Miskolci Herman Ottó Gimnázium

A hermanosok harmadik nyílt levele, avagy hol tartunk most?

Szeretünk tanítani – különösen akkor, ha támogató környezeti feltételek között végezhetjük munkánkat. Sokat dolgozunk, amit talán bizonyítanak iskolánk eddigi eredményei is. Első levelünk közel fél évvel ezelőtt, számos korábbi, a fenntartóhoz és üzemeltetőhöz eljuttatott, érdemi válasz nélkül maradt jelzés, sok szakmai vita után született meg. Hangot kellett adnunk félelmeinknek és rossz tapasztalatainknak: nem nézhettük tovább tétlenül az oktatási rendszer egészének, munkánk hatékonyságának romlását.
Elégedetlenségünk abból fakadt, hogy az adminisztrációs terhek elvették az időt a tanulókért végzett munkától, az életpályamodell igazságtalan bevezetése, például bérfeszültségeket okozó hatása megingatta a tanárok lelkesedését. Ugyanakkor a működtetés és irányítás terén rengeteg hiányosság és sok értelmetlen feladat jelent meg, sokat romlott az iskolaépületek állaga, a tanulók versenyeit nem finanszírozta a fenntartó, három éven át egyetlen sportszert, tanszert, könyvtári könyvet nem kaptunk, egyéb fejlesztésről pedig még beszélni sem lehetett. És mindez visszahatott a gyerekekre, akiket ennek a rendszernek ki kellene szolgálnia, hogy a tanulást ne feldolgozhatatlan adattömegnek, nyűgnek lássák, hanem élményekkel teli intellektuális kihívásnak, ahol kudarcok helyett sikereket érnek el, s a fáradtság jóleső érzés, nem pedig pszichés elváltozások okozója.
A nyílt levél megjelenésével a társadalomnak köszönhetően megmozdult az állóvíz, ennek ellenére az oktatás döntéshelyzetben lévő vezetői nem ültek le velünk tárgyalni, ehelyett elterelő kommunikációt folytattak. Ezért utcai demonstrációkra volt szükség. Hálásak vagyunk azoknak, akik megértették, hogy szakmai szempontból, politikamentesen tártuk fel az oktatás problémáit, és elsősorban a jövőért, a gyermekekért vállaltuk a konfrontációt. Tudtuk, hogy a demonstrációk akár politikai töltést is kaphatnak, várható volt, hogy lesznek szónoki túlkapások, de sajnos ezek is kellettek ahhoz, hogy a probléma súlyosságát megértse a társadalom, s a kormányzat is az első hárító, semmibe vevő reakciók után elkezdjen foglalkozni az oktatás problémáival. A további demonstrációk elkerülése érdekében, a közhangulat csillapítására megszervezték a Köznevelési Kerekasztalt, de továbbra sem álltak szóba közvetlenül a problémákat felvetőkkel, a szakma képviselőivel. Később, a már érdekképviseleti szervezetek nélkül maradt asztalhoz meghívták ugyan a Tanítanék Mozgalmat, ill. a Civil Közoktatási Platformot, de ezzel a lehetőséggel nem tudtak élni az oktatás jobbítását zászlójukra tűző szervezetek, mert az asztal erősen lejt a kormányzat irányába.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma elhitette a társadalommal, hogy a - negyedéve megalapított - Kerekasztalnál minden problémára megoldást találnak, csak türelemmel kell lenni. Gimnáziumunk képviselői - mivel eredetileg is a tárgyalást kértük -, jelen vannak a Kerekasztalnál, illetve annak munkacsoportjaiban. Így a történéseket mindkét irányból jól követhetjük: részesei vagyunk egy tárgyalásos folyamatnak, látjuk, mi történik a Kerekasztalnál, ugyanakkor a Mozgalom részeseiként tantestületünk a tüntetések és sztrájkok alkalmával aktív résztvevő, mert meggyőződésünk, hogy társadalmi nyomás nélkül a kormányzat csak kisebb mértékű átalakításra vállalkozna, vagy egyáltalán nem foglalkozna a problémákkal. A Kerekasztal működését az állami média sikeres folyamatként mutatja be, de sajnos ezt sem mi, sem a korábban általunk is megkérdőjelezett Nemzeti Pedagógus Kar elnöke sem tudja megerősíteni. Bár a problémákat korrekt és határozott módon elemzik - különösen hálásak vagyunk a gyakorló igazgatóknak az őszinte, konfliktusokat is vállaló kiállásukért -, és a Hivatal képviselői meghallgatják a kritikát, mégis védik az általuk kialakított jelenlegi szabályozást, így a folyamat nagyon-nagyon lassú.
