Antalné Fehérvári Anita TSMT terapeuta, Ait/fst hallástréner

🗣️ BESZÉDFEJLŐDÉS 18 HÓNAPOS KOR KÖRÜL

Másfél éves kor körül a szülők egyik leggyakoribb kérdése, hogy vajon hány szót kellene már mondania a gyermeküknek. Érthető, hogy a kimondott szavak száma kerül előtérbe, hiszen ez a nyelvi fejlődés egyik leglátványosabb része. A kommunikáció fejlődéséről azonban ennél sokkal többet árul el az, hogyan érti a gyermek a hozzá intézett beszédet, hogyan fejezi ki a szándékait, és hogyan kezdeményez kapcsolatot másokkal.

Ebben az életkorban a beszédértés jellemzően előrébb jár, mint az aktív beszéd. A gyermek egyre több, számára ismerős szót és egyszerű kérést ért meg. Ha megkérjük, hogy hozza oda a cipőjét vagy adja ide a labdát, egyre gyakrabban képes ennek megfelelően cselekedni. Ismerős tárgyakat és személyeket megnevezés alapján felismerhet, és a hétköznapi kommunikáció egyre több elemét érti.

Ezért egy kevés szót használó gyermeknél nagyon fontos információ, hogy mennyire jó a beszédértése. Más fejlődési képet látunk annál a gyermeknél, aki még kevés szót mond, de sok mindent megért és aktívan kommunikál, mint annál, akinél a beszéd megértése is bizonytalannak tűnik.

👀 A kommunikáció nem csak beszéd

Azt is érdemes megfigyelni, hogyan reagál a gyermek, amikor megszólítjuk. A nevére történő odafordulás, a másik ember tekintetének keresése és a kommunikációs helyzetbe való bekapcsolódás mind fontos része a fejlődésnek.

Másfél éves kor körül az egyszerű tiltások és hétköznapi közlések megértése is egyre biztosabbá válik. Természetesen az, hogy egy gyermek érti a tiltást, még nem jelenti azt, hogy minden esetben be is tartja. Az önszabályozás ebben az életkorban még éretlen, ezért ezt a kettőt fontos különválasztani.

A gyermek kommunikációjában továbbra is jelentős szerepük van a gesztusoknak. Mutat, integet, nyújtja a kezét, odaad vagy odahoz egy tárgyat, fejrázással tiltakozik, esetleg kézen fogja a felnőttet és odavezeti ahhoz, amit szeretne.

Ezek nem a beszéd hiányát jelentik. A gesztusok a korai kommunikáció természetes és fontos eszközei.

👉 A mutatásnál az is számít, hogy mire használja

Másfél éves kor körül különösen érdekes megfigyelni a mutatás megjelenését és funkcióját.

A gyermek mutathat azért, mert szeretne megkapni valamit. Rámutat például a polcon lévő játékra, majd a felnőttre néz, ezzel jelezve a kérését.

De egy másik típusú helyzet is megjelenik. A gyermek meglát az utcán egy kutyát, rámutat, majd a szülőre néz. Nem szeretne semmit megkapni. Azt szeretné, hogy a másik ember is észrevegye azt, ami számára érdekes.

Ez a közös figyelem egyik fontos megnyilvánulása. A gyermek már nemcsak használja a másik embert arra, hogy segítsen neki megszerezni valamit, hanem élményt és érdeklődést is megoszt vele.

Ez a kommunikáció fejlődésének nagyon fontos állomása.

🗣️ Mi a helyzet a kimondott szavakkal?

Természetesen az aktív szókincs fejlődését is figyeljük. Másfél éves kor körül azonban még jelentős egyéni különbségeket láthatunk. Van olyan gyermek, akinél gyorsabban gyarapodik a kimondott szavak száma, míg más gyermek hosszabb ideig támaszkodik erősebben a gesztusokra, hangadásokra és egyszerűbb szóalakokra.

Fontos az is, hogy a szülő tudja: egy szó ebben az életkorban nem feltétlenül úgy hangzik, ahogyan egy felnőtt kimondaná.

Ha a gyermek például következetesen ugyanazt az egyszerűsített hangsorozatot használja ugyanarra a tárgyra, személyre vagy cselekvésre, annak már lehet stabil jelentése a kommunikációjában. Nem a tökéletes kiejtést várjuk egy másfél éves gyermektől, hanem azt figyeljük, hogy a hangadások és szókezdemények egyre inkább jelentést hordozó kommunikációvá válnak-e.

🐶 Az utánzás is sokat elárul

Ebben az időszakban a gyermek egyre több mindent próbál utánozni abból, amit maga körül lát és hall. Megjelenhetnek állathangok, egyszerű szavak vagy szótöredékek, gesztusok és különböző mozdulatok utánzásai.

Az utánzás azonban nemcsak akkor érdekes, amikor külön megkérjük valamire. Érdemes azt is megfigyelni, hogy spontán módon bekapcsolódik-e a közös helyzetekbe, próbálja-e lemásolni a felnőtt mozdulatait, hangjait vagy egyszerű hétköznapi cselekvéseit.

