„Sikeres vagyok,- és még cigány is "”.

23/05/2022

Kedves Követőink!

Egy nagyon tehetséges tagja a csapatunknak elindult egy versenyen, aki még eddig nem t***e kérjük, hogy egy 👍-jellel támogassa Szabolcsot a versenyben. A videót megnyitva érvényes csak a lájk.

Köszönjük mindenkinek! :)

https://fb.watch/db5OEYV6QV/

11/05/2022

Choli Daróczi József (Bedő, 1939. május 26. – 2018. május 12.) magyar cigány író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, újságíró. Fia Daróczi Dávid, lánya Daróczi Anna, unokatestvére Daróczi Ágnes újságíró-szerkesztő, etnológus.

(források : https://www.youtube.com/watch?v=UQa6OgLFLcE&t=6s
https://hu.wikipedia.org/wiki/Choli_Dar%C3%B3czi_J%C3%B3zsef)

11/05/2022

"A cigánytelep árokpartján tanult, most doktori iskolába megy....."

(forrás : https://www.szabadeuropa.hu/a/jonas-timea-szegregacio-oktatas-diploma-tuzser/31141845.html )

Jónás Tímea, a pszichiátriai osztály Aranypánt-díjas főápolója a Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben 2016. április 20-án. A Roma Sajtóközpont (RSK) által alapított elismerést olyan roma hétköznapi hősök kaphatják, akik a mindennapi életükben példaként szolgálnak roma és nem roma környezetük számára.
(forrás:https://24.hu/tag/jonas-timea/)

Ezen a linken egy interjút olvashattok Jónás Timeával : https://www.szabadeuropa.hu/a/jonas-timea-szegregacio-oktatas-diploma-tuzser/31141845.html

(kép forrása : https://afuzet.hu/mi-van-benned-aki-valaszol-jonas-timea/ )

11/05/2022

Ezzel a videóval Nagy Gusztáv roma származású kortárs írót, költőt szeretnénk megismertetni mindenkivel aki esetleg még nem hallott róla és munkásságáról.

11/05/2022

Snétberger Ferenc Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas szintó származású magyar gitárművész.

A gitárművész és zeneszerző egy zenész család tagjaként 1957-ben Salgótarjánban született. Már gyermekkorában édesapja volt a példaképe, aki szintén gitározott. Snétberger klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működik közre partnerként.
1987-ben Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal megalakította a Trio Stendhal együttest, mellyel országosan is ismertté vált. A különleges összetételű, kamarazenét játszó zenekar rendkívüli népszerűségre tett szert, lemezeiket az egész világon terjesztették. Koncertkörutakat t***ek Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban, felléptek Európa számos országában és Indiában. 1988 óta Berlinben él.
Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában és az USA-ban.
1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta „In Memory of my People” (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét, melyet népének ajánlott. A darab, melyet a hagyományos roma dallamok ihlettek, erőteljes véleménynyilvánítás az emberi szenvedés ellen. Kamarazenekari kísérettel maga a komponista mutatta be Magyarországon, Olaszországban és Németországban, valamint 2007-ben, a Nemzetközi Holokauszt-emléknap alkalmából, az Egyesült Nemzetek New York-i székházában.
Szólistaként előadta Luciano Berio „Sequenza XI” (szólógitárra) című szerzeményét, zenekarral pedig Vivaldi, Rodrigo és John McLaughlin műveit interpretálta.
Snétberger írt kísérőzenét filmhez és színdarabhoz.
Snétberger Ferencet 2002-ben szülővárosa díszpolgárává avatták, két évvel később pedig a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki. 2005-ben Budapesten Liszt Ferenc-díjat kapott.
Többek között David Friedman, Dhafer Youssef, James Moody, Trilok Gurtu, Pandit Hariprasad Chaurasia és Bobby McFerrin partnereként is színpadra lépett.
2004-ben Snétberger új triót alapított a legendás norvég bőgőssel, Arild Andersennel, és a Norvégiában élő olasz származású, dobokon és ütőhangszereken játszó művésszel, Paolo Vinaccia-val. A három zenész természetes könnyedséggel kombinálja a legkiválóbb válogatott műveket, a technikai tudást, az improvizációs energiát és a zenei fantáziát. "Nomad" című albumuk 2005 őszén jelent meg, és lelkes fogadtatásra talált mind a közönség, mind a sajtó körében.
Ugyanebben az évben lépett fel először Bobby McFerrinnel a Veszprémi ünnepi játékokon. A koncert megtekinthető Snétberger DVD-jén (Snétberger live Veszprémben, szóló, duett Bobby McFerrinnel és a NOMAD trió). 2007 nyarán Snétberger Ferencet Bobby McFerrin közös németországi és spanyolországi koncertsorozatra hívta.
Harmonikus közös munkájuk Markus Stockhausennel 1999-ben kezdődött, amikor a „Landscapes” című szerzeményt vették fel Snétberger „For My People” CD-jére. A gitárra és trombitára írt három darabban a két zenész azonnal megtalálja a közös nyelvet, és elképesztő bizonyítékát nyújtják közös tudásuknak. „Könnyedén, de mégis melankóliával telve érkeznek – és azt az érzést keltik, hogy e két zenész találkozása szükségszerű volt, hogy ezt a zenét életre kelthessék. Miután az ember hallotta őket játszani, csak azt kívánhatja, hogy folytassák a közös zenélést” – írta Ralf von der Kellen az Intro című szaklapban az együttműködésről. Nyolc év után, mely idő alatt Snétberger Ferenc és Markus Stockhausen művészi munkája újabb és újabb ihletet adott egymásnak, a „Streams” című duó-album végre elsőként ad lehetőséget arra, hogy szem- és fültanúi legyünk kettejük zenei fejlődésének.
2011 nyarán Felsőörsön elindította a Snétberger Zenei Tehetség Központot, amelynek célja, hogy egy hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert iskola legyen, melyben a fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzést és mentorálást kapjanak.

