11/06/2026
🧸Gondolatok leendő kiscsoportosok szüleinek
Lezajlottak az óvodai beiratkozások. A leendő kiscsoportosok szülei lassan túl vannak az első szülői értekezleten, kiválasztották az óvodai jelet, megismerték a házirendet, és már készülnek a hosszú bevásárlólisták.
✅Ágynemű.
✅Pizsama.
✅Fogkefe.
✅Váltócipő.
✅Váltóruha.
✅Ovis zsák.
✅Tisztasági csomag
Ez mind fontos.
Mégis van valami, amiről ilyenkor meglepően kevés szó esik. Pedig ezt nem lehet augusztus végén megvenni, és nem lehet egyik napról a másikra bepótolni.
Ez pedig az a rengeteg apró tapasztalat, amit a gyermek az első három évében otthon szerez.
Amitől egy kisgyerek megérik az óvodára.
Mert nem az óvoda az elsődleges nevelési színtér. A család a legfontosabb szocializációs közeg. Az első és legfontosabb színtér, ahol a gyermek útmutatást és önbizalmat kap az élethez.
Az óvodába nem egy tiszta lap érkezik, hanem egy kisember, aki már három éve figyeli a világot, tanulja a szabályait, építi a kapcsolatait, és kialakítja az első szokásait.
Szónoklat helyett két kisgyermek példájával szeretném nektek bemutatni, mire gondolok:
Ismerjétek meg Petikét és Bendikét.
Mindketten augusztusban ünneplik a harmadik születésnapjukat.
Mindketten szeptemberben kezdik az óvodát.
Mindkettőjüket nagyon szeretik otthon.
Petike anyukája már újszülött korától sokat beszélgetett vele. Énekelt neki, mondókázott, mesélt, megnevezte a körülöttük lévő világot.
Közösen nézegették a könyveket.
Ha Petike mondani akart valamit, anya kivárta türelmesen.
Ha túl hangosan beszélt vagy sikongatott, finoman emlékezt***e, hogy próbáljon halkabban beszélni.
Nem azért, mert mindig csendben kell lenni.
Hanem mert vannak helyzetek, amikor alkalmazkodunk másokhoz.
Kialakult a napirendjük.
Petike reggel megpróbál egyedül öltözni. Nem mindig sikerül elsőre, de anya hagy időt a próbálkozásra.
Az asztalnál ülve eszik.
Segít bepakolni a mosogatógépet.
Elpakolja a játékait.
Tudja, hogy a játék után rendrakás következik.
Tudja, hogy a délelőtt része a játszótér, az ebéd, utána a pihenés.
A játszótéren megtanulta, hogy néha várni kell a csúszdára.
Megtanulta, hogy más gyerekek is szeretnének hintázni.
Megtanulta, hogy nem szórjuk a homokot a másik szemébe, hajába, arcába.
Nem azért, mert kiselőadást tartottak neki ebből, hanem mert napról napra megtapasztalta, és az adott helyzetekben az anyukája és apukája türelmesen és következetesen, a saját szintjén segít***e őt.
Petike nem különleges és nem könnyű gyermek.
Nem nyugodtabb.
Nem okosabb.
Nem ügyesebb másoknál.
Egyszerűen folyamatosan kapott figyelmet, mintákat, kereteket és lehetőséget a gyakorlásra.
Ő is ragaszkodott előszőr a pelushoz, mert az volt az ismerős, ami biztonságot adott neki.
De anya már tavasszal elkezdte türelmesen segíteni a szobatisztaság felé vezető úton, hogy legyen ideje megszokni az új helyzetet.
Ő is próbálta csípni, rúgni az anyukáját, de határozottan rászóltak, hogy ezt nem szabad.
Ő is földhöz verte magát, és elszaladt olykor-olykor, de ilyenkor mindig türelmesen, következetesen, és határozottan reagáltak rá.
És itt van Bendike.
Őt is nagyon szeretik.
Csak másképp alakultak a mindennapjaik.
Ha unatkozott, vagy zavarta szüleit, gyakran érkezett felè egy telefon vagy tablet.
Otthon háttérzajként is folyamatosan megy a mese, nincs soha csend körülötte.
Nem nagyon kellett még várnia.
Nem nagyon kellett alkalmazkodnia, vagy konfliktust megoldania, mert anya vagy apa megoldotta helyette.