Jellemző példája az események folyásának az elmúlt hetek KLIK-kel kapcsolatos bejelentéseinek és azok cáfolatainak, alapvető módosításának talán mindenki által ismert története, ami számunkra azt jelenti, hogy teljes a zűrzavar a fenntartás terén (is).
A munkacsoportokban ugyancsak nagyon lassan haladnak a tárgyalások: egy-két-három hetente 2-3 órát tárgyalnak mindössze, nagyon kevés a napirendi pont, és bizony a kényes kérdéseket tolja a kormányzat. Így például a Pedagógus Foglalkoztatási Munkacsoport az egyik sarkalatos kérdésről, a tanárok kötelező tanítási óráinak számáról még egyáltalán nem tárgyalt. Talán nem véletlen, hogy a Pedagógusok Szakszervezetével többek között éppen ebben a kérdésben nem akar megegyezni a kormány, így a munkacsoport véleményét inkább nem is kéri ki, továbbá – mint ahogyan Lázár János miniszter úrtól megtudtuk - a Köznevelési Kerekasztal döntései nem kötelezik a kormányt semmire.
Legfontosabb felvetésünk és kérésünk a diákok túlterhelésével kapcsolatos. Továbbra is javasoljuk a heti óraszámok és a tananyag csökkentését, modernizálását. Ez egy hosszabb folyamat, de a felső tagozatokra és a középiskolákra vonatkozóan egyelőre nincs érdemi előrelépés.
A tankönyvpiacot szintén nem kívánják felszabadítani, hogy a szakmailag és tanulócsoportra szabottan legjobb tankönyveket választhassák a tanárok. Vannak jó tankönyvek, de nincs rajta mind a tankönyvlistán, és bizony az olcsó, de nem megfelelő tankönyv végül is drágább, ha azt nem használjuk év közben - így fölösleges is megvetetni a diákokkal.
Az EMMI folyamatosan állítja, hogy több pénzt fordít mostantól az oktatásra, és valóban soron kívül rendezte óriási tartozásait, de erről is kiderült, hogy a KLIK év végén esedékes kereteit szabadították csak fel, nem pedig kiegészítő pénzalapot vittek be a rendszerbe. Ugyanakkor továbbra sincs pénz sportszerekre, taneszközökre, könyvtári könyvekre, folyóiratokra és több országos versenyre.
A megfogalmazottak alapján nem látjuk garantálva, hogy a jelenlegi tárgyalások révén megoldódnak majd az oktatás problémái. Hiába indult el a jobbítás érdekében az egész társadalmat megmozgató folyamat, ha felhagyunk mindenfajta akcióval, megnyilvánulással, nem támogatjuk a civil kezdeményezéseket, és ezek helyett csak türelmesen várakozunk. Így nem fognak bekövetkezni a rendszer egészét érintő tovább nem odázható változások. De akkor mire fel volt az egész? Fölöslegesen borzoltuk a kedélyeket, és adtunk teret a nemkívánatos politikai megnyilvánulásoknak? Bár nekünk is elegünk van a „cirkuszból”, mégis muszáj ébren tartani a lángot, ha valóban fontos számunkra az oktatás és az ifjúság jelene és jövője. Most van itt a lehetőség, hiszen a hibák, problémák létét az egész ország megerősítette!
Így aztán nem marad más, mint sztrájkolunk és demonstrálunk, ha kell, és arra kérjük mindazokat, akik bíznak bennünk, hogy ne adják fel, tartsanak velünk: teremtsünk együtt kedvezőbb feltételeket gyermekeink számára!