források : https://hu.wikipedia.org/wiki/Sn%C3%A9tberger_Ferenc
https://www.youtube.com/watch?v=uBGRBnxMbZ4)

Germany's official Holocaust remembrance day ceremonyThe 27th January is the day on which Germany officially recognises all victims of the N***s, and there i...

11/05/2022

Járóka Lívia cigány származású szociálantropológus, politikus, az Európai Parlament (EP) magyar képviselője a Fidesz színeiben. Az 1986-ban, 1989-ben és 1994-ben is megválasztott Juan de Dios Ramírez Heredia spanyol EP képviselő után, ő volt a második roma (de az első roma nő), aki valaha is az Európai Parlament tagjává vált és akit később az EP alelnökévé is megválasztottak.

(források: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1r%C3%B3ka_L%C3%ADvia
https://www.facebook.com/JarokaLivia)

11/05/2022

Ebben a videóban Dr. Lakatos Szilviával ismerkedhetünk meg aki egyetemi adjunktus illetve a pécsi Kethanipe Egyesület vezetője is.

(forrás : https://www.youtube.com/watch?v=EU8-VU34ZHk)

CIGÁNYSORSOK, CIGÁNYUTAK - Pécsi Roma Arcképcsarnok 7/5. a portré sorozat ötödik része: - Dr. LAKATOS SZILVIA egyetemi adjunktus (Pécsi Tudományegyetem Bölcs...

11/05/2022

Ebben a posztban Horváth József rákkutató életét szeretnénk bemutatni.

Horváth József elhivatottsága és tudása irigylésre méltó. Az ő élete ahogyan azt mindig elmondja egy cigánytelepről indult el és odáig jutott, hogy ma emberek százainak segít.

