16/01/2026
Miénk a grund
A nap eleve másként kezdődött mint kellett volna. A havazás miatt változtak a terveink,
órát cseréltünk – Rita néni és Eszter néni – és ez kizökkentett minket a rutinból.
Aztán épp az óracsere meg a hó okán azzal az ötlettel jöttem, hogy Halász Judit
Micimackó, zik-zik dalával kezdjük az énekórát. Hát, hiába voltam én lelkes, hiába volt
a fázik-zik-zik vidám és aktuális a naphoz, a fiúk nem kapcsolódtak hozzám sem, meg a
zenéhez sem. Hünnyögés, monnyogás fogadta a kedves dalocskát.
Mígnem a semmiből megszólalt az egyik fiúcska, hogy – Eszter néni, mutassuk meg a
többieknek azt a dalt, tudod, amit a színházból, tegnap mutattam, az olyan jó, naaa,
légyszi! -
Hát mit tehet ilyenkor a rugalmas pedagógus, hajlik a kívánságok teljesítésére,
különösen ha maga is hiszi, hogy amit kér az a kis kilencéves, bizony, kiváló zene,
fantasztikus történet, értékek, és minden ami kell egy iskolában.
Okos tábla laptoppal összekötve, hatalmas képernyőn indult a keresés: “Miénk a grund,
Vígszínház”.
Elindítottam a dalt magyarázat és bevezetés nélkül, nézzük, mint reagál rá a hét-
kilencévesek csapata így ismeretlenül.
Csak a végeredményről szeretnék beszámolni: el kell mesélnem a teljes regényt!
Rajongva kérik Nemecsek, Boka és Ács Feri történetét, a kötelező olvasmányt! Akarják
látni a darabot; szerencsére éppen megy Pécsen. És énekelnek! A grund rajzolása
közben, meg indiánszökdelésben a folyosón. Énekelnek, hogy “…mért félnénk, mért
élnénk, ha nem egy álomért….”
Hát jó. Olvastunk és írtunk is a nap folyamán, a tanmenet ugye kötelez.
De igen, ilyen napokért érdemes tanítani!