Város Önkormányzatának Oktatási, Kulturális és Vallási Bizottsága és az iskolavezetés megállapodott, hogy 1995-től már csak érettségire épülő, hároméves ápolóképzés lesz indítható. Egészségügyi képzésünk feltételeit rontotta az is, hogy a korábbi, jól felszerelt egészségügyi szaktantermek helyett az új épületbe költözés után a Jókai utcán, távol az iskolától, a kórháztól kapott, leromlott állapotú helyiségekben folyt a szakmai képzés. A gimnázium aulája már az első tanévben is több jeles eseménynek, iskolai ünnepélynek volt a színhelye. Az 1994 tavaszán megalakult iskolaszék javasolta, hogy más iskolák mintájára szervezzünk a szülők és a pedagógusok kapcsolattartását is szolgáló bált, mely egyben jótékonysági célokat is szolgál, és bevételeit osszuk szét a szociálisan rászoruló diákok között. A bál sikeres volt, s azóta minden évben megrendezzük. Mára a városi báli szezon egyik legrangosabb eseménye lett, melynek bevételével az iskolaszék rendelkezik. 1995 tavaszán a Petőfi Társaság felkérésére gimnáziumunk itt rendezhette meg a Petőfi nevét viselő középiskolák országos találkozóját is. Az iskola 1995 januárjától az önkormányzat döntése alapján, gazdasági vezető alkalmazásával önállóan gazdálkodó intézménnyé vált. Az 1995–96-os tanévet 30 főállású pedagógussal és 11 óraadó tanárral kezdtük. Az idegen nyelvi, az informatika és az egészségügyi osztály mellett az érettségi-képesítő vizsgát tett egészségügyi szakközépiskolai tanulók részére szakápoló képesítés megszerzésére ötödéves felnőttképzést indítottunk, amelyet végül csak nyolcan kezdtek meg. Mindez előrevetít***e az egészségügyi szakközépiskolai képzés jövőjének bizonytalanságát. Emiatt a tantestület – Pápa Város Képviselőtestületének hozzájárulásával − hosszas viták után amellett döntött, hogy a következő tanévtől hatosztályos gimnáziumi képzést indít, amely felmenő rendszerben felváltja az egészségügyi szakközépiskolai oktatást. A hatosztályos képzés kialakítása, a helyi tantervek elkészítése során a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos gimnázium hatosztályos gimnáziuma volt a minta számunkra, ahol 1990-ben indult hatosztályos képzés. A tantestület azon tagjai, akik szívesen vállalták az újfajta oktatásban való részvételt, egyhetes tapasztalatcserén vettek rész Mosonmagyaróvárott. Ettől a tanévtől kezdve a már hagyományos Petőfi-szavalóversenyt városivá szélesítettük. Külön kategóriában versenyezhettek a város általános és középiskolás tanulói. Az 1996–97-es tanévre négy osztály beiskolázását tervezte az iskolavezetés (számítástechnikai, valamint nyelvi tagozat, egészségügyi szakközépiskolai osztály és hatosztályos gimnázium). Jóllehet, a minisztérium lehetőséget adott az eddigi szakközépiskolai képzés folytatására, nem volt elegendő jelentkező, így csak három osztály beiskolázása volt sikeres. A hatosztályos gimnázium iránti érdeklődést mutatta, hogy több mint hatvanan t***ek felvételi vizsgát, s ennek alapján 32 fő kezdhette meg tanulmányait. Tulajdonképpen ebben a tanévben alakult ki az a képzési szerkezet, amely ma is jellemzi gimnáziumunkat. A nyelvi tagozat magas óraszáma (eleinte heti 8, később 6 óra) lehetővé teszi az első idegen nyelvből a középfokú C típusú nyelvvizsga letételét. Az új épületben az oktatás tárgyi feltételei a nyelvi labor, a számítógépes nyelvi terem, társalgók révén jelentősen javultak. Az angol nyelv oktatását ebben a tanévben is, a Soros Alapítvány támogatásának köszönhetően, amerikai vendégtanár segít***e. Az első idegen nyelvként tanított angolon és németen kívül második nyelvként francia, orosz és olasz nyelvet vehettek fel a diákok. Az informatika tagozatra jelentkező tanulók alap- és középfokú informatikai végzettséget − számítógép-kezelő és szoftverüzemeltető OKJ-vizsga − szerezhettek. Az oktatást előbb egy, majd két számítógépes terem segít***e. Az új tagozattól, a hatosztályos gimnáziumtól azt várta a tantestület és az iskolavezetés, hogy a hosszabb képzési idő nyugodtabb tempójú haladást, elmélyültebb tanulást, sikeresebb versenyeztetést tesz lehetővé. Ezeket az elvárásokat az élet azóta jórészt igazolta: a hatosztályos gimnázium ma is sikeresen működő képzési formánk, a tanulók tanulmányi átlaga meghaladja a négyosztályos gimnáziumban tanulókét, versenyeredményeik is legalább olyan jók. Összegezve: a ’90-es évek közepére kialakult képzési kínálatunk korszerű, mind a munkaerőpiac, mind a felsőoktatás igényeinek megfelel. A közoktatásról szóló törvény az iskolákat helyi tantervek készítésére kötelezte. Ennek a munkának a megkönnyítésére az Országos Közoktatási Intézet mintatanterveket készíttetett, melyeket ún. közoktatási információs szolgáltató pontokon keresztül kívánt eljuttatni az iskolákhoz. Gimnáziumunk pályázat útján egyike lett az iskolákban működő 22 információs pontnak. Így két éven keresztül látta el a város és környékének alap- és középfokú közoktatási intézményeit tantervekkel. E tevékenység során kapott először internet-hozzáférést iskolánk.