"Nagyon közvetlen, nagyon sportos és nagyon vagány: első látásra nehéz eldönteni, hogy az edzőteremből vagy a tetoválószalonból érkezett-e. Ahogy a gyerekéveiről, a családjáról, a tanulmányairól, a körülményeiről és a hivatásáról – sőt, küldetéséről – beszél, felfejtődnek egyre újabb rétegei. Horváth József „Joz” világéletében kilógott a sorból. A karcagi cigánytelepen kitűnő eszével, most azzal, hogy a közösségi oldalon 134 ezres tábor követi bejegyzéseit, fotóit. Karcagról Debrecenbe, Debrecenből két éve a nyugati határszélre, Iklanberénybe hozta a sorsa.
Roppant eleven, túlmozgásos, nehezen kezelhető gyerek voltam. Igaz, nyílt, érdeklődő is, mindig fogékony voltam a tanulásra. Kitűnő tanuló, sőt, iskolaelső voltam általános és középiskolában is, amihez elég volt a tanórákon odafigyelnem. Az iskolán kívül minden megtalált. Olyan szempontból szerencsém volt, hogy a szüleim és főleg a tanáraim azt erősítették, hogy tanulással ki tudok kiszakadni abból a közegből. Nem hagytak lecsúszni, pedig arra is megvolt az esély. Állandó pénztelenségben éltünk, tízévesen már dolgoztam, építkezéseken például. És állandóan rajtam volt a bélyeg, hogy cigány vagyok. Azt láttam magam körül, hogy a diszkrimináció ellen az erőszak egy működő reakció. Hatalmas lelkierő és tudatosság kellett, hogy ne ezt válasszam: sokáig olyan vezető akartam lenni, aki segíti a cigányok jogi ügyeit – meséli.
Először a pécsi Gandhi Gimnázium diákja lett, de anyagi okok miatt vissza kellett mennie Karcagra – a Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskolában fordult a természettudományok felé. Kolostyákné Pljesovszki Zsuzsannát, a biológiatanárát említi: „Ő a szó jó értelmében anyám helyett volt anyám, Futó Lajos osztályfőnököm pedig apám helyett volt apám. Mindketten fiaikként neveltek belőlem becsületes embert, és segít***ek a céljaim elérésében” – írja egy bejegyzésében. Tizedik osztályban a Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Versenyen megyei második lett. Drogprevencióval kapcsolatos kutatásba kezdett. Mi zajlik egy drogfelhasználó agyában? – erre volt kíváncsi. A pályamunkát bő két év alatt rakta össze – egyetemi szintű tudást kellett felszednie. Az országos TUDOK-konferencián (Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája) nagydíjat nyert 12. osztályban – a karrierje alapját ez adta.
– Ingerszegény környezetben nőttem fel, sok visszacsatolást igényeltem. Utólag látszik, hogy végig ott volt az életemben az isteni gondviselés. Mindig voltak őrangyalaim, akik tereltek, irányt mutattak – mondja.
Az érettségi környékén hezitált a Nemzetvédelmi Egyetem, a jog és a biológia között. Végül a Debreceni Egyetem biológia szakára jelentkezett. Először biológusként, majd molekuláris biológia mesterszakon végzett. A genetikai eredetű betegségek érdekelték. 2013-ban kutatás indult nyál biomarker vizsgálatok szájüregi daganatos betegségekben és rákmegelőző állapotokban témában. Doktoranduszként csatlakozott be a kutatásba.
2015-ben a Nemzetközi Roma Napon neki ítélték az Aranypánt Díjat: a hagyományteremtő elismerést olyan roma hétköznapi hősök kaphatják, akik a mindennapi életükben példaként szolgálnak romák és nem romák számára. Egy évvel később Gergely Alexandra emlékdíjjal ismerték el. Akkoriban rengeteget szerepelt a médiában, motivációs előadásokat is tartott hátrányos helyzetű fiataloknak, hogyan tudnak egy-egy nehéz életszakaszon átjutni. Amikor már minden szakad, hogyan maradhat meg a hitük. Ő maga még 2013-ban a debreceni református cigány szakkollégiumban fogadta be Istent teljesen a szívébe.
Visszatérve az egyetemen töltött évekre: az alapdiploma megszerzése után biológusként, kutatóként alkalmazták – ott töltött 12 évet. 2018 éles váltást hozott.

– Nem a publikációid száma tesz jó kutatóvá, hanem hogy az elsajátított tudást hogyan tudod az életben használni és hogyan tudsz ember maradni – ez feszített belülről. Közben a Facebookon szembejött velem egy négyéves agydaganatos kislány, Dobos Noémi története, akit egy évig kezeltek kemoterápiával – súlyos mellékhatásként károsodtak az idegrostjai (neuropátia), ízületi gyulladások, végtagfájdalmak, bőrtünetek jellemezték. Felvettem a szülőkkel a kapcsolatot. Láttam esélyt a megoldásra, ami enyhítheti a tüneteket. Még középiskolásként kezdtem el foglalkozni a Cannabis sativa (kender) idegélettani hatásmechanizmusával. A kannabidiol (CBD) orvosi felhasználása a fő kutatási területem. A magas CBD-tartalmú kivonatokban nincs pszichoakítv anyag, terápiás szerek készülnek belőlük. Enyhíti a görcsöket, gyulladásokat, a hányingert, képes csökkenteni az onkológiai kezelések mellékhatásait, és kísérletesen is igazolták, hogy képes gátolni a rákos sejtek növekedését és az áttétképződés folyamatát. A kislány készítményére az összeget pillanatok alatt előteremt***em, korábban is sok karitatív gyűjtést szerveztem. A kérdés az volt, honnan lehetne beszerezni a megfelelő minőségű CBD-olajat. Ausztriában találtam egy céget, ahonnan megvettem a készítményt. Két hét intenzív gondolkodás után az asztalra csaptam: azért vagyok kutató, hogy kitaláljam a protokollt. Noéminek egy hónap múlva az összes tünete megszűnt, 3 hónap múlva ment MRI-kontrollvizsgálatra, a tumorok felszívódtak. Mindig kerestem a helyemet, hogy Isten mit tervez velem és hogyan kamatoztathatom a tudásomat. Akkor tudatosult, hogy komolyabban kell foglalkoznom mindezzel. Elkezdtem dolgozni a CBD-vel. A nagykereskedőt összekötöttem a betegekkel. Később szakmai tanácsadónak kért fel a táplálékkiegészítőket forgalmazó-gyártó cég. Feltétel volt, hogy az osztrák-magyar határhoz közel lakjak. Az egyik ismerősöm esküvőjére voltam hivatalos Bükfürdőre 2019 tavaszán. Elég az hozzá, hogy néhány hónap múlva a környékre költöztem.
Azóta József már cégtulajdonos Ausztriában: saját CBD-t, gyógygomba-kivonatokat, vitamin-komplexeket forgalmaz. 2020 év elején adódott lehetősége, hogy a minőséget 100 százalékig ellenőrizve, egy kézben tartva tudjon termékeket létrehozni több külföldi cég közös együttműködésével. Teljes palettát alkotott.
Azt mondja, rengeteget képezte magát, hogy hitelesen meg tudja mondani a vizsgálati eredményeket látva, hogy az aktuális stádiumban milyen terméket és milyen dózisban érdemes használnia a betegnek. Meg kellett értenie a betegséget, ismernie a készítményt, összekapcsolni az orvosi beavatkozásokkal, az onkológiai kezeléssel. Azt is közli, ha nincs megfelelő szaktudása egy területen. Ilyenek például az autizmus, az ADHD, az idegrendszeri betegségek. Tudatosan, hatalmas teherbírással és szenvedéllyel teszi a dolgát. Fő célja a daganatos betegek palliatív terápiájának elősegítése, azaz a tünetek és mellékhatások csökkentése, amelyek a betegséggel és az azokhoz kapcsolódó terápiákkal járnak. Naponta ötven-száz e-mailre válaszol, amelyben tanácsot kérnek tőle a betegek egészségi állapotuk javítására. Több ezer embernek segített már így egyénre szabottan. Elsődleges célcsoportját a daganatos betegek jelentik. A CBD-olajak általánosan felhasználhatók gyulladásos megbetegedéseknél, rákmegelőző állapotoknál és daganatot követő tünetmentes állapotokban.
A szakmai mellett családi álma is teljesült. 2020 augusztusában megszületett kisfiuk, Benett József.
– A homlokomon mindig ott marad a C betű – mondja, de ha már egy ember életét meg tudom menteni vagy változtatni, megérte élnem – ez a mottója, e szerint él...."

