A régi épület gróf Majthényi kúria volt, melyet özvegy Majthényiné a szaléziánusoknak adományozott. A rend 1934-ben teológusaiknak otthont rendezett be a kúriában. Szellemiségükkel meghatározói voltak a község kulturális és közösségi életének is. 1950-ben államosították és lett a település általános iskolája. Helyet kapott benne 4 tanterem és egy tornaterem. Ekkor szűnt meg az "alsó iskola", melynek épülete ma házasságkötő terem. Így egy helyen, váltó tanítás nélkül végezhetjük munkánkat. A tanulólétszám enyhén csökkenő, az országos demográfiai adatok ránk is jellemzőek. A nevelőtestület létszáma 13 fő. Stabilitása rendkívül jó, kicsi a fluktuáció. A mezőnyárádi iskola - "erős iskola". Így vélekednek erről több évtizede a helyi lakosok és szűkebb környezetünk, a szomszédos települések lakói is. Mindez az iskola jó tanulmányi színvonalát, a pedagógusok következetes szakmai igényességét jelenti. Megelégedéssel nyugtázza a szülők legtöbbje, hogy gyermeke a választott középiskolában jól tartja tanulmányi szintjét. Ugyancsak az eredményesség mutatói a különböző tanulmányi és sportversenyeken elért eredmények. Ezek jó lehetőséget kínálnak az önálló ismeretszerzés gyakorlására, a tehetség kibontásának jó eszközei. Iskolánk elvben három idegen nyelv tanulásának lehetőségét kínálja (angol, német, orosz). A szülői érdeklődés az angol és a német nyelvek tanítását igényli. A nyelvtanáraink szakos diplomával és az idegen nyelvek tanításának évtizedes módszertani tapasztalataival rendelkeznek. 1985-ben indult el a számítástechnika órakeretben történő oktatása, kezdetben fakultatív tárgyként. Számítógépes környezetünk alkalmas az informatika tanításán kívül bármely tantárgy elemeinek hatékony tanítására, gyakorlásra, önálló ismeretszerzésre, stb. A számítógép a kommunikációban betöltött szerepe miatt csakúgy, mint az oktatásban való sokrétű felhasználási lehetőségei következtében az oktatási reformfolyamatok jellemzőjévé válik. Oktatástechnikai eszközrendszerünk fejlett, a kor színvonalának megfelelő. Osztálytermeink interaktív táblákkkal felszereltek. Iskolatörténeti gyűjteményünk állandóan bővülő anyag. Szívesen fogadunk minden adatot, képet, visszaemlékezést, hogy minél teljesebb és árnyaltabb képet kapjon az olvasó iskolánk múltjáról. A múltról, mely megalapozta a jelent, és amelynek tanulmányozása reményeink szerint a ma diákjainak követendő példát mutat. Az öreg diákok pedig egy kicsit emlékezhetnek...
Stefán Judit volt tanítványunk 2000-ben készített szakdolgozatában a mezőnyárádi iskola történetét dolgozta fel. Így ír az iskola szerepéről:
"Az iskolák egy falu életében sok mindent jelentenek. Jelentik a felnövekvő nemzedék tudásának, gondolkodásának fejlesztését, formálását, ápolását. Nevelnek a szépre és a jóra. Megtanítják a gyermekeknek, hogy hogyan érdemes és szabad élni egy közösségben. Okítanak a másik ember tiszteletére, a másság elismerésére. Az iskolának közösségformáló, közösséget összetartó ereje van. Képviselik és terjesztik a kultúrát. Figyelnek a test és a szellem összehangolt fejlesztésére. Mindez igaz történelmi távlatban és jelen időben is." Iskolánk története
Mezőnyárád községet a magyar krónika a tatárjárás után említi először. A falu történetéről már készült bibliográfia, melyet felhasználtunk az iskola történetének felkutatásához. A község első iskolája nem a mostani épületben volt, hanem a már lebontott kultúrház mögött állt. Az akkori tanító 1-6. osztályt tanított összevonva. Az 1930-as években az oktatás már nem egy épületben, hanem 3-ban folyt. Az 1-2. osztály a mostani nyugdíjas klub helyén tanult, míg a 3-4. és 5-6. osztály a régi alsó iskolában (ma házasságkötő terem) kapott helyet. 1-2. osztályban írás, olvasás és számtan volt, míg 3-tól belépett a földrajz, 4-től pedig a történelem. Órarendet nem használtak, hiszen mindennap ugyanazok az órák voltak. A tanítás délelőtt 12-ig tartott, majd 2 órától újra kezdődött 4 óráig. Nem volt kicsengetés, a tanár a saját belátása szerint tartotta hosszabb, rövidebb ideig az órákat. Egy hosszabb szünet volt 10 órakor. A gyerekek felszerelése egyszerű volt: palatábla, palavessző, füzet, olvasókönyv. osztályt Gurdély Ferenc tanító úr, a 3-4. osztályt a felesége Gizi néni tanította, az 5-6. osztályért Mész kántor-tanító volt a felelős. Az oktatás a II. világháborúig zavartalanul folyt. A háború ideje alatt azonban volt olyan szülő, aki nem engedte gyermekét iskolába, mert félt, hogy összeszedik és elviszik őket az oroszok. Csütörtökön nem volt tanítás, ekkor azok a gyerekek jártak iskolába, akik már elvégezték a nyolc osztályt. A gyerekek karácsonyra és húsvétra is kaptak bizonyítványt. A