1997 nyarán megkezdődött a volt MHSZ-irodaházban a hiányzó menza kialakítása. Az 1998-ban átadott „B” épület földszintjén így melegítőkonyha, az emeletén két számítógépes szaktanterem, tanári szoba (mely alkalmanként orvosi szobaként is funkcionált) és mellékhelyiségek létesültek. A főépületből ide átköltöztetett számítógéppark az egyik tanteremben kapott helyet, míg a másikba a pályázati úton és a városi önkormányzat támogatásával kapott 17 új gép került. A számítógépekhez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium internet-hozzáférést biztosított. Ebben a tanévben készült el iskolánk pedagógiai programja, s ennek részeként helyi tantervünk, mely meghatározta a következő tanévek oktató-nevelő munkáját, az egyes tantárgyak követelményeit, heti óraszámait a 7–10. évfolyamokon. A pedagógiai program a tantestület, majd pedagógiai szakértő jóváhagyása után a következő tanévben lépett életbe. Az 1998–99-es tanévben már csak egyetlen osztályban folyt egészségügyi szakközépiskolai képzés. A szakmai tárgyak tanítását 3 orvos óraadó tanár, az érettségi-képesítő vizsgára történő felkészítést és az osztályfőnöki teendőket egy törzstag szakoktató végezte. Ebben a tanévben szűnt meg az orosz nyelv oktatása gimnáziumunkban. A testnevelésórák megtartása ekkor volt a legnehezebb. Az 1994 óta szükségtornateremként használt kondicionálóterem igénybe vételére az ÁNTSZ már nem adott engedélyt, s azt lebontották. Így a tanév során a testnevelésórákat a sportpályákon vagy az uszodában tartottuk meg. 1998 augusztusában megkezdődött a Városi Sportcsarnok építése, amely az eredeti terveknek megfelelően egyben a gimnázium tornatermévé is vált. Ebben a tanévben ünnepelte gimnáziumunk fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból 1998. között ünnepi hetet szervezett az iskolavezetés és a tantestület. Programjában iskolatörténeti és egyéb kiállítások, kulturális bemutató, a tudományok vagy a művészetek terén hírnévre szert tett öregdiákok előadásai szerepeltek.