(forrás : https://www.vaol.hu/helyi-kozelet/2021/06/szerkesztosegunkben-jart-a-roma-rakkutato-horvath-jozsef-joz)

(kép forrása : https://magyarnarancs.hu/lelek/ha-peldakepkent-tekintenek-rad-98871)

11/05/2022

"SZÉP ÉS OKOS: MINDENKI BÜSZKE AZ ELSŐ DIPLOMÁS OLÁHCIGÁNY LÁNYRA NYÍRVASVÁRIBAN....."

"Nehezebb volt, mint másoknak, de megcsinálta! Rostás Tünde büszke arra, hogy oláhcigány, és arra is, hogy diplomát tudott szerezni. Nyírvasváriban ő az első roma, aki felsőfokú végzettséget szerzett. Mégis hűséges maradt falujához: a helyi óvodában dolgozik és úgy érzi, teljes az élete......"

Rostás Tünde nem csak eszével és szorgalmával hanem zenei tehetségével is kimagasló teljesítményt mutat. Gyönyörű hangú énekesnő, akinek szeretnénk most megosztani a csapatunk által legjobban kedvelt zenéjét.

Illetve ezen a linken egy vele készült interjút is megosztunk még :
https://ripost.hu/insider/2020/07/diplomaval-kerult-ovodaba-a-magyar-telepules-buszkesege

(források : https://ripost.hu/insider/2020/07/diplomaval-kerult-ovodaba-a-magyar-telepules-buszkesege
https://www.youtube.com/watch?v=FEfnmNcJcnM)

© Copyright ZG Star's Production! Minden jog fenntartva! -Rostás Tünde, Kis Pere,Lakatos Roberta, műsor szervezés: -Tel.:ZGStar's 0670-316-5961-A dalt Rostás...

11/05/2022

Hidvégi Balogh Attila újságíró, a Romnet főszerkesztője, illetve meghatározó alakja a kortárs magyarországi cigányságnak. Polgárjogi aktivista, aki minden erejével a hazai cigányság helyzetének és társadalmi megítélésének javításán dolgozik.

A Borsod megyei Sajóhídvégen nőttem fel édesanyámmal, nővéremmel és két féltestvéremmel. Édesapámat nem is nagyon ismertem. Szegénységben éltünk, édesanyám a sörgyári fizetéséből és piacozásból tartotta el a családot. A közeli város piacán én is segédkeztem árulni a kertben termett zöldségeket, az otthoni mezőn gyűjtött gombát, sóskát.