A játékban ugyanez a fejlődés figyelhető meg. A gyermek egyre inkább rendeltetésszerűen használja a tárgyakat, és megjelennek a felnőttek mindennapi tevékenységeinek egyszerű utánzásai is. Közben egyre több lehetősége nyílik arra, hogy a játékba a másik embert is bevonja.

👂 A hallásról sem szabad megfeledkezni

Ha egy gyermek beszédfejlődése lassabban halad, bizonytalanul reagál a nevére, vagy úgy tűnik, hogy az egyszerű közléseket sem mindig érti, a hallás állapotát is érdemes ellenőrizni.

Ez azért is fontos, mert kisgyermekkorban például a középfülben felhalmozódó folyadék átmeneti vezetéses halláscsökkenést okozhat. A gyermek ettől még hallhat, de a beszédhangok kevésbé tisztán juthatnak el hozzá. Ha ez tartósan vagy visszatérően fennáll, az megnehezítheti a beszéd pontos észlelését és feldolgozását.

Ezért beszédkésés esetén nemcsak azt érdemes vizsgálni, hogy mennyit beszél a gyermek, hanem azt is, milyen feltételek mellett fejlődik a beszéde.

🚩 Mikor érdemes segítséget kérni?

Nem egyetlen hiányzó készség alapján kell megítélni a gyermek fejlődését. Sokkal fontosabb az összkép és az, hogy a kommunikáció különböző területei hogyan fejlődnek egymáshoz képest.

Érdemes azonban szakemberrel konzultálni, ha a gyermek kommunikációs szándéka feltűnően kevés, ritkán használ gesztusokat vagy mutatást, nehezen vonható be közös figyelmi helyzetekbe, bizonytalanul reagál a megszólításra, az egyszerű kérések megértése nehézséget jelent számára, vagy az utánzás alig jelenik meg.

Különösen fontos jel, ha egy korábban már meglévő kommunikációs vagy nyelvi készség eltűnik. Ilyenkor nem érdemes arra várni, hogy majd magától rendeződik, hanem indokolt a további kivizsgálás.

A lényeg tehát másfél éves korban nem az, hogy egyetlen szám alapján eldöntsük, megfelelő-e a gyermek beszédfejlődése.

Azt érdemes megfigyelni, hogyan kommunikál. Érti-e a hozzá intézett beszédet, keresi-e a kapcsolatot, használja-e a tekintetét és a gesztusait kommunikációra, mutat-e, megosztja-e velünk az érdeklődését, utánoz-e, és hogyan alakul mindeközben az aktív beszéde.

Mert két 18 hónapos gyermek mondhat egyformán kevés szót, miközben a kommunikációs fejlődésük egészen különböző képet mutat.

Ne csak a szavakat számoljuk. Nézzük meg azt is, mi minden van már mögöttük.

📚 Felhasznált szakirodalom:
Őrzők – Egészségügyi alapellátók gyakorlatközpontú kézikönyve, 15–18 és 18–24 hónapos életkori szakaszok.

👶 MOZGÁSFEJLŐDÉS – A KÚSZÁS

Mit nevezünk szabályos kúszásnak, és miért fontos, hogyan mozog a baba?

Amikor egy baba először rájön, hogy saját erejéből is el tud jutni a kiszemelt játékhoz, egy egészen új világ nyílik meg előtte.
Már nemcsak nézi a környezetét, hanem elindul felfedezni.

A kúszás az egyik lehetséges korai helyváltoztatási forma. Kívülről talán egyszerűnek tűnik: a baba hason fekve valahogy előrejut.
Szakmai szempontból azonban nemcsak az érdekes, hogy halad-e, hanem az is, hogy hogyan szervezi meg hozzá a mozgását.

Mit nevezünk szabályos kúszásnak?

Sok szülő számára nem egyértelmű, ezért érdemes tisztázni.

Szabályos, érett kúszás során a baba hasa a talajon marad, és előrehaladás közben a két testfél összehangolt, váltakozó munkája figyelhető meg.

A mozgás diagonálisan szerveződik: az egyik felső végtag és az ellenoldali alsó végtag kapcsolódik össze az előrehaladás során, majd a másik oldal következik.

Mindeközben:

🔹 testsúlyáthelyezés történik,
🔹 megjelenik a törzs rotációja,
🔹 együtt dolgozik a vállöv és a medence,
🔹 összehangolódik a jobb és bal testfél működése.

Az első próbálkozások még nem feltétlenül ilyenek, ez teljesen természetes.
A baba eleinte tolhatja magát inkább hátrafelé, húzhatja magát erősebben a két karjával, foroghat a hasa körül, vagy használhat átmenetileg kevésbé rendezett, akár aszimmetrikus megoldásokat is.
Próbálkozik, érzékeli a mozgása következményét, módosít, majd újra megpróbálja, majd idővel a mozgás egyre gazdaságosabbá és szervezettebbé válik.

Éppen ezért nem egyetlen mozdulatból vonunk le következtetéseket.

