07/04/2020
A HIGGADTSÁG IS SZUPERERŐ
Elinor Greenwood nemrég megjelent, Mit érzel? című könyvében olvastam ezt a mondatot, és a mostani, megváltozott élethelyzetben magam is sokat mantrázom: A higgadtság szupererő!
Sokszor segít átlendülni egy-egy feszült helyzeten, ha emlékeztetjük magunkat, hogy a düh kontroll nélküli kiengedése nem mozdítja elő a szituáció megoldását. Sőt, rombol. Azt is, aki kapja az indulataink javát, és minket is, hiszen lehiggadva sokszor érzünk lelkiismeret furdalást, amiért nem tudtunk uralkodni az érzéseinken. Ez persze nem jelenti azt, hogy el kéne fojtanunk az érzelmeinket. Csupán arról van szó, hogy mások számára is emészthető formában adjuk ki magunkból.
A mostani helyzet, amibe a családok kerültek, nagyon sok feszültséget teremt. A szülők feszültek lehetnek a munkájuk miatt, vagy azért, mert veszélyben érzik, elvesztették, vagy azért, mert van, több is, mint amivel elbírnak a gyerekek otthonléte, otthon tanulása miatt. Emellett aggódhatnak a rokonaikért, a jövő miatt, a szerepkonfliktusok miatt. És persze maga az összezártság is nagy feszültségforrás lehet. A gyerekek pedig a szülők feszültségeit, szorongását, frusztrációját átveszik, érzékenyen reagálnak rá, emellett „saját jogon” is keletkezik bennük nem kevés indulat, türelmetlenség, levezetetlen energia, ami esetenként vulkánként tör elő. Nehéz helyzet, mégis remek lehetőség az indulatkezelés tanulására. És ebben a szülő most jó példa tud lenni. A gyerekek szeretik, ha az új dolgokat, módszereket a szülőkkel együtt próbálhatják ki. Sokkal lelkesebbek egy-egy újonnan bevezetett szabály alkalmazásában, ha a szülők is részt vesznek benne, ahol a szülő próbálkozásait, esendőségét, kudarcait és új megoldási módjait is látják, tapasztalják. Ez sokkal inkább megragad bennük, mint amit szavakkal mondunk. Az alábbiakban néhány ötletet mutatunk, amit közösen ki lehet próbálni a gyerekekkel.
Először is fontos, hogy felismerjük a düh testi jeleit. Ha az ember felismeri azt, hogy kezd méregbe gurulni, akkor már idejében be tud vetni olyan eszközöket, amivel a kontrollvesztés megelőzhető. Mit lehet tenni, ha érezzük a testünkben, hogy kezdünk a forrponthoz közeledni? Lehet például jelezni a környezetünknek. A gyereknek praktikus, ha szemléletesen közöljük indulati állapotunkat. Pl. „Az előbb, amikor először hívtalak ebédelni, még akkora türelmem volt, mint egy dinnye. Már csak akkora, mint egy narancs és ha még egyszer szólnom kell, félek, már csak egy borsónyi lesz”. Fontos, hogy a gyerekeket is bátorítsuk arra, hogy feszült helyzetben osszák meg az érzéseiket a környezetükkel, beszéljenek róla.
Lehet ilyenkor időt kérni, ha úgy érezzük, egyedül könnyebben le tudunk higgadni. Nyugodtan mondjuk a gyereknek: „Úgy érzem, most mindjárt felrobbanok a méregtől, jobb lesz, ha pár percig egyedül leszek, ezért kimegyek az erkélyre”. Ez főleg akkor hasznos, ha a családtól független dolog miatt alakult ki bennünk nagy feszültség.
Lehet egy közös családi düh bödön, amibe az aktuális feszültségkeltő helyzetet leírjuk/rajzoljuk, majd beledobjuk az üvegbe. Nem kell megmutatni senkinek, a feszültség mégis csökken. Esténként a bödön tartalmát kidobjuk, anélkül, hogy megnéznénk a beledobott cetliket.
A gyerekeknek megtaníthatjuk, hogy ha nagyon mérgesek, próbálják rajzban megmutatni az érzéseiket. Rajzolják le, mennyire dühösek. Ne ijedjünk meg, ha egy gyerek ilyenkor papírszaggatóan erős, nagy fekete vagy piros vonalakkal mutatja meg nekünk, mennyi feszültség gyűlt benne össze. Jelezzük vissza, amit látunk „látom, tényleg nagyon mérges vagy!” vagy „nahát, nem gondoltam, hogy ennyire dühített ez a dolog téged”. Kérdezzük meg, mi segítene most nekik. Adhatunk nekik egy reklámújságot, hogy miszlikre tépjék. Minél kisebbre, annál jobb. Megtaníthatjuk őket, hogy légzéssel csillapítsák indulataikat. Pl. alkalmazhatják a „csillaglégzést”: belégzés (csillag ágának egyik szára), 2 mp-ig benntart a levegő (csillag egyik csúcsa), hosszú kilégzés (csillag másik szára), majd előről kezdik, addig, amíg képzeletben egy öt ágú csillagot „végig nem lélegeztek”.
Fontos tudatosítani magunkban és a gyerekekben is, hogy a düh természetes érzés, nem megkerülhető. A lényeg a kontroll megtartása, hogy az indulatainkat úgy tudjuk levezetni, hogy közben ne ártsunk se magunknak, se másoknak, és a környezetünkben ne tegyünk kárt.