Miskolc, 2016. április 20.
a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete

Szülői Jogi Fórum az Autista Gyermekekért csoport

NYÍLT LEVÉL
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Budapest
Balog Zoltán Miniszter
Tisztelt Balog Zoltán Miniszter úr! Tisztelt Döntéshozók!

Levelünk megírására és a döntéshozók megkeresésére régóta készülünk.
Örömmel fogadjuk a pedagógusok bátor kiállását saját jogaik védelme érdekében szeretnénk nyomatékossá tenni azonban, nem elvitatva a tanárok gondjait, egyetértve azokkal, hogy az oktatáspolitika igazi kárvallottjai sajnos valóban a gyermekek!
Szeretnénk, ha mindenki tudná, aki ezt a levelet bárhol olvassa, azok is, akik még közvetlenül nem érintettek, mert nincs fogyatékkal élő a családjukban, hogy ma,
Magyarországon sajnos egyáltalán nem érvényesülnek a fogyatékossággal élő emberek jogai, semmilyen szinten, sem az oktatásban, sem a szociálpolitikában, és az egészségügyben sem, még akkor sem, ha az érintett éppen egy gyermek!
Mi, autista és más egyéb sérült gyermekek szülei, a végsőkig való elkeseredésünkben a helyzetünk kapcsán úgy döntöttünk, látva hogy a gyermekek érdekeivel és jogaival senki igazán érdemben nem foglalkozik, hogy eljuttatjuk kérésünket Önhöz, és a nyilvánossághoz!

