SteelTech-Center Hungary

⚒️👊⚒️

Akik 1650 fokig meg sem állnak – az ózdi kohászok utolsóként olvasztják az acélt az országban A kohászok állandó porban, fülsiketítő zajban és 50-60 fokban dolgoznak. Ha megszegik a szabályokat, az életükkel játszanak. Bár egykor több tízezren űzték a szakmát az országban, ma már csak egyetlen acélgyár működik. Az ózdi kohászat még a legendás gyár tragikus összeo...

Sajtóközlemény

Köszönjük szépen Kemény kollégának a szakmailag igényes és alapos magyarázatot, ami valószínűleg csak minket mérnököket fog érdekelni. A többiek biztosan tudnak vizet fakasztani vagy 100m3/s térfogat áramnál Celsius fokokat csökkenteni raolvasással. Itt mindenki nagyon okos, ez Magyarország.

Egy-két dolgot tegyünk tisztába Paks kapcsán, mert a közbeszédben/vanábi-szakértőék három különböző problémát mosnak össze (hosszú lesz, de megéri):

1) mennyi víz folyik a Dunában;
2) képesek-e ezt a vizet a szivattyúk biztonságosan kiemelni;
3) mekkora hőterhelést okoz a felmelegített hűtővíz visszavezetése.

Ez a három kérdés összefügg, de egyáltalán nem ugyanaz.

Mi történik, amikor csökken a Duna vízszintje?

Először is: a szivattyúnak nem „egyre több levegőt kell felszívnia”.

A helyes műszaki megfogalmazás az, hogy a vízszint csökkenésével romlanak a szivattyú szívóoldali feltételei, vagyis csökken a rendelkezésre álló NPSH – Net Positive Suction Head.

Egyszerűbben: egy szivattyú valójában nem úgy „felszívja” a vizet, mint egy porszívó. A szívóoldalon alacsonyabb nyomást hoz létre, a külső légnyomás pedig benyomja a vizet ebbe az alacsonyabb nyomású térbe.

Tengerszinten, hideg vízzel, tökéletes vákuumot feltételezve a légköri nyomás nagyjából 10,3 méter magas vízoszlopot tud megtartani. Ez azonban csak elméleti határ. A valós rendszerben le kell vonni:

- a víz gőznyomásának megfelelő nyomásmagasságot;
- a csővezeték, a szűrők és az idomok áramlási ellenállását;
- a szivattyú által igényelt kavitációs tartalékot;
- továbbá megfelelő bemerülést kell biztosítani az örvényképződés és a levegőbeszívás elkerülésére.

Minél alacsonyabb a Duna vízszintje, annál kisebb a rendelkezésre álló NPSH. Minél melegebb a víz, annál nagyobb a gőznyomása, tehát annál tovább romlik a helyzet.

Ha a szivattyú belépő oldalán a helyi nyomás a víz gőznyomása alá csökken, gőzbuborékok keletkeznek. Ezek a magasabb nyomású zónába kerülve összeroppannak: ez a kavitáció.

A kavitáció nem egyszerűen kellemetlen zaj. Vibrációt, teljesítményromlást, instabil üzemet, valamint a járókerék és más szerkezeti elemek gyors károsodását okozhatja.

Van még egy gond:

A forráspont nem kizárólag a hőmérséklettől függ, hanem a nyomástól is.

Az úgynevezett Armstrong-határon, körülbelül 19 kilométeres magasságban a légköri nyomás már megközelíti a víz 37 °C-hoz tartozó gőznyomását. Emiatt a szabadon lévő testfolyadékok ezen a nyomáson testhőmérsékleten is forrni kezdhetnek.

Miért van most gond a szivattyúk beépítési magasságával?

A szivattyú szempontjából nem önmagában a mederfenék mélysége a döntő, hanem a hidegvíz-csatornában és a szivattyúk szívóoldalán rendelkezésre álló vízszint. A meder mélyülése azonban megváltoztathatja a Duna vízhozama és vízállása közötti kapcsolatot. Ugyanahhoz a vízhozamhoz idővel alacsonyabb vízállás tartozhat.