1999 júniusában búcsúztatta el a tantestület a Petőfi Sándor gimnázium 1980-as–’90-es évekbeli történetének két meghatározó személyiségét, Somfai Györgyné igazgatóhelyettest és Varga Géza igazgatót. A megüresedett igazgatói álláshelyre Pápa Város Képviselőtestülete pályázatot írt ki. A tantestület két tagja nyújtotta be pályázatát, ám a képviselőtestület egyikükét sem támogatta, s új pályázat kiírása mellett döntött. Így az 1999–2000-es tanév elején megbízott igazgatóként Somfai Jánosné igazgatóhelyettes látta el a vezetői teendőket. A nyár folyamán kiírt újabb igazgatói pályázatra Huszár Endre adta be pályázatát, melyet az önkormányzat képviselőtestülete elfogadott, és 1999. november 1-jei hatállyal kinevezte őt a gimnázium igazgatójává. E tanév elején a törzstag pedagógusok száma 28, a részmunkaidőben alkalmazottaké 3, az óraadóké 5 fő volt. Tantestületünk az ezredfordulóra jelentős átalakuláson ment keresztül. A kilencvenes években viszonylag rövid idő alatt sokan mentek nyugdíjba, a tanári kar úgyszólván kicserélődött. A tanárok átlagéletkora 40 év alá süllyedt. Az iskola tanulói létszáma a hatosztályos gimnáziumi képzés felmenő rendszerű kiépülésével folyamatosan emelkedett, a ’90-es évek közepi 340 fő helyett az évtized végén már közel 400 diák tanult nálunk. Októberre elkészült a Városi Sportcsarnok, s ezzel végre megoldódtak tornatermi gondjaink. Mivel a sportcsarnok építéséhez a „Petőfi Sándor Gimnázium és Szakképző Iskola, Pápa Alapítvány”-nak is köze volt, a délelőtti testnevelés órák beosztásakor a gimnázium igényei elsőbbséget élveznek. A sportcsarnoknak, mint részben önállóan gazdálkodó intézménynek a gazdasági ügyeit részben gimnáziumunk gazdasági szervezete látta el 2000 júliusáig. Ebben a tanévben sikeres pályázattal megkezdődött a Comenius I. minőségbiztosítási rendszerkiépítése iskolánkban. A 2000/2001-es tanév jelentős változások sorát hozta. Tanulói létszámunk ebben a tanévben meghaladta a 400 főt, s ezért – az közoktatásról szóló törvénnyel összhangban – a fenntartó önkormányzat engedélyezte a második igazgatóhelyettesi státuszt, melyet dr. Nagyné Benkovics Márta nyert el. Az iskolavezetés így ismét háromtagúvá vált. Gazdálkodásunkban is jelentős átalakítás történt. Pápa Város Képviselőtestülete az általa fenntartott intézményhálózat racionálisabb működtetésének szándékával 2000 júliusától az eddig önállóan gazdálkodó közoktatási és közművelődési intézményeit – köztük a Petőfi Sándor gimnáziumot – részben önállóan gazdálkodóvá t***e úgy, hogy gazdasági ügyeik egy részét a Közoktatási és Közművelődési Intézmények Gazdasági Ellátó Szervezetére (KKI GAESZ) bízta. Az átszervezés számunkra azzal járt, hogy a gazdasági-adminisztratív létszámunk átmenetileg háromról két főre csökkent, s megszűnt a gazdasági vezetői státusz. Az átszervezés az oktató-nevelő munkát, a szakmai önállóságot nem érint***e. Ebben a tanévben kellett átdolgozniuk az iskoláknak pedagógiai programjukat, s ennek részeként nevelési programjukat és helyi tantervüket. Gimnáziumunknak ugyan már 1998-ban elkészült a pedagógiai programja, de annak helyi tantervét mindössze egy évig és csak a 7. osztályban léptettük életbe, majd – élve a minisztérium adta lehetőséggel – visszatértünk a központi tantervekhez (ún. „1978-as tantervek”), melyek jobban illeszkedtek képzési szerkezetünkhöz, és nemcsak a 10., hanem a 12. évfolyam végéig szabályoztak. Az új pedagógiai program elkészítése a tantestület jelentős részének bevonásával történt. A tantervek felölelték oktatásunk teljes vertikumát (7–12. évfolyam), s külön-külön tanterv készült a három − a hatosztályos gimnáziumi, az emelt szintű informatika-számítástechnikai és az emelt szintű idegen nyelvi − tagozatunkra is. Kidolgoztuk, és felmenő rendszerben életbe léptettük a házi vizsgák rendszerét valamennyi képzéstípusunkban. Már a ’90-es évek közepétől jellemző volt, hogy az iskolai fejlesztések, eszközbeszerzések fő forrásai a pályázatokonnyert anyagi vagy eszközbeli támogatások. Mindezeknek és a szakképzési hozzájárulás nyújtotta fejlesztési lehetőségeknek köszönhetően gimnáziumunk tárgyi feltételei jónak, egyes területeken kiválónak