Gyerekkoromban annyit olvastam az iskolai olvasókönyvet, hogy anyámnak össze kellett varrnia, hogy ne essen szét. Az olvasás mellett nagyon szerettem verseket mondani, vittek is mindenfelé versenyekre a megyében. Felnőttként is gyakorta jártam szavalóversenyekre. Több országos verseny díjazottjaként az akkori országos, tehetségkutató versenybe, a Ki-Mit-Tud? televíziós előválogatójába is eljutottam. Bár készültem rá, mégsem lett hivatásom a színjátszás. De ha már Thália papja nem is lettem, egy másfajta, de szintén nemes és fontos szolgálatnak köteleztem el magam. Újságíró lettem. Előbb a Magyar Televízió miskolci regionális stúdiójában gyakornokoskodtam, majd a budapesti Független Médiaközpont újságíróképzési programjába kerültem. A médiaprogramnak köszönhetően gyakorlati időmet a Magyar Távirati Irodában töltöttem, ahol a program végén a főszerkesztő állást ajánlott nekem.

Egyetlen cigány gyerek voltam a hírgyárban. Eleinte nem a roma ügyekkel foglalkoztam, erre nem is kértek, de persze segít***em, ha kellett valami információ, kapcsolat. Rendőrségi szakújságíró lettem, havária eseményekről (nem szándékosan okozott) írtam. Tudósítottam az ország különbözőm részein zajlott rekordáradásokról, a vörösiszap-katasztrófáról, a 2006-os tüntetésekről, a romák elleni támadássorozatokról, és azok hátteréről, majd a bírósági perről, de külföldi kiküldetéseket is teljesít***em.

A jó kapcsolataim és információbázisom miatt később a romaügyek felügyeletét is rám bízták a többi szakterületem mellett. Ha jól számoltam, majd egy évtized alatt közel 15 ezer hírt írtam meg az MTI-ben. Aztán jött egy törés, egy nem várt helyzet. 2012-ben csoportos létszámleépítés keretében elküldtek. Nem indokolták, hogy pontosan miért váltak meg tőlem.

Az újságírástól mégsem búcsúztam el, a RomNet internetes oldalon jelennek meg folyamatosan cikkeim, főállásban pedig a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda kommunikációs munkatársa vagyok. Több önkéntes munkát is vállalok: kommunikációs tanácsokkal segítem a roma civil szervezeteket, adományokkal pedig a romák elleni gyilkosságsorozat túlélőit, tragédiát szenvedett, vagy rászoruló családokat. Nagyobbik fiam a Madách Színházban a Vuk című darab főszereplője, és a Kis kéményseprő című gyermekoperában is főszereplőként játszott. Színészi vágyaimat, talán fiam teljesíti be.

Sok ismerősöm ment az utóbbi fél évtizedben Kanadába, vagy Angliába, és nekem is megfordult a fejemben, hogy máshol keresek boldogulást, új életcélt, de ez csak menekülés lett volna a problémák és a feladatok elől. Meggyőződésem, itt kell csinálnunk egy élhetőbb világot, ehhez pedig őszinte, tiszta hang kell. Tisztában vagyok vele, hogy markáns véleményeim miatt sokan nem szeretnek, mert kimondom az igazságot, ami fáj. Elfogadom, hogy egy megosztó személyiség vagyok. Tükröt tartok a roma társadalom felé, de ez a dolgom, és ezt valakinek meg kell tennie. Nekem hazám Magyarország, és ha kellene, akár háborúba is mennék érte. Szeretem a hazámat, mert ezt a rántott hús alakú földrészt annak tartom, még akkor is, ha mások nem így gondolják, és annak ellenére is, hogy most nem jó az irány. Vándoroltunk már eleget gyökértelen népként batyunkkal a hátunkon. Ide születtünk, ezért azt gondolom, itt kell itthon lenni. Együtt. Romáknak és nem romáknak egyaránt.

kép és szöveg forrása : A Borsod megyei Sajóhídvégen nőttem fel édesanyámmal, nővéremmel és két féltestvéremmel. Édesapámat nem is nagyon ismertem. Szegénységben éltünk, édesanyám a sörgyári fizetéséből és piacozásból tartotta el a családot. A közeli város piacán én is segédkeztem árulni a kertben termett zöldségeket, az otthoni mezőn gyűjtött gombát, sóskát.

Gyerekkoromban annyit olvastam az iskolai olvasókönyvet, hogy anyámnak össze kellett varrnia, hogy ne essen szét. Az olvasás mellett nagyon szerettem verseket mondani, vittek is mindenfelé versenyekre a megyében. Felnőttként is gyakorta jártam szavalóversenyekre. Több országos verseny díjazottjaként az akkori országos, tehetségkutató versenybe, a Ki-Mit-Tud? televíziós előválogatójába is eljutottam. Bár készültem rá, mégsem lett hivatásom a színjátszás. De ha már Thália papja nem is lettem, egy másfajta, de szintén nemes és fontos szolgálatnak köteleztem el magam. Újságíró lettem. Előbb a Magyar Televízió miskolci regionális stúdiójában gyakornokoskodtam, majd a budapesti Független Médiaközpont újságíróképzési programjába kerültem. A médiaprogramnak köszönhetően gyakorlati időmet a Magyar Távirati Irodában töltöttem, ahol a program végén a főszerkesztő állást ajánlott nekem.