mi iskolánk épülete eredetileg a Majtényi család kastélya volt. A család örökölte az épületet az előtte és utána lévő szép parkkal, és a környező földekkel. A környék leggazdagabb főura a feleségével és a fiával (akit az emberek csak kisbárónak hívtak) lakott itt. A kastély eredeti épülete a mostani ebédlőtől a tanáriig tartott. A beüvegezett folyosó nem volt még meg. A bejárat a mai kistornaterem bejárata volt. Az épületben ebédlő, hálószobák és a szalon volt. A konyha az üvegezett folyosó helyén állt. Több cseléd (belső és külső) parádés kocsis szolgált a tekintetes úréknál. A feleség jószívű teremtés hírében állt, szerették az emberek. A kisbáró gyakran játszott a környékbeli szegény gyerekekkel is. Állítólag ők ültették azokat a gesztenyefákat, amik ma olyan hatalmas lombkoronával büszkélkedhetnek. Az iskola kézilabda pályája akkor a díszparkhoz tartozott, szépen kialakított virágágyások, díszbokrok szegélyezték, és a jelenlegi kőkerítés helyett kő alapzatú fakerítés védte a kíváncsi tekintetek elől a bárói birtokot. A kastély mögötti park is tele volt virággal és egy „lourdesi” barlang volt kialakítva, ami még ma is megvan, igaz már a szobrok nélkül. A park végében folyt egy kis patak, ami természetes tóvá szélesedett, de később a patakot távolabb vitték a falutól, a tó pedig kiszáradt. Sajnos a II. világháborúban a báró úr meghalt, holttestét hazahozták és mivel sem a felesége, sem a fia nem élt már sokáig, a parkban lévő kápolnában temették el őket.
1934-ben építették a Majtényi család segítségével az új templomot. Az első pap, aki a felszentelt templomban misézett Bányász Endre tisztelendő úr volt, aki a bárói családot eltemette. A Majtényi család a szalézi rendre hagyta végrendeletileg a kastély épületét, és a hozzá tartozó földeket. A rend tagjai 1934-től már voltak a kastélyban, de a papnevelő intézet csak 1937-től nyitotta meg kapuit. A szalézi papok átalakítást végeztek az épületben. Kialakítottak tantermeket, hálószobákat a tanító papoknak, és a mai kistornaterem helyén egy kápolnát. A régi konyhát lebontották és a helyére a kastélyhoz hasonló stílusú nyitott folyosót építettek. (ami ma már be van üvegezve). Az új szárnyban voltak a hálótermek az ebédlő és a konyha. A szalézi rend idetelepülésével megváltozott a falu élete is. A volt posta helyén (ma a legújabb része az iskolánknak) oratórium volt a gyerekeknek. Itt állandó felügyelet mellett játszhattak a játszótéren a falubeli gyerekek. Az ifjúságnak „Szívgárda” egyesületük volt, aminek alapításában Babirák atyának volt nagy szerepe. A papok színdarabokat tanítottak be a gyerekeknek, fiataloknak, amit aztán előadtak a falu lakosságának. Ezek igen igényes, jó színdarabok voltak. Pl: A János vitéz című darabot a már említett kis tó partján adták elő és igazi lovak is „szerepeltek” a darabban. Igényes, élénk kulturális élet folyt ekkor a faluban. Még a miskolci színházban is szerepeltek egy versenyen, amit csak azért nem nyertek meg, mert pap volt a rendező. Ez már a világháború után volt. A papok a hittan mellett németet is tanítottak már a II. világháború előtt. A gyerekek szerettek az oratóriumba járni, mert gyakran kaptak cukrot, és a papok jókedvűek voltak, minden csínyben benne voltak ők is. A játékok közben tanították imádkoznia gyerekeket. A faluból jó néhány asszonynak adott munkát a szalézi rend. Ők mostak, varrtak a kispapokra, sőt a kenyeret is ők sütötték nekik. A szalézi rend 1951-ig működött a községben, ekkor az állam megvette a rendtől az épületet és a hozzátartozó földrészt, és a mai iskolát alakította ki belőle. Az 1-és 2. osztály még 1990-ig az „alsó iskolába” járt, de a többi 3-8-ig már egy épületben kapott helyet. Szerencséje volt a falunak, mert nagyon igényes és jó pedagógusokat kaptak. Ők alapozták meg az iskola ma is jó hírét. A következő években nagyobb átalakítás nem történt az épületben. A már meglévő helységekből alakítottak ki tantermeket, tisztasági blokkokat, tanárit. A régi kápolnából lett a tornaterem, mert ez volt a legnagyobb alapterületű szoba. 1991-ben bővült az iskola épülete 4 tanteremmel, és az új hatalmas tornateremmel. Így az 1. és 2. osztály is a „felső iskolában” kapott helyet, és több szaktanterem is kialakításra került. Ekkor kapta a Szederkényi Anna nevet. Iskolánk 2005-2009 között a Körzeti Általános Iskola Bükkábrány, majd 2009-2016 között a Mezőkeresztesi Kossuth Lajos Általános Iskola Szederkényi Anna Tagiskolájaként működött, 2013-2016 között a Klebersberg Intézményfenntartó Központ fenntartó égisze alatt. 2016-tól került intézményünk az Egri Főegyházmegye fenntartásába Boldog Sándor István Katolikus Általános Iskola néven.