A fogyatékos, SNI (sajátos nevelést igénylő), azon belül is még inkább az autista gyerekek jogainak sérülése pedig olyan mértéket ölt, hogy a szülők teljes elkeseredésükben már reményt is alig láttak az elmúlt évek során! Az oktatási rendszer összes hiányossága, a rendszer zűrzavara rajtuk csapódik le a legjobban, a teljes elnyomás szintje alatt vannak.
Mindennapos megalázások és kirekesztés, súlyos diszkrimináció a részük, mert senki nem tudja mi a dolga, hogyan kell bánni velük. A fogyatékos emberek és autista személyek, gyermekek körül leginkább a félelem a meghatározó szó még a szakemberek, és pedagógusok részéről is a hozzájuk való viszonyulásban, ami egyértelműen a hiányos ismeret, és a teljes intolerancia eredménye, hiszen elfogadható segítséget a pedagógusok sem kapnak a munkájuk megfelelő ellátásához, hogyan kell egy fogyatékkal élő gyermekkel bánni, miközben elvárnák tőlük, hogy helyt álljanak. A tanárok anyagi, és erkölcsi helyreállítása segíthetne ebben is, helyénvaló ösztönzőkkel. A társadalomnak nem meg,- és kivetnie kellene közülük őket, hanem ehelyett megbecsülni, minden erejükkel segíteni őket, hiszen egy társadalmat az határoz meg, ahogy az elesettekkel bánik. Egy jól prosperáló állam elemi érdeke lenne az ő felzárkóztatásuk, oktatásuk, ezt nem nehéz belátni. Miközben a gyerekek számára az életük a tét ebben a történetben! Sokuk az oktatásban (egészségügyben), mindennapokban elszenvedett sérelmeik miatt,- szó szerint- a pszichiátriára jut, és gyermekek fenyegetőznek öngyilkossággal, sok gyermeket az intézményekben is megaláznak, begyógyszerezik, kikötözik, megverik, emberi méltóságukban súlyosan sérülnek, és még dokumentált nyoma sincs, mert a szülő sem mer feljelentést tenni, a retorziótól félve. A szüleik a napi harcok miatt a különféle hatósággal vívott küzdelmeikbe belefásulva, megtörve a túlélésre játszanak inkább, és megalkusznak mindennel, várnak valami jobb időkre, hogy bekövetkezik, valami csodára tán.
Azt, hogy ma ezt, hogy lehet a 21. században Európa közepén megcsinálni, hogy gyermekeket vesznek semmibe az oktatásban, a szociálpolitikában, és megalázó módon kell azért még nekik küzdeniük, hogy egyáltalán a kötelességüket tudják valahogy teljesíteni, erre aligha vannak szavak. Nem is lehet ezt kifejezni. Ez a gyermekek jogainak súlyos többrétű megcsorbítását jelenti!
Mi, autista gyermekek szülei, nem tudjuk elképzelni a jövőjüket ilyen körülmények között semmiképen tovább! A húrok már pattanásig feszültek! Mi már nem szeretnénk ezt! Elég volt ebből!
Nem lehet azt megtenni, hogy legalább azt a szintű törődést nem adja meg egy ország kormánya, amit egy másik kisgyermek megkap máshol a világon. Nincs erre pardon. Az utóbbi hónapokban széleskörű egyeztetés folyt a már közvetlenül a szülők, és néhány érdekvédő szervezet között, ennek eredményeképpen kirajzolódott a kép, hogy hamarosan itt az idő, lépni kell, változtatást kérünk, ehhez jogvédőszervezetek további támogatását is kértük a jövőben!
Éppen ezért:
Mi is egyetértve a pedagógusokkal azonosulva az ő céljaikkal, de kiegészítve a mieinkkel, nemcsak hogy az egész oktatási rendszert látjuk veszélyben, de legfőképpen a gyermekeket! Ez semmihez sem mérhető, nem összehasonlítható! Szó szerint az életük a tét!
Az ő életük ugyanis az elhibázott döntések, és a bürokrácia útvesztőjében, amíg a társadalom azon veszekedik kinek mennyi jár, a gyermek, aki saját érdekéért nem is tud kiállni, (nem tud még kiabálni sem ha megalázás éri valamely intézményben, mert mondjuk állapotánál fogva nem tud beszélni…) az ő életük eközben súlyos tragédiákba torkollik, hiszen semmi nem hozhatja vissza az elmúlt éveket, soha nem lesz még egyszer 6 éves, vagy 10. Ami fejlesztést, segítséget támogatást nem kapott meg a rendszer hibájából, - mert állítólag reájuk nincs az államkasszában pénz, - azt aligha lehet pótolni! Ez csöppet sem játék, hanem emberi életek, sorsok a tét!
Nemcsak a káosz a jellemző, de saját bőrünkön tapasztaljuk, mi valódi módon élesben, hogy a sok bába között elvész a gyerek! A hiba rendszerszintű, azon komoly állami beavatkozás nélkül nem lehet segíteni, ez sem kétséges., hiszen már évekkel ezelőtt szóltunk és a kormányhoz fordultunk, de akkor sem, és azóta sem történt semmi!
Olyan alapvető jogaik vannak korlátozva és megsemmisítve gyermekeknek, mint a szabad iskolaválasztáshoz való jog, mely alapvető emberi jog, csakúgy, mint az egyenlő bánásmódhoz való joga.