Egyetlen cigány gyerek voltam a hírgyárban. Eleinte nem a roma ügyekkel foglalkoztam, erre nem is kértek, de persze segít***em, ha kellett valami információ, kapcsolat. Rendőrségi szakújságíró lettem, havária eseményekről (nem szándékosan okozott) írtam. Tudósítottam az ország különbözőm részein zajlott rekordáradásokról, a vörösiszap-katasztrófáról, a 2006-os tüntetésekről, a romák elleni támadássorozatokról, és azok hátteréről, majd a bírósági perről, de külföldi kiküldetéseket is teljesít***em.

A jó kapcsolataim és információbázisom miatt később a romaügyek felügyeletét is rám bízták a többi szakterületem mellett. Ha jól számoltam, majd egy évtized alatt közel 15 ezer hírt írtam meg az MTI-ben. Aztán jött egy törés, egy nem várt helyzet. 2012-ben csoportos létszámleépítés keretében elküldtek. Nem indokolták, hogy pontosan miért váltak meg tőlem.

Az újságírástól mégsem búcsúztam el, a RomNet internetes oldalon jelennek meg folyamatosan cikkeim, főállásban pedig a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda kommunikációs munkatársa vagyok. Több önkéntes munkát is vállalok: kommunikációs tanácsokkal segítem a roma civil szervezeteket, adományokkal pedig a romák elleni gyilkosságsorozat túlélőit, tragédiát szenvedett, vagy rászoruló családokat. Nagyobbik fiam a Madách Színházban a Vuk című darab főszereplője, és a Kis kéményseprő című gyermekoperában is főszereplőként játszott. Színészi vágyaimat, talán fiam teljesíti be.

Sok ismerősöm ment az utóbbi fél évtizedben Kanadába, vagy Angliába, és nekem is megfordult a fejemben, hogy máshol keresek boldogulást, új életcélt, de ez csak menekülés lett volna a problémák és a feladatok elől. Meggyőződésem, itt kell csinálnunk egy élhetőbb világot, ehhez pedig őszinte, tiszta hang kell. Tisztában vagyok vele, hogy markáns véleményeim miatt sokan nem szeretnek, mert kimondom az igazságot, ami fáj. Elfogadom, hogy egy megosztó személyiség vagyok. Tükröt tartok a roma társadalom felé, de ez a dolgom, és ezt valakinek meg kell tennie. Nekem hazám Magyarország, és ha kellene, akár háborúba is mennék érte. Szeretem a hazámat, mert ezt a rántott hús alakú földrészt annak tartom, még akkor is, ha mások nem így gondolják, és annak ellenére is, hogy most nem jó az irány. Vándoroltunk már eleget gyökértelen népként batyunkkal a hátunkon. Ide születtünk, ezért azt gondolom, itt kell itthon lenni. Együtt. Romáknak és nem romáknak egyaránt.

(kép és szöveg forrása :http://dobszasuli.hu/hidvegi-balogh-attila/)

11/05/2022

Ebben a posztban a Romani Designt és egyik alapítóját Varga Erikát szeretnénk bemutatni.

Varga Erika ötvös, divattervező, a Romani Design alapítója. Meghatározó alakja a kortárs magyarországi cigányságnak. Kreatív, sőt lenyűgöző minden ruha, kiegészítő amit készít.