Ez hasonló ahhoz, ahogyan korróziós sebességből becsüljük a maradék élettartamot: ha a hosszú távú tendencia ismert, akkor a kritikus állapot várható időpontja is becsülhető. Tettem fel ezekről elég képet ide :)

A paksi Duna-szakasz mederváltozását és a kisvízszintek csökkenését már a 2010-es évek elején részletesen vizsgálták. A dokumentumok évtizedekre előre tartalmaztak trendbecsléseket, tehát a jelenséget nem lehet váratlan, előre nem látható eseményként bemutatni.

Az sem igaz, hogy korábban semmit nem csináltak

A történeti dokumentumok szerint a tervezési alapul szolgáló szélsőséges kisvízszintet korábban lefelé kellett módosítani. Ennek következtében a biztonsági hűtővízszivattyúkat meghosszabbították, a szívókönyököket kicserélték, és így azok 83,50 mBf vízszintig indíthatóvá és üzemben tarthatóvá váltak.

Tehát az az állítás, hogy:

„Évtizedekig mindenki csak ült, és senki nem csinált semmit” nem helytálló.

Történtek átalakítások, újraértékelték a szélsőséges alacsony vízállásokat, és megerősítették a biztonsági hűtővízellátást.

De itt van a fontos különbség:

A leállított reaktor biztonsági és maradványhő-hűtése nem ugyanaz a feladat, mint a négy blokk teljes teljesítményű kondenzátorhűtése.

A biztonsági hűtőrendszer néhány köbméter per perc nagyságrendű vízellátása és a névleges üzemben szükséges körülbelül 100 m³/s hűtővíz két teljesen eltérő mérnöki feladat.

Vagyis valóban történtek fejlesztések, de ezekből nem következik, hogy a teljes teljesítményű normál üzemi vízkivétel hosszú távú problémáját is véglegesen megoldották.

Történtek nemzetközi szakértői felülvizsgálatok - peer review - az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) részéről, összevetések az üzemeltetési gyakorlatot érintő nemzetközi biztonsági standardokkal, majd ajánlásokat és javaslatokat fogalmaz meg.

Paks esetében is történtek ilyen OSART-felülvizsgálatok és utánkövetések. Az IAEA maga hangsúlyozza, hogy az OSART nem hatósági ellenőrzés és nem helyettesíti a nemzeti nukleáris hatóság munkáját. A kötelező engedélyezési és felügyeleti szerepet Magyarországon az Országos Atomenergia Hivatal tölti be legutolsó információm szerint.

Akkor adódik kérdés: miért kellene leállítani?

Az a mondat, hogy:

„Kevés víz van a Dunában, ezért le kell állítani Paksot”

műszakilag pontatlan.

A helyes megfogalmazás:

A Duna vízszintje olyan alacsonyra csökkenhet, hogy a normál üzemi szivattyúk megfelelő bemerülése, levegőmentes beszívása és kavitációs tartaléka már nem garantálható.

Ez nem ugyanaz, mint hogy fizikailag nincs elegendő vízmennyiség a folyóban.

Ha a megadott pillanatnyi Duna-vízhozam 690 m³/s, miközben Paks teljes teljesítményen körülbelül 100 m³/s hűtővizet igényel, akkor pusztán mennyiségi szempontból van elegendő víz.

A kérdés az, hogy ezt a vizet a meglévő vízkivételi mű és szivattyúrendszer képes-e biztonságosan, stabilan és az előírt tartalékokkal kiemelni.

A teljesítménycsökkentés csökkentheti a szükséges hűtővíz mennyiségét, a hidraulikai veszteségeket és bizonyos esetekben javíthatja a kavitációs tartalékot. Ha azonban a szívónyílás bemerülése már nem megfelelő, felszíni örvény és levegőbeszívás alakul ki, azt nem feltétlenül oldja meg, hogy a blokkot 70 vagy 50 százalékra visszaterhelik.

Ebben az esetben a leállítás valóban műszakilag indokolt lehet.