Ehhez képest elenyésző számú oktatási intézmény fogadja őket, több gyermek naponta 50, vagy ennél több kilométert kell utaznia, csakhogy az iskolakötelezettségének eleget tudjon tenni, mindezt betegen, anélkül hogy utazásra lenne alkalmas a gyermek állapotánál fogva. Ha ezt nem teszi meg, akkor vagy magántanulóként kell, hogy teljesítsen, vagy a szülőt is, és a gyermeket is meghurcolják, a gyermekvédelmi szervek túlkapásairól lehet hallani egyre többször.
Az állam gyakorlatilag költségvetési okokra visszautalva hol szakemberhiányra, hol intézményi ellátottság nem megfelelő voltára hivatkozik, amikor egy autistát, vagy más fogyatékkal élő vagy SNI-s gyermek intézményi felvételét elutasítja. Ezek a gyermekek a nekik járó fejlesztéseket nem kapják meg, ami az egészségük fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükségesek volnának, sokuk még minimális szinten sem, mert az állam nem tudja ellátni a feladatát! A felelősséget pedig a szülőre hárítja!
A szülők gyakran éhbért kapnak ápolási díj címén, hiszen egy ilyen beteg gyermeket nem lehet otthon hagyni és elmenni mellette dolgozni sem, de ennek ellenében az állam meg szinte semmivel nem járul hozzá a beteg gyermek fejlesztéséhez, ami tekintettel arra, hogy hiány az országban, horribilis árakon valósítható meg magánúton, ha egyáltalán sikerül valahogy.
Az ápolási díj nevetségesen kevés, huszonezer (szerencsésebb esetben negyvenezer) ft- os összegéből nem lehet beteg gyermeket nevelni, (egészségeset sem) mert akkor a társadalom is beteg lesz, aki ennyit áldoz erre, ez semmire nem elég. Ezt a törvényhozóknak is be kell látniuk! Az autizmus nagyon súlyos fogyaték, mely egy személy minden funkciójára kihat, és a család életét is teljesen befolyásolja.
Az autista, és egyéb fogyatékkal élő gyermekeknek is éppolyan joga van fejlődni és tanulni, mint más gyermeknek, ezt ma, magyar iskolákban nem lehet megvalósítani, mivel minden érintett szerv a másikra hárít, igazi felelős soha semmiben nincs, kivéve természetesen a szülőt. Ő kéznél van, ha okolni kell valakit, bárhol, bármikor.
A szülők kétségbeesve próbálják védeni gyermekeiket, de a hatóságok egymásra mutogatnak. Nincsenek egyértelmű hatáskörök megnevezve, nem tudják még az érintett szervek sem, hogy kinek mi a pontos feladata! A szülők hiába is fordulnak bárhova, ha sérelem éri őket vagy gyermekeiket, mert nem kapják meg az ellátást, vagy az intézményekben, iskolákban érik atrocitások a gyermeket, vagy szülőjét. Ha valaki felettes szervhez fordul, a felettes szerv saját maga ellen indít vizsgálatot, például a fenntartó esetében. Évtizedes, ha nem évszázados elmaradásban vagyunk a nemzetközi elvárásokhoz képest, az európai értékek mellett messze elmaradunk. Nem beszélve mindarról, hogy ezek álláspontunk szerint durva emberi jogi és gyermekjogi valamint fogyatékos ügyi egyezményeket is sért az a magatartás, amit az állam tanúsít, arról nem is szólva, hogy kisgyermekek életéről, a felnövekvő generációról van szó.
Az az ország melynek szétzüllött az oktatáspolitikája és a szociálpolitikája mire számíthat?
Mi számít értéknek egyáltalán, ha nem a gyermek? Az a gyermek, aki beteg, vagy problémával küzd, azt le kéne dobni tán egy sziklán?
Kérjük, követeljük mi, autista gyermekek szülei, hogy a kormány azonnali változtatásokat hajtson végre! Vizsgálja felül az érintett területeket, mind a szociális, mind az oktatáspolitika terén, és hozza meg a szükséges intézkedéseket, jogszabályokat módosítson, hangolja sokkal jobban össze az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeleteket! Ne csak a pedagógusokkal egyeztessen, mert pont a fő érintett marad ki ebben az esetben, mégpedig a gyermek, és szülő!
A következő követeléseink vannak:
• 1.,Azonnali intézkedések egyike legyen egy válságtanács létrehozása, melyben a szülők érdekképviselete is közvetlenül jelen van, és meghatározó, azaz aktív, konstruktív szerephez jut a döntések hozatalában! Nem fogadjuk el a fogyatékos gyermekek szülei érdekképviselete nélküli február 09-i Kerekasztal egyeztetést legitimnek! Nélkülünk az semmis! Tűzzenek ki egy későbbi időpontot ahol a szülők képviselete jelen van.
• 2.,Segítse elő a kormány a valódi integrációt a fogyatékkal élők esetében, ne csak mondva csinált kirakatpolitikát folytasson!