mondhatók. A 2001–2002-es tanévben, a hatosztályos gimnáziumi képzés felmenő rendszerű kiépülésével már 14 osztályunk volt, a tanulók száma túllépte a 430-at. A 12 tantermesre tervezett épületben csak egyéb célú helyiségek átalakításával sikerült újabb osztálytermeket kialakítanunk. Ekkor érzékeltük először, hogy iskolánk kezdi kinőni magát. Nagy szükségünk lenne egy művészeti szaktanteremre, egy „zsibongóra” azok részére, akiknek éppen lyukasórájuk van, valamint hiányzik egy 80–100 fős rendezvény megtartására alkalmas díszterem. A megoldást a tetőtér egy részének a beépítése jelentené. A tanév legfontosabb pedagógiai feladatai a helyi tanterv bevezetése, a minőségirányítási rendszer első szintje kiépítésének befejezése és a kétszintű érettségivel kapcsolatos, folyamatosan bővülő információk nyomon követése voltak. A 2002–2003-as tanév első kellemes eseménye a közalkalmazotti alapilletmények 50%-os emelése volt. Akkor még nem gondoltuk, hogy ennek hatása lesz az iskola működtetésére is. A tanév végére egyértelművé vált, hogy a fenntartó önkormányzat gimnáziumunkat – tulajdonosi jogait megtartva – megyei fenntartásba adja át, több más pápai oktatási intézménnyel együtt. A változtatás oka az volt, hogy a városi önkormányzat nehéz anyagi helyzetbe került a központilag nem teljesen fedezett illetményemelés következtében. Így 2003. szeptember 1-jétől megyei fenntartásba került a Petőfi Sándor gimnázium. A város és a megye megállapodása 2007-ig szól. A megyei önkormányzat közgyűlése megadta iskolánknak az önálló gazdálkodás jogát, sőt, a Bartók Béla Zeneiskola, a Balla Róbert téri Általános Iskola és Speciális Szakiskola, valamint a Nevelési Tanácsadó részben önállóan gazdálkodó intézmények gazdálkodása is gimnáziumunkra hárult. Így 2003 nyarán ki kellett alakítanunk a négy intézmény gazdasági feladatainak ellátására alkalmas gazdasági szervezetet. Viszket Zoltánné, aki 1995 óta végzi gazdasági vezetői (majd 2000-től 2003-ig gazdasági ügyintézői) munkáját, négy beosztott munkatárssal intézi a kiterjedt gazdálkodási feladatokat. Ezen a nyáron felépült a városi termálfürdő első szakasza a gimnáziumunk mögötti külső-várkerti területen. Ősztől már az új létesítményben tarthatták testnevelőink az úszásoktatást, mely a város jóvoltából a diákok számára térítésmentes. A testnevelés feltételei így tovább javultak. Gimnáziumunk évek óta törekszik partneriskolai kapcsolatok kialakítására külföldi középiskolákkal. Ezen a téren az első sikerünk egy bécsi sporttagozatos iskolával létesült kontaktusunk. A 2003/2004-es tanévben nyílt lehetőség a partnerkapcsolatok bővítésére azzal, hogy indultunk az Oktatási Minisztérium és a Tempus Közalapítvány közös pályázatán. Az elmúlt tanév legnagyobb pedagógiai feladata a 2001-es pedagógiai programunk jogszabály által előírt módosítása volt. Ennek során képzési szerkezetünk újabb változtatása mellett döntött tantestületünk. 2004 őszétől az eddigi emelt szintű idegen nyelvi osztályunkat nyelvi előkészítő évfolyammal indítjuk, azaz ötévessé tesszük, melytől nyelvi képzésünk még magasabb szintre emelését várjuk. A jelentkezők nagy száma miatt nincs akadálya a nyelvi előkészítő évfolyam indításának. Szintén e tanévtől az érettségizett diákok részére 13., szakképző évfolyamot kívánunk indítani a számítástechnikai szoftverüzemeltető végzettség megszerzésére. Végigtekintve a leírtakon látható, hogy mozgalmas tíz évet töltöttünk az új iskolaépületben. Az oktató-nevelő munka és a gazdálkodás változásai részben országos és helyi oktatásirányítási, valamint jogszabályi változások, részben az iskola törekvései miatt történtek. Ez utóbbiak középpontjában képzési kínálatunk folyamatos megújítása áll. Csak így tudunk megfelelni a munkaerőpiac, a felsőoktatás és partnereink igényeinek, helytállni az iskolák közötti versenyben, és olyan kínálatot, olyan minőséget nyújtani, amely egyedi, jól megkülönböztethető a város többi iskolájáétól, úgy is mondhatnánk: „petőfis”. Ahhoz túl kevés az eltel tíz év, hogy a fenti törekvések mérlegét megvonjuk. Ez majd a következő évtizedek emlékkönyveinek vagy még inkább a városi helytörténetírásnak lesz a feladata.