Játszunk kicsit a számokkal:

Tegyük fel, hogy:

Paks villamos teljesítménye 2000 MW;
a termikus hatásfok 34%;
a teljes veszteséghő végül a hűtővízbe kerül;
a hűtővízigény 100 m³/s.

A reaktorok összes termikus teljesítménye:

Pth =2000MW/0,34%=5882 MW

A környezet felé elvezetendő hulladékhő:

Phulladék=5882−2000=3882 MW

A 100 m³/s víz tömegárama megközelítőleg:

m=100000 kg/s, víz fajhője 4180J/KgK

A hűtővíz elméleti felmelegedése:

ΔT=3,882⋅10^9/ (100000⋅4180)≈9,3°C

Ez jól egyezik az erőművi dokumentumokban szereplő tipikus 8–10 °C-os hőlépcsővel.

Ha ezt a hőmennyiséget tökéletesen elkeverjük a Duna teljes, 690 m³/s-os vízhozamában:

ΔTDuna=3,882⋅10^9/(690000⋅4180)≈1,35°C

Tehát a Duna teljes keresztmetszetére vett, teljes elkeveredés utáni elméleti átlagos hőmérséklet-emelkedés körülbelül 1,35°C

LENNE.

A valóságban ugyanis nincs azonnali és tökéletes elkeveredés.

A probléma a lokális hőcsóva

A felmelegedett víz a jobb part közelében lép be a Dunába, majd egy fokozatosan szélesedő hőcsóvát alkot.

Az erőmű környezeti dokumentumai szerint:

- a hőcsóva jellemzően a jobb part közelében marad;
- 500 méteren belül a hőmérséklet-különbség még közel 4 °C lehet;
- a csóva csak lassan terjed a folyó közepe felé;
- a biológiailag kimutatható hatásterület a jobb part mentén körülbelül 2,5 kilométer lehet.

A dokumentum ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a hatás általában nem éri el a vízi élővilág számára pusztító szintet, és a természetes változatosság sok esetben meghaladhatja a hőterhelés kimutatható hatását. Extrém meleg időben azonban a halak már elkerülhetik a kibocsátás környezetét.

Vagyis:

A hőterhelés valós, de elsősorban lokális. Gondoljunk arra, hogy egy gyertya van a szobában. Ha messze állunk, csak látjuk, de nem érezzük a hőt, viszont ha belenyúlunk a lángba - nos az kellemetlen tud lenni.

Nem a teljes Duna egyenletes felmelegedése a kritikus, hanem a jobb parti hőcsóvában kialakuló maximum.

Nem mindegy, hogy 20 vagy 29°C-os a Duna - és itt az igazi probléma

Ha a Duna kiinduló hőmérséklete 20 °C, akkor az elméleti, teljes elkeveredés utáni 21,35°C nem jelent komoly ökológiai problémát.

Ha azonban a Duna már eleve 29 °C-os, akkor ugyanez 30,35°C lenne – ráadásul csak a teljes keresztmetszetre számított átlag. A lokális hőcsóvában ennél jóval magasabb hőmérséklet alakulhat ki.

A magasabb vízhőmérséklet két oldalról terheli az élővilágot:

- csökken a vízben oldható oxigén mennyisége;
- közben a vízi szervezetek anyagcseréje és oxigénigénye növekszik.

Ezért számít sokkal többet ugyanaz az 1,35 °C-os többlet egy már eleve forró nyári Duna esetében.

Mit mond a szabályozás?

Alapesetben két hőmérsékleti feltételt kell teljesíteni:

- a kibocsátott és a befogadó víz közötti hőmérséklet-különbség legfeljebb 11°C lehet;
- a kibocsátási ponttól 500 méterre lévő referenciaszelvényben a víz hőmérséklete nem haladhatja meg a 30°C-ot.

A jelenlegi szabályozás ellátásbiztonsági okból, miniszteri hozzájárulással lehetővé teszi a 30°C-os korlát átmeneti túllépését, de az MVM ismertetése szerint ilyenkor sem léphető túl a 31,5°C-os maximum.