• 3.,A gyermek szülőjének legyen joga a szabad iskolaválasztáshoz, ebben semmilyen korlát ne legyen! Legyen kötelező minden iskolában egy autizmus specifikus szakembert biztosítani, amennyiben oda kíván járni egy autista gyermek. Töröljék el az ún. nevezett szakmai alapító okirathoz kötést, hogy fogadóképes- e egy intézmény, mert ennek csak egyoldalú funkciója van, hogy ki lehet bújni a gyermek fogadása alól, amivel egy fogyatékos, SNI-s gyermek esetében tulajdonképpen diszkriminációt valósít meg az oktatási intézmény ezekben az esetekben, hiszen éppen ellenkezőleg, pozitív diszkriminációra volna szükség! Azokban az intézményekben sem működik az integráció, ahol a szakmai dokumentum, (Alapító okirat) tartalmazza az érintett terület fogadóképességét! Tehát kvázi nincs érdemi funkciója! Nem fogadjuk el azt érvelést, hogy költségvetési hiány van! Találjon rá megoldást a kormány, hogy legyen szakember, ott ahol kell, és annyi amennyi kell. A kormány teremtse elő az ehhez szükséges feltételeket, legyen az személyi, anyagi, vagy tárgyi eszköz. Ösztönözze megfelelően az adott iskolát a fogadóképességhez, és az őt oktató pedagógust is megfelelő és átlátható anyagi vonzatokkal! A szülőnek legyen joga egyenrangú partnerként bármely szereplővel, a gyermekével kapcsolatos ügyekben az intézményekben érdemben eljárni, mert a szülő ismeri legjobban a gyermekét, és ő biztosan a legjobbat akarja számára! Ő az elsőszámú érdekképviselője!
• 4., Különítsen el a Központi Költségvetés egy alapot a Fogyatékosügyre, melyet másra nem használ fel és legyen annak külön oktatásra elkülönített alapja. Legyen ez átlátható, és nyilvános mindenki számára elérhető, hogy mire használták fel!
• 5., Olyan Oktatási Reformot kell végrehajtani ahol az első számú érték a gyermek! A külföldi oktatásból, ott ahol az integráció jól működik, a követendő példákat azonnal alkalmazni kell, be kell adaptálni a hazai szabályzásba, és gyakorlatba! Ehhez állítson fel a kormány egy kutatóműhelyt, amely ezeket a külföldi példákat feltárja, elemzi, és hatékony átültetésére javaslatot tesz. Legyen az átültetésre ésszerű, gyors határidő szabva.
• 6.,Terjessze ki a fogyatékos személyek, gyermekek oktatásban való bent maradását a középfokú oktatásba való bejutás egyértelmű támogatásával, ottani tanulmányaik segítésével is, legyenek nyitottak az iskolák a fogadásra akár pozitív diszkrimináció alkalmazása árán is. A középfokú oktatásban nincs ilyen lehtőség jelenleg. Ez hiba.
• 7., Minden eszközzel törekedjenek arra, hogy a SNI és Fogyatékos valamint Autista gyermekek megfelelő és ingyenes fejlesztést kapjanak, valamint lehetőséget a sport, és, művészeti oktatásra az iskolákban, mert ezek a hatékony terápia részei, Ezek a gyermekek nagy százalékban integrálhatóak lennének később a munka világába is, ha megkapják az állapotuknak megfelelő segítséget! Ami a társadalomnak is sokkal előnyösebb, mintha nem vesz róluk tudomást, és mint megtűrt, lenézett személyekként kezeli őket, mert nem azok, hanem értékes emberek.
• 8., Mozdítsa elő hatékonyan a társadalmi elfogadást, amennyire csak lehet, hiszen ez mindenkinek érdeke és egy állam gazdasági és társadalmi haszna amit ebből nyer, nem elhanyagolható! Legyen fő műsoridőben a médiában ismertető sugárzása a különféle fogyatékokról, vagy más propagandával támogassa, hogy a lakosság elfogadóbb legyen a fogyatékkal élőkkel. A gyermekek kapjanak felvilágosítást már az általános iskola alsó osztályában a fogyatékkal élőkkel, és más elesetekkel szembeni elfogadás fontosságáról!
• 9., Emelje meg az őket gondozók ápolási díját legalább a minimálbérre, hiszen ha a társadalomra maradna egy bentlakásos intézményben az ellátásuk, az sokkal többe kerülne ez az államnak. Ismerje el ezt teljes értékű munkának!
• 10., Találjon módot a támogatásra a fogyatékos-barát munkahelyeket illetően sokkal intenzívebben az eddigieknél, hiszen sok fogyatékkal élő szeretne tevékenykedni, értéket teremteni, a jövedelemre nekik is szükségük van, tehát legyenek valós távmunka lehetőségek számukra, mert jelenleg nincs ehhez valós hozzáférés!
• 11., Az elkülönített Fogyatékossági alapból a bentlakásos intézmények, nappali foglalkoztatók támogatására is jusson. Átláthatóságot, nyilvános adatokat kérünk ebben is!
• 12., Fogyatékkal élő személyt gondozó hozzátartozó kaphasson jelentős kedvezményeket az adózásban, illetve a lakáshoz jutásban, hasonlóképpen a Csok-hoz, legyen egyenértékű a legmagasabb kategóriával, hiszen ezek a szülők egy gyermek vagy ápolt személy esetén is, a gondozott korára való tekintet nélkül- mint az európai országok többségében, hiszen rendkívül jelentős munkát végeznek, amely az állam számára is hasznos. Nem vitatható, hogy fogyatékos gyermeket nevelni, vagy ilyen személyt ápolni óriási teher a családoknak, amely mindenképp több megbecsülést érdemel az adott állam részéről!