"A Romani Design 2009-ben alapított közösségi vállalkozás, szociális szövetkezet. Foglalkoztatási projektként indult el, az Országos Foglalkoztatási Alapítvány pályázatán nyertek. 2010-ben kezdték el készíteni az első ruhadarabokat. A divatműhelyben nehéz sorsú embereket foglalkoztatnak. A Romani Design divatmárkát 2010-ben vezették be, ez a világ első roma divatstúdiója. Az első roma divatbemutatóra 2010. július 24-én került sor a budapesti Gödör Klubban. Az első négy évben hangsúlyosan a társadalmi misszióról beszéltek, olyan témákat vet***ek fel, mint az elfogadás, az alkalmazkodás készségének fontossága és a fiatal, modern roma identitás tematikája. Az utolsó négy év már a fashion brand építéséről is szólt. A Romani Design üzenete: lehetsz sikeres, és boldogulhatsz az életben úgy, hogy megmutatod a saját kultúrádat, óvod tradícióidat és vállalod roma identitásodat.
A Romani Design divatmárka, és társadalmi brand. A márka megfelel a kortárs divat elvárásainak, ugyanakkor tovább élteti a roma kultúra tradícióit, sokszínűségét. Céljuk a roma viseletben fennmaradt tradíciók felelevenítése és megőrzése a széles közönséget megszólító divattermékek bemutatásával, amelyek cigány és nem cigány emberek számára egyaránt hordhatók. A Romani Design a divaton keresztül egyszerre kívánja segíteni a roma közösségek iránti érzékenység kialakítását, a roma kultúra iránti érdeklődés erősítését, és hatékony módon ápolni a roma viseleti kultúra hagyományait. Tradicionális roma öltözékek, kiegészítők valamint azok motívumainak felhasználásával terveznek és készítenek kortárs dizájn termékeket, ruhákat, táskákat, ékszereket és más kiegészítőket. Stúdiójuk Budapesten a VII. kerület Akácfa utcában, a műhelyük Rákospalotán található. Varrodájuk nyitott műhelyként működik, ahol folyamatosan fogadnak roma és nem roma nőket, egyetemistákat, akik fejlődni, tanulni szeretnének a szabás-varrás-design területén.
A Romani Design olyan nemzetközi színtéren is egyedülálló divatmárka, ahol a társadalmi ügy párosul az eleganciával, és ahol az egyedi, különleges designtermékek üzenettel rendelkeznek...."

(forrás : https://hu.wikipedia.org/wiki/Varga_Erika)

(kép forrása :
https://hvg.hu/elet/20181209_Varga_Erika_Automatikusan_mukodnek_a_szalonrasszista_attitudok)

(

11/05/2022

Nótár Ilona egy kortárs roma származású sikeres hölgy, aki nagyon sokoldalú.
Ebben a posztban egy vele készült interjú részletét szeretnénk bemutatni. Illetve egy nagyon érdekes és tanulságos videót is szeretnénk megosztani mindenkivel amiben Ilona életének fontos, meghatározó mozzanatiról beszél.