Nem szóltak rá, hiszen gyerek, a gyerekek ilyenek. A gyerek hangos, maszatos, szalad, kiabál, nem vigyáz a dolgaira, nem ül le közénk, amikor étkezünk. Verekszik, elveszi a másiktól, ami neki tetszik, rácsap anyára, nem áll meg, nem jön oda, ha kérik, de hát még annyira pici… a gyerekek ilyenek. Majd később megtanulja…
Sok mindent megcsináltak helyette, mert úgy gyorsabb volt.
Nem alakult ki igazán napirendje.
Nem volt rendszeres pihenőidő, hiszen ha fáradt volt, úgyis elaludt. Különösen vicces videók készültek róla, amikor fagyi evés közben, vagy a kismotoron ülve bólintott be.
Nem nagyon kellett önállóan öltöznie vagy elpakolnia maga után.
Otthon sok minden belefért.
Lehetett futni, amikor kedve volt.
Kiabálni, amikor kedve volt.
Akár rugdosni vagy csapkodni is, ha mérges lett.
Nem azért, mert rossz gyerek.
Hanem mert még nem tanulta meg, hogyan kezelje ezeket az érzéseket, soha nem követeltek tőle mást.
Aztán eljön a szeptember.
Mindketten belépnek ugyanannak az óvodának a kapuján.
És az óvó néni nem azt fogja nézni, milyen drága volt a váltócipő és milyen szép az ovis zsák.
Hanem azt, hogy a gyermek tud-e az életkorának megfelelően játszani, beszélni, segítséget kérni?
El tudja mondani, hogy szomjas?
Szól, ha pisilnie kell?
Képes várni egy kicsit, amíg sorra kerül?
Próbálkozik önállóan öltözni? Megismeri-e a saját ruháját?
Hogy kapcsolódni a társaihoz?
Petike, ha hiányzik neki anya, el tudja mondani, és az óvónéni hasonlóképp vigasztalja, mint amit otthon megszokott. Megtapasztalta az évek során, hogyha valamit anya, apa megígér, az úgy is van. Így bízik az óvónéni szavában is, és azt is tudja, hogy alvás után viszont látja újra a szüleit.
Ha még enni kér, szól.
Ha valaki elvette a játékát, segítséget kér.
Ezért az óvó néni azonnal tud segíteni neki.
Sok minden ismerős számára az óvodában.
A játékok.
A közös étkezés.
A mese, ének, mondókák és barkácsolás.
A napirend.
A pihenőidő.
A szabályok.
A várakozás.
A rendrakás.
Ez biztonságot ad neki.
A biztonság pedig önbizalmat.
Bendike számára viszont az egész világ egyszerre válik kiszámíthatatlanná.
Most először kell húsz másik gyerekhez alkalmazkodnia.
Most először kell várnia.
Most először kell következetes szabályok szerint működnie.
Most először kell szavakkal elmondania, amit eddig sírással, kiabálással vagy dühkitöréssel fejezett ki.
És ezért sokkal több energiája megy el a mindennapokra.
Több a konfliktus.
Több a kudarcélmény.
Több a fegyelmezés, az elutasítottság érzése.
A megélése annak, hogy ő nem jó, vele nem játszanak, őt nem értik, őt korlátozzák.
Nem azért, mert rossz gyerek, vagy fejlődési problémája lenne.
Csupán azért, mert egyszerre túl sok új dolgot kell megtanulnia. Olyan dolgokat, amit eddig sosem tapasztalt, sosem vártak el tőle.
Ezért mondják olyan sokszor az óvodapedagógusok, hogy az óvodára való felkészülés nem augusztusban kezdődik.
⁉️Mit tehettek még a nyáron az óvodakezdés előtt?
✅Gyakoroljátok az önálló kézmosást és kéztörlést.
✅Hagyjatok időt az önálló öltözésre, vetkőzésre.
✅Tanulja meg használni a saját poharát, evőeszközeit.
✅Alakítsatok ki kiszámítható napirendet, napközbeni pihenőidővel. Nem kell aludni, ha nem igényli, de sziesztázni, mesét hallgatni, idegrendszert megnyugtatni igen.
✅Gyakoroljátok a játékok elpakolását.
✅Menjetek sokat játszótérre, közösségbe.
✅Tanítsátok meg segítséget kérni és az érzéseit szavakkal kifejezni.
✅Beszélgessetek sokat. Sokkal többet, mint gondolnátok.
✅És ami talán a legfontosabb: bízzatok benne, hogy képes rá, és tekintsenek úgy az óvodára, mint egy jó dologra, egy várt mérföldkőre.