Kérjük Balog Zoltán miniszter urat, a döntéshozókat és mindenkit, aki ezt a levelet olvassa, hogy támogassa ezeket a törekvéseket, ereje és legjobb tudása szerint, a konstruktív egyeztető tárgyalás elindítását a fogyatékos gyermekek szülei, és fogyatékos érdekvédelmi szervezetek, (érintettek) közvetlen érdekképviseletével, mert semmiképpen nem kihagyhatók a döntésekből, ilyen horderejű intézkedéseknél!
Eredményekben bizakodva,

Szülői Jogi Fórum az Autista Gyermekekért csoport, 2016. 02. 08.

Tárgy: Nyílt levél a köznevelésben uralkodó állapotokról

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelt Államtitkár Asszony!

Örömmel vettük a 2016. január 23-án megtartott EMMI sajtótájékoztatót, melyen az oktatás irányítói kinyilvánították változtatási szándékukat az ágazatot érintő egyes kérdésekben. Mi, a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete – látván 2016. január 6-án közzétett nyílt levelünk országos támogatottságát, igazolva érezzük, hogy a felvetett problémák valósak, ezért ígéretünkhöz híven – ismételten megfogalmazzuk a nevelés-oktatás működtetését érintő rendszerszintű hibákat. Tisztelettel kérjük Önt, hogy az áldatlan helyzet feltárásában, orvoslásában a pedagógustársadalmat támogatni szíveskedjék! A felsorolásra kerülő problémahalmazok mindegyikével foglalkozzon a felállítandó oktatási kerekasztal, mert a részmegoldások már nem elégségesek!

1. Túlzott központosítás Az állami fenntartást, felügyeletet jogosnak tartjuk azokban a kistérségekben, ahol a helyi önkormányzat erre nem képes. Másutt viszont - most már a helyi tapasztalatok alapján mondhatjuk - a túlzott centralizáció kártékony, a mindennapi működést akadályozó hatású. A központosítás okozta bürokrácia miatt hiányosak vagy akadályozottak a mindennapi munkavégzéshez szükséges tárgyi és anyagi feltételek. Kapják vissza az iskolák önálló gazdálkodási jogukat, mert a felmerülő problémákat operatív módon a keletkezés helyén lehet csak megoldani. Szüntessék meg az általános iskolák és a gimnáziumok kettős irányítását (KLIK mint "fenntartó" – Önkormányzat mint "működtető"). Az igazgatók kapják vissza korábbi hatásköreiket mind az intézmény irányítása, mind a szakmai felügyelet szempontjából is!

2. Egymással nem koherens változtatások Rövid idő alatt sok változtatás történt a magyarországi köznevelésben. De ez a változássorozat – most már látható – túlterheli a rendszert, a reformok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Szakmai elvárásunk, hogy a jövőben csak olyan oktatással-neveléssel kapcsolatos reform léphessen életbe – kizárólag felmenő rendszerben, gyakorló pedagógusok bevonásával, szakemberek által kidolgozva –, amelyet kellő alapossággal megterveztek, előkészítettek, hatásait tesztelték. A bevezetendő változásoknak előzetesen teremtsék meg a feltételeit (pl. mindennapos testnevelés)! A legfrissebb érettségi változtatásokat haladéktalanul vonják vissza! A változások nem érinthetik a tanulókat hátrányosan, nem érinthetik a már 2 évvel ezelőtt befejezett tantárgyak követelményeit -– mindenkinek legyen joga a tanultak alapján letenni az érettségi vizsgát!

3. Ellehetetlenülő kompetenciafejlesztés, tudáselmélyítés
A NAT rengeteg új ismeretanyagot tartalmaz a korábbiak mellett.
A kompetencia alapú oktatás azonban időigényes, a tanultak elmélyítését, gyakorlását követeli. A jelenlegi NAT túlzsúfoltságával éppen ezt nem veszi figyelembe, így a kívánt célok elérése ellen hat. Tanárok és diákok egyaránt túlterheltek a tartalmi követelmények és a magas óraszámok miatt, miközben ezek egyike sem vezet el ahhoz a célhoz, hogy a tanulók egyéni képességeiket kibontakoztathassák, a tudás megújításának kompetenciáját elsajátíthassák.
A NAT újbóli átgondolásra szorul a fentiek szellemében, különös tekintettel a tananyag csökkentésére (elsősorban a lexikális tudásanyag és életkori sajátosságoknak nem megfelelő tartalom csökkentésével), az alaptanterv korszerűbb szemléletének kialakítására. A diákok heti óraszámát csökkenteni kell, mert jelenleg többet dolgoznak, mint a felnőttek kötelező munkaideje. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a tankötelezettséget emeljék vissza 18 évre, a rendszerből kikerültek számára pedig állítsák fel az integrációjukat segítő ellátórendszert.
Gyermekeink egészséges testi és lelki fejlődése, a jövő generáció sorsa függ ezektől a lépésektől!
A szabad tankönyvválasztás jogával élve kérjük vissza a magas színvonalú kompetencia alapú tankönyveket, a szakmai szempontból kifogásolható újak visszavonását!