Más azonban egy kezdeti, átmeneti aszimmetria, és más az, amikor tartósan ugyanaz a feltűnően egyoldalú mozgásminta marad fenn.

🧠 Mit „gyakorol” közben az idegrendszer?

A kúszás összetett szenzomotoros feladat.

A baba folyamatosan információt kap arról, hol helyezkedik el a teste a térben, melyik végtagjára helyez súlyt, mekkora erőt fejt ki, hol található a cél, és hogyan kell módosítania a mozgását ahhoz, hogy elérje.

Közben több rendszer működését kell összehangolnia.

↔️ A két testfél együttműködését

A jobb és bal oldalnak ritmikusan, szervezetten kell részt vennie a mozgásban.

❌ A keresztezett, diagonális mozgásszervezést

Az ellenoldali végtagok összehangolt használata összetett koordinációs tapasztalatot ad.

💪 A proprioceptív érzékelést

Az izmokból és ízületekből érkező információk segítenek érzékelni a test helyzetét és az alkalmazott erőt.

✋ A taktilis érzékelést

A talajjal való érintkezés folyamatos érzékszervi információt biztosít.

⚖️ Az egyensúlyi rendszer működését

A fej és a test helyzetének változása, valamint a testsúly áthelyezése a vesztibuláris rendszer számára is folyamatos ingert jelent.

👀 A látás és a mozgás összehangolását

A baba meglát valamit, amit szeretne elérni, felméri annak helyét, majd ehhez szervezi a saját mozgását.

És közben folyamatosan történik:

próbálkozás → visszajelzés → módosítás → újrapróbálás.

Ez a motoros tanulás egyik alapvető folyamata.

🧠 És ezekből lesz később figyelem, olvasás vagy írás?

A kúszás során a baba nagyon gazdag szenzoros, motoros, koordinációs és térbeli tapasztalatokat szerez, és ezek az alapvető idegrendszeri folyamatok később egyre összetettebb működésekben is részt vesznek.

De ebből nem következik automatikusan, hogy a kúszás önmagában „kialakítja” a figyelmi-, az olvasási- vagy az írási készségeket, és azt sem állíthatjuk, hogy aki nem kúszott szabályosan, annál később szükségszerűen tanulási nehézség jelentkezik.

A gyermek fejlődése ennél sokkal összetettebb.

A mozgásfejlődés során szerzett tapasztalatokra inkább alapként érdemes tekinteni: az idegrendszer megtanulja egyre pontosabban összehangolni a testből és a környezetből érkező információkat, és ezekre később egyre komplexebb mozgásos, perceptuális és kognitív működések támaszkodhatnak.

❓ Mi történik, ha kimarad a kúszás?

Ez az a pont, ahol rengeteg tévhit kering.
A kúszás kimaradása önmagában nem feltétlenül jelent problémát.

Nem korrekt azt mondani, hogy:

„Nem kúszott, ezért biztosan tanulási problémája lesz.”

Ilyen egyszerű ok-okozati kapcsolatot a tudományos bizonyítékok nem támasztanak alá.

Amit viszont érdemes megnézni, az a gyermek teljes mozgásfejlődési képe.

Más megítélés alá esik például, ha a kúszás kimaradása mellett:

🔸 tartós, jelentős aszimmetria látható,
🔸 az egyik testfél következetesen kevésbé vesz részt a mozgásban,
🔸 szokatlan izomtónust tapasztalunk,
🔸 más nagymozgások fejlődése is jelentősen eltér,
🔸 vagy több fejlődési területen is nehézségek jelennek meg.

🏠 Mit tehetünk otthon?

A válasz nagyon egyszerű:
adjunk lehetőséget a mozgásra.

Biztonságos talajon legyen elegendő szabad mozgásideje.

Tegyünk egy érdekes játékot elérhető, de motiváló távolságba.

Hagyjuk próbálkozni.

Ne mozgassuk állandóan helyette a végtagjait, és ne akarjuk mindenáron „megtanítani” a mozgást.

A baba számára maga a felfedezés és a próbálkozás is tanulás.

Ha pedig tartós aszimmetriát, egyik testfél feltűnően eltérő használatát, jelentős tónusbeli eltérést, a mozgásfejlődés elakadását vagy más szokatlan jelet látunk, érdemes szakember véleményét kérni.

💙 Nem verseny.

Nem az a cél, hogy a baba minél gyorsabban teljesítse a következő mérföldkövet.

Sokkal fontosabb, hogy legyen lehetősége saját tempójában, örömmel, minél gazdagabb mozgástapasztalatokat szerezni.

Mert a fejlődésben nemcsak az számít, mikor jelenik meg egy mozgásforma, hanem az is hogy hogyan és mennyi ideig gyakorolja és milyen minőségben azt.

👉 A következő részben innen folytatjuk: négykézláb helyzet és mászás – mi változik, amikor a baba hasa elemelkedik a talajról?

📌 Ha tetszett a poszt oszd meg másokkal is, tovàbbi hasznos információkért pedig kövesd az oldalam 🙃

👁️ Jól lát – mégis nehézséget okozhat neki az, amit lát?

Nemrég hallgattam egy nagyon érdekes podcastbeszélgetést a látás és a tanulás kapcsolatáról.

Azért is fogott meg a téma, mert a LongiKid® vizsgálatok során én is rendszeresen találkozom olyan jelenségekkel, amelyek felvetik, hogy érdemes a gyermek vizuális működését közelebbről is megvizsgálni mivel a megfelelő látásélesség még nem jelenti automatikusan azt, hogy a gyermek minden vizuális helyzetben ugyanolyan hatékonyan működik.

👀 Nemcsak az számít, hogy MIT lát, hanem az is, hogyan használja a látását

A mindennapi működéshez és később a tanuláshoz a látásélességen túl számos más folyamatra is szükségünk van.

Követnünk kell egy mozgó tárgyat.

Át kell helyeznünk a tekintetünket egyik pontról a másikra.

Ki kell emelnünk a fontos információt a háttérből.

Meg kell különböztetnünk egymástól hasonló vizuális ingereket.

Meg kell jegyeznünk, amit láttunk.

És sok helyzetben a látott információ alapján kell pontosan megszerveznünk a saját mozgásunkat is.

🏀Egy egyszerű labdás feladat is sokat elárulhat

A LongiKid® vizsgálatok során például megfigyelhetjük, hogyan követi a gyermek a mozgó labdát.

Előfordul, hogy nem vagy csak rövid ideig követi szemével, követés közben elveszíti a labdát, vagy a szemmozgás helyett jelentős fejmozgással próbálja követni.

Ha pedig el is kell kapnia a labdát, már további folyamatokra van szükség: észlelnie kell annak irányát és sebességét, megfelelően kell időzítenie, majd a látott információhoz kell szerveznie a saját mozgását.

Vagyis egy egyszerűnek tűnő feladatban is látás, figyelem, szemmozgás-szabályozás, mozgástervezés és vizuomotoros koordináció dolgozik együtt.

A teljesítményt befolyásolhatja többek között a figyelem, az együttműködés, a motiváció, a szemmozgások működése és számos más tényező.

A vizsgálati helyzetben látott eltérés tehát jelzés, amely szükség esetén további vizsgálat irányába terelhet bennünket.

🧠 Ugyanez igaz más vizuális feladatokra is

Találkozhatunk olyan gyermekkel, aki nehezebben jegyzi meg a látott információt.

Elveszik a részletekben.

Nehezebben talál meg valamit vizuálisan zsúfolt környezetben.

Bizonytalanabb a szem-kéz koordinációt igénylő helyzetekben.

Vagy egy feladatot ugyan megold, de feltűnően sok időre, koncentrációra és erőfeszítésre van hozzá szüksége.

És ez utóbbi számomra különösen fontos.

Egy vizsgálaton nemcsak azt érdemes nézni, hogy sikerült-e a feladat. A megoldás módja legalább ennyi információt hordoz.

📚 Az iskolában mindez még hangsúlyosabbá válhat

Gondoljunk bele, mennyi vizuális feladatot végez egy gyermek egyetlen tanórán.

Olvas.

Ír.

Másol a tábláról.

Visszanéz a füzetére.

Megkeresi, hol tartott.

Sorokat követ.

Betűket és számokat különböztet meg.

Ábrákat értelmez.

Információt keres egy munkalapon.

Közben pedig mindehhez figyelnie, emlékeznie és gondolkodnia is kell.

Ha valamelyik alapfolyamat nagyobb erőfeszítést kíván, azt kívülről könnyen egészen másként értelmezhetjük.

„Figyelmetlen.”

„Mindig elveszíti, hol tart.”

„Nagyon lassú.”

„Nem szeret olvasni.”

„Többet hibázik, pedig tudná.”

Pedig mielőtt kizárólag a gyermek figyelmére, motivációjára vagy szorgalmára gondolunk, érdemes feltenni egy másik kérdést is:

Vajon miért ennyire nehéz számára ez a feladat?

Nem biztos, hogy a válasz a látásban vagy a vizuális feldolgozásban lesz.

De érdemes a lehetőséget is számításba venni, és indokolt esetben megfelelő szakemberhez továbbirányítani a gyermeket.

👁️ „Jól lát” és „jól használja a látását” tehát nem feltétlenül ugyanaz a kérdés.

Éppen ezért szeretem a komplex vizsgálati helyzeteket.

Nemcsak azt látjuk, hogy egy gyermek meg tud-e csinálni valamit, hanem azt is megfigyelhetjük, hogy hogyan csinálja, milyen stratégiát használ, hol akad el, mivel kompenzál, és mennyi erőfeszítésébe kerül a feladat.

Ezek néha sokkal többet mondanak, mint önmagában egy sikeres vagy sikertelen feladat.

🎧 Ha érdekel benneteket a téma, szeretettel ajánlom ezt a beszélgetést:

„Jól lát, mégis küz – A látás rejtett szerepe a tanulásban”

A podcast megtekintése a YouTube-on⁠

Szerintem szülőként és gyermekekkel foglalkozó szakemberként is érdemes meghallgatni.

https://youtu.be/5FTMHG5KyBA?is=lhoIYNjDKlv9rIEq

JÓL LÁT, MÉGIS KÜZD - A látás rejtett szerepe a tanulásban / Áthidaló Podcast 4. rész Vendégünk Dömötör Dóra funkcionális optometrista, gyógypedagógus. ...

🎲 MIÉRT FONTOSAK A SZABÁLYJÁTÉKOK?

Egy társasjáték, egy memóriajáték vagy akár egy egyszerű „Simon mondja” kívülről nézve csak játék, a gyermek idegrendszere számára azonban közben meglepően összetett feladat zajlik.

Meg kell jegyezni a szabályt ➡️Ki kell várni a saját sorát➡️Figyelni kell arra, mit csinálnak a többiek➡️Gátolni kell az azonnali reakciót➡️Alkalmazkodni kell ahhoz, ha megváltozik a helyzet➡️És néha azt is el kell viselni, hogy nem ő nyer.

Vagyis játék közben olyan képességeket használunk, amelyekre később az óvodában, az iskolában és a hétköznapi életben is folyamatosan szükség van.

🧠 A szabályjátékok és a végrehajtó funkciók

A végrehajtó funkciók azoknak a mentális folyamatoknak az összefoglaló neve, amelyek segítenek abban, hogy a viselkedésünket egy cél érdekében megszervezzük és szabályozzuk.

Három különösen fontos terület:

🔹 Gátlás

„Látom a kártyát, de még nem én következem.”

„Tudom a választ, de meg kell várnom, amíg rám kerül a sor.”

„Nagyon szeretném eldobni a labdát, de csak a jelzés után szabad.”

Ehhez meg kell állítani az első, automatikusan érkező reakciót.

Gyermekkorban ez még fejlődő képesség. Éppen ezért a „Várj!” vagy a „Ne csináld!” sokkal összetettebb idegrendszeri feladat lehet, mint amilyennek felnőttként tűnik.

🔹 Munkamemória

Játék közben folyamatosan fejben kell tartani bizonyos információkat.

Mi a szabály?

Ki következik?

Mit dobott az előző játékos?

Hol láttam az előbb azt a memória-kártyát?

Mennyi pontom van?

A munkamemória teszi lehetővé, hogy egy információt rövid ideig megtartsunk és közben használjunk is.

🔹 Kognitív rugalmasság

A játék nem mindig úgy alakul, ahogy elképzeltük.

Valaki elveszi azt a lapot, amit szerettünk volna.

Megváltozik a helyzet.

Más megoldást kell keresni.

Új stratégiára van szükség.

Ehhez képesnek kell lennünk arra, hogy elengedjük az eredeti tervet, és alkalmazkodjunk az új helyzethez.

Ez sem magától értetődő képesség egy kisgyermek számára.

🎯 És akkor még ott van a kudarctűrés…

Talán ezt látjuk játék közben a leggyakrabban.

„Én akarok kezdeni!”

„Nem ér!”

„Újra dobok!”

„Nem játszom tovább!”

A veszteség elfogadása komoly érzelmi szabályozást kíván.
A gyermeknek meg kell tanulnia elviselni azt az érzést, hogy valami most nem úgy történt, ahogy szerette volna, és ennek ellenére folytatni a játékot.

Ezt nem úgy tanulja meg, hogy elmondjuk neki:

„Tudni kell veszíteni.”

Hanem sok-sok olyan helyzetben, ahol megtapasztalhatja a csalódást, kap segítséget annak kezeléséhez, majd újra próbálkozhat, ezért nem biztos, hogy mindig hagynunk kell nyerni.

Természetesen a játékot az életkorához és képességeihez igazítjuk. Egy hároméves gyermekkel egészen másképpen játszunk, mint egy iskolással, de ha a gyermek mindig nyer, éppen attól a tapasztalattól fosztjuk meg, amelyből megtanulhatná:

most nem sikerült – rossz érzés – de ettől még rendben vagyok, és tudom folytatni.

Ez a kudarctűrés fejlődésének egyik fontos része.

🎲 Nem kell hozzá különleges fejlesztőeszköz

Rengeteg egyszerű játék alkalmas ezeknek a képességeknek a gyakorlására:

• memóriajáték
• egyszerű társasjátékok
• dominó
• UNO és más életkornak megfelelő kártyajátékok
• „Simon mondja”
• szoborjáték
• „piros lámpa – zöld lámpa”
• célbadobás szabályokkal
• egyszerű sor- és váltójátékok

Sőt, sokszor még eszköz sem kell.

A lényeg nem az, hogy a játék dobozán szerepeljen a „fejlesztő” felirat, hanem az, hogy a gyermeknek játék közben legyen lehetősége figyelni, emlékezni, várni, szabályt követni, alkalmazkodni, hibázni és újrapróbálni.

💬 Nálatok melyik az a játék, ahol a legnehezebb kivárni a sort vagy elfogadni, ha valaki más nyer?