"Az iskolában nem volt példaképem. Filozófus akartam lenni,
mert azoknak az a dolguk, hogy gondolkodjanak. Akartam egy
csodatükröt, hogy rajta keresztül belenézhessek az osztálytársaim
és a nem cigányok életébe. Nem a sztárok élete érdekelt. Anyámat
minden testvéremmel együtt istenítettük. Ő nem példa volt, ő volt
a mindenség maga. Ha nem szólt hozzánk (mert haragudott), addig
könyörögtünk sírva a szoknyájánál, míg meg nem bocsájtott, a
haragjával élni maga volt a kín és a pokol. Verni soha nem vert.
Anyánkat örökké imádtuk. Volt, hogy összeültünk, beszélgettünk,
a hat testvér, és megvitattuk, ki a legszebb a világon. Az nem volt
kérdés, hogy a világon a legeslegszebb az anyánk. Nála szebb
nem született, ezt mi teljes hittel mondtuk és gondoltuk.
Aztán beláttuk, hogy Mari testvérünk a gyönyörű fekete göndör hajával igazi cigány szépség. De minden Nótár lány alapvetően büszke volt, mert azt kaptuk anyánktól, hogy legyünk büszkék...
Továbbtanultam középiskolában, érdekes volt a választásom
és a bekerülésem. Elmentem Aszódon egy patinás gimnáziumba
Aszódra, ahol közöltem, hogy ugyan nem adtam be a felvételi
pályázatomat, de beszélni akarok az igazgatóval. (Annak az
iskolának egy óriási, robosztus kovácsoltvas kapuja volt, amelytől
egy hosszú, lombos fákkal benőtt út vezetett az épületig, mintha
varázslóiskolába mennél, és az ajtó hatalmas, nagyon nehéz, kis
vállaimmal alig bírtam kinyitni.) Négyórás kitartó várakozás után
jutottam be az igazgatóhoz, a titkárnőnek azt mondtam, addig
nem megyek el, míg az Igazgató Úr nem hallgat meg, nekem van
időm. Az igazgatónak a legőszintébben elmondtam, hogy tanulni,
látni és ismerni akarok, de nem valami fényes a bizonyítványom.
Valamiért hitt nekem, esélyt adott, azt mondta, ott a helyem
a gimnáziumban. Megígértem, az első év végére ha lesz egy
kimagaslóan jó bizonyítvány, meg se nézze, kié, az enyém lesz
az a bizonyítvány. Úgy lett. Amikor nyugdíjba ment, elmondta,
ha életében azt az egy dolgot csinálta jól, hogy engem felvett,
esélyt adott, akkor már elégedett. Kaptam tőle egy Petőfi-kötetet,
amelybe írt nekem.
Később acélbakancsos emberek megfenyegettek, leköptek,
követtek, életveszélyes volt a helyzet, és az iskolában filctollal
jelezték a naplóban, hogy cigány vagyok, úgy éreztem, nincs
esélyem folytatni a tanulmányaimat abban az intézményben.
Ezután Budapestre kerültem egy alapítványi nappali tagozatos
gimnáziumba. A tandíjat megkaptam egy adakozó embertől.
Közben 13 éves koromtól folyamatosan dolgoztam. Semmi tinikre
jellemző dolgot nem csináltam, csak suli + munka + tanulás +
könyvek falása mohón + sírás a magány miatt. A gimnázium mellett
ugyanúgy dolgoztam, a péntek, a szombat, a vasárnap munkával
telt. 17 évesen el kellett költöznöm otthonról, mert a szobámban
nem volt fűtés, és majdnem lefagyott a lábam. A vékony kis testem
jajveszékelt, hogy mindez sok, de nem engedhettem el magam, a
munka albérletet, ételt és bérletet jelentett.
Tanulmányi ösztöndíjakról nem tudtam semmit egészen
gimnázium negyedikig, akkor felhívták a figyelmem a MACIKA
ösztöndíjra. Az osztályfőnököm nevetségesnek találta a kiírást,
mert az ösztöndíj összege alacsony volt, megélni nem lehetett
belőle. Mondtam, hogy ezt nekem írták ki, minden pénz jól jön.
Az utolsó napon beadtam a pályázatomat. Nekem az ösztöndíj
összege naponta (szó szerint) egy zsömlét, tejet és löncshúst
jelentett, továbbá bérletet és sampont. Minden hónapban tartottam
egy boldogságnapot, ötszáz forintot félret***em az ételpénzemből,
és elköltöttem az antikváriumban könyvekre. Azok voltak az
ételeim, italaim, barátaim, nevetésem, álmom, vágyam, erőm a
következő hónapig.
Tehát 17 évesenként albérlő lettem, de nem halasztottam évet.
Két nappal az érettségi (1999-ben) előtt én még dolgoztam.
Felt***em a kérdést magamnak: Elmész dolgozni, és jövő
hónapban négy napra lesz ennivalód, vagy nem mész dolgozni
és nem eszel? Dolgozni mentem. Aztán egynapos, tízórás
egyfolytában történő tanulás után elmentem érettségizni. Az
eredményeim rosszak lettek, szörnyen éreztem magam, két napra
ágyba feküdtem, annyira megviseltek a rossz jegyek. Aztán
mennem kellett dolgozni… És szeptemberben elkezdhettem az
akadémiát. Nappali tagozaton, és persze végig dolgoztam… Hála
legyen az Istennek (én nem tudom, miért), de soha nem ismertem
a megalkuvást, mivel egész életemben nehezített pályán futottam,
evidens volt, hogy végigcsinálom.
Később férjhez mentem, az első gyermekem mellett
államvizsgáztam (2003), a második gyermekem, egy újabb
kislány mellett egyetemre jártam. Megállás nélkül tanultam, és
éltem a magánéletem. Feleségként főztem, mostam, takarítottam,
a gyerekkel éjszaka ötször keltem, anyatejjel tápláltam őket,
vasaltam az uram ingjeit, és rendbet***em a házat mindennap,
ezek után jöhetett a tanulás. Anyósom árnyékban éltem, akivel
egy lakásban kellett laknom, hogy megtanítson az anyaságra.
Rengetegszer volt, hogy kezemben Hanna lányom szopizott, vagy
ringattam, a másik kezemben meg héberül tanultam a teremtés
történetét. Anyósom babahordozóban hozta utánam a gyereket az
egyetemre, ahol meget***em, és aztán levizsgáztam. Ő ennek nem
örült, és szégyellte, hogy tanulok ahelyett, hogy csak anya lennék
és otthon lennék a gyerekkel. Nem bírtam abbahagyni a tanulást,
imádtam tanulni, megismerni, tudni, gondolkodni, okosodni.
Soha nem is volt vágyam nagy embernek látszani. Mindig azt
gondoltam, annyi lehetőséget szeretnék, amennyit a nem cigány
osztálytársam is megkap, azzal én hegyeket győzök le.
Mindig is tanulni szerettem volna. Megismerni a világ színeit,
életeit, különböző társadalmak, kultúrák hagyományait, mindezt
azért hogy megmutassam a cigány testvéreimnek, hogy higgyétek
el, a szegénység falain túl csodás dolgok várnak rátok, és nem
tilos a cigány embereknek látni, tapasztalni, érezni, csak elhittük,
hogy ezeket a dolgokat mi soha nem érhetjük el........"

(forrás : http://diverseyouthnetwork.eu/2021/03/roma-female-role-models-roma-noi-peldakepek/)

(kép forrása :https://notarilona.com/)

videó : https://www.youtube.com/watch?v=ILZXMP_-w8Q