4. Adminisztráció kontra tanítás
A pedagógus feladata a nevelés-oktatás, a gyerekekkel való foglalkozás. Erre tettünk esküt diplománk átvételekor. A jó pedagógus munkáját hivatásnak tekinti.
Ahogy a tanulás, úgy a tanítás is alkotómunka, amit nem lehet bürokratikus indikátorokkal minősíteni. A pedagógus nem adminisztrátor. A megnövekedett bürokrácia, a minősítési rendszer hibás bevezetése és eltúlzott feladatrendszere (portfólió, minősítés, tanfelügyelet, BECS stb.) – most már tapasztalatok alapján jelenthetjük ki – nem eredményez jobb minőséget az oktatásban, teremt viszont szakmai és bérfeszültséget, elvonja a pedagógus erejét és figyelmét az oktató-nevelő munkától (és nem mellékesen saját családjától is). Nem a kiégés ellen hat, hanem kiégést teremt. Az adminisztrációs terhek növelése helyett magas szintű, korszerű és a fenntartó által finanszírozott szakmai továbbképzésekre van szükség.
A bevezetett életpályamodell sok elemében igazságtalan! Például méltatlan, hogy évtizedek óta kiválóan és eredményesen oktató, szűkebb-tágabb környezetükben elismert tanárokat Pedagógus 1-be sorolt be a rendszer, ugyanakkor a mestertanárok eddigi kiválasztásának eljárásrendje megingatta a tanárok bizalmát a minősítési rendszerrel kapcsolatosan. Hibás döntés a mestertanári cím és az ellenőrzésekben való részvételük összekapcsolása is. A mestertanár épp a tanulókkal való foglalkozásban kellene, hogy kiteljesítse küldetését.
Alapfeltételnek tartjuk, hogy a tantestületekben a kölcsönös tisztelet és segítő szándék, és ne a "fortélyos félelem" igazgasson minket!

5. Nem a pedagógusok bére a rendszer legnagyobb problémája
Ahogy a sajtótájékoztatón is elhangzott, az állam sokat fordít a pedagógusok bérére.
De nem újabb és újabb béremelésről van szó, hanem egy korábbi ígéret több lépcsős megvalósításáról! Ráadásul, ahogy azt Miniszter Úr is elmondta, nőttek a pedagógusok terhei is. (És sajnos az emelés mértéke épp a legtapasztaltabb, legtöbbet dolgozó pedagógusok esetében volt a legkisebb mértékű.)
Az iskolákban vannak nem pedagógus alkalmazottak is: Kérjük, hogy az oktatást segítő dolgozók bérét azonnali hatállyal rendezzék! Javasoljuk, hogy a megszüntetett NOKS-státuszokat (szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, gazdasági ügyintéző) állítsák vissza!
Az egész oktatási rendszert jellemző bérfeszültséget fel kell oldani!
A bizalmatlanságot sugalló „kötelező benttartózkodási időt” és a túlórák ingyenességét el kell törölni! Elvárjuk a kötelező kontaktórák számának korábbi szintre (20-22 óra) történő visszaállítását! Kérjük a minőségi munka elismerését, jutalmazását!

6. Az előttünk álló egyeztetés
Kérjük, hogy támogassa az olyan oktatási kerekasztal létrejöttét, amely rövid időn belül, szigorúan szakmai alapokon, a helyi viszonyokat ismerve képes a rendszerszintű problémákra érdemi válaszokat adni!
Segítse elő a szakmai szervezetek, a pedagógus-érdekvédelem és a döntéshozók között folytatott valódi párbeszéd kialakítását. Az oktatási kerekasztal tárgyalópartnereként számítsanak az alulról jövő kezdeményezésként alakuló közalkalmazotti tanácsok országos szintű szervezetére is!
Egy nyílt levél csak indikátora lehet a bajoknak, nem hatolhat a mélységekbe, így a felsorolás közel sem teljes, oldalakon keresztül tudnánk folytatni. A munka java ezután következik. Kérjük Önt, támogasson bennünket abban, hogy ez a munka haladéktalanul megkezdődjön és hatékonyan elvégeztessék mindannyiunk legfőbb célja, az ország felemelkedése érdekében. Sürget az idő! Gyermekeink jövője a tét!
A tanitanek.com több mint húszezer csatlakozójának és a csatolt nevelési-oktatási intézmények nevében (az aláírók után kerültek felsorolásra a honlapon szereplő intézmények), támogatásában bízva,

Köszönettel:
Miskolc, 2016. január 25.

a Miskolci Herman Ottó Gimnázium és a
Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium nevelőtestületei