Az erőmű saját beavatkozási határa 29,5°C, amely fölött szabályozott leterhelést kell végrehajtani; az ismertetett szabály szerint 0,1°C-onként 80 MW teljesítménycsökkentéssel számolnak.

Vagyis a magas vízhőmérsékletre adott első üzemi válasz valóban nem az automatikus teljes leállítás, hanem a fokozatos teljesítménycsökkentés.

Mit jelent a 29°C-os egyszerűsített számítás?

Ha kizárólag a teljes Duna tökéletes elkeveredését vizsgáljuk, akkor 29°C-ról legfeljebb 1°C-os átlagos melegedést engedhetünk meg.

Ebből körülbelül:

Pel,max≈1486 MW adódik. Ez a 2000 MW-hoz képest körülbelül 26% teljesítménycsökkentés. Ez a 26% nem a Paks számára ténylegesen szükséges üzemi leterhelés, hanem egy idealizált, teljes elkeveredéses energiamérlegből adódó legkedvezőbb elméleti érték.

A jogszabály nem a teljes Duna átlaghőmérsékletét vizsgálja, hanem az 500 méterre lévő szelvény hőcsóvájának maximumát. Mivel ott az elkeveredés még nem teljes, a valós szükséges leterhelés nagyobb is lehet.

A végső következtetés

A Dunában mennyiségileg van elegendő víz. A kérdés az, hogy a meglévő vízkivételi rendszer az aktuális vízszint mellett képes-e ezt a vizet megfelelő bemerüléssel, levegőbeszívás nélkül és elegendő kavitációs tartalékkal kiemelni.

Ha csak a hőterhelési határ közeledik, a műszakilag logikus válasz a teljesítmény csökkentése. Ha viszont a szivattyúk biztonságos szívóoldali feltételei megszűnnek, akkor akár a teljes leállítás is indokolt lehet.

A jelek szerint ez történik

Ami számomra érdekes:

- Abból, hogy a problémát régóta ismerték, még nem következik automatikusan, hogy létezett egy teljesen megtervezett és engedélyezett szivattyútelep, amelyet valamelyik kormány egyszerűen leállított. Ehhez konkrét tervek, döntések, költségvetések és beruházási dokumentumok kellenek.

- Ami viszont a nyilvános műszaki dokumentumokból is látható: a probléma ismert volt, történtek részleges biztonsági átalakítások - pl. kicseréltek számos, régi könyököt a csőrendszerben, ami csökkentette az áramlási ellenállást és így nőtt az NPSH - kismértékben, de a teljes teljesítményű normál üzemi vízkivétel hosszú távú, végleges megoldása nem készült el időben.

A SteelTech-Center Hungary megrendezte a 4. ágazati fórumát, ami egyben az acél- és vasolvasztó cégek érdekegyeztető fóruma is volt. A hibrid eseményen aki személyesen jelen tudott lenni az egy ÓAM Ózdi Acélművek Kft. gyárlátogatáson is részt vehetett, amit az ügyvezető/műszaki vezető vezetett, mivel a helyszínt az alapítónk és legfőbb partnerünk az ÓAM Ózdi Acélművek Kft. biztosította.

A személyes és online résztvevők egyetértettek abban, hogy hasonló versenyképességi kihívásokkal kell már hosszú ideje szembe nézniük (energiaárak, alapanyag árak és elérhetőség). Ezek súlyosan negatívan érintik az ilyen jellegű energiaintenziv cégeket. Megállapodtak abban, hogy a továbbiakban közösen lépnek és nem csak probléma felvetéssel, hanem megoldásokkal keresik föl az ágazatért felelős szakpolitikai területeket.
Ennek a folyamatnak a koordinátorának a SteelTech-Center Hungary - t jelölik ki.