📌Ha tetszett a poszt oszd meg másokkal is, további hasznos információért pedig kövesd az oldalam 🙃

🧠 IDEGRENDSZERI KISOKOS

Az ADHD nem egyszerűen viselkedési probléma

„Nem tud megülni egy helyben.”

„Százszor elmondom, mégsem csinálja meg.”

„Állandóan közbeszól.”

„Ha érdekelné, biztosan tudna figyelni.”

„Csak több következetesség kellene neki.”

Egy ADHD-val élő gyermek környezetében gyakran hangzanak el hasonló mondatok. Kívülről ugyanis elsősorban a viselkedést látjuk.

Azt már kevésbé, hogy mi történik mögötte.

Az ADHD – figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar – neurofejlődési állapot. Ez azt jelenti, hogy hátterében az idegrendszer fejlődésének és működésének sajátosságai állnak.

Nem egyszerűen arról van szó tehát, hogy egy gyermek nem akar jól viselkedni, nincs megfelelően megnevelve, vagy a szülei nem elég következetesek.

Mit látunk ADHD esetén?

Az ADHD három fő tüneti területe:

🔹 figyelmetlenség
🔹 hiperaktivitás
🔹 impulzivitás

Ezek azonban gyermekenként nagyon különböző formában és mértékben jelenhetnek meg.

Van gyermek, akinél a fokozott mozgás és az impulzivitás feltűnő míg más gyermek csendben ül, mégis gyakran elkalandozik, elveszíti a feladat fonalát, elfelejti az instrukciókat, nehezen szervezi meg a tevékenységét.

És van, akinél mindkét tünetcsoport jelentősen jelen van.

ADHD esetén a figyelem szabályozása okozhat nehézséget.

Ezért fordulhat elő, hogy egy gyermek egy számára kevéssé érdekes feladatnál néhány perc után elveszíti a fonalat, miközben egy kedvelt tevékenységgel sokáig képes foglalkozni.

Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy akkor tud figyelni, amikor akar.
A figyelem fenntartását többek között a feladat újdonsága, érdekessége, nehézsége, a jutalmazás és a környezet ingerei is befolyásolhatják.

Erről külön is fogunk beszélni, mert az ADHD-val kapcsolatban talán ez az egyik legtöbbször félreértett jelenség.

A végrehajtó működések szerepe

ADHD-ban gyakran nehézséget okozhatnak azok a mentális folyamatok is, amelyek segítségével megtervezzük és megszervezzük a viselkedésünket.

Ilyen például:

• egy feladat elkezdése és befejezése,
• a figyelem fenntartása vagy áthelyezése,
• az impulzusok gátlása,
• az információ rövid ideig történő fejben tartása,
• több lépésből álló feladat követése,
• az idővel való gazdálkodás,
• a tevékenység megszervezése.

Ez a hétköznapokban egészen egyszerű helyzetekben is megjelenhet.

„Menj be a szobádba, vedd fel a zoknidat, hozd ki a pulóveredet, és tedd a poharat a mosogatóba!”

A gyermek elindul, majd két perc múlva valami teljesen mást csinál.

Kívülről ez könnyen tűnhet úgy, mintha nem figyelt volna vagy szándékosan nem csinálná meg, amit kértünk, pedig lehet, hogy maga a feladat megszervezése, az instrukciók fejben tartása és a figyelem célon tartása okozza a nehézséget.

És az impulzivitás?

Az impulzuskontroll azt teszi lehetővé, hogy egy pillanatra megálljunk a cselekvés előtt, meghallgassuk a kérdés végét, kivárjuk a sorunkat, ne mondjuk ki azonnal, ami eszünkbe jut, ne nyúljunk rögtön ahhoz, amit meglátunk.

ADHD esetén ez a „megállok – átgondolom – cselekszem” folyamat nehezebben működhet.

Ezért az impulzív viselkedést sem érdemes automatikusan szándékos szabályszegésként értelmezni.

❗ De itt jön a legfontosabb rész:

Egy sokat mozgó, figyelmetlen vagy impulzív gyermek nem automatikusan ADHD-s.

A gyermekek természetüknél fogva mozognak, kíváncsiak, időnként türelmetlenek, elkalandoznak és cselekszenek gondolkodás előtt.
Ráadásul ADHD-hoz hasonló tünetek más helyzetekben és állapotokban is megjelenhetnek.

Ezért ADHD diagnózisát nem lehet egyetlen viselkedésből, kérdőívből vagy rövid megfigyelésből felállítani.

A szakmai diagnosztika során azt is vizsgálják, hogy a tünetek tartósan fennállnak-e, az életkorhoz és fejlettségi szinthez képest jelentősek-e, több élethelyzetben – például otthon és az óvodában/iskolában – is megjelennek-e, és valóban akadályozzák-e a gyermek mindennapi működését.

A kivizsgálás során más lehetséges magyarázatokat és társuló állapotokat is figyelembe kell venni.

❗ Ki mondhatja ki, hogy egy gyermek ADHD-s?

Ez különösen fontos kérdés.

Az, hogy egy gyermek sokat mozog, impulzív, nehezen tartja fenn a figyelmét vagy problémái vannak az önszabályozással, még nem diagnózis.

