08/03/2026
🧑💼Tanítok. Óra van. Hirtelen a folyosóról valaki belerúg a tanterem ajtajába. Erővel. Majdnem kiszakad az ajtó. Egy kislány. 👧Angyalarcú, hosszú hajú, 2.osztályba jár. Nevelőszülőknél él, ki tudja, életének 8-9 éve alatt hányadiknál...Nem ez az első eset, és nemcsak ő teszi ezt. Szünetben verekedés, hajtépés, káromkodás. Fékezetlen indulatok, feszültségek robbannak. Átkok, ütések, szitkozódások. Még rám is, aki szelíden szétválasztja őket.
Másnap reggel meglátom az Angyalarcút. 👧Behívom a termembe.
-Tudod, megértem, ha dühös vagy, mérges és rosszkedvű. Tudom, sokszor nehéz lehet. De a düh és rombolás mögött én látom azt, aki erejét a kedvességre, jóságra is tudja használni. Aki csak szeretetre vágyik. Szerethető vagy így, ahogy vagy. Ha szeretnéd, néha benézhetsz hozzám....Csak áll és néz, hangtalan...lassan megölelem..🥰
Másnap reggel nyugodtan megjelenik. Nem szól semmit, csak megáll. Áll, hogy ott legyen, jelen legyen...és azóta minden reggel...
✨S benned az a titok munkál, hogy megtanuld nem elnyomni a vadat, hanem meglátni benne az erőt a fény szolgálatára.."