Köszönjük az előadásokat Beata Buro és Zoltán Taszner Dr. és nagyon köszönjük az építő hozzászólásokat Csaba Petti és Gábor Wolf

Köszönjük a bizalmat és a részvételt:
Péter Kovács
Zoltán Taszner Dr. Gábor Wolf Csaba Petti Tamas Polanyi György Dr. Fegyverneki László Sztankievics Pataki Árpád - Szegedi Öntöde Győri Imre MAGYARMET Finomöntöde Kft. illetve a támogató érdeklődést: Bruno Ujvari Derek Miao (Miao Dezhuang) Wescast Industries Inc. Kis Pál - Lóci Öntöde Pető Tibor - Elektromontoring Kft (Jászberényi Öntöde)

További érintettek akikkel tervezzük felvenni a kapcsolatot a következő hetekben: Werner Proschinger Zsolt Leskó Busch-Hungária Kft Agnes Fabian Dr. MBA Ádám Nagy

SteelTech achievement: we would like to congratulate to our very own Rajmond Gál (SteelTech scholar holder with high hopes, ÓAM Ózdi Acélművek Kft. employee) who attended the Scientific Student Association Competition of University of Miskolc with great success. He received a Special Award for his thesis and presentation. His topic was"Material balance to support the simulation of an electric arc furnace. Consultants: George Kaptay & Zsófia Forgács
Congratulations again! Very well done

In Steel, which is made in Ózd (Hungary), We Trust 😎
ÓAM Ózdi Acélművek Kft. : "Hatalmas büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a világ ma egy olyan Puskás Arénára figyel, amelynek szerkezetében az ózdi acél ereje is ott van. 🇭🇺⚽️🏆"

Ez az UTOLSÓ hely egész , ahol megtapasztalhatod az " szépségét".

A Dunai leállása után Ózd városa az utolsó remény a magyar acélipar számára.

Nagy köszönet -nek hogy működteti ezt a gyöngyszemet.

Az ÓAM Ózdi Acélművek Kft. egy bájos mini (400.000 tonna/év rúd/drót: lágy acél hosszú termék gyártási kapacitással)

Az Acél Szépség-e fantázianevű nagyszabású dokumentációs projekt weboldalán a teljes képsorozat megtekinthető a mai naptól:
https://lnkd.in/ejS34ZgM

Nagyon szépen köszönjük Viktor Mácha -nak , hogy saját szabadidejében, anyagi támogatás nélkül, lelkesedésből (megszállottságból) végzi ezt a munkát: a szívünknek kedves iparági hagyományok megörökítse és ezzel az átlag ember számára ritkán látható szépségek bemutatása.

Baráti Jó Szerencsét Viktor Kolléga ⚒️
Zdar Boh!
Glück Auf!
Nagy Ervin

This is the LAST place in whole Hungary where you can withess the .

After the shutdown of Dunaferr last year, the city of Ózd is the last hope for national steel industry.

Full set of imagea is out: https://thebeautyofsteel.com/steel-plants-archive/oam-ozdi-acelmuvek/

Műtőben voltunk vagy tiszta térben?!
Majdnem, de "csak" egy festő soron az Emika Co. -nal: fémfeldolgozás (préselés, stancolas, hajlitas, hegesztés, porfestés és ...), elektronika, bonyolult termékek készre szerelése.
A héten felkerestük partnereinket az Emika Elektromechanikai Zrt.-t Kalocsán és az EMICAST Zrt. -t Orosházán: barna mezős öntödei beruházás az AKG ipari örökségére építve! 🤗⚒️🤗
Fárasztó, de nagyon izgalmas és lelkesítő két napunk volt szerdán és csütörtökön! Megismerkedtünk mindkét cég helyzetével, képességeivel és terveivel, egyeztettünk kooperációs lehetőségekről.
Véleményünk szerint a fémipari ágazatnak jó lehetőségei vannak a régiónkban. Egy "kis" fejlődési lemaradást kell ledolgozni megfeszített munkával, de komoly növekedési potenciál van a területen.
Let's make together Metal Industry Sexy Again and Let's rebuild our Heavy industry! Innova-X Befektetési Alapkezelő Csaba Adam Zoltán Dr. Marie-Theres Thiell Barbara Rajmond