Ezek olyan tünetek, amelyekre egy pedagógus, gyógypedagógus, terapeuta vagy más, gyermekkel foglalkozó szakember is felfigyelhet. Fontos is, hogy felfigyeljen rájuk, dokumentálja a megfigyeléseit, jelezze azokat a szülőnek, és szükség esetén megfelelő kivizsgálást javasoljon, de a tünet felismerése és az ADHD diagnosztizálása két különböző dolog.

Gyermekkorban az ADHD orvosi diagnózisának felállítása megfelelő gyermekpszichiátriai/gyermek- és ifjúságpszichiátriai kivizsgáláshoz kötött. A diagnosztikai folyamat ugyanakkor több szakember együttműködését is igényelheti.

Hogyan történik az ADHD kivizsgálása?

A kivizsgálás komplex folyamat.

Ennek része lehet:

• a gyermek részletes fejlődési és családi anamnézisének felvétele,
• a szülővel történő részletes beszélgetés,
• a gyermek viselkedésének és működésének klinikai megfigyelése,
• információgyűjtés az óvodából vagy iskolából,
• standardizált kérdőívek és pszichológiai vizsgálatok,
• a figyelmi, kognitív és egyéb funkciók vizsgálata,
• szükség szerint orvosi, neurológiai vagy egyéb kiegészítő vizsgálatok.

A szakember azt is vizsgálja, hogy a tünetek mióta állnak fenn, milyen mértékűek, több élethelyzetben is megjelennek-e, és valóban akadályozzák-e a gyermek mindennapi működését.

És legalább ilyen fontos a differenciáldiagnosztika.

Ugyanis figyelmetlenséget, fokozott aktivitást vagy impulzív viselkedést nem kizárólag ADHD okozhat. Más fejlődési, pszichés vagy testi állapotok is járhatnak hasonló tünetekkel, illetve ezek az ADHD mellett társuló állapotként is jelen lehetnek.

És mi a mi feladatunk terapeutaként?

Én TSMT terapeutaként például megfigyelhetem, ha egy gyermek figyelme könnyen elterelődik, nehézséget mutat a feladatban maradásban, impulzív, fokozott a mozgásigénye vagy nehezen szabályozza a viselkedését.

Kötelességem ezekre felhívni a szülő figyelmét.

Szükség esetén azt is javasolhatom, hogy induljon el további kivizsgálás.

De nem mondhatom azt:

„A gyermekének ADHD-ja van.”

Mert ennek kimondása már nem az én kompetenciám.

És szerintem ezt szülőként is érdemes tudni:

nem mindegy, hogy egy szakember egy tünetet észlel és további vizsgálatot javasol – vagy diagnózist állít fel olyan területen, amely nem tartozik a szakmai kompetenciájába.

Az ADHD diagnózisa nem címke és nem benyomás, hanem egy szabályozott, komplex diagnosztikai folyamat eredménye.

Miért fontos ezt tudni?

Mert egészen másképpen tekintünk egy gyermekre, ha a viselkedés mögött működést próbálunk megérteni.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének szabályok, elvárások vagy következmények a gyermek felé, hanem azt, hogy a támogatást ahhoz próbáljuk igazítani, ahogyan a gyermek működik.

És talán ez az első lépés ahhoz is, hogy az ADHD-val élő gyermekre ne egyszerűen „rosszul viselkedő”, „lusta” vagy „neveletlen” gyermekként nézzünk.

📌 A következő ADHD-témában egy nagyon érdekes jelenséget veszünk elő:

Hogyan lehetséges, hogy egy ADHD-s gyermek egy számára érdekes dologgal akár nagyon sokáig foglalkozik, miközben egy másik feladatra alig tud figyelni?

Vagyis: ha tud ennyire figyelni, akkor tényleg figyelemzavara van?

📚 Szakmai források:
American Academy of Pediatrics – Clinical Practice Guideline for ADHD
NICE Guideline NG87 – Attention deficit hyperactivity disorder: diagnosis and management
DSM-5 alapú diagnosztikai kritériumok

🗣️ A BESZÉDFEJLŐDÉSI KISOKOS – 1 ÉVES LETT

Az első születésnap környékén sok szülő elsősorban azt figyeli: mond-e már szavakat a gyermek?

Pedig 1 éves korban a beszédfejlődés megítélésénél ennél sokkal többet érdemes nézni. A beszéd ugyanis nem az első kimondott szónál kezdődik. Hosszú fejlődési folyamat előzi meg, amelyben a beszédértésnek, a figyelemnek, a gesztusoknak, az utánzásnak és a társas kommunikációnak is fontos szerepe van.

Mit figyelhetünk 1 éves kor körül?

👶 Reagál a nevére.
Ha megszólítjuk, odafordul, ránk néz, hanggal vagy más módon jelzi, hogy észlelte a megszólítást.

👂 Egyre többet ért abból, amit mondunk neki.
Felismerhet ismerős személyeket, tárgyakat, testrészeket vagy gyakran használt szavakat. Egyszerű, megszokott közléseket is megérthet, és ebben az életkorban már a „nem” jelentésének megértése is fontos kommunikációs mérföldkő.

👋 Gesztusokkal is kommunikál.
Integet, nyújtja a kezét vagy a tárgyat, felemeli a karját, ha szeretné, hogy felvegyék, és egyre nagyobb szerepet kaphat a mutatás is.

👀 Alakul a közös figyelem.
A gyermek nemcsak érdeklődik valami iránt, hanem ezt az érdeklődést megpróbálja megosztani velünk. Követheti, hogy mire nézünk vagy mutatunk, illetve ő maga is ránk nézhet, majd a számára érdekes tárgyra.

💬 Változatosan gagyog.
Ismétel és kombinál különböző szótagokat, a hangadása pedig egyre inkább hasonlíthat a környezetében hallott beszéd ritmusára és dallamára.

🗣️ Megjelenhetnek az első jelentéssel használt szavak is.

De fontos: nem egyetlen szám dönti el, megfelelően fejlődik-e egy 1 éves gyermek kommunikációja.

A teljes képet nézzük.

Ha késik a beszéd, ne csak a beszédet vizsgáljuk!

A lassabb beszéd- és kommunikációfejlődés hátterében sokféle tényező állhat. Ezért nem mindig jó stratégia egyszerűen arra várni, hogy „majd egyszer csak beindul”.

Az egyik legfontosabb terület például a hallás.

Egy gyakran náthás, visszatérő felső légúti betegségekkel küzdő gyermeknél kialakulhat fülkürtműködési zavar, illetve folyadék kerülhet a középfülbe. Ez átmeneti, akár 20 dB körüli vagy azt meghaladó vezetéses halláscsökkenéssel is járhat.

És itt van egy fontos különbség:

Attól, hogy egy gyermek hall, még nem biztos, hogy minden beszédhangot megfelelő minőségben érzékel.
Lehet, hogy meghallja a porszívót, a zenét vagy egy becsapódó ajtót, miközben a halkabb beszédhangok kevésbé tisztán jutnak el hozzá.

Ha a beszédhangok időszakosan tompábban, halkabban vagy ingadozó minőségben érkeznek, az megnehezítheti azok pontos észlelését és megkülönböztetését, ezáltal a nyelvi információ feldolgozását és a beszédtanulást is.

Ezért megkésett beszédfejlődés esetén a hallás ellenőrzése akkor is fontos, ha a szülő úgy érzi, hogy gyermeke egyébként jól hall.

👄 Az orofaciális működés is számít

Érdemes figyelni az ajkak, a nyelv és az állkapocs működését, az izomtónust, a rágást és a nyelést is.

A száj körüli hipotónia, tartós nyitott szájtartás, fokozott nyálzás, illetve rágási vagy nyelési nehézségek esetén nemcsak magát a beszédet érdemes vizsgálni.

🧠 És természetesen az egész gyermek fejlődését nézzük

A kommunikáció és a beszéd fejlődése az idegrendszer fejlődésének része.

Ezért bizonyos esetekben neurológiai vagy más fejlődési tényezők is állhatnak a háttérben. Fontos információ lehet többek között a gyermek mozgásfejlődése, figyelme, utánzási képessége, játéka, beszédértése és társas kapcsolódása is.

📱 A környezet szerepéről se feledkezzünk meg

A túlzott képernyőhasználat nem szervi ok, de fontos környezeti tényező lehet.
A nyelv ugyanis kapcsolatban fejlődik.
Amikor beszélünk a gyermekhez, megvárjuk a reakcióját, válaszolunk a hangadására, együtt nézünk valamire, mutatunk, utánozzuk egymást és játszunk, valódi oda-vissza kommunikáció történik.

Ezt a tapasztalatot a képernyő nem tudja biztosítani.

Mikor érdemes tovább vizsgálódni?

Nem egyetlen jelből vonunk le következtetést. Ha azonban 1 éves kor körül több területen is elmaradást látunk – például a gyermek nem reagál rendszeresen a nevére, kevéssé keresi a kapcsolatot, nem érti az egyszerű, megszokott közléseket vagy a tiltást, alig használ gesztusokat, nem gagyog változatosan, illetve elveszít korábban már meglévő készségeket –, érdemes szakemberrel konzultálni.

A cél az, hogy időben felismerjük, ha valami akadályozza a fejlődését, és kiderítsük, mi állhat a háttérben.

❤️ Egy 1 éves gyermek kommunikációját ne csak abból ítéljük meg, hány szót mond.

Nézzük azt is, hogyan figyel ránk, mit ért meg, hogyan jelez, hogyan kapcsolódik, utánoz-e, használ-e gesztusokat és mennyire szeretné megosztani velünk azt, ami érdekli.

A beszéd ugyanis jóval az első kimondott szó előtt elkezd fejlődni.

📌 A következő részben: mit várhatunk a kommunikáció és a beszéd fejlődésében 18 hónapos kor körül?
Ha hasznosnak találtad a posztot oszd meg másokkal, további információkért pedig kövesd az